Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-14 / 294. szám
Dr, Romány Pált A nagyüzemi és kisüzemi mezőgazdasági termelés kapcsolata Magyarországon* A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa a mezőgazda- sági termeléssel összefüggésben — többek között — a következőképpen határozott: „... gyorsabban kell kiterjeszteni és fejleszteni a modern iparszerű, nagyüzemi állattenyésztést, különösen a sertés- és szarvasmarhatenyésztésben. Emellett építeni kell a háztáji gazdaságok termelésére, tovább kell fejleszteni ezek kapcsolatát a közös gazdaságokkal. Mind a termelésben, mind az értékesítésben — ” Az ország mezőgazdasági termelésében a kisüzemeknek állandóan csökken a szerepük, az árutermelésben pedig különösen. A mezőgazda- sági össztermelésben képviselt arányuk mégis 35—40 százalék, sőt egyes ágazatokban (kertészetben, baromfitenyésztésben) az 50 százalékot is meghaladja. Ügy tűnik, hogy e tekintetben gyors \változásra nem lehet, de nem is indokolt számítani. Ez felel meg mind a népgazdaság, mind a munkások és parasztok érdekeinek. Alakító körülmények A kisüzemi mezőgazdasági termelés alakulásánál — az általánosan érvényesülő gazdaságpolitikai, jogi feltételek mellett — három körülmény- nyél feltétlenül számolni szükséges. Nevezetesen: a nagyüzemi termelés színvonalával, méretével; a településszerkezet következményeivel; a termelési hagyományokkal és a fogyasztási szokásokkal. Nézzük sorjában. A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1960—61-ben fejeződött be. Jelenleg az ország 6 millió 875 ezer hektár mezőgazdasági területének több mint 93 százalékát a 2588 mezőgazdasági termelőszövetkezet, és S7 kszovetkezet, valamint a 183 állami gazdaság műveli. A mezőgazda- sági területnek mindössze 6—7 szá- zrtékát foglalják el az „önálló” kisüzemek, az úgynevezett kisegítő gazdaságok, amelyeknek több mint a fele kisebb fél hektárnál. A termelőszövetkezeti tagok háztáji területe és m is hasonló évenként kiadott illetményföld ezenfelül számítandó. Anv'g a termőföld közös kezelésbe vétele viszonylag gyorsan megoldható volt és kellő technikai feltételek mellett — a jó hasznosítása is, addig az állatállományra, s néhány speciális kultúrára, ültetvényre ez már nem mondható eL Sok állattenyésztő telep épült, mégis a szarvasmarha-állomány 38—40 százaléka, a sertésállomány 60—62 százaléka a kisüzemekben található jelenleg is. A szükséges nagyüzemi kapacitások létrehozása <— különösen a szarvasmarhatenyésztésben — nagy befektetésekkel jár, és hosszabb időszakot igényel. A kisüzemek jelentős szerepet játszanak a szőlő- és gyümölcstermesztésben, s jó néhány speciális kertészeti kultúrában is. Évről évre növekszik ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek kapacitása, új telepítések, új épülétek létrehozásával, de hosszú ideig még nem kérések helyettesíteni a kisüzemi termelést. Pontosabban; népgazdasági és valóságos társadalmi igényt elégít ki a meglevő kisüzemi termelés is. A nagyüzemek természtesen mind erősebb hatást gyakorolnak a mezőgazdaság egészére, s benne a kisüzemekre is. Üj fajtákat, termelési módszereket honosítanak meg, amelyeket — némi késéssel — átvesznek a kisüzemek is. Ez különösen ott eredményes, ahol a háztájit a szövetkezetek vezetői úgv tekintik, ahogyan azt az 1967. évi III. törvény 69. paragrafusa ki• A Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle részére készült tanulmány alapján. mondta: „A közös és a háztáji gazdaság egymással szorosan összefüggő szerves egység”. A másik befolyásoló körülményt a településrendszerben, a népesség lakóhely szerinti eloszlásában találhatjuk. A magyar Alföld történelmének kialakult településrendszerére a nagy falvak és a tanyák a jellemzők. A városok és községek százaiban a lakosságnak csak 60—80 százaléka él zárt településeken a belterületen, és 20—40 százaléka a helységtől 5—20 kilométerre. Ezeken a területeken is megalakultak a termelőszövetkezetek, a föld jórészt közös művelésben van, de a tanya és a körülötte levő porta — általában fél hektár — számottevő méretű állattartás és kertészeti termelés színhelye. Ezeken a távoli lakóhelyeken már csak azért is nagyobb méretű élelmiszertermelő tevékenységet szükséges folytatni, mert a saját fogyasztásra való beszerzés is nehézségekbe ütközik, különösen télen. Sokan beköltöznek, nem egy esetben nemcsak életmódot, hanem foglalkozást is változtatva, de a tanyákkal még évtizedek múlva is számolnunk kell. A településrendszernek is szerepe van abban, hogy a kertészetben a kisüzemi arány számottevő, sőt néhány ágazatában továbbra is meghatározó. Az Alföld homokvidékein létesült szőlő- és gyümölcsterületekre már a múlt században kitelepült a községekből és városokból a tulajdonos, vagy a bérlő. A lakóház körül elterülő intenzív kultúrát csak így tudta legjobban megművelni. Ezeknek a szétszórt, egyenként 0,5—5 hektáros szőlő- és gyümölcsös „szigeteknek” a nagyüzemi kezelése sok nehézségbe ütközött volna. Ezért több helyen azt a megoldást választották, hogy a parasztság alacsonyabb típusú szövetkezeteket — úgynevezett szakszövetkezeteket — alakított Az egyes vidékeken kialakult szalagszerű kétsorházas falutípus hasonlóan településrendszerbeli sajátosság, amelynek szerepe van a kisüzemi termelésben. Ezeken a helyeken a lakóházak végén nemcsak állattartás és szérűskert található, hanem csatlakozik a termőföld egy része is, amely többnyire ugyancsak kertészeti termelésre szolgál. Egy ágasat példája Az eddig említett esetekben is közrejátszanak a hagyományok és a fogyasztási szokások. Nemcsak a mezőgazdasági dolgozóknál indokolt ezt említeni, hanem a mezőgazdasági termeléssel akár mellékesen is foglalkozó személyeknél. Csak egy ágazat példája. Szó volt róla, hogy a sertés- állomány 60—62 százaléka a kisüzemek kezében van. A jelentős kisüzemi tartást magyarázza, hogy a múlt évben 1,8 millió hízót vásároltak fel ezektől a gazdaságoktól az összes vágósertés 38 százalékát. A vágósertéseknek 62 százalékát pedig a nagyüzemek szolgáltatták, persze jobb minőségben és tervszerűbb ütemezéssel, mint a kisüzemek. A kisüzemi állományból jelentős a saját fogyasztásra nevelt és levágott sertés. A sertéshizlalásnak, nevelésnek hagyományai vannak és kedveltek a házi készítmények. A széles körű sertéstartással függ össze az is, hogy az egy főre jutó évi 59 kilogram húsfogyasztásnak 51 százaléka sertéshús. Ugyancsak a termelési hagyományokkal kapcsolatos néhány zöldségfélének tömeges kisüzemi termelése az ország egyes mikrokörzeteiben. A korai retekről például Kiskunfélegyháza ismert. Napjainkban újabb szokások formálódnak, kedvelt lett a kertészkedés, munkások, városi emberek ala~ ■ ■ -rer-fi- c- .. .—l ■“ " ■ 1 f hhf-.i— —------------k ítanak kerttársulásokat, egyszerű szövetkezeteket a parcellázott területeken, az üdülőkörzetekben, vagy a nagyüzemi művelésre kedvezőtlen hegyoldalakon. A kisüzemi termelést folytató más- félmillió családnak nem egész fele termelőszövetkezeti, mezőgazdasági foglalkozású. A többi földet használó család más népgazdasági ágazatokban dolgozik. Az állattartó kisüzemek száma nagyobb mint a földet művelő, használó kisüzemeké. Legtöbben, —mintegy 1,7 millió család — baromfit tartanak, ezt követi a sertéstartók száma és csak mintegy 300 ezer családnál találhatunk szarvasmarhát. Az utóbbi azt jelenti, hogy a mező- gazdasági szövetkezetben dolgozók mintegy 30 százalékának nincs már szarvasmarhája. A mai viszonyaink mellett ez utóbbit kedvezőtlen jelenségnek tartjuk. A párt Központi Bizottságának 1969-ben hozott határozata a közös és a háztáji gazdaság együttes kezelésének fontosságát hangsúlyozta. Űj szabályozás történt és jelenleg az állattartás mértéke nincs korlátozva. A jogszabály azt mondja ki, hogy a termelőszövetkezeti tag háztáji gazdaságában annyi állatot tarthat, amennyinek tartásával és gondozásával járó tennivalói a tagsági viszonyból származó kötelességeinek teljesítését nem akadályozzák. Egy 1970. évi miniszteri rendelet előírja, hogy a termelőszövetkezettel való megállapodás alapján tartott háztáji szarvasmarha és sertés után — amennyiben a termelőszövetkezet útján értékesíti — munkanap írható a tsz-tag javára. Az így jóváírt munkanapok beszámíthatók az előírt teljesítményhez. így alakult ki a háztáji üzemág fogalom, amellyel kifejezésre jut az a szerves kapcsolat, amely a közös, nagyüzemi és háztáji termelés között kell, hogy legyen. f Főbb változatok A formák, amelyekben ez az elv érvényesül, különbözők. Két fő változatot különböztetünk meg. Egyik, amikor a kisüzem csak végtermékkel, az értékesítéssel kapcsolódik a nagyüzemhez (esetleg még azzal sem), egyébként a termelési feltételeket a kisüzemi termelő egvénileg biztosítja. Maga szerzi ue a mányt, vagy más szükséges anyagot, legfeljebb szaktanácsadást igényel és az áru elszállítását bízza csak a közösre. Jellemzője ennek a típusnak, hogy a termelőeszközök, állatok stb. a termelési fázis egész időszakában személyi tulajdonban vannak. Ez tekinthető a hagyományos módszernek. A másik — eredményesebbnek tűnő — kapcsolati módszer az ipari termelésnél és a háziiparban helyenként alkalmazott bedolgozási rendszerhez hasonlítható. Jellemzője, hogy a nagyüzem már a termelési fázis első szakaszában jelen van, a kisüzem csak a munkát és a férőhelyet biztosítja. Ebben a formában — például az állattenyésztés esetén — a termelőszövetkezet tulajdonában vannak a háziállatok, vagy a tojótyúkok is. A háztájiban munkát végző tag a szövetkezettől munkanap-jóváírásban részesül a gondozás fejében vagy az eladási árbevételből számolnak eL Ez a forma jól tanulmányozható egy újabb keletű megoldásban, a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet példáján. Ez a 4,5 ezer hektáros gazdaság 136 millió forint termelési értéket ért el 1971-ben. Kétezer szarvasmarha tartása mellett 20 ezer hízottsertést adott a múlt évben az állami húsiparnak, de ennek több mint egynegyed részét a termelőszövetkezet a tagjaival a háztájiban hiz- laltatta. Módszerük lényege a következő: a termelőszövetkezet tagjaival szerződést köt, amelyben vállalja a sertéshizlaláshoz szükséges állomány, s a takarmány kiadását. A szerződő tagoknak süldő korban a hízó-alapanyagot kiszállítják. A tag 75 kilogramm ráhizlalást vállal, s így a szövetkezet 110—120 kilogrammos súlyban elszállítja a kész hízót. Egy háztáji gazdaság ebben a termelőszövetkezetben 15—20 hízót is tart, és négy hónapos hizlalási időt számítva, évente 45—60 hízót ad át. Amennyiben saját nevelésű sertésre köt a szövetkezet tagja hizlalási megállapodást, akkor a szerződés megkötésekor az is a termelőszövetkezet tulajdonába megy át. Ilyen feltételek mellett, természetesen az állomány a termelőszövetkezet könyvelésében nyilvántartott, elszámolt, hasonlóképpen a kiszállított takarmány is. A pénzügyi elszámolás a kész hízók elszállításakor történik. A termelő- szövetkezet a szervezéssel kapcsolatos költségeit a nagyüzemi felárban találja meg — amit a szövetkezet megtart a közösnek —, ami nemcsak fedezi a kiadásait, hanem bizonyos nyereséget is jelent. A háztájiban tartott állatok után a szövetkezet munkanapot is jóváír tagjainak. Sajátos színfoltja a kisüzemi termelés szervezésének, amit a fogyasztási szövetkezetek végeznek. Az országban 1863 olyan termelési csoport működik, amelynek tagjai nem mint termelőszövetkezeti dolgozók foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel. Egybeesik a népgazdaság érdekeivel Reálisan számolunk természetesen azzal, hogy a kisüzemi és a háztáji termelés jó néhány területen hosz- szabb távon érzékelhetően csökken. De azzal is, hogy a mezőgazdaság termelőerőinek jelentős része még a háztáji gazdaságokban található. Nemzedékek munkájának eredményeként olyan gazdasági épületekkel, eszközökkel rendelkeznek, amik másutt, más célra, mint kisüzemi mezőgazdasági termelésre nem használhatók. Az így előállított javakra a társadalomnak pedig szüksége van. A kisüzemi termelésben igen jelentős, egyébként nem hasznosítható munkaerő járul hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez. A számítások szerint csak a háztáji gazdaságokban évente mintegy 125 millió 10 órás munkanapnak megfelelő munkát végeznek. A szocialista nagyüzemek és szervezetek által szervezett, a jogszabályi előírások keretei között folytatott termelés tehát egybeesik a népgazdaság érdekeivel. Gazdaságpolitikánk erőfeszítései, számos szövetkezetpolitikai intézkedés és közgazdasági ösztönzés, ezért arra irányul, hogy a termeléscsökkenés mérsékeltebb legyen, sőt egyes területeken megálljon. Az Országos Takarékpénztár — kellő feltételek esetén — személyi hitelt is nyújthat a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. A népgazdaság számára igen fontos termelési ágazat fejlesztéséért — például a tehéntartásért — évente rendszeres pénzügyi támogatást kapnak a kisüzemi termelők is. A legfontosabb azonban az, hogy a nagyüzemek továbbra is erőteljesen fejlődjenek, a termelőszövetkezetek pedig a falu egész határának, egész állatállományának jó gazda módján gondját viseljék. Ennek fontos eszköze, hogy a nagyüzemek és azok vezetői legyenek figyelemmel a kisüzemi termelésre is, törődjenek azzal, és kellő érdekeltséget biztosítsanak — valóban szövetkezeti módon — mind a közös nagyüzem, mind a ta- gok kisüzeme számára. i
