Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
4. oldal 1972. november L, nerds A jóakaraton múlt A kéleshalmi, jánoshalmi tanyavilágban élő termelőszövetkezeti gazdák a minap szóvátették, hogy hiába tartanak a háztájiban tehenet, a tejet nem képesek rendszeresen értékesíteni. Lakóhelyük távol esik a községtől, s az állami tejipar ott nem gyűjt. Lovasfogatuk, traktoruk nincs, amivel a tejet naponta beszállítsák. A motor és a kerékpár alkalmatlan arra, hogy azzal 25 literes tejeskanná- kat fuvarozzanak, szövetkezetük vezetősége pedig — mint írták — nem törődik azzal, hogy a háztáji tej, miként jut el a fogyasztókhoz. Végül is a jánoshalmi Jókai Tsz vette pártfogásába az ügyüket. A vezetőség megbízásából előbb egy, később két jármű kezdte meg a jánoshalmi, kéleshalmi tanyák között a tejgyűjtést. A rendszeres szállítás megszervezése óta ötszörösre emelkedett a tanyavilágból származó tej mennyisége. Előnyös ez a megoldás a külterületen élő szövetkezeti gazdáknak, mert nem céltalan többé a tehéntartás. Hasznos a Jókai Tsz-mek, hiszen több tejet képes feldolgozni, értékesíteni, és gyorsabban visszatérői új tejüzemének beruházási költsége. Jánoshalma és a környező települések lakossága szintén jól járt, mivel a szövetkezeti feldolgozó közreműködésével több, higiénikusan kezelt, műanyag tasakba zárt, jó minőségű pasztőrözött tejet tud az üzletekben vásárolni. A Jókai Tsz feldolgozója ugyanis Jánoshalmán kívül Kelebiára, Kiskőrösre, Soltvadkertre, Csengődre, Tompára, ösz- szesen tizenkét településre szállít mindennap tejet. Nagy kár, hogy egyikmásik termelőszövetkezet vezetősége nehezen ismeri fel a külterületi tejgyűjtés jelentőségét. A jánoshalmi Jókai Tsz vezetőségének dicséretes intézkedése viszont gzt példázza, hogy jóakarattal, megértéssel ilyen, látszólag nem könnyű feladat is megoldható. K. A. ESsiükváStás után Dunapatajon III. Kényszerítő feltételek Jelen vannak 130-an ... Már csak a megcsökkent taglétszámhoz képest van meg a kétharmados többség. Ez is csak este fél nyolcra, másfél órával a meghirdetett kezdés után verődik össze a Kodály Zoltán Művelődési Ház tanácskozótermében. Sok az elnyűtt, idős ember. Külön csoportban ülnek az asszonyok. Vincze Károly bejelenti, hogy az új alapszabálytervezetet ismerteti. Közbekiáltás: „Mi a különbség a régi és az új között?” Az elnök válaszol, hogy van sok különbség, de ha mindegyiket felolvassa, reggelig is eltart a köz„Nem baj, van - hangzik másgyűlés, időnk” honnan. Negyedóra múlva a tag ság egyharmadánalc a feje előre bicsaklik: a jótékony szundikálásnak adva át magukat. De az ébren levő többség tekintete is a messzeségbe kalandozik. Elcsípnek talán egy-egy mondatfoszlányt a száraz jogi szövegből, s lehet találgatni, mennyire hatol tudatuk mélyéig. Ügy lehet, szerencsésebb dolog volna, itt a pataji Petőfiben és másutt is. ha felolvasás helyett sokszorosítanák a tervezetet és megvitatás előtt jóelőre postáznák a tagok címére. Tartózkodás, passzivitás Határidő előtt... A Budapesti Járműipari Szövetkezet kalocsai üzemének fő profilja a konténergyártás. E termékek legnagyobb külföldi megrendelője a Lengyel Bútoripari Tröszt, amely a kalocsaiakkal az idén is kötött szállítási szerződést. Ennek értelmében év végéig több mint 100 konténert kell elkészíteni. Az üzem szocialista kollektívái most felajánlották, hogy a tervet december első felében, tehát jóval a határidő lejárta előtt teljesítik. Örömmel fogadták e bejelentést a lengyel partnerek, akik viszonzásul ígéretet tettek arra, hogy a brigádok legjobb dolgozóit tapasztalat- cserével egybekötött varsói látogatásra hívják meg. A vita igazolja az érdektelenséget: nem az alapszabály, hanem a 80 százalék körül forog. Részlet egy növénytermesztő felszólalásából. amely a vita alaphangját is jellemzi: „Nekem 1600 forint a havi részesedésem. Mostantól kezdve kapok 1300-at. Ebből családot eltartani nem lehet. Ne csodálkozzanak, ha a háztájiból keressük a megélhetést.” Mások sokallják az öt napon túli pótszabadság alapjául szolgáló —• férfiaknál 2500, nőknél 2000 óra évente — közösben végzett munka alsó határát. Mert. mint mondják, sokak számára nincs is alkalom arra, hogy ennyi munkát végezzenek. További gépesítés esetén még kevésbé lesz. Válaszában az elnök kifejti, hogy azok a tsz-ek lettek „milliomosok”, ahol a tagok év közben csak éppen vesznek fel valamit, azt is inkább akkor, ha nagyobb családi kiadás merül fel, részesedésük zömét különben csak év végén kapják. Ha itt jövőre nem a 00. hanem a 100 százalékot fizetnék ki — de erre semmi garancia nincs —, több mint félmillió forinttal kellene nagyobb kamatot fizetni a banknak, s ez az összeg a tagság kéthavi bérének felel meg. Ha pedig csökkentik a, pótszabadsághoz szükséges j órák számát, azok járnak | rosszul. akik rendszeres j munkát végeznek a közösben. Az ő részesedésüket esökkenti a szabadság címén kifizetett bér. Azt kellene elérni, hogy a közösben szívesen dolgozzanak a tagok. Mert azt látni, hogy vasárnaponként eleven a határ, mindenki a háztájiban serénykedik, üzemben van mindegyik traktor, de hétfőn reggel mindenki fáradt, beteg, a motorban felforr a víz, a silózóval elhúzatják a villanyoszlopot, a meghajtó láncot beejtik a fogaskerekek közé, s így nem lehet ötről a hatra menni. Legutóbb is a főagronómus és az üzemgazdász rakta ki a répaszeletet a vagonból. Szavazás következik: elfogadják-e az alapszabályt. Negyvenhármán mellette, nyolcán ellene szavaznak — a zöm tartózkodik. De mielőtt elrendelnék az újabb szavazást, dr. Horváth Tivadar, a járási hivatal mezőgazdasági jogásza kér szót. Mondatai keményen pattognak: „Az átszervezéskor nem volt vita az alapszabály felett. Nem is lehetett, mert fent- ről diktálták. Önök, mint tagok, abban dönthettek, hogy mi legyen a tsz neve. Most élhetnének a jogukkal, de nem élnek. Passzivitásuk érthetetlen és főleg káros. Ilyen esetben módunkban áll kényszerülté kedéseket tenni... Egyesülhetnek valamelyik hartai tsz-szel. De ott már nem önök diktálnak, hanem a fogadó tagsági többség.” Az újabb szavazás meghozza a 91 igenlő voksot, a kikényszerített aktivitás „diadalaként”. Az idegek rövidzárlata Ezután az óvadékkérés ügye van napirenden. Az elnök higgadt nyugalommal vázolja a helyzetet. A tervekbe beállítottak 19 millió forint árbevételt és 14 milliós kiadást. Sem az egyiket, sem a másikat nem sikerült tartani. Csak éppen más-más a mozgási irányuk: az előbbinek lefelé, az utóbbinak felfelé. Augusztus végéig kifizettek több mint két és fél millió forint munkabért — készpénzben. Ehhez jön egymillió 200 ezer, amelyet természetbeni részesedésként kaptak a tagok. Az év végéig kifizethető több mint négymilliót tehát kimerítették. Év végéig még van másfél millió hiteltartozásuk. Minden oda mutat tehát, hogy a helyzetet csak a megyei óvadék menti meg. Am ennek szigorú feltételei vannak. Az például, hogy észszerű változtatásokat hajtanak végre a termelés- szerkezetben. A százalékos művelést a minimálisra redukálják, annál is inkább. mert itt a 80 százalékos részesedést nem lehet érvényesíteni. És a munkabér felhasználását egy fillérrel sem lehet túllépni. Azt is elmondja, hogy a tagság nem köteles elfogadni az óvadékot. Lehet „segíteni” a bajon úgy is, hogy túladnak az állatállományon. Közbeszólás: „Akkor minek a föld, ha nincs hozzá jószág?” Százegy igenlő szavazattal elfogadják az óvadékot. Kombájn a szőlőben Alig van már levél a szőlővesszőkön, a megmaradt zöngősre száradt, vagy rőtes vörösre színeződött és a gyér lombozat nem aria a tőkéken a tersenki sem kívánja vagy kívánhatja, hogy akkor is dolgozzanak, ha esik az eső, vagy a hidegtől megdermed a kezük a fürtö-/-j<,» / r? im-fe A szőlökombájn teljesítményéről, a végzett múmia minőségéről szerzett tapasztalataik igen jók és remélik, hogy jövőre már sokkal könnyebb lesz a szüret. A támrendszert módosítaniuk kell a magas művelésű ültetvényeken, mivel a gép legfeljebb 180 centiméter magasságú oszlopok fölött tud dolgozni. Az idén a kéthetes üzemeltetés alatt naponta 150 ember munkáját takarították meg. Amellett, hogy emberi erő alig kell így a szürethez, a gép használatának más előnyei is vannak. Teljesítménye független a termés mennyiségétől, egy vezetőfülke felszerelésével pedig rossz időben is, éjjel-nappal tudnak dolgozni a kombájnnal. . > _ — .. M ég egy előterjesztés hátra van. Területe alapján a tsz tartozhatna a második kategóriába, de termelési értéke alapján csak a harmadikba. A tagság eldöntheti, hogy végül is melyikbe tartozzon. A dolog gyakorlati következménye az, hogy a vezető állású és a fix fizetésű tagok részesedése kategóriánként más és más. Egy fiatalember feláll és a kérdésében azt feszegeti, hogy mennyi az elnök bére az egyik és a másik kategóriában. Vincze Károly idegei egyszerre felmondják a szolgálatot. Kikéri magának a provokációt és bejelenti a lemondását. „Ezzel a közgyűlést bezártam” — teszi hozzá. A tagság már indulna, amikor dr. Látos Sándor, a területi szövetség jogásza vállalkozik a helyzet megmentésére, magyarázva a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa irányelveit. De az elnök továbbra is hajthatatlannak látszik. Ezt mondja: „El akarnak menni maguk is. Kezdem én a sort.” A hangulat észrevehetően megfordult, már a tagok némelyike is provokátornak nevezi az érdeklődő fiatalembert. Ez a helyzet alkalmasnak bizonyul a szavazás lebonyolítására. Ismerteti a vezetők fizeté- Megszavazzák.; Aztán a kérdés következik: „Elfogadják-e az elnök lemondását?” Egyhangúlag nem fogadják el. sét. ez Következtetések és tanulságok mést, szabadon éri a napsugár a szőlőt. A rendkívül változékony időjárás a szokásosnál is több gondot okoz a mezőgazdasági üzemeknek. A megye tizenkét állami gazdaságában például megháromszorozódott a munkáslétszám. Általános és középiskolások, iparban dolgozók —, akik szabadságuk idejére szerződtek a mezőgazdaságba — szedik a gyümölcsöt, a szőlőt. A kertészeti növények termésének betakarítása eddig a legkevésbé gépesített. Embert találni viszont nagyon nehéz már és ha van is. Október középén érkezett — csaknem egy hónapos késessel — a megyébe az első szölőkombájn. A Kunbajai Állami Gazdaság vásárolta meg több, mint 3 millió forintért a I Kaliforniában már jól be- I vált Chisholm-Ryder beta- j karítógépet. Ha előbb érkezik, bizonyára több hasznát veszik, de még így is nagy segítség a megkésett szüretnél. Az 1600 hektáros ültetvényről a gazdaságban az idén 140 ezer mázsa szőlőt várnak, s ennek több mint 80 százalékát betakarították. így látja a kombájn vezetője a vele együtt haladó, torcalikádakkal felszerelt vontatót. A ventirá'.oiol: segítségével a levelektől megtisztított termést a tar tályokba viszi a szállít ''zalag. (Pásztor Zoltán felvételei) Egy másik fiatalember szólal fel. Azt fejtegeti, hogy az egyik hartai tsz- ben évenként szerződést kötnek a tagokkal, hogy melyik hónapban ki hány napot dolgozik a közösben, s aki vállalását megszegi, minden elmaradt napra 80 forintot fizet be a közös kasszába. Nem lehetne ezt itt is bevezetni? Az elnök kap a javaslaton. „Elfogadják-e?” — kérdezi. — „Most csak olyan értelemben, hogy a vezetőség kidolgozza és a tervtárgyaló közgyűlés elé terjeszti, megvitatásra.” Néhány felszólaló hangos tűnődéséből az derül ki, hogy ez a módszer itt nem alkalmazható. Ezért a szavazásra bocsátás is elmarad. A közgyűlésnek vége Milyen tanulság marad utána? A tagságnak igaza van, ha nem fogadja szívesen részesedése csökkenését De igaza van a vezetésnek is. amikor, a kibontakozás érdekében, felfel a g-z-Hkat. A ’ ' ‘ igaasáS siszont .wait ár-1 nyalataival került közelebb egymáshoz. Felszíni ok, hogy a tagsági passzivitás és a vezetői ingerültség találkozásából jó dolog nem sül ki. A gond ott jelentkezik, hogy a szövetkezeti demokratizmust a gazdálkodás mélypontján kellene érvényesíteni, aminek szükségképpen korlátot szabnak a kényszerfeltételek. És ebben a helyzetben nemcsak az a kérdés indokolt, hogy mit akar a vezetőség, de az is, hogy mit akar a tagság. Továbbra is a következő év terhére létezni, az óvadék „injekcióira” szorulva, vagy pedig egy dinamikus, fejlődőkénes gazdálkodás alapjait lerakni. A kérdés nem most dől el. talán nem Is egy év múlva... De ahhoz, hogy kedvező válasz szülessék, máris el kell kezdeni a következtetések levonását. A géneken, a földeken, a majorban, az Irodában. Az éjszaka kellős közepén, a remény pislákoló csillagai alatt oszlik szét a tagság. Hatvani Dániel A szüretelöszerkezettel, a kél oldalt felszerelt verő- lécekkel rezgésbe hozzák a tőkéket. A termés levéllel együtt a mozgó zsalurcndszcrrc hullik, onnan felvonószalagon kerül a tisztítóba.
