Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

1972. november 1., szerda 5. oldal A népi iparművészet — kollektív tevékenység „Divatba jött” a paraszti iparművészet szerte a vi­lágon, a reneszánszát ha­zánkban a szocialista rendszer tudatosan is ser­kenti. A felszabaduláskor már csak egy-egy személy vagy család őrizte — job­bára elszigetelten — az egykori mesterség hagyo­mányait. Ezért mintegy húsz évvel ezelőtt széles körű szervezőmunka in­dult meg, hogy az ország minden táján növeljék az ösztönös tehetségű alkotók táborát, megteremtsék ha­gyományőrző munkájuk feltételeit. Hamarosan megindult a népi iparmű­vészek szövetkezetekbe tö­mörülése. Ez a forma lát­szott a legalkalmasabbnak arra, hogy állandó foglal­koztatásukat biztosítsa, rendszeres jövedelmet és érdekvédelmet. SZTK-t, majdan nyugdíjat élvezze­nek. Emellett a kollektí­vákban a régi mesterek átadhatták tudásukat az új nemzedéknek. Napja­inkban már mintegy 40 szövetkezet működik az ország különböző vidékein, és termékeik nemcsak itt­hon, hanem külföldön is igen keresettek. Az utóbbi időben azon­ban a fiatal népi iparmű­vészek. főként a ková­csoltvassal foglalkozók kö­rében elégedetlenség ta­pasztalható. Arról panasz­kodnak, hogy jóllehet szö­vetkezetekbe „irányítják” őket, legtöbbjük magára- hagyottan alkot. Az egyik nyilatkozó egyetlen közös népművész-szövetkezet lét­rehozását. sőt másik meg­oldás gyanánt néprnűvé- szeti stúdió alapítását is felvetette. Dr. Pillis Pálné, a népi iparművészeti és háziipari szövetkezetek koordináló csúcsszervének, a Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetség és a Népi Ipar- művészeti Tanács elnöknő­je megértéssel beszél a problémáról: — Igaz, hogy a méltat­lankodók száma legfeljebb ezrelékben mérhető, de hát ez nem vigasz az érintet­tek számára. Növeli a ne­hézséget a kovácsoltvas tárgyák iránti csekély ke­reslet is. ámbár lehet, hogy az ezzel kapcsolatos piac­kutatás sem teljesen ki­elégítő. — A kifogások tehát. ha szűk körben is, nem alaptalanok? — Kétségtelen; de az érem másik oldala leg­alább ekkora figyelmet érdemel. Itt ugyanis ösz- szefonódva jelentkezik bi­zonyos generációs türel­metlenség a népi iparmű­vészeti „konjunktúra” né­mely tisztázatlan kísérő- jelenségével. Egyes fiata­lok túlzott igényeket tá­masztanak, olykor feszült helyzetet idéztek elő egy- egy szövetkezetben. Idő­sebb mestereink kiérlelt művészetének tanulmányo­zása helyett szeretnének elkülönülni, s ha a zsűri egy-egy alkotásukat nem fogadja el, megsértődnek — Hogyan kapcsolódik ez a „konjunkturális’ helyzethez? — Manapság több tíz­ezer dolgozó űzi tartalmas időtöltésként — szakkörök­ben vagy egyénileg — az amatőr népi iparművész­kedést. A helyzet azonban ellentmondásos. Ezt bizo­nyítja az a töméntelen, il­legális és mindeddig ellen­őrizhetetlen csatornákon forgalomba kerülő háziipari giccs is, melynek árada­tával szemben — noha jogszabály is van rá! — meddő harcot folytatunk. Mi támogatunk minden te­hetséget, de senkiben se kelthetünk alaptalanul olyan illúziót, hogy ebből a tevékenységéből meg is él. — S az egyetlen közös szövetkezet, illetve a stúdió terve? — Szövetkezeteink a he­lyi és tájegységi stílusok alapján szerveződtek. Ha „közös zsákba” öntenénk őket, zavar, összevisszaság támadna mind területi, mind szakmai tagolódásuk­ban. — Kielégítő tehát a jelenlegi szervezeti fel­építés? — A szövetkezeti háló­zat és a tanács — két alappillére a hazai népi iparművészetnek. A tanács például a Népi Iparművé­szeti Alap felhasználásával — csak az elmúlt három évben 450 népművészt ju­talmazott külön alkotói díjjal, ösztöndíjat nyújt az arra érdemeseknek, nem is szólva a pályázatok, ta­nulmányutak, kiállítások anyagi konzekvenciáiról. Tavaly mintegy 20 tár­latra került sor. és 1970 óta — a KISZ KB-val kö­zösen — külön is megren­dezzük az ifjú népi ipar­művészek kiállítását. Épp nemrég — augusztus 18-án — tüntettünk ki 12 fiatalt, „A népművészet ifjú mes­tere” címmel. A fő feladat persze a szellemi irányí­tás, s ez korántsem merül ki az elbíráló, minősítő tevékenységben. Elhalt vagy sorvadó ágazatok fel­újítása. a káderutánpótlás biztosítása, tájházak, min- | tatermek létrehozása, kiad­ványok megjelentetése, más intézményekkel való együttműködés összehango­lása stb. — Mégis: milyen biz­tosítékokkal s igényszin­ten dolgozik a tanács által megbízott zsűri? S kikből áll maga a ta­nács? _ A bírálóbizottság va­lamennyi döntéséről jegy­zőkönyvi és fotódokumen­táció készül; ami pedig az igényességet illeti; tavaly 4038 iparművészeti tárgy került elbírálásra, ebből 2818-at fogadott el a zsű­ri, 1220-at elutasított. — Maga a Népi Iparművé­szeti Tanács egyébként 14 főből áll. köztük rangos népművész, történet- és néprajztudós, művészettör­ténész, muzeológus, köz­gazdász és jogi szakértő. Működésének előnyeit a szövetkezeteken kívül álló népművészek is élvezik. de érthető a szövetkezeti tagság jogos önvédelme a felhígulással szemben. Ez­zel korántsem kívánom kétségbe vonni valameny- nyi szervezeten kívüli — köztük néhány, egyéni iparengedéllyel is rendel­kező — alkotó elhivatott­ságát; sőt kifejezetten „erős egyéniségek” is van­nak köztük, vagy éppen­séggel az ipar-, illetve kép­zőművészet szférájába át­nyúló, tehát illetékessé­günk körén kívül álló ese­teit — Talán épp ezek az „erős egyéniségek” kép­viselik az On által em­lített „túlzott igénye­ket”? • — Előfordul. Csakhogy a hazai népi iparművészet — kollektív tevékenység. Szövetkezeteink fő profil­ja a kissorozatalkotás; az ebből eredő nyereség fede­zi az egyéni kísérletek költségeit. Szövetkezeti | tagjaink tehát kettős alko­tó tevékenységet folytat­nak: rendelésre szállítanak, és kiélhetik egyéni fantá­ziájukat is. Ez utóbbira mindenkinek korlátlan le­hetősége nyílik, csupán ar­ra nincs mód, hogy sokan kizárólag ezzel foglalkoz­zanak. K. G. Illyés Gyula 70 éves Az idő szubjek­tív voltát mi sen. jelzi jobban, min a személyiség). gyakorolt hatás van, akin név fog, akit fiatalsá gától nem fősz meg, csupán ér lelő, gazdagíts ajándékait hozza elébe. Illyés Gyű la a szerencsése' sorába tartozik. Teremtő ereje tel jében, 70. szüle­tésnapján ő at nekünk — az új Dőzsa-drámát, c Testvéreket — sze mélye kortalan független az esz­tendők járásátó és sokasodásától Évszázadunkkal csaknem egyidős állta viharait,. Gondolat és szí' fegyverével vérté zetten: „Kar ölve könyvem kebe­lemre, nevetve né zek ellenemre.' Ezzel a minden megpróbáltatást álló erővel néz szembe az idővel is Kháron ladikján című. az öregségről szóló esszéjében: „Nem igaz, hogy Kháron ladikjának egy-egy utazóesoportm. né­maságba fagyva siklik át az árnyak honába. Tta csak egy kicsit is összehangolt ez a csoport, hangos ado- mázás, térdcsapkodó jó­kedv közepette r iv^otódz- nak a biztos vég felé.” Pályaképét nem kell föl­I ■Ir MßWir­nyelvében élő nemzet szel­lemi otthona. A puszták népének fia bevette az európai művelt­ség várát is, szertevitte költészetünk hírét a világ­ba, miközben anyanyelvé­re fordította a legrango­sabb idegen költők sere­gét. Valóban „rendkívüli követ”, szellem és kultúra megbízottja, aki nagy elő­deihez hasonlóan kitárja szívünket minden előtt, ami egyetemes és emberi. Hatalmas örökséget hor­doz. Az örökséget teremtő erővel gyarapította: a ver­sek gazdag áradása közben ö alkotta meg az irodalmi szociológia klasszikus min­tapéldáit (Puszták népe, Lélek és kenyér, Magyarok, Ebéd a kastélyban), szint­úgy az irodalmi értékű életrajzét is (Petőfi); ön­életírásának kötetei (Kora­tavasz, Hunok Párizsban) méltán sorakoznak a vi­lágirodalom nagy memoár­jai mellé, mint korunk tá­vújának vallomásai; drámái (Fáklyaláng, Dózsa, A ke- gyenc, Másokért egyedül. Tiszták, Testvérek) meg­mutatták hogy a modern színpadi nyelv is lehet fenn- séges, időkön áthámozó nagy gondolatokat hordozó. Még nyitott életművének méltatására nem hivatott e rövid köszöntés. De a há­rom Kossuth-díjjal — és a Herder-díjjal — érdemelten koszorúzoti életmű külön ér­deme, hogy mindenkor az elnyomottakért emel szót; parasztok panasza, eretne­kek hite, hősök helytállása szól belőle hozzánk; s mindez a szépségbe öltö­zött igazság erejével, mert Illyésnél a szenvedély fö­lött mindig ott őrködik a ráció, a mértékek és for­mák harmóniáját őrző fé­nyes és tiszta értelem. B. É. — Ezek szerint tehál „maszekok” is vannak köztük? — Ez a szövetkezeti for­ma önkéntességéből fakad, A kultúra rozzant hajléka Ott áll Szalkszentmár- tonban, kődobásnyira Pe­tőfi Sándor1 szobrától és a költő szülei által hajdan árendált csárdától. Szo- morkodna. ha érzékelné állapotát. Ottjártunk óta ^ ki meszelték a házat — ta- Ián ezt, a képünkön látha- || tó lyukat is eltüntették —, de ez nem változtat a lé­nyegen. Sokáig így nem maradhat. Tudják ezt a helyi tanácsnál, a járási hivatalnál is. Keresik a jobb, legalább átmeneti megoldást. Több embert megkér­deztünk, hogy milyen ese­mények voltak a korszerű­nek éppen nem mondható épületben. A varrószakkör ről — vezeti Budai János'' — és a vasárnap délelő" gyermekfoglalkozásokról hallottunk jó híre’" A fiatalabbak emlegetik a szüreti bálát is és a sz~ - tember végén tartott rr - "oros estét. (Pásztor Zoltán felvéí.' 1 Nemzetiségi könyvtárosok értekezlete Bács-Kiskun megye nem­zetiségi könyvtárosai no­vember 2-án, csütörtökön Baján találkoznak. A szak­maközi bizottság nagyter­mében délelőtt 10 órakor kezdődő értekezleten dr. Urosevics Daniló, a Könyv­tártudományi és Módszer­tani Központ munkatársa tart előadást „A délszláv báziskönyvtár állományfej- ’esztése és a módszertani teendők” címmel. vázolnunk, ismert nemzeti klasszikus, aki itt jár kö­zöttünk, kinek minden so­ra közügy, s aki bármiről szól is, fontosat mond mindannyiunkról; mind­annyiunkért. Juhászszám­adói gond készteti az értünk perlő aggodalomra, még borúlátása, keserű sza­vai mögött is a remény munkál. Több mint köz­életi költő; azoknak az ősöknek mai utóda, kik ostorozó, jövőbe mutató igékkel jártak népük előtt, és akik felelős, olykor ke­mény szavaikat nemzedék­ről nemzedékre továbbad­ták, s megteremtették azt a sajátos magyar lírát, mely több mint versek gyűjteménye, főbb mint egyéni érzelmek és gondo­latok tárháza: maga a Téli könyvvásár Novemberben irodalmi est Kecskeméten A téli könyvvásárra a kiadók összesen 185 mű megjelenését tervezik. E művek egy része már meg­jelent és kapható a köny­vesboltokban, valamint a munkahelyi könyvterjesz­tőknél. A téli könyvújdon­ságokból 17 klasszikus és 24 mai magyar író és köl­tő könyve. A külföldi iro­dalmat 45 mű, az ifjúsági és gyermekkönyveket 30 új mű reprezentálja. Tizenöt művészeti kiadvány, 54 tu­dományos, ismeretterjesztő, illetve szakirodalmi munka jelent, illetve jelenik meg. A téli könyvvásár listá­ján olyan nagy fontosságú és érdekes kiadványok ta­lálhatók, mint a Világiro­dalmi Lexikon II. kötete, a Magyar Értelmező Kézi­szótár, Aragon „Kommunis­ták” című' regénye, Shakes­peare összes drámái, a Hét évszázad magyar ver­sének legújabb kiadása. A mai magyar irodalmat töb­bek között Bor Ambrus, Lengvel József. Moldova György, Dérv Tibor, Garai Gábor, Karinthy Ferenc és Darvas József művei kép­viselik. A Műveit Nén Könvv- 1 -'fiesztő Vállalat a teli vönvvváeáe TTtilveibai több —int másfélmillió páMá-vt iuftnf el a könvvesbolto!.-­viu-,1 .‘í; fo f..• - >.a tfi ------------ I eze kben a napokban meg-j kezdődik. Különösen a nem Budapesten működő válla­latok, intézmények munka­helyi bizományosai ritkán tapasztalható gazdag vá­lasztékkal jelentkeznek a téli könyvvásár idején. Az előzetes információk szerint több mint négyezer válla­latnál, intézménynél kerül sor november—december­ben karácsonyi munkahelyi könyvvásárra. A Nők Könyvespolca- klub kecskeméti tagjai no­vemberben irodalmi esten ismerkedhetnek meg a téli könyvvásár kiadványaival. A vásárlóközönség tájékoz­tatásáról ezúttal is külön­féle könyvismertető kiad­ványok gondoskodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom