Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
ÜW. november M, va»Érnap 5. oldal János vitéz a rajzasztalon Á falu orvosa Vegyszer- és festékszag fogad a Pannónia Filmstúdió kecskeméti rajz- es animációs műtermében. Ismerkedem a rajzfilmké- szités alapelemeivel, kalauzom Törőcsik Jolán, a kifestő vezetője. — A rajzok Pesten készülnek, átlátszó celluloidlapokra. A mi munkánk a színezés. Nyugatnémet festéket használunk. Marabu a neve. Mivel egyszerre csak egy színt festünk a műanyag lemezekre, a teljes száradásig szárítórekeszekbe helyezzük őket. Ha megszáradnak, jöhet a következő szín, és így tovább, amíg a rajz minden része színes lesz. Kezembe veszek egy kész lapot. „Farkas bánatos pofával magyaráz, ösz- szecsapja a kezét.” — olvasom az alján. A jelenetnek 130 része van: két kulcsrajz, a többi az úgynevezett fázisrajz. — Ez a farkas A három nyulak című készülő rajzfilm egyik figurája — mondta Törőcsik Jolán. * * * Néhány szemelvény a „rajzfilmes” szókincsből. Cell: a celluloid-lapok neve. Stiftek: a lap tetején levő 5 nyílás, ezek a hajszálpontos illesztést szolgálják, hogy a rajzok tökéletesen fedjék egymást. Képes forgatókönyv: bal oldalán a jelenet, mellette a szöveg, például: „Nyílik az előszobaajtó, belép Mézga, fütyörészve”. Itt jegyzem meg, hogy az új Mézga-sorozatot január I- től láthatjuk a TV-ben. • * * A kecskeméti műteremben festik a gyermekek egészségügyi felvilágosítását szolgáló Hurrá! filmsorozat és a televízió számára készülő Illik, nem illik című film rajzait. A legnagyobb munkájuk a János vitéz című rajzfilm. Ennek rajzoKukorica Jancsi János vitéz lását tavasszal kezdték el a stúdió budapesti műtermeiben, a festést itt, Kecskeméten, november elsején. Ez az alkotás minden tekintetben úttörő munka. Az első, egész estét betöltő — pontosan 77 perces — rajzfilm Magyarországon. A film egyharmad részének kifestési munkái a kecskeméti rajzfilmstúdióban készülnek. Ez mintegy 17 ezer rajz színezését jelenti. Ha egymás mellé raknánk a celluloid-lemezeket, beboríthatnánk velük a Városi Mozi előtti teret. A filmben a költeményből ismert összes szereplő figurája megjelenik. A színes ecsetvonások nyomán testet öltenek az alakok: Kukorica Jancsi, Iluska, a francia király, és a többiek, népviseletre emlékeztető, hangulatos ruházatban. A betyárok feje a mohácsi busó-maszkokhoz hasonló, a huszárok mentéje lobog, röpül a szélben, a vágtató tatár lovaknak lángol a sörényük ... Kecses, hajlékony vonalak, élénk színtónusok. Nagyon fontos szerepe van a színeknek. A rendezői utasítások pontosan előírják, mikor milyen árnyalatot kell használni. „Laza, söpört- fehérrel csináljátok” — olvasom az egyik lemezen. A népszerű Mézga család figuráihoz öt-hatezer féle színárnyalat kellett. — Ha a kifestés elkészül, a trükk-asztalon lefényképezik a celluloid-lapokat. A vetítéskor a filmkockák egymásutánja folyamatos mozgásnak tűnik — magyarázza kísérőm. • * * A János vitéz című raizfilm forgatókon vvet Gyermekkori emlékeim csokrában őrzöm a jóságos doktor bácsi képét, akinek szinte már a belépése szüntette a lázat. Soványka hátamhoz illesztette borostás, a szüntelen útonlevéstől hideg arcát; sóhajtást kért, kopogtatott s azután megírta a bajt oszlató szer receptjét. Napjaink „doktor bácsijainak” jó része is szinte lényében hordozza a nyűg- tatást már a jelenléte is záloga a gyógyulásnak. Még akkor is, ha olyany- nyira fiatal, mint dr. Ju- dák József tázlári körzeti orvos, aki 38 éve ellenére nevezetes jubileumot ünnepel majd májusban: akkor lesz egy évtizede, hogy rábízták a község és a környék egészségügyi ellátását. — A mintegy két és félezer lakosból másfélezer a külterületen élők száma — sorolja, amikor munkájáról érdeklődünk. Épp ezért a személyautó itt nem luxuscikk, hanem az orvos nélkülözhetetlen munkaeszköze. Éppígy a megfelelő évszakokban a motorkerékpár. De gyakran a szánra is sor kerüi nagy télben, távoli határrészekre igyekezve. Tegyük ehhez hozzá, hogy Tázlár legtávolabbi része tíz kilométerre van a faluközéptől, s szinte végig földút visz oda. Emellett az orvos Bócsán is gyak- i ran helyettesít, ott pedig a legkiesőbb lakott terüennek a dupláját-tripláját adták, csakhogy maguk is ott legyenek. És hajnalig szólt a nóta. — Mert ez olyan nép — mondja az Alsómégyen lakó tanácstitkár, Lőrincz István —. hogy szeret együtt lenni. Kedveli a közösséget. Nem bánja ez, csak ünnep legyen, ha állami, ha egyházi. Volt az úttörőavatás, több mint kétszázan szorongtak az iskolában. Meg karácsonykor fenyőünnepet csinált a tsz. akkor is. Aztán volt most ősszel a szüreti mulatság. Itt többen voltak, mint azon amit bent a faluba1' rendeztünk, a községi keznonn-an. a felsősök néhány év fi* a bejárnak Homokmégy - re. ti» csak az alsó tagozat rr -adt eay tanteremben. A másik tantermet baromié- • osztották, e-vikben van az orvosi rendelő, a másik két. kis helyiséget megkapta o KTSÉ. Turcsik Margit, az alsó- méevi KIS7,-titkár filigrán, barna arcú lány. Adóügyi előadó a tanácsnál, nésv éve érettségizett. védőnő szeretet* volna lenni, de nem vették fel. — Már lemondtam arról, . hogy továbbtanuljak — mondja egykedvűen. Homokmégyen van ösz- szesen ötven KISZ-es fiatal. Ennek fele alsómégyi. Igaz, hogy a tsz-ben 6—7- en dolgoznak összesen. A többi diák is ingázó. Az iskola —, s vele együtt a kultúrterem — renoválására 200 ezret költött a tanács. A KISZ részére a tsz, a tanács, meg a járás 24 ezer forint értékű berendezést vásárolt. Amíg nem avatták fel az új templomot, a misét is a kultúrteremben tartották. Egyik végében, ahol a kiszögellés van, két oldalt a magasban színes ablakokkal, zajlott a szertartás. Most, hogy a terem bálozásra is alkalmas, az oltár helyén rendezkedik be majd a beat-zenekar. A terem széleit pedig körülülik az öregasszonyok, mert szertartás ez is, ősi és mindeddig pusztíthatat- lan. Az utcakép csak este fél hat körül elevenedik meg valamelvest, amikor a busz befut Kalocsa felől, s le- szálinak róla az Ingázó fiatalok. A nagy kérdés az: sikerül-e átmenteni a jövőbe a hajdani faluközösség leg; nemesebb hagyományait, vonásait. Mert Alsómégy sorsa alighanem ezen áll, vagy bukik. Nem túl biztatóak a jelek. Tíz évvel ezelőtt itt még öt pedagógus tanított. Ma csak egy, Romsics János-, né... Gyerek is csak fele annyi születik, mint akkor. Óvoda nyáron működik, néhányan újabban kicsinyeiket beviszik Ho- mokmégyre. Egy ideig szó volt arról, hogy állandó óvoda kellene. De úgysem lesz lassan kikkel „benépesíteni”, ezért is maradt abba a követelőzés. Tornya az új templomnak nincs. Kútgémen csüng a kis, érces hangú harang, közvetlenül az iskola osz- loptornácos bejáratánál. Hosszú kötél csüng le róla. Romsicsné többszőr szólt már a tanácsnál, hogy vigyék el innen az egészet az új templom mellé, vaev akárhová akarják: zavarja a tanítást, amikor meghúzzák az ágasfa tövénél. Mert itt legtöbbször lassú. kimért konffatással ha- raneoznak. Mint ahogy temetésre szokás... —ni —cl Iluska Petőfi elbeszélő költeményéből Jankovics Marcell, Szabó Sipos Tamás és Szoboszlay Péter írta, a képes forgatókönyv Jankovics Marcell munkája, a grafikai terveket Jankovics Marcell és Richly Zsolt készítette el, az animációs terveket pedig Jankovics Marcell, Nepp József és Ternovszky Béla. A film tavasszal kerül a közönség elé, a bemutató a Petőfi jubileumi év egyik kiemelkedő eseménye lesz. Kontra György | let jó párszor ennyire fekszik. A járási székhely rendelőintézete sem épp a szobszédban van, és az utolsó busz már reggel 8 előtt elmegy. Gyakorlatilag tehát az esetek legtöbbje a körzeti orvosi rendelőben nyer elsődleges ellátást. Ha valakinek univerzális orvosnak kell lennie, úgy az itteninek hatványozottan... — Hány beteget lát el, és milyen esetekkel találkozik a leggyakrabban ? — Naponta 40—50 az átlagos beteglétszám. A kezdeti évekhez képest a statisztika legalábbis megkétszereződött, s ha a számokat vesszük alapul, a község mindegyik lakosa évente négyszer megfordul a rendelőben. Ez arra is bizonyság, hogy nőttek az igények, illetve, hogy az általános társadalombiztosítás előnyeivel egyre jobban él a nép. Napjainkra elértük azt, hogy az krómkus be tegségben szenvedők egy től-egyig rendszeres gyógy kezelést kapnak. Sok a keringési, az érrendsze megbetegedés. Örvendeto azonban, hogy a dagan- tos eseteket leszámítva szinte alig akad 70 éve aluli haláleset. Tázlár sportéleténe’ egyik leglelkesebb élharcos volt annak idején Judá doktor. Ebből ma sem en ged, s ha bármilyen kévé időt tud is szakítani, részi vesz a sportolók — főként az asztaliteniszezők — irányításában, szervezésében. Mindez amennyire kikapcsolódást jelent a gondokból, ugyanolyan tiszta, önzetlen öröm is a számára. A tudományos tevékenység nem kevésbé a szívügye. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének megyei titkára. A körzeti orvosok elméleti szakirodalmi munkásságát fogja össze ebben a minőségében. Májusban Gyulára terveznek kongresszust, három szomszédos megye orvosainak részvételével. Mint mondja: az érdeklődés előterében jelenleg az infarktussal kapcsolatos kutatómunka áll. Rövidesen megfelelő kulturált környezetet teremt majd a betegeknek és az egészségügyi személyzetnek a befejezés előtt álló egészségház, amelyben a körzeti orvosi rendelőn kívül anya- és csecsemővédelmi szolgálat is helyet kap. — Feltétlenül szóljunk arról — figyelmeztet a búcsúzás előtt —, hogy a véradásban Tázlár a megyében is egyike az elsőknek. Csaknem négyszáz a rendszeres véradók száma. Miközben kikísér, szerény mosollyal' mutat a jelenlegi rendelő szép új kerítésére: — Munkaidő után „barkácsoltam”... Elgondolom: eddigi életének a félét szentelte a betegek ügy ének-bajának, százrétű gondjaiknak. Csoda, ha mindenki becsüli, szereti?. Jóba Tibor Van megoldás! Kovács szaki alaposan Jelöntött a garatra. Tehette, mert a gyógyszer- gyárban, ahol dolgozott, hektószámra állt a tiszta szesz, s zab taposó lónak a legéberebb rendész sem kötheti be a száját. A művezető azonban kiszúrta: — Kovács! Azonnal jöjjön az irodába! Bementek, a művezető folytatta: — Az istenit magának! Mindenáron le akar buktatni? Most haza kellene küldenem magát! És egyszer bizonyisten megteszem! Akkor pedig lőttek a prémiumának. Én elhiszem, hogy szereti a tintát. Igyon amennyi belefér. De a szentségit! Csak a gyárkapun kívül. Én nem veszem észre, ha ki is viszi azt a nyavalyás szeszt. De itt meg ne lássam részegen! Megértette? Kovács szófogadó ember volt. A következő napon gondosan megtöltött egy csatos üveget. De csak a kapuig vihette. — Gyere csak be a motozóba, Koma elvtárs! *— mondta az egyik portás. — Ejnye, ejnye.. hát szabad ezt? Most mit csináljak veled? Húsz éve dolgozunk együtt, csak nem adlak át a rendészetnek? Miért csinálod ezt velem? Jó, jó szereted az italt. Tudom, hogy van ez. De miért viszed ki a kapun? Bent annyit ihatsz, amennyi belédfér, ott van előtted. Pont velem akarsz kitolni? Meg ne lássam mégegyszer, hogy szeszt viszel ki a kapun! Kovács szaki megvakarta a feje- búbját. Most mitévő legyenl Beái sem ihat — kint sem ihat... Másnap ismét te- letöltötte a csatos üveget. „JVa, jól van”, mondta a művezető. „Megfogadta áz öreg, amit mondtam neki.” De Kovács csak az öltözőig vitte az üveget. Ott beült egy sötét zugba, és szépen elszopogatta az italt. Kissé tántorgott, amikor kiment a gyárkapun. „Mégiscsak derék ember ez a Kovács”, mormogta a portás. „Inkáb'' bent issza meg az adagját, semhogy bajba hozzon minket.” , ____(3őz József