Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
t. oldal 1972. október 1«, kedd Események sorokban Gromiko és Bahr konzultációja A Szovjetunió külügyminisztériumában hétfőn konzultáció folyt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Egon Bahr, a nyugatnémet szövetségi kancellári hivatal államtitkára között. Megvitatták a felek számára kölcsönös érdekű kérdéseket. Később Gromiko ebédet adott Bahr tiszteletére. Bijedics hazatért Kairóból ötnapos egyiptomi látogatásának befejeztével vasárnap elutazott Kairóból Bijedics jugoszláv miniszterelnök. Mint a MENA jelentette Szidki egyiptomi kormányfővel folytatott megbeszéléseinek fő témája a közel- keleti helyzet és a két ország közti gazdasági kapcsolatok fejlesztése volt. Továbbra is feszült a helyzet Adcnben Egy adeni kormányszóvivő hétfőn Adenben bejelentette, hogy az észak-jemeni csapatok haditengerészeti és légi támogatással elfoglalták a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasághoz tartozó Kamaran-szige- tet. A hírt megerősítette a Dél-Jemen bejrúti nagykövetsége is. A nagykövetség nyilatkozata szerint a két ország határán továbbra is feszült a helyzet. A géprabló az „Üj rend" tagja volt Lelepleződött, ki volt az a fiatalember, aki pénteken délután megkísérelte elrabolni az ATI belföldi olasz légitársaság egyik kis gépét és a rendőrséggel vívott tűzharcban végül életét vesztette. Az illető, a 21 éves Ivano Boccaccio, volt ejtőernyős, jobboldali nézeteiről ismert, tagja volt az „Üj rend” elnevezésű fasiszta félkatonai szervezetnek. A nyomozás kiderítette, hogy nem egyedül tervelte ki és próbálta végrehajtani az akciót: egyik segítőtársa már ismert, a 23 éves Carlo Cicuttini, szintén az Üj rend tagja, az újfasiszta párt helyi szervezetének titkára. Hétfőn: 3000 tonna bomba Ismét lakott területeket támadtak a B—52-esek A dél-vietnami népi felszabadító erők az elmúlt 24 órában fokozták lendületes akcióikat Saigon fővárostól északra és keletre — tűnik ki a hétfő reggeli hírügynökségi jelentésekből Rajtaütésszerű támadásokat hajtottak végre a saigoni alakulatoknak a fővárostól 50 kilométerre északra, Tan Uyen közelében levő állásai, valamint a 10 kilométerrel északabbra fekvő Ben Cat és Lai Khe térségében levő ellenséges célpontok ellen. Az UPI-hírügynökség katonai körökre hivatkozva jelentette, hogy „a Viet- cong”, vagyis a forradalmi erők alakulatai hétfőre virradóan a tömeges amerikai bombázások ellenére visz- szaverték azokat a saigoni alakulatokat, amelyeket a hazafiak által Saigon körül elfoglalt stratégiai fontosságú falvak visszahódítására vetettek be. A forradalmi alakulatok szilárdan ellenőrzik a 13. számú főútvonal és Tan Uyen közötti térségét, s Saigontól mindössze 17 kilométerrel északra akna- és ágyútüzet zúdítottak Bien Hoa tartomány ellenséges katonai célpontjaira. B—52-es amerikai repülőerődök hétfőre virradóan 28 bevetésben csaknem 3000 tonna bombát szórtak le a demokratikus Vietnam sűrűn lakott területeire és Dél-Vietnam felszabadított körzeteire. Kilenc hullámban bombázták Dong Hói észak-vietnami kikötővárost, és a mintegy 150 kilométerrel északnyugatra levő Vinh város környékét. Az amerikai óriásbombázók dél-vietnami akciói hétfőre virradóan a Saigon fővárostól 33—38 kilométerrel északra és nyugatra levő felszabadított körzetekre összpontosultak. Ezenkívül bombázták a központi fennsíkon levő Pleiku tartományt, a saigoni hadvezetés szóvivője hétfőn reggel beismerte, hogy a Thieu-rezsim gyalogsági alakulatai vasárnap a Ka- csacsőr-térségben, Kom- pong Trabektől 14—20 kilométerrel délkeletre behatoltak Kambodzsa területére, s a légierő és a tüzérség támogatásával hatórás ütközetet vívtak a kambodzsai népi erőkkel. Az ütközet kimeneteléről részleteket nem közölt. A VDK légvédelme vasárnap lelőtt öt amerikai támadó repülőgépet. Ezzel 3980-ra emelkedett a demokratikus Vietnam légiterében eddig megsemmisített amerikai repülőgépek számr Kissinger bizalmas megbeszélései Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és Észak- Vietnam képviselői hétfőn, sőt — esetleg — kedden is folytatják tárgyalásaikat a francia fővárosban — közölte vasárnap este Washingtonban Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője. A nemzetbiztonsági főtanácsadó — mint ismeretes, vasárnap találkozott 19. alkalommal Párizsban Le Due Tho-val, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadójával és Xuan Thuy-val, a delegáció vezetőjével. A bizalmas megbeszélésen ezúttal jelen volt Alexander Haig tábornok, Kissinger helyettese is, aki nemrégiben Saigonban találkozott Thieu dél-vietnami elnökkel. Ziegler szóvivő semmit sem közölt a vasárnapi megbeszélés tartalmáról, csak annyit mondott, hogy Kissinger ugyanaznap a késő esti órákban jelentést juttatott el Nixon elnökhöz. A nyugati hírügynökségek washingtoni politikai körökre hivatkozva feltételezik, hogy Kissingernek és a VDK prominens politikusainak jelenlegi bizalmas megbeszélésein elsősorban Thieu dél-vietnami elnök sorsáról van szó. A demokratikus Vietnam és az Egyesült Államok Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivői nem nyilatkoztak a vasárnap kezdődött újabb bizalmas megbeszéléssorozatról. Scheel ma érkezik Pekingbe A kínai külügyminiszter meghívására ma Pekingbe érkezik Scheel, a nyugatnémet diplomácia feje, hogy aláírja a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló előzetesen már kidolgozott megállapodást és tárgyalásokat folytasson a kínai vezetőkkel a kétoldalú kapcsolatokról, valamint a nemzetközi helyzetről. Ha közvetlenül kínai kommentár nem is született, a pekingi megfigyelők jelentősnek tekintik azt a tényt, hogy a pekingi sajtó, amelynek még egy évvel ezelőtt is egyik kedvelt célpontja volt az „újjászületett német militarizmus” és a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírása után heves támadásokat intézett a Brandt-kormány, sőt személyesen Scheel ellen is, az utóbbi hónapokban teljesen beszüntette ez a polémiát. Bár a kínai sajtó egyes utalásaiból világosan kitűnik, hogy a pekingi vezetés bizalmatlanul tekint a bonni kormány „keleti szerződéseire”, a sajtó, ha röviden is, de tényszerűen számolt be idén a berlini négyhatalmi megállapodásról, a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálásáról, majd a lengyel— nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Scheel pekingi tárgyalásai során a figyelem középpontjában a kétoldali kapcsolatok fejlesztése mellett a két félnek az európai helyzettel kapcsolatos (erősen különböző) álláspontja a két német állam ENSZ- tagságának kérdése, a Közös Piac és annak esetleges kínai elismerése, valamint a nemzetközi helyzetről folytatandó eszmecsere áll majd. Fock Jenő látogatása az Akadémián Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesének társaságában hétfőn délelőtt a Magyar Tudományos Akadémiára látogatott. Erdey-Grúz Tibor, az MTA elnöke és Láng István főtitkárhelyettes fogadta a vendégeket, majd az Akadémia vezetői és a különböző tudományterületek meghívott szakemberei tájékoztatást adtak — kötetlen eszmecsere keretében — a tudományos élet időszerű kérdéseiről, az MTA terveiről. Erdey-Grúz Tibor a párt tudománypolitikai irányelveinek végrehajtásáról szólva értékelte az Akadémia reformját. Ismertette az országos távlati tudományos kutatási terv végrehajtását, s az Akadémia tevékenységét azért, hogy ez a kutatási terv összhangba kerüljön a távlati népgazdasági tervvel, amely előreláthatólag nem I 1985-ig, hanem 1990-ig terjed. A magas szintű oktatás két lépcsőfokával kapcsolatos téma, hogy külön főiskolai és külön egyetemi hálózat legyen-e vagy az egyetemek bocsássanak ki rövidebb tanulmányi idő után üzemmérnököket, illetőleg vegyesen történjék-e a magas szintű oktatás további megszervezése Magyarországon. Köpeczi Béla főtitkár tájékoztatta a kormány elnökét és elnökhelyettesét az MTA és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság együttműködéséről, az akadémiai intézetek és az ipari kutatóintézetek, valamint az ipar kapcsolatáról. Ismertette az Akadémia és az egyetemek kapcsolatait, munkájuk egymásra épülését, beszámolt az akadémiai kutatóhelyek műszerellátásáról. A tájékoztatók után Fock Jenő kérdéseire válaszoltak a megbeszélésen részt vett akadémikusok. Ghs Hall nyílatkizata az amerikai kommunisták választási programjáról — Az amerikai kommunisták a választási harcban világos és határozott programmal rendelkeznek — jelentette ki Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, a párt elnökjelöltje. Az „ABC” amerikai televíziós társaság „Kérdések és válaszok” című adásában. Gus Hall hangoztatta, hogy a párt síkra száll a vietnami háború haladéktalan befejezéséért, az Egyesült Államok Indokína népeinek belügyeibe való beavatkozásának megszüntetéséért. A kommunista párt választási programja az amerikai gazdaság militarizálá- sának megszüntetésére, a katonai költségvetés gyökeres felülvizsgálatára, s az általános és teljes leszerelés megvalósítását célzó politikára szólít fel — jelentette ki Gus Hall. A kommunisták azért harcolnak, hogy a katonai kiadások hatalmas összegeit az ország halaszthatatlan belpolitikai szükségleteinek kielégítésére: a munkanélküliség felszámolására, a szegénység problémájának megoldására, a nyomornegyedek megszüntetésére és a szegény rétegeknek szánt lakásépítési program kibontakoztatására fordítsák. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormányának a Szovjetunióval való viszony megjavítására irányuló politikája a fennálló realitásoknak és azoknak az eredményeknek az elismerését jelenti, melyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország ért el. Gus Hall végezetül megemlítette, hogy a párt programja egyre nagyobb népszerűségnek örvend a munkások és a diákok körében, s jelenleg az Egyesült Államok 13 államában szerepelnek a kommunista párt jelöltjei a választási listákon. Észak-Európa - válaszúton ÉSZAK-EURÖPÁT, a skandináv országokat általában a „nyugalom szigetének” tartják: ezek a magas életszínvonalú és társadalmilag stabilnak tartott országok ritkán szerepelnek a nemzetközi hírek élén. Most mégis felbolydult az „északi front”. Norvégia visszautasította a csatlakozást a Közös Piachoz —, s ezzel olyan ország közvéleménye mondott „nemet” az európai integrációnak, amely egyébként tagja az Atlanti Blokknak, s északi része (a norvég—szovjet határ miatt) az amerikai stratégák figyelmének középpontjában áll. Dánia, egy másik skandináv ország, „igent” mondott ugyan a közös piaci csatlakozásra — de miniszterelnöke a győzelem másnapján lemondott. Ez a gesztus jelezte, hogy a formális siker ellenére a szociáldemokrata koAnánytöbbség soraiban is mély politikai hasadást ' i. L • n A dán és norvég népszavazással foglalkozó kommentátorok általában a gazdasági kérdésekre összpontosítják figyelmüket: gondos statisztikákkal bizonyítják, hogy milyen gazdasági érdekeltség sodorja e két országot a Közös Piac felé — és melyek azok a tényezők, amelyek az ellenkező irányban hatnak. VALÓJÁBAN azonban távolról sem egyszerűen gazdasági kérdésekről van szó. Akárhogyan is alakuljanak majd végül a gazdasági kapcsolatok formái — a norvég és a dán népszavazás újult erővel vetette fel Észak-Európa alapvető politikai problémáit! Hogy mennyire így van ez, azt mutatta a finn külügyminiszter nyilatkozata, aki arról beszélt: az események bizonyítják, hogy újra gondosan meg kell fontolni az észak-európai gazdasági unió (NORDEK) egy ízben már sutba dobott tervét! a cnmioops é! nem kötelezett politikát folytató Finnország külügyminiszterének nyilatkozata mögött az a felismerés húzódik, hogy Észak-Európa voltaképpen válaszút elé került, s ez a válaszút tulajdonképpen nem gazdasági, hanem elsősorban politikai, sőt stratégiai jellegű! ÉSZAK-EURÖPA gazdaságilag és politikailag kétségtelenül legerősebb, hangadó állama Svédország. Svédország pedig a leghatározottabban semleges politikát folytat, s ezen a politikán nem is kíván változtatni. Ennek jeleként távol maradt az Atlanti Szövetségtől és most — méghozzá erőteljes gazdasági érdekek ellenére — távol marad a kibővülő Közös Piac. tói is. A korábbi helyzetben, amikor a NATO-hoz tartozó Norvégia és Dánia Közös Piachoz való csatlakozása még nem vetődött fel, az észak-európai stratégiai, politikai egyensúlyt viszonylag stabilnak lehetett tekinteni. Finnország és Svédország (politikájuk eltérő árnyalataitól függetlenül) szilárdan semlegesek voltak — s ugyanakkor döntő szerepet játszottak Norvégia és Dánia gazdasági életében. Finnországnak. de mindenekelőtt Svédországnak ez a meghatározó szerepe a dán és norvég gazdasági orientációjában elképzelhetővé tette, hogy idővel kialakulhat a skandináv gazdasági együttműködés szervezeti formája. Ennek politikai hatása is volt. Norvégia és Dánia az Atlanti Blokk viszonylag „nyitott” országai közé tartoznak. Ez megmutatkozott abban, hogy korlátozták például az amerikai támaszpontpolitika igényeinek teljesítését és számos fontos külpolitikai kér. désben (Görögországtól Vietnamig) Washingtontól eltérő álláspontot foglaltak el. Dánia és Norvégia közös piaci belépésének vészé lyessége az európai béke é? biztonság ügye szempontja ból nem a csatlakozás gazdasági — hanem távolabbi politikai és stratégiai következményeiben rejlett! Az, hogy a norvég halászat miképpen találja majd meg helyét az integrációban, vagy hogy a dán mezőgazdasági export növekvő haszna és a dán iparra nehezedő nagyobb terhek inennyire egyenlítik ki egymást, — nemzetközi szempontból nem tartozott Európa sorskérdései közé. A sorskérdés az volt. hogy Dánia és Norvégia csatlakozó, sa miképpen változtatja meg Svédország jövőbeni stratégiai helyzetét! Nem kényszeríti-e majd évek során a kibővített integráció gazdasági nyomása Svédországot arra, hogy — miután elvágták a skandináv országokat összefűző különleges gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét — maga is közeledjék a Közös Piac felé. Ez pedig — távolabbi perspektívában — esetleg a svéd semlegesség fokozatos feladásához verethetett volna. Márpedig Svédország ■emlegessége alappillére volt és maradt az északeurópai katonai egyensúlynak. Ennek a semlegességnek mindenfajta korlátozásit, vagy megváltozása elfogadhatatlan a Szovjetunió számára és súlyosan veszélyezteti Európa békéjét és biztonságát! Ennek megfelelően az európai fejlődés távlatai szempontjából hasznosnak kell ítélni minden olyan lépést, amely Észak-Európát valamilyen formában kiszabadítja a Közös Piac egyoldatú vonzása alól. És károsnak a nyugat-európai politikai integráció felé történő sodródás irányzatát. A NORVÉG ÉS A DÁN események — az oslói „nem” és a koppenhágai „igen” — a maguk ellentmondásosságában is új reményeket támasztanak. Mutatják ugyanis, hogy az észak-európai egyensúly fenntartásának politikája még óriási erőtartalékokkal rendelkezik! Erre figyelt fel a finn kormány, amikor az események fordulatait látva az észak-európai gazdasági együttműködésről szóló tárgyalások felújítását indítványozta. —i —e
