Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

197?. november <5., hétffl 5 oKta! Á Nagy Októberre emlékezünk (Folytatás az 1. oldalról) biztosítja. Internacionalista külpolitika, mert nemzet­közi tevékenységünk elvá­laszthatatlanul kötődik az imperializmus ellen küz­dő nemzetközi erők céljai­hoz, akcióihoz, a világmé­retű osztályharchoz. , A Magyar Népköztársa­ság külpolitikájának ren­díthetetlen pillére meg­bonthatatlan szövetségünk a Szovjetunióval. Azzal az országgal, amely megszüle­tése óta számtalan jelét adta, hogy legmegbízha­tóbb barátja népünknek. Meggyőződéssel valljuk, hogy a Szovjetunió követ­kezetes marxista—leninista politikája, ereje legfőbb biztosítéka a békének, a társadalmi haladásnak, az imperializmus elleni törté­nelmi harc eredményessé­gének világméretekben. Napjaink eseményei is egy­értelműen ezt bizonyítják, akár a stratégiai támadó fegyverek korlátozását, akár az enyhülési tenden­ciák egyéb vonatkozását vizsgáljuk. Közös elveinkből, érde­keinkből és céljainkból ki­indulva erősítjük tovább együttműködésünket a szo­cialista közösség valameny- nyi országával. Elvi poli­tikánkból következik, hogy a békés egymás meltett élés szellemében készek va­gyunk a jó viszonyra és a kapcsolatok erősítésére, a kölcsönös érdekek alapján, a más társadalmi rendsze­rű országokkal is. L egteljesebb támogatá­sunkról és szolidari­tásunkról biztosítjuk — ezt tettekben is kifejez­tük és kifejezzük — a vietnami népet, Indokina szabadságért küzdő népeit. Egész népünk követelése, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul vessen vé­get az emberiség történe­tében ismert legbarbárabb agressziónak. Továbbra is szolidárisak vagyunk az imperialista-cionista ag­resszió ellen igazságos har­cukat vívó arab népekkel és haladó rendszerekkel, és síkra szállunk a közel-ke­leti válság politikai ren­dezése érdekében. Ami Európát illeti, hosz- szú évek harca eredményé­nek tekintjük, hogy föld­részünkön kedvezőbb lég­kör van kialakulóban, örü­lünk azoknak az eredmé­nyeknek, amelyek az euró­pai enyhülést szolgálják. Mint azon népek egyike, amelyeknek az európai konfliktusok a történelem során legtöbb szenvedést okoztak, tovább küzdünk azért, hogy megoldódjék földrészünk alapvető prob­lémája, s kialakuljon a tartós, megbízható európai biztonsági rendszer. Ezért veszünk részt a november 22-én kezdődő helsinkit megbeszéléseken is. O któber tanulságai kö­zül mindenekelőtt ar­ról kell szólnunk, hogy a bolsevik párt for­radalmi elméletében, csele­kedeteiben, szervezeti fel­építésében egységes célokat és elveket követett, s azo­kat a változó társadalmi­történelmi körülményekhez alkalmazta. Érvényesíteni tudta céljait és elveit, mert a valóságból kiindulva al­kotott elveket a valóság számára. A mai helyzetben is követelmény a kommu­nisták. a magyar társada­lom szocializmusért küzdő szervezett politikai erői számára, hogy ne doktriner alapon cselekedjenek, ha­nem a társadalmi-történel­mi feltételek sokoldalú elcm'ése alapján. A kommunista párt poli­Tegnap este öt órai kezdettel Kecskeméten, a Kato­na József Színházban díszünnepséget tartottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 55. év­fordulója tiszteletére. A Magyar Szocialista Munkás­párt Bács-Kiskun megyei és Kecskeméti városi Bi­zottsága által rendezett ünnepség elnökségében helyet foglalt Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, dr. Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Cajdócsi István, a megyei tanács elnöke, dr. Greiner József, Er­délyi Ignác, Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkárai, Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Terhe Dezső, a KISZ megyei bi- bizottságának első titkára, Borsodi György, az SZMT vezető titkára, Horváth Ignác, a kecskeméti járási párt- bizottság első titkára, Szabó Lajos, a kecskeméti vá­rosi pártbizottság első titkára, Reile Géza, a Kecske­méti Városi Tanács elnök e, Kállai Arpádné ország­gyűlési képviselő, V. I. Makejev gárdavezérőrnagy, A. G. Zsebrakov gárdaezredes elvtársak. Ott voltak az elnökségben a BRG kecskeméti gyára, a Szerszám és Gépelemgyár, a Bács-Kiskun megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szocialista brigádjainak küldöttei, az MSZBT tagcsoportok képviselői, a munkásmozgalom veteránjai. A díszünnepséget dr. Romány Pál nyitotta meg, kö­szöntve a résztvevőket, az elnökség tagjait, az üzemek, gyárak munkásait, a szövetkezetek dolgozóit, a szocia­lista . brigádok képviselőit, a meghívottakat. Ezután Jakab Sándor elvtárs tartott ünnepi beszédet Azt kö­vetően került sor az ünnepi műsorra, amelynek kere­tében a Katona József Színház művészei, a kecskeméti szimfonikus zenekar tagjai és a Berkes Ferenc irodalmi színpad tagjai adtak színvonalas, az ünnephez méltó műsort. A díszünnepség az Intema- cionálé hangjaival ért véget tikájának erejét ugyanis mindenekelőtt és minden körülmények között az ad­ja, hogy helyesen fejezi ki és következetesen juttatja ér­vényre a társadalmi viszo­nyok követelményeit, a munkásosztály és a dolgozók törekvéseit. Ez a politika csak abban az esetben le­het helyes, ha minden idő­pontban pontosan számba vesszük, hogy a munkás- osztály és szövetségesei mi­re képesek. Ez elkerülhe­tetlenül igényli, hogy poli­tikánkat állandóan fejlesz- szük tökéletesítsük. Csakis az objektív körülmények megkövetelte szakadatlan változtatással lehet válto­zatlanul szolgálni a mun­kásosztály érdekeit, össz­hangban a dolgozók és mindazok érdekeivel, akik­kel együtt munkásosztá­lyunk megteremti a szo­cialista nemzeti egységet. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme az orosz nép, egyben a bol­sevik párt, az új típusú le­nini párt győzelme is volt. A párt vezető szerepé­nek kulcskérdése a párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek kapcsolatának tartalma, kiterjedtsége, sok­oldalúsága, őszintesége. A párt vezető szerepére vonatkozó lenini elvek he­lyességét, időszerűségét — keserű történelmi leckék után és árán — megerősí­tették pártunknak az utób­bi 15 évben szerzett ta­pasztalatai is. A szocialista építés je­lenlegi szakaszában a párt vezető szerepének erősíté­se alapvető feladat, a ve­zető szerep érvényesítésé­vel kapcsolatos követelmé­nyek megnövekedtek. Ez a vezető szerep ab­ban jut kifejezésre, hogy a párt dolgozza ki a politika alapvető irányát és az irányvonal érvényesítése érdekében stratégiai célo­kat jelöl ki. A politikai, a gazdasági és a kulturális tevékenység területén a leg­főbb gyakorlati feladatok meghatározása a stratégiai célok megvalósítását szol­gálja. Pártunk vezető szerepe nem öncélú, hanem azon a történelmi tényen alapszik hogy társadalmunk élenjá ró osztályának, a munkás- osztálvnak a vártja. A párt vezető szerevét úgy fogja fel, mint a magyar mun­kásosztály, dolgozó népünk érdekeinek szolgálatát. Pár­tunk az a politikai szerve­zet, amely a munkásosztály érdekeinek prizmáján ke­resztül az össztársadalmi érdekeket képviseli. Meg­fogalmazza és tudatosítja ezeket az érdekeket, meg­határozza az érdekek érvé­nyesítéséhez szükséges fel­adatokat. irányítja és szer­vezi a feladatok végrehaj­tását és biztosítja a végre­hajtás ellenőrzését. A párt vezető szerepének érvényesülésében az elvi­politikai szilárdság és a változó társadalmi-történel­mi körülményekhez, a szo­cialista építés feltételeihez való rugalmas alkalmazko­dás együttes követelménye valósul meg. Ez a szinté­zis azonban nem egyszer s mindenkorra adott. Újból és újból meg kell terem­teni. A mi pártunk ezen az úton halad. Kifejlesztette problémaérzékenységét, az új ellentmondások felisme­résének képességét, az el­lentmondások feloldásának kutatását. A párt vezető szerepé­nek nélkülözhetetlen felté­tele az ellentmondások fel­oldása, ami az elméleti ösz- szefüggések feltárásán túl­mutató, alapvető gyakorlati kérdés is. A nyílt légkörű, alkotó viták, a születő új bátor — akár kockázatot is vállaló — támogatása, az elavult elvetése csak akkor konstruktív erő, ha a vég­rehajtás következetességé­vel, egységességével, forra­dalmi fegyelemmel, haté­kony és sokoldalú ellenőr­zéssel párosul. A párt vezető szerepe ily módon válik a politika megvalósítá­sának és az ehhez szüksé­ges tömegkapcsolatok fej­lesztésének meghatározó té­nyezőjévé. Kedves elvtársnők, elv- társak, barátaink! A világ első szocialista államának megszületése óta 55 év telt el. Ötvenöt év­vel ezelőtt a nyugati poli­tikusok a proletárdiktatúra közeli bukását jósolgatták. Ezeket a jóslatokat azóta az idő, a Szovjetunió pá­ratlan lendületű fejlődése megcáfolta. Ezek a jóslatok ma már Nyugaton sem di­vatosak. Tudomásul vették, hogy a Szovjetunió, a szpz cialista világrendszer léte és fejlődése társadalmi-po­litikai realitás. November 7-ét a Szov­jetunió, a szocialista or­szágok, a nemzetközi mun­kásosztály együtt ünnepli. Közös ünnep ez, hiszen a kommunista világmozgal­mat, a világ forradalmi erőit küzdelmük, céljaik és cselekedeteik, egész fejlő­désük az új korszak nyitá­nyához, november 7-hez fűzi. inket, magyarokat, kommunistákat, dolgozó embereket a szocializmus építőit nem­zeti történelmünk esemé­nyei is kötnek november 7-hez. Büszkék vagyunk ar­ra, hogy magyar interna­cionalisták százezres serege részese volt a világ első szocialista forradalmának. Nemzeti történelmünk leg­fényesebb fejezetei közé tartozik, hogy a szovjet hatalom oroszországi győ­zelmének hatására megte­remtettük a dolgozó nép hatalmát, a Magyar Ta­nácsköztársaságot. Legna­gyobb nemzeti ünnepünk, április 4-e, hazánk függet­lenségének visszanyerése a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az egész magyar nép szabadsága elválasztha­tatlan a Szovjetunió népei­nek antifasiszta, honvédő harcaitól, a II. világhábo­rúban aratott győzelmétől Ugyanúgy elválaszthatatlan az 1945-től napjainkig ívelő szocialista fejlődésünk, szo­cialista építésünk is az SZKP-val, a szovjet állam­mal kialakult kölcsönös együttműködéstől, a Szov­jetunió tesvéri segítségétől. Pártunk politikájának képviseletében és megvaló­sításában különös felelős­ség hárul az apparátus dol­gozóira. A X. kongresszus irány­vonalának végrehajtásán munkálkodva, a feladatok, a problémák és nemegy­szer az új, bonyolult jelen­ségek közepette sokszor érezzük úgy, hogy a növek­vő követelményeknek csak mind nagyobb igényesség­gel és odaadással lehet eleget tenni. Ez nem pusz­tán egy-egy nehéz, fárasz­tó munkanap után újra és újra jelentkező érzés, ha­nem mindnyájunk tapasz­talata és közös felismerése. Ezt a fejlődés törvény- szerű velejárójának tartjuk. Mialatt a valóság formá­lásának cselekvő és felelős részesei vagyunk, önma­gunkat is formálnunk kell, hogy lépést tarthassunk a munkával, az új igények­kel, közelítve a nagy és igaz forradalmi eszmé­nyeinket. Ebben segít, ösz­tönöz bennünket mindig, minden esztendőben no­vember 7-e, amikor kri­tikus önvizsgálattal szem­besítjük munkánkat a Nagy Október kötelező forradal­mi örökségével; számba vesszük eredményeinket és feladatainkat; megújítjuk, megszilárdítjuk szocialista meggyőződésünket. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjában, a Szovjet­unió népeiben az egész vi­lágot átfogó forradalmi fo­lyamat élharcosát, fő ere­jét, támaszát látjuk, melyei ezen az ünnepi napon nagy tisztelettel üdvözlünk. Kö­szöntjük azokat az embere­ket, akiknek munkája, si­kerei és eredményei a kom­munista világmozgalom erősödésének legfőbb bizto­sítékát képezik. Ezen a napon a magyar kommu­nisták. népünk őszinte szív­vel kíván további sikereket és erédményeket a szovjet embereknek áldozatos mun Icájukban, küzdelmes erő­feszítéseikben, a konimu nigmus felépítésében, ■ Koszorúzósi ünnepség a fővárosban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa — a Nagy Októberi Szocialista Fórra- j dalom 55. évfordulója al- j kalmából — vasárnap dél- J előtt koszorúzás! ünnepsé­get rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű­nél. Az emlékművel szem­ben a néphadsereg dísz­egysége sorakozott fel csa­patzászlóval. A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa nevében Lo- sonczi Pál. az Elnöki Ta­nács elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke helyezett koszorút az emlékmű ta­lapzatára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának koszorúját Kádár Já­nos, a Központi Bizottság eU I só titkára és Biszku Béla, a I Központi Bizottság titkára; a kormány koszorúját Fock Jenő. a Minisztertanács el­nöke és Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese — az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai helyezték el. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége nevében V. J. Pavlov nagykövet, A. M. Szorokin követtanácsos, valamint A. A. Zsuk ezre­des, katonai és légügyi at­tasé koszorúzott. * A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. évfor­dulója alkalmából vasár­nap reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadás­sal felvonták a Magyar állami N épköztársaság zászlaját. a megyeszékhelyen Az ünnepi eseményhez méltó külsőségek közt, ka­tonai tiszteletadás kereté­ben koszorúzták meg Kecs­keméten vasárnap a szov­jet hősök és az ellenforra­dalom mártírjainak emlék­művét. A központi ünnepséget délelőtt 10 órakor a Sza­badság téri szovjet hősi emlékműnél tartották. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után az MSZMP Bács-Kiskun me­gyei Bizottságának koszorú­ját dr. Romány Pál első titkár és dr. Greiner Jó­zsef titkár, a szovjet ala­kulatok koszorúját V. I. Makejev gárdavezérőrnagy és A. G. Zsebrakov gárda­ezredes helyezték el az em­lékmű talapzatán, m-'g a megyei tanács kéoviseleté- ben dr. Gajdncsi István el­nök és dr. Kőrös Gáspár elnökhelyettes koszorúzott. őket követte a Hazafias Népfront megyei bizottsá­ga, a fegyveres erők, az MHSZ Bács-Kiskun megyei vezetősége, az SZMT, a ha­zánkban jutalomüdülésen tartózkodó kazahsztáni Komszomol-küldöttség, a KISZ megyei bizottsága, végül a vállalatok, intézmé­nyek, hivatalok képviselői­nek tiszteletadása. Koszorúzás) ünnepséget rendeztek egyidejűleg a vasútkertben és a Budai úti temetőben levő szovjet em­lékműnél és a városi ta­nács előtt elhelyezett el­lenforradalmi emlékműnél is. Az előbbi helyeken Kecskemét város, illetve a kecskeméti iárás párt-, ta­nácsi és társadalmi szerve­zeteinek képviselői, az utób­binál pedig a KISZ városi bizottságának vezetői rót­ták le kegyeletüket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom