Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
JOTS, október IB, kedd Találkozás a szabadsággal Iluszonnyolc évvel ko- “ rábban. október elején kelet, délkelet felől Kecskeméten és szerte megyében szüntelenül tá voli ágyúdörgés halk mora ja hallatszott. Ekkor már — legalábbis a Duna—Ti sza közén — még a német győzelemben vakon bízók is a háború végét, a fasizmus végső vereségének közeledtét érezték. A mene kültek áramlása, a rémhírek legszélesebb skálája, a hatalom mind növekvőbb agresszivitása, a németek korlátlanul szabadkezű intézkedési joga, a letartóz tatások mind-mind egy nyomorult negyedszázad le tűnésére utaltak. De volt hivatalos beismerés is. Vitéz Szurmay Lajos kiürítési kormánybiztos október 9-én keltezett utasításában a többek között, a következőket rendeli: „A Duna— Tisza közének a Szolnok Cegléd, Abony vonaltól délre eső területén jelenleg tartózkodók számára — tehát Csongrád vármegyéből és Szeged városából kiürítettek számára is — a gyönki, tamási, enyingi, sárbogárdi, székesfehérvári járásokat, továbbá az igali és tabi járásokat utalom ki, amennyiben e két utóbbi járás még nem telt meg. További részleteket a paksi hajóállomásra kirendelt közegem: Kotsis István százados szabályozza.” Tehát nagyon közel volt a front és a negyedszázad bűneiv.el terhelt vezetők nem elégedtek meg maguk menekítésével. Kiürítési parancsokkal, felhívásokkal, a vörös rém falrafestésé- vel százezreket űztek ki otthonukból és terelték a teljesen reménytelen holnap felé a kínok országút- ján. Liszka Béla Kecskemét volt polgármestere idejekorán intézkedett és dr. Sándor József tiszti főügyészhez a következő megbízatást jutatta el: „Felhívom és ezennel megbízom Főügyész Urat, hogy a város hadműveleti kiürítése után a városi közigazgatás vezetését átvenni, s a visszamaradt tisztviselőkből és alkalmazottakból a város ideiglenes igazgatását megszervezni szíveskedjék.” Időközben azonban váratlan dolog történt. tun egy magyar barátját keresi, aki a Tisza menti harcokban önként jelentkezett hadosztályánál azzal a kéréssel, hogy — kecskeméti lévén — segíthessen városában a fasiszták kiverésében. Kovtun felvette a mindmáig kideríthetetlen nevű katonát övéi közé és mint írja, egészen Budapestig együtt harcoltak. Az ismeretlen katona, akinek csupán kisfia Sándor nevére emlékszik, végig kísérte Kovtunt a Kecskemétért, Abonyért, Nagyká- táért és Budapestért folyó harcokban. Ez a levél volt tehát a nyom, amely kutatásra késztetett. moszkvai szállodai szobába katonás pontossággal, az előre megbeszélt 10 órakor érkezett. Nyomban a tárgyra tértünk : szóljon, emlékezzen hadosztályának kecskeméti betörésére. Kovtun bámulatos memóriával hevenyészett térképvázlatot készített (amelyet aláírásával ellátottan mindmáig megőriztem). A vázlat és a Krimszkaja Pravdában 1965-ben „Éljen és virágozzék Kecskemét!” című írásában megjelent adatok szerint Kovtun csoportja a kedvező hadihelyzet következtében Csongrád környékén lépte át a Tiszát és különböző irányokból közelítették meg Kecskemétet. Érintették Tiszakécskét, Alpári, Tiszaújfalut és ilyen frontszélességben igyekeztek a mai megye- székhelyre. Mint említettem, a hadihelyzet kedvezett a gvors előrenyomulásra, hiszen ezekben a napokban jelentette ki Vörös János, a vezérkar főnöke: „A mostani katonai helysebb részben pedig a ja- kabszállási úton levő Dohánybeváltó felől közelítették meg. A helyi német erők Kiskunfélegyháza felől várták őket, ezért a repülőtérről gépek szálltak fel bombázásukra. Mint kiderült, a német gépek egy SS tábori csendőralakulatot vertek szét. Az egyik zászlóalj meglepetésszerűen betört a kecskeméti repülőtérre. 32 gépet a földön fogtak el, de elfogták az időközben visszaérkezett négy repülőgépet is. A harcok, akkor, október 10-én elsősorban a Műkert környékén alakultak ki, de a szovjet katonák bejutottak a város szívébe is, amire a még élő szemtanúk is emlékeznek. A csapatok éke és a parancsnokság is a Budai úti temetőig jutott el, amikor német repülőgépek támadták meg őket. Ennek utána adott parancsot Kovtun a csapatok visszavonására, mivel a balszámy nem volt elég erős. és más irányból jelentős német páncélos egységek közeledtét jelezték. Tanévnyitó a pártiskolán Nyolcvan hallgatót köszöntött tegnap délelőtt 10 órakor Katanics Sándor, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkára, az öthónapos pártiskola megnyitója alkalmából. A megye minden részéből érkezett hallgatók délután módszertani megbeszélésen vettek részt, s ma négy csoportban kezdik meg a tanulást. Foglalkoznak korunk nemzetközi problémáival, a szocializmus építésének gazdasági, politikai és kulturális kérdéseivel, a pártmunka módszereivel és vezetési ismeretekkel. A tanévnyitón az oktatási igazgatóság tanárai nevében Szabó Lajos igazgató kívánt hasznos tanulást az elkövetkező hónapokra. A március 17-i vizsgáig a hatvanhét vidéki és tizennégy kecskeméti hallgatóra komoly munka, elmélyült tanulás vár. A falakon akvarellek: magyar és lengyel tájak, városok. A termekben ember, ember hátán. Helybeli kiskunhalasiak, kecskemétiek, budapestiek és máshonnan érkezők. A Thorma János Múzeumban vagyunk. Kint órák óta szemetel az eső. Kétszer is meggondolja valaki, míg elhagyja az otthonát. Tíz perc hiányzik Sz. Csorba Tibor kiállításának megnyitásáig, de már minden talpalattnyi hely foglalt. Az érdeklődők egy része a szomszédos helyiségekbe szorult. Időbe telik, amíg az évtizedek óta a lengyel fővárosban élő festőművész — felesége, Helena Csorba docens, Varsó Hőse és megyei, városi vezetők kíséretében a bejárattól a belső szobáig jut. A II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola diákjait, az alsóvárosi általános iskola VII. b. osztályát és a GanzCzemjon Andrejevics ^ Kovtun gárdavezérőrnaggyal Moszkvában 1965. november 30-án találkoztam először. Megyei pártdelegáció tagjaként jártam a Krímben, s mivel Kovtun Szimferopolban él — már hallván hírét — ott kerestem. Vendéglátóim sajnálkozva mondták, hogy éppen egy moszkvai üdülőben tartózkodik. Szinte reménytelennek tűnt a találkozás azzal a parancsnokkal, aki a II. Ukrán Fronthoz tartozó 297. hadosztály parancsnoka volt, akkor még ezredesi rangban. Szerencsés sorsom azonban úgy hozta, hogy néhány nap múlva megérkezve Moszkvába, sikerült beszélgetnem azzal az emberrel. aki csapatai élén 1944. október 10-én az első felszabadítóként lépett Kecskemét földiére. Miért éppen Kovtun elvtársat kerestem? Krím terület és Bács- Kiskun között a testvéri kapcsolatok felvétele után levél érkezett Kecskemétre, amelynek aláírója Szemjon Andrejevics Kov- iun volt Levelében Kqvzetünk két súlyos momentumot vetett fél. Az egyik az hogy a debreceni fronton kénytelenek voltunk arc- vonalunkat visszavonni, a másik: a Duna—Tisza közének teljes védtelensége. Itt ugyanis csak összeszedett, kisebb alakulatok állnak szemben az ellenséggel.” Ahogyan Kovtun első alkalommal emlékezett, csapatai legyezőszerűen közelítettek nyugatnak. Kecskemétet főként a Csongrád ' felől vezető nyári úton, kiOktóber 10. tehát a megyeszékhely életében 1919 óta az első találkozás volt — ha csak néhány órára is — a szabadsággal, a felszabadítókkal. A beteljesedés három hét múlva, október 31-én következett be. Sok írás jelent már meg erről a napról, hiszen október eleje még csak ígérte a felszabadulást, de még hetekig késlekedett, hiszen a délen fekvő Csikéria is csak két- nap múltán, október 12-én lett a megye első szabad községe. Ebben a rövid írásban elsősorban azokat a momentumokat szándékoztam papírra vetni, amelyek eddig többnyire ismeretlenek voltak, mint ahogy ismeretlen azoknak a hősöknek neve is, akik valahol a Csongrádi út környékén alusszák örök álmukat. És milyen érdekes a barátság születése: olyan szovjet megyével van testvéri kapcsolatunk, amelynek egyik polgára, Szemjon Andrejevics Kovtun gárda vezérőrnagy, aki elsőként lépett Kecskemét földjére. A lakásberuházások fokozottabb ellenőrzése W. D. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium szakértői a múlt év októberétől a tárca vállalatainál végzett szokásos árellenőrzésen túlmenően hat megyei tanács szakembereivel közösen tartott vizsgálaton elemezték a lakásberuházások költségeit. Ez a munka átfogóbb volt az árellenőrzésnél, mert — amint a tapasztalatok is tanúsították — a törvényes árképzés szabályainak megsértése nélkül is növekedtek a költségek a különféle beruházási döntések alapján. Sok esetben ugyanis a tanácsi lakásberuházások a népgazdasági tervben megengedett átlagnál nagyobb és jobban felszerelt lakások, lakóházak építését irányozta elő. Ezért a tervdokumentációkat is ellenőriztek. Többek között Szekszárd Kinizsi úti lakótelepénél a túlzott és költséges igények „lefaragásával” lakásonként 37 000 forinttal csökkentették a költségeket. Hasonló megoldások eredménye, hogy Tolna 'tiLr. V* megyében a rendelkezésre álló beruházási költségből 1672 helyett mintegy kétezer lakás épülhet. A közösen végzett vizsgálatok a többi öt megyében is lehetővé tették, hogy általában 300—400 lakással több épüljön. A minisztérium intézkedésére a költségek növelésének megelőzése érdekében a győri, a miskolci és a debreceni házgyár tételes lakásárjegyzéket adott ki, s ebből a beruházók, a tanácsok anyagi erejükhöz mérten választhatják ki a legmegfelelőbb lakásokat. Korábban ugyanis épületenként külön költségvetések készültek, s ezekben előfordultak pontatlanságok, ugyanakkor gyakori volt, hogy a tömegesen gyártottól eltérő típusú lakást kértek a beruházók. A tapasztalatok szerint lakásonként 13—14 ezer forinttal lehet csökkenteni a házgyári lakások költségeit is, ha a gyártási technológia jobb kihasználásának megfelelően választják ki a lakástípusokat. Az idén elkészül a három budapesti és a szegedi házgyár árjegyzéke is, amelyen egy évig akkor sem lehet változtatni, ha időközben az építési munka költségei emelkednének. IMÁVAG halasi gyáregysé- J ge KISZ-szervezetét dicséri bevezetőjében Vorák József múzeumigazgató. Sorolja, hogy mi mindent tettek a múzeum csinosításáért, segítettek a mostani tárlat rendezésében is. Köszönti a jelentős kulturális esemény résztvevőit, köztük Katanics Sándort, a megyei pártbizottság titkárát, Madarász Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét, Vincze Ferencet, Kiskunhalas tanácselnökét, j külön a művészt és a ki- 1 állítás megnyitását vállaló miniszterhelyettest. Dr. Gosztonyi János így jellemezte Csorba Tibort, művészetét : „A felszabadulás után telepedett le Lengyel- országban, hogy közéleti tevékenységével, művészi, pedagógiai munkásságával, irodalomtörténeti, néprajzi, nyelvészeti kutatásaival régi és új .hazája kultúrájának ügyet egyaránt szolgálja”. A múzeum négy helyiségében elhelyezett képeket dr. Kisdéginé Kirimi Irén, a Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa mutatta be. Az olykor bársonyosan puha, máskor szokatlanul kemény, szinte testes akvarellek nagy sikert arattak. A megnyitót követően Bodor Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályának a vezetője és Horváth Attila múzeumigazgató több képet megvásárolt a közgyűjteménvek részére. Sz. Csorba Tibor néhány alkotását a medve múzeumainak ajándékozta. A tárlatot október hónapban tekinthetik meg az érdeklődők. Bizonyára lesz mód arra is, hogy a szép gyűjteményt másutt is kiállítsák a téli hónapokban. H. N. Félévszázados jubileum Tiszakécshén A szovjet csapatok Tiszaug környéki átkelése. (A szerző gyűjtéséből.) A minisztérium tervezetet dolgozott ki az építési és építésszerelési munkák árképzésének megszigorításáról. Javaslat készült, hogy jelentősen szűkítsék a szabadáras munkák körét. Időszerű javaslat az is, hogy az építmény költségvetésében vegyék figyelembe a kivitelezési minőséget. A különféle építőipari vállalatok, szövetkezetek és egyéb szervezetek lehetőségei és technikai eszközei ugyanis nem teszik lehetővé egyformán kiváló minőségű munka elvégzését. A javaslat az, hogy három minőségi kategóriát állapítsanak meg s ha a kivitelező másod- vagy harmadosztályú jmnőségű munkára képes, akkor ennek megfelelő árengedményt adjon a beruházónak. Szombaton délután bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg Tiszakécs- kén az önkéntes tűzoltótestület fennállásának 50 éves jubileumáról. Az ünnepségen három nemzedék képviseltette magát: az alapító veteránok, a ma is aktívan dolgozó középkorúak és az utónpótlást jelentő ifjúság. A megjelentek között ott volt dr. Farkas György tűzoltó vezérőrnagy, a BM tűzoltóság országos parancsnoka, Sebestyén István • tűzoltó alezredes, megyei parancsnok, Ormándi János, a kecskeméti járási pártbizottság titkára, valamint dr. Szo- koli Gyula, a megyei tanács osztályvezetője. A megemlékezés után dr. Farkas György tűzoltó vezérőrnagy a Tűzrendészeti Érem arany fokozata lei- tüntetést nyújtotta át Sán- tha Kálmánnénak, a községi tanács titkárának, ezüst fokozatát Tóth Sándor önkéntes tűzoltó századosnak, bronz fokozatát Mari Péter önkéntes tűzoltó hadnagynak. A testület egyébként megkapta az országos parancsnok elismerő oklevelét. Soron kívüli előléptetésben öten, dicsérő oklevélben tizenöten részesültek. Az ünnepség befejező aktusaként a tiszakécskei 1 önkéntes tűzoUótestület zenekara és a község irodalmi színpada mutatta be műsorát Lengyel és magyar tájak, városok Sz. Csorba Tibor kiállítása
