Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
Munkanormák Kubában A KUBAI gazdaság minden területén előtérbe került a termelékenység, a gazdaságosság. A két évvel ezelőtt hozott kormányhatározatnak megfelelően a jövő év végéig az ország valamennyi termelő egységében bevezetik a munkanormákat. Havanna több mint 350 ezer dolgozója közül már több mint kétszázezer az új rendszer szerint dolgozik. Mind a fővárosban, mind az ország többi részében a tapasztalatok igen kedvezőek. A cipőipar például csúcsot állított fel, októberben csaknem kétmillió pár cipőt gyártott, 14 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az építőipar 36 százalékkal emelte a termelését a múlt évihez képest. Az új elképzelések bevezetését nagyban segíti az a tény, hogy a napokban kapta meg a diplomát a Havannai Munkaszervezési Főiskola első hetven végzett hallgatója. A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Nagy Ottó A közelmúltban a kecskeméti járási pártbizottságon á háztáji bizottságok elnökeivel tanácskoztunk és számba vettük az eddig elért eredményeket, megvitattuk a további előrehaladás feltételeit, lehetőségeit. Járásunk településszerkezete és az a tény, hogy már 2700 tanyában világít a kultúrát is jelentő villanyfény, az átlagosnál kedvezőbb feltételeket teremtett a háztáji árutermelés növelésére. Jelenlegi helyzetünkben ugyanis szinte fényűzésnek tűnik, hogy kihasználatlanul hagyjuk azokat az épületeket, amelyek a háztáji gazdaságokban üresen állnak. Ez, valamint a tanyai lehetőségek, az egyébként nem hasznosítható munkaerő foglalkoztatása, mind olyan tartalék, amely- lyel élni lehet és kell is. Több mint ötven százaléka A kisgazdaságokból származó áru értéke az elmúlt esztendőben több mint 90 millió forint körül mozgott. Ebből mintegy 70 millió volt az állat- és állati termék. A járás szarvasmarha-állományának 53, a tehénlétszám 61, az összes sertés 72, a kocáknak pedig 78 százaléka a háztáji gazdaságokban található, nem is beszélve a baromfi, tojás, tej arányairól Mindennek különösen nagy jelentőséget ad, hogy a termelőszövetkezetek több mint ötven százaléka kedvezőtlen termőhelyi adottságú. A háztáji gazdaságokban előállított termékek a közös közvetítésével jutnak el a fogyasztókhoz, s ezért 5—15 százalékos ártámogatásban részesülnek a gazdaságok. Néhány termelőszövetkezetnek legjövedelmezőbb üzemága a háztáji gazdaság. A párt- és gazdasági vezetők általában segítik a kisgazdaságok árutermelését. Tudják, hogy Kilencvenmillió forint a háztájiból a közös és a háztáji kapcsolata befolyásolja az áruellátást, ami az egyéni és csoportérdekeken túl egybeesik a népgazdaság céljaival is. A háztáji kiegészíti a közös termelését, s mivel tartós gazdasági egység, hosszútávon számolnak vele. A mezőgazdasági lakosság nagyüzemből származó részesedése egyes helyeken változó. Ezért, ahol a család igényét a közösből származó részesedés nem elégíti ki, lehetőség van arra, hogy innen egészítse ki jövedelmét Nagyobb létszámú Figyelemreméltó, hogy a szarvasmarha-állomány a háztáji gazdaságokban az elmúlt években nem csökkent, hanem emelkedett. Ugyancsak növekedik az állatlétszám a termelőszövetkezeteknél is. Az év végéig az emelkedés várhatóan meghaladja a 23 százalékot, ezen belül a tehénlétszám a 16 százalékot. Több gazdaság tenyészüszőket vásárolt és kihelyezi a tagokhoz úgy, hogy takarmányellátásukról térítés ellenében gondoskodik. A tej értékesítését elősegíti, a szaporulatot felvásárolja, hizlalás és továbbtenyésztés céljára. A kormány szarvasmarhaprogramja tehát megértésre talált. A villamosított tanyákban könnyíti a munkát a fejőgép. Lajosmizsén 15 ilyen berendezést igényeltek, eddig csak két gépet tudtak beszerezni. Azt tapasztaljuk, hogy a termelőszövetkezetek vezetői, a háztáji bizottságok elnökei és a szakemberek jól együttműködnek a tervezésnél. A kötelező munkanap teljesítésénél figyelembe veszik a háztájiban ledolgozott munkaidőt is, amely a nyugdíj megállapításánál nem közömbös. Többször szóvá teszik, hogy van még tennivaló a háztájiban termelt áruk felvásárlásának megszervezésében. A Tisza mentén észrevételezték ezt a gazdaságok. Az igényeknek megfelelően felvásárlótelepeket hoztak létre a fogyasztási szövetkezetek, ezenkívül jó vetőmagot adtak és szaktanácsokkal szolgáltak. Mindennek hatása jelentkezett a zöldségtermelésben. Állandó feladat A pártalapszervezetek mindenütt ráirányították a gazdasági vezetés figyelmét a háztáji gazdaságok segítésére. Állandó feladat a kapcsolat fejlesztése, az, hogy a háztáji a közös gazdaság szerves részévé, önálló üzemággá váljon. Az elkészült és a közgyűlések által jóváhagyott alapszabályban helyet kaptak a háztáji bizottságok, a kisgazdaságok. Rögzítették a két szektor kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatát. Tovább szorgalmazzák az árutermelés növekedését szolgáló együttműködéseket. A kooperációkban a háztáji a közös gazdaságokra támaszkodva korszerűsítheti termelését. Ormándi János a járási pártbizottság titkára FMt: A fesziiiisége't feloldása Nagy méretek A negyedik ötéves terv ietszinvonal emelési cél- ítuzesei csak akkor érhe- ok ei, ha az egyik leg- omosaDb népeielmezesi uiicooi — a zöidsegoői — is Lgen-ő mennyiseget, meg äieio minőseget anitunit iő es még jobban szét tudni huzni a fogyasztási lényt. Mintegy 2 millió inna zöldséget kellene leg termelni a jelenleginél euvezöbb összetételben, övelve az uborka, a para- icsom, a zöldbab, a zöld- i a fűszerpaprika, vala- űnt több biológiailag ér- ■kes, választékbővítő faj íszarányát. A zöldségtermelés népizdasági, termelőüzemi és üdolgozó ipari tervei még ncsenek össziiangban. Az jazatban bekövetkezett szüitség oka a termelé- mység lassú növekedése í egyaránt vonatkozik a unka és a termő terület rmelékenységére, melyek =m is választhatók el egy- ástól. A jelenlegi körülmé-ek között az általános rsadalmi, közgazdasági ltételeken kívül a ter- észeti tényezőket, a hő- érsékletet, a vizet és a tájadottságokat kell kie- slni. Beruházásaink an- 1 hatékonyabbak, minél bb környezeti feltételek ■zött üzemeltetjük \őket. üdségtermelésünk koráb- és mostani területi el- lyezkedése nem mondha- optimúlisnak, mert rebben bizonyos társadal- , közgazdasági tényezők űsebbnek bizonyultak a •melési körzetek kialakí- iában, mint a természeti tételek. Talán legjobb Idaként a vöröshagymát ilíthetjük, ami Makóval környékével vált egy talommá, de az utóbbi íben bebizonyosodott, gy másutt jobb ered- nnyel termeszthető. Nem itat az ágazattal foglalkozó üzemek jelenlegi elhelyezkedése szoros összefüggést a piaci lehetőségekkel sem, és a természetes hőenergia forrásoknak is alig van szerepe. A zöldségtermesztő üzemek létrejöttét egy megszűnőben levő szociálpolitikai és köz- gazdasági tény eredményez, te: nevezetesen nagy kézi munkaerőt foglalkoztató képessége, és viszonylag gyors pénzforgatási lehetősége. A nagy élő munka szükséglet miatt következett be a területi felapró- zottság és a vegyes jelleg. A munkaerőhiány felléptével viszont indokolatlanná bizonytalanná vált számtalan zöldségtermesztő üzem léte. A továbbiakban tehát olyan alapokra kell helyezni a területek telepítését, amelyek az új köz- gazdasági környezetben jobban hatnak és javítják a termelékenységet. Vegyük figyelembe a természeti tényezőket, a jó begyűjtési, elosztási, szállítási lehetőségeket. Az optimális természeti feltételek közül elengedhetetlen az öntözés — kellő hatással csak így érvényesül a nagyadagú műtrágyázás — és a jó biológiai teljesítő- képességű fajta. Sürgős feladatnak tartom az optimális termő- területek egész országra történő kijelölését, rangsorolását, fajonként, fajtánként, technológiai változatokként az eddigi termelési tapasztalatok és a tudományos módszerek segítségével. Az anyagi ösztönzőket úgy kell kialakítani, hogy a jó környezeti feltételek között érdemes legyen zöldséget termelni még akkor is, ha az nagyobb kockázattal jár, mint sok egyéb növény termesztése. Fontos lenne a friss fogyasztás és a feldolgozó ipar ellátási körzeteinek meghatározása is. Mindez sokoldalú ökonómiai elemzést kíván — az egész zöldségvertikum érdekeinek figyelembevételével. A tevékenység országos méretű koordinációja szuk- séges: az iparszerű zöldségtermesztés feltételeinek megteremtése. Alapvető követelmény, hogy a hagyományosnál gazdaságosabban üzemeltethető műszaki felszereléssel lássuk el a termelőket, s teremtjük meg a berendezések leghatékonyabb kihasználásának feltételeit. A legkorszerűbb betakarító gépet is hiába vásároljuk meg, ha a vegyszeres gyomirtást nem tudjuk tökéletesen megoldani, vagy tápanyagellátás hiányában kicsi a terméshozam. Nehezíti- a feladatok megoldását, hogy a hagyományos termelés feltételei megszűnőben vannak, de az új lehetőségek még nem alakultak ki. Sem elegendő munkaerőnk, sem korszerű technikánk nincsen. Az iparszerű termelés megköveteli a tudományos elemzést, a változó közgazdasági-technikai környezet függvényében. A termelés eredményessége ugyanolyan mértékben múlik a jó előkészítésen, tervezésen, mint a kivitelezésen. A kudarcokhoz ma már elegendő egyetlen tényező helytelen felmérése, elhanyagolása. Nehéz feladatot kaptak a tudományos intézmények. Meg kell mondaniuk az üzemeknek, hogy mit, hol és hogyan érdemes termelni, meghatározni hozzá a korszerű technológiai, szervezési módszereket, eszközöket. Tisztázni a termeltetőkkel való együttműködés legjobb módszereit, mert a műszaki fejlesztést a termelés-forgalmazás és feldolgozás elkülönülése is gátolja. A legkívánatosabb forma olyan hosszútávú, szerződéses kapcsolatok kialakítása lenne, amely a termesztő számára az értékesítés biztonságát, a feldolgozó és forgalmazó vállalatoknak pedig biztos alapanyagellátást nyújtana — közös kockázatvállalással. Az egyes mezőgazda- sági üzemek közötti kapcsolatot is fejleszteni keli. A nagytermelékenységű palántanevelő kombinátok, előfeldolgozók, manipulálok, hűtőtárolók, előtisztítok és csomagolok közös létrehozása látszik csak gazdaságosnak még a zöldségtermesztés koncentrálásának és speciali- zációjának megvalósulása után is. A kooperációk kezdeményezését pedig vállalják azok, akik a piacot hosszabb távon át tudják tekinteni, és képesek befolyásolni — vagyis a forgalmazó és feldolgozó vállalatok, az országos hatáskörű szervek segítségével. Dr. Filiusz István • (A Kertészeti Napokon elhangzott előadás rövidített anyaga.) Együtt működés Több tízmillió forintos gazdasági együttműködés alapját fektette le az a szerződés, amelyet október 31-én írt alá Bácsalmáson az állami gazdaság, valamint a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat képviselője. Bácsalmáson 1700 anyakocát befogadó te- nyésztelep és évente 35 e- zer sertést áruba bocsátó hizlalda épül. A gabonafelvásárló az állami gazdaság rendelkezésére bocsátja több évtizedes terménytárolási, illetve táptakarmány gyártási tapasztalatait, a Gabonatröszt takarmánykísérleti telepeinek mérési adatait. Az állami gazdaság a vállalattal közösen működteti a . tíz százalékos vízelvonás mellett naponta 36 vagon gabonát szárító szovjet gyártmányú berendezést, a tíztornyos, egyenként 90 vagon terményt befogadó dán kivitelezésű tárolót és a 3000 vagon teljesítményű, automatizált keverék’" ze- met K. A. Jó ütemben halad a Bajai Állami Gazdaság szakosított sertéstelepének építése. A csaknem 300 millió forintos beruházás nagy része ez év végéig elkészül. A teljes összegből 250 millió ,forint értékűt építenek be. Harminc ólat, fiaztatót és hizlalót már átvett a gazdaság. Az állattartó épületek AGRO- KOMPLEX rendszerűek. A telep évente 75 ezer hízott sertést ad a népgazdaságnak. A következő évektől kezdve a meglevő hagyományos telepekről. valamint az új kombinátból összesen százezer hízott sertés kerül ki. A méretekre jellemző, hogy évente négyezer vagon takarmánykeveréket állítanak elő. A takarmánykeverő üzem részét képezi a két szovjet rendszerű, nagyteljesítményű szárítótorony, amelyek már működnek és nagy segítséget nyújtanak a kukoricabetakarítás meggyorsításában. Impozáns lesz a hat, egyenként 240 vagonos szemestermény tároló, amelyek é- pítése megfelelően halad. Nagy szolgálatot tesz az őszi betakarításban a két szovjet rendszerű terményszárító.
