Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

8. olda. 1972. november lfl„ csütörtök Események sorokban A jövő kedden folytatódik a SALT A szovjet—amerikai fegyverkorlátozási tárgya­lások november 21-én kez­dődő második szakaszában is Gerard Smith vezeti az Egyesült Államok kül­döttségét — jelentette be a washingtoni külügyminisz­térium. Az amerikai dele­gáció 26 tagú lesz Genfben; a szakértők között nyolc katonatiszt foglal helyet. Amerikai köszönet Kubának Az Egyesült Államok Svájc havannai nagykövet­ségén keresztül háláját tol- mácsoltatta a kubai ható­ságoknak a hétvégi repü- lőrablásos incidens szeren­csés kimeneteléért, a kubai fél jótékony közreműködé­séért. Bray, a külügymi­nisztérium szóvivője ugyan­akkor óvta az újságírókat az olyan kombinációktól, hogy „Kuba és az Egyesült Államok kapcsolatai a ja­vulás útján vannak”. Szolidaritást a szabadságért A Béke—világtanács IJel- sinkiben nyilatkozatot adott ki, s felszólította a béke valamennyi hívét, hogy vállaljon szolidaritást Puerto Rico népével, kö­vetelje az ottani politikai foglyok szabadon bocsátá­sát. A nyilatkozat rámutat, hogy a foglyok egyetlen „bűne” a harc. melyet az amerikai neokolonializmus ellen, országuk független­ségéért folytatnak. Csiao Kuan-hua Angliában Csiao Kuan-hua, a kí­nai külügyminiszter első helyettese az ENSZ-kül- döttség vezetője, szerdára virradóra New Yorkból Londonba érkezett és dél­előtt megkezdte hivatalos tárgyalásait. Először Julián Ameryvel, a nemrég kine­vezett külügyminiszter-he­lyettessel találkozott. Csü­törtökön délelőtt keresi fel Sir Alec Douglas-Home külügyminisztert és pénte­ken utazik tovább Pá­rizsba. Kampány a kancellár ellen Bochkor Jenő. az MTI tudósítója jelenti: A nyugatnémet választá­si küzdelem fokozódásával mindennapossá váltak a gyalázkodó kifejezések. A jobboldal kampányt indított ilyen módszerek­kel Willy Brandt kancellár ellen. A kampányban a bajor CSU elnöke, Franz Josef Strauss jár élen. Kedden este például Re- gensburgban védelmébe vette a „háztulajdonosokat és vállalkozókat”, akiket szerinte a „kommunisták­kal cimboráié” szociálde­mokraták érdemtelenül tá­madnak. A jobboldali lapokban anonim megbízóktól — úgynevezett választási kö­zösségektől — egész olda­las fizetett hirdetések je­lentek meg, amelyek a kancellárt az anarchista Baader-Meinhof csoporttal hozzák eszmei közelségbe. Az egyik hirdetés szerint a kancellár fiát, Peter Willy Brandtot 1968-ban a májusi nyugat-berlini diák­zavargásokban való rész­vételért bíróság elé állítot­ták. A napokban tetten érték az egyik kölni választókör­zet CDU-szervezetének el­nökét, aki saját pártjának plakátjait tépte le a ház­falakról, majd később fia­tal kereszténydemokraták a következő feliratú szalagot ragasztották a megrongált plakátokra: „Így harcolnak a szociáldemokraták”. Becslések szerint viszont az országban az SPD pla­kátjainak jó hatvan szá­zalékát rongálták meg. Megnyílt az Arab Liga értekezlete Szerdán megkezdődött Kuwaitban 11 arab ország hadügy- és külügyminisz­terének, illetve teljhatal­mú megbízottjának érte­kezlete. Az ülésen képvi­selteti magát a palesztin ellenállási mozgalom is. A résztvevők megvitatják az Arab Liga titkárságának 2000 oldalas jelentését. A konferencia célja össz- arab „védelmi diplomácia tervének” kidolgozása. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára megnyitó- beszédében ismét hangsú­lyozta az arab országok egységének szükségességét. r Uj IRA-program Cathal Goulding, az IRA „hivatalos” szárnyának ve­zérkari főnöke szerdán fel­szólította a protestáns munkásságot arra, hogy működjék együtt a katoli­kus munkásokkal a de­mokratizálásra. a lakásépí­tés fokozására, a munkaal­kalmak bővítésére és javí­tására irányuló törekvé­sekben. „Meg kell próbál­koznunk azzal, hogy csök­kentjük az erőszakos cse­lekményeket, a katonai te­vékenységet — mondotta. Meg kell győzni az IRA „ideiglenes szárnyát” afe­lől, hogy a bombázásokat, a lövöldözéseket abba kell hagynia”. A „hivatalos” IRA 1969- ben különült el az „ideig­lenes” szárnytól, és sorai­ban baloldali elemeket tö­mörít. Goulding a Morning Star tudósítójának adott nyilatkozatában elmondta: a problémák megoldása a katolikus és a protestáns munkásság egységének megvalósításában, az im­perializmus elleni közös harcban keresendő. Goulding kijelentette, hogy az IRA és az UDA (Ulsteri Védelmi Szövetség — a protestánsok szerve­zete) között kiépült már bizonyos kis kapcsolat. Vannak az UDA-ban ha­ladó elemek, akikkel már többször is szót tudtunk érteni. Japán főszerepre készül TOKIO Japán kormánykörökben élénk vita tárgya az az el­képzelés, hogy a vietnami háború befejezése után össze kellene hívni egy „ázsiai békekonferenciát”, amelynek az lenne a fel­adata, hogy kialakítsa a „béke és biztonság új rend­jét” az ázsiai földrészen. Kormánykörökben úgy vélik, a kezdeményezés­nek csak abban az eset­ben van értelme, ha Kí­nát is sikerül megnyerni. Ez viszont csak a kisebb ázsiai országok beleegye­zésével lehetséges. Hírek szerint ilyen értelmű pu­hatolózást folytattak az ázsiai fővárosokban azok a japán megbízottak, akiket Tanaka küldött ki a japán —kínai tárgyalásokról való tájékoztatás céljából. Megfigyelők szerint a japán kezdeményezés mö­gött két nyilvánvaló cél­kitűzés húzódik meg. Az egyik az, hogy Japán „gazdasági nagyhatalmi státusához” méltó politikai szerepre tegyen szert Ázsiában. A másik pedig az, hogy a vietnami há­ború befejezését követő „amerikai visszavonulás” következtében keletkező „politikai és katonai lég­üres teret” olyan elrende­zés töltse ki, amelyben Kína mellett Japán látsz­hatja a legfontosabb sze­repet. Le Dúc The továbbutazón PEKING Le Duc Tho, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldött­ségének különleges tanács­adója szerdán — úton a francia fővárosba — Pe- kingből Moszkvába utazott. A kínai főváros repülőte­rén Li Hszien Nien kínai miniszterelnök-helyettes búcsúztatta. Jelen volt Va­szilij Tolsztyikov szovjet nagykövet is. Le Dúc Tho kedden meg­beszélést folytatott Csou En-Laj kínai miniszterel­nökkel. Párizsi tárgyaló- partnere, Kissinger ame­rikai nemzetbiztonsági fő­tanácsadó legkésőbb csü­törtökön reggel indul Wa­shingtonból a francia fő­városba. VDK-delegáció indult a szocialista országokba HANOI Több szocialista ország pártjainak és kormányá­nak meghívására szerdán reggel gazdasági kormány- küldöttség utazott el Ha­noiból. A delegációt Le Thanh Nghi, a VDP Po­litikai Bizottságának tag­ja, miniszterelnök-helyet­tes vezeti. A küldöttség utazásának célja a VDK- nak nyújtott gazdasági és katonai segítség 1973. évi programjának megtárgya­lása a meghívó országok illetékes vezetőivel. A kül­döttséget Nguyen Duy Trinh miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter és a VDK kormányának több más tagja búcsúztatta. Je­len voltak a meghívó or­szágok hanoi képviseleté­nek vezetői is. Perón „békekiildetése 99 Miközben hívei és ellen­ségei lázas igyekezettel élesítik fegyvereiket pén­teki fogadtatására, Juan Domingo Perón, Argentína volt diktátora váratlanul tudomására hozta Buenos Airesnek, hogy csupán né­hány napot kíván tölteni hazájában. Ennek elmúltá­val visszatér Madridba, ahol az utóbbi 12 évet töl­tötte. A Perón-históriában nyilván nem ez az utolsó „drámai” fordulat. Kérdés, hogyan taktikázik ezután a hazájában ma is bálvány­nak számító politikus, aki nem egyszerűen hazatérő magánszemély, hanem pártja hivatalos jelöltje az 1973 márciusi elnökválasz­tásra. Mostani római tar­tózkodása mindenesetre újabb adalékkal szolgált ahhoz, hogy erősen foglal­koztatják azok a problé­mák, melyek a hatalom új­bóli átvétele után válhat­nak aktuálissá. Az olasz fővárosban ugyanis a Szentszékhez keres kapcso­latot, azaz, mint hírügy­nökségek föltételezik, meg­békélésre, törekszik a Va­tikánnal. Csütörtökön különben 130 — Argentínából érke­zett — peronista száll re­pülőgépre Rómában, hogy a volt diktátorral együtt térjen vissza hazájába, ahol — mint Perón kedden este az olasz rádiónak ki­jelentette — „mindenkinek kell valamit tennie az or­szágért'’. Az exelnök ugyanebben az interjúban „békeküldetésnek” minősí­tette önnön hazatérését és elmondta: nem szeretné, ha erőszakos cselekmények történnének. „Bár — tette hozzá — minden megtör­ténhet. mert lehetetlen megjósolni, mivé fejlődhet egy olyan rettenetes hely­zet. mint a mostani (Ar­gentínában)”. BOMBA ROBBANT f EGY LONDONI SZERKESZTŐSÉGBEN Amerikai áldozatok és a "házi leszerelés,, Bomba robbant egy londoni kiadói és nyomdai épü­letben — képünkön a rendőrség tart vizsgálatot — ahol egy arab és francia nyelven megjelenő újságot szerkesztenek, s adnak ki, továbbá itt az amerikai UPI hírügynökség, az amerikai Newsweek című hetilap, s a Los Angeles Times londoni szerkesztősége is. (Telefoto * AP MTI — KS) Az elegánsan öltözött férfi belépett egy New York-i bárba és rendelt egy wishkyt szódával. Italát nyugodtan felhör­pintette, majd hirtelen mindkét kezével zsebébe nyúlt, egy-egy pisztolyt rántott ki onnan. Hideg- vérűen agyonlőtte a bár két vendégét, majd még kettőt megsebesített aztán nyugodtan távozott. A gyilkos kiléte és tettének oka ismeretlen. Egy nap­pal korábban a saját la­kásán gyilkoltak meg egy férfit. A következő napon a rendőr órákig kergetett az egyik főútvonalon egy lövöldöző bűnözőt. Ez azonban itt nem újság. New Yorkban sűrűn lö­völdöznek, akárcsak az Egyesült Államok más vá­rosaiban. A hivatalos sta­tisztika szerint kétpercen- ként gyilkolnak vagy se- besítenek meg valakit eb­ben az országban és per­cenként történik egy-egy fegyveres rablótámadás. Miért változott az Egye­sült Államok ilyen lö­völdöző országgá? Ennek megvan a maga társadal­mi és bizonyos mértékig történelmi háttere. Elő- szöris az Egyesült Álla­mokban bárki minden megszorítás nélkül vásá­rolhat fegyvert és lőszert. Egy kisebb pisztoly mind­össze 10-15 dollárba kerül. Az Egyesült Államokban, ahol feltétlenül be kell jegyeztetni a gépkocsit vagy a kutyát, számos államban a fegyvereket nem kell nyilvántartásba venni, ahol pedig mégis előírják a törvények, ott egyszerűen figyelmen kí­vül hagyják. New York­ban a városi hatóságok szerint 500 000 kiskalibe­rű pisztoly van a lakos­ságnál. Ebből a bejelen­tett pisztoly mindössze 20 000. A kongresszus időről időre kísérleteket tesz, hogy valamiféle rendet teremtsen ezen a terüle­ten. 1939-ben például si­került befagyasztani a golyószórok árusítását. 1968-ban betiltották a kisméretű pisztolyok im­portját, de a hazai forga­lom ugyanakkor elérte az évi egymillió darabot. Birch szenátor nemré­gen javaslatot tett a kong- j resszusnak, hogy tiltsál be a kiskaliberű piszto lyok gyártását és árusltá sát. Vikend-pisztolyoknak | nevezi az amerikai köz- ' : nyelv ezeket a fegyvere­ket, mert olyan aprók, hogy egy kempingnadrág zsebében is elférnek. Be­tiltásuk nem lett volna valamilyen jelentékeny lépés, de még ez is heves ellenállásba ütközött. A szenátor a kongresszus előtt elmondta: javaslata óta „jóindulatúan” figyel­meztették, ne foglalkozzon a lőfegyverek ügyével. Edward Kennedy sze­nátor egy módosítást ter­jesztett elő ahhoz a tör­vényjavaslathoz, amely központilag fogta volna össze a lőfegyverek nyil­vántartását és a fegyver­viselési engedélyek kiadá­sát. Kennedy szenátor szerint a lőfegyver éppen úgy közkézen forog az amerikai társadalomban, mint például a boxer. Szerződést kell kötnünk az Egyesült Államok pol­gáraival a leszerelésről — jelentette ki Kennedy nem minden irónia nélkül. — Nyomós érv a fegyverek ellen, hogy naponta nö­vekszik az áldozatok szá- j ’1 a. De mekkorára kell | jvekednie a heti áldozat­istának, amíg országunk eldönti, hogy a névsor már tűrhetetlenül hosszú? Az országos lövészegye­sület azonban meghiúsít minden olyan kísérletet, amely bármilyen módon is ellenőrzés alá vonná a fegyvereket — folytatta a szenátor. — Az egyesü­let nem tart mást szem előtt mint azt, hogy bárki kedvére lövöldözhessen és mindenképpen gátolni i- gyekszik azoknak a szená- torokak és képviselőknek az erőfeszítéseit, akik sze­retnék elejét venni annak, hogy az egész Amerika vadnyugattá változzon. Edward Kennedy szená­tor javaslatát elutasítot­ták. Jóllehet a Birch-féle törvényjavaslatot annak­idején hosszas vita után elfogadták, az ellenzéknek mégis sikerült kierősza­kolnia egy olyan módosí­tást, amely megkönnyíti a fegyverek vásárlását és eladását. Az am,erikái lövészegye­sület és a mögötte álló fegyverkereskedők töme­ge azért száll szembe az úgynevezett házi leszere­léssel, amiért a hadiipari komlexum is ellenzi a nemzetközi leszerelést. Fő a jövedelem — min­den áron. (G. Gerasziinov — APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom