Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
1 old. 1972. október 7-, szombat Á szükség törvénye £ zrek és ezrek kísérik figyelemmel azt a nagyszabású akciót, amely a tanyai iskolák villamosítását és a felső- tagozatos tanyai diákok hátrányos helyzetét enyhítő kollégiumok építését szolgálja. Az akció egy mondatban megfogalmazható célja, hogy a holnap felnőttéi, a mostam kisdiákok megközelítőleg egyenlő esélyekkel, szinte azonos feltételekkel indulhassanak középiskolai és egyetemi, vagy akár ipari tanuló éveiknek. persze önmagában az, ■ hogy ezrek és ezrek kísérik figyelemmel az akciókat, még vajmi keveset lendítene az ügyön. De megnyugtató, hogy nemcsak a megyéből, hanem az ország számos városából, megyéjéből érkeznek a felajánlások, az anyagi és szakmai támogatást jelentő segítség. Ne restell- jük bevallani, hogy itt a szükség törvénye dolgozik. Rá kell jönnünk ismét — mint hasonló, országos méretű akciók, programok, törekvések kapcsán —, hogy átfogalmazhatjuk a patinás közmondást, amely szerint a szükség törvényt bont. Ez napjainkban és egyre többször, már úgy jelentkezik, hogy a szükség törvényt teremt. A szükségnek éz a tör- vényteremtő ereje mindenképpen a közösség, a kisebb, nagyobb kollektívák, az egész megye, az ország erkölcsi arculatát mutatja meg. Ha csupán az említett és megyénket oly annyira érintő, érdeklő akcióról beszélünk is, meggyőződhetünk ennek az erkölcsi arculatnak a tisztaságáról, az önzetlenség, a nemes segítőszándék szinte kimeríthetetlen megnyilvánulásáról. Mondhatnánk példákat ennek bizonyítására. Elég ha egyet említünk: dunántúli nyugdíjas bácsi ötven forintot küldött a tanyasi iskolák villamosítására. Ez talán sokkal nagyobb dicséretet érdemel, mintha egy olyan termelőszövetkezet, amelynek „gyerekei” járnak a szóbanforgó iskolába mondjuk ötezer forintot ad. ftf e merüljünk azon- * ^ ban a részletekbe, hiszen tulajdonképpen minden forint, minden cselekedet felbecsülhetetlen értékű. Jól tudják ezt, akik voltak már ilyen tanyasi iskolában, akik látták, hogy téli délutánon petróleum- lámpa mellett igyekeztek elsajátítani a modern tudományt a gyerekek. Nem kell mondanunk azoknak, akik átérzik, hogy milyen jó érzés, szívet-lelket, testet felüdítő öröm a hosz- szú, havas utakról belépni a jól fűtött villannyal, televízióval kecsegtető tanterembe, s tudni, hogy mindezek mögött egy egész ország társadalma áil. I egszebb pillanatai a “ szükség törvényének kétségtelenül az átadási ünnepségek. De, ha mélyebben belegondolunk, mégsem ezt tartjuk legszebbnek, mert az eredményt természetesnek is felfoghatjuk. Felbecsülhetetlen viszont az az erkölcsi erő. az a bizonyosság, amelltiel mértük vállalni a próbára tevő feladatot. Ezt csakis olyan közegben lehetett vállalni és lehet megvalósítani, amit szocialista társadalomnak nevezünk. G S. Kétszázhuszonnyolc Javaslat sorsa Baján Másfél év telt el a legutóbbi tanácstagi jelölő gyűlések óta. Baján — mint mindenütt az országban — a választók elmondták az igényeiket. Ezeken a jelölő gyűléseken nem kevesebb mint 228 javaslatot számláltak össze. Bármennyire is furcsán hangzik, a legtöbb észrevétel nem a lakásépítésre, hanem a járdaépítésre vonatkozott. Sokan az utak kövezését sürgették, míg mások a vízmű társulat létrehozását tartották fontosabbnak. A sötét utcákban természetesen a közvilágítás bevezetésének sürgetését bízták a megválasztott új tanácstagokra. Kétszázhuszonnyolc javaslat között végül is fontossági sorrendet alakított ki a városi tanács, ezen belül viszont az anyagi teherbíróképesség szabott határt. Az eltelt másfél évben egykori jelölők — majd választók — meggyőződhettek róla, hogy sok javaslat már megvalósult, egy részén ma is dolgoznak. 1971—72-ben harminckét utcában 90C6 méter járdát építettek, ami lényegében a lakosság kérésének megfelelően történt. A jelölő gyűléseken többek részéről olyan kívánság is elhangzott, hogy a város területén több vízműtársulatot kellene létrehozni, hogy a vízhálózat kiépítése mielőbb megtörténjen. A városi tanács állásfoglalása egyetlen társulat megalakítását tartotta célszerűnek, amely az egész város vízellátási problémáját egy kézben fogja össze. Ennek megfelelően alakult mjg a homokvárosi vízműtársulat, mely a következő öt évre 50 százalékos arányt váialt a vízhálózat bekötéséből. Jelenleg 35 százaléknál tartanak. Sok volt a panasz a jelölő gyűléseken a már meglevő közkutak állapotára. A tanács — az újabb kutak bekötéséig :— 1971-ben 37, 1972 első félévében már 18 hibás kutat javított meg. Tizenhárom utcában összesen 2040 méterrel bővült a közvilágítási hálózat. — Baja város — mondották a jelölő gyűléseken —, s ehhez mérten kell Eejleszterii parkhálózatát és kialakítani újabb játszótereket. A városi tanács 1971. július óta 15 ezer 880 négyzetméter parkot és 7 új játszóteret létesített. A régi parkok felújításánál a lakosság is közreműködött társadalmi munkával. A vállalatok részéről a Ganz Villamos- sági Művek, a Kismotor- és Gépgyár, a ruhaüzem, a VKG Vállalat, az Asztalosipari Vállalat és a hűtőház dolgozói jelentős mennyiségű társadalmi munkát végeztek. A javaslatok összegezésénél figyelembe vették azt is, hogy a város különböző területein élők kifogásolták a köztisztaságot. A tanács helytállónak találta a panaszokat és 500 ezer forintért új kuka-szemétgyűjtő génkocsit vásárolt, s még 1971-ben özembe állította az első söprőgépet. A lakóházakhoz 80 szemétsvűitőt helyeztek, s már elküldték a megrendelést az újabb söprőgépre. Szabó Ferenc Elvesző milliók? „Ha most ezer emberünk lenne, akkor is tudnánk mindegyiküknek munkát adni egy hónapon át. Tízmillió forintot érő zöldségféle van még kinn a földeken. A paradicsomot betakarítottuk, pritainin- paprikából elment 30 vagon, de várunk kétszázat. Emellett ott van még a fehérpaprika, áz alma, a szőlő. Se elegendő emoer, se szállítóeszköz. Persze nemcsak nálunk van ez így. Számoljunk! Az országban háromszáz gazdaság termeszt nagy felületen zöldséget. Pia egyenként csak 10 millió forint értékű termés marad kint, gép- és munkaerő hiányában, ez népgazdasági szinten 3 milliárd forint kiesést jelent. Általában nenezen bírják a mostani időjárás diktálta betakarítási ütemet.” A tompái Kossuth Termelőszövetkezet elnökének, Fazekas Bálintnak a szavait idéztem. Az elmondottakat bizonyítandó: végigjártuk a határt. Mindenütt szorgalmasan dolgozó embereket láttunk, a paprikatöveken rengeteg a termés, az almásban a hatalmas súly alatt roskadozó fákat, a 28 holdas tábla végén — akárcsak egy felvásárlótelepen lenne összegyűjtve — számlálhatatlan, több sorban egymás fölé és mellé rakott, almával teli, elszállításra váró ládákat. A 110 holdas szőlő- ültetvény tőkéi szépen fejlett fürtökkel teltek. Öröm és egyben keserűség is együtt. Mert kérdés: be lehet-e takarítani mindezt idejében? Pár nap múlva ismét arra járván, a szövetkezet székházában mindössze két embert találtunk őket is véletlenül. Csípő? volt az éjszaka, hát mindenki szedte a paprikát, nehogy kárba vesszen. „Nem lenne itt semmi baj, ha a gépek helyett nem kézi erővel kellett volna leszednünk a paradicsomot” — hallottam. A tompái Kossuth Tsz zöldségtermesztő bázisgazdaság. Megvásárolták a 150 hold paradicsomhoz a magyar konstrukciójú, gyártmányú gépsort. A talajelőkészítők, a vegyszerbedolgozók, a válogató jól vizsgázott. Az egyenként félmillió forintba kerülő két kombájn, amellyel a másfél száz holdas területet játszva betakaríthatták volna, nem működött. Pontosabban egy-egy óra hosszat dolgoztak, öt holdról szedték fel a paradicsomot. Aztán leálltak, használhatatlanná váltak. Eltörött a kardántengely, elszakadt a felvivőszalag lánca. A megmaradt száznegyvenöt holdat kézzel szedték le. Segítettek az általános és középiskolások, más szövetkezetek és ipari üzemek dolgozói. A munkaerő ilyen szükségszerű koncentrálása miatt kell most a hajrá a paprikánál. Kivitelezési, gyártási hibák ... Sorra eszembe jutnak az állattenyésztő-telepek megadottnál jóval kisebb teljesítményű ventillátorai, a rövid használat után elgörbülő. romló trágyakihordók, takarmányelosztók. Sorolhatnám még, de maradjunk a növénytermesztésnél. A Kecskeméten nemrégiben rendezett országos kertészeti napok zöldségtermesztési szekcióülésén kérte számon az egyik hozzászóló a gépgyártók hollétét. Mert ott voltak a kutatók, a termesztők, a felvásárlók, a feldolgozók — a gépgyártók nem. Pedig tanulságosak lehetnének számukra az ilyen tanácskozások. Nem ártana meghallgatni (és elhinni) azoknak a véleményét, akik naponta látni kényszerülnek az elveszni készülő milliókat. Dénes Éva Ezt a kecskemétiek írják Szemetes környezet Megyeszékhelyünknek nincs még egy kerülete, ahol olyan katonás rendben sorakoznának az emeletes lakóházak, mint a Széchenyivárosban. Ezrek élnek ma már itt, ezrek szemelátíárá 'f gazdagodik, változik a környék. De Exportálják a kiskunsági Virginiát m I ifi! mmj Igen keresett cigarettaalapanyag a Kiskunságban termesztett és fermentált Virginia dohány, Bács- Kiskun megye beváltó üzemei minden évben tekintélyes mennyiséget szállítanak a hazai dohánygyárakba és a nyugati országokba. Az áru jó minőségének egyik feltétele, a szakszerű hőkezelés, amelyet a fermentáló üzemekben végeznek. Július második felében — mint minden nyáron — ez idén is begyújtottak a kazánokba Matkópusztán, a Dunántúli és Duna—Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat Kiskunfélegyházi Beváltó Üzemének helvé- ciai szárító telepén. Az üzem 223 holdas körzetéből július 18-án kezdték meg a kiskunsági földeken termesztett Virginia szállítását. Az új termés azóta is folyamatosan érkezik. A telep dolgozói az üzem 13 szárítókamrájában egyszerre 1170 mázsa frissen szedett dohánylevelet tudnak elhelyezni. A 144 órás hőkezelés ideje alatt any- nyi nedvesség párolog el, hogy a termés súlya az eredetinek az egy hatodára csökken le. Egy-egy kamrában 90 mázsa zöld dohány fér el, amiből a fermentálás végén 15 mázsa ió minőségű Virginia lesz. Az üzem dolgozói a szárított dohány 40 százalékát exportra készítik elő. A dohánybeváltó vállalegalább ugyanennyien bosszankodnak is, mivel az épülettömbökhöz tartozó parkszerű füves területeket gyakorta borítja szemétszőnyeg. Papírgombócok, rongydarabok, üres dobozok, almacsutkák, tökmaghéjak stb., hevernek szerteszét. Nyugdíjas öregember a köztisztaság őre, aki bármennyire is szorgalmasan takarítja és szállítja a hulladékot a kukába, képtelen rendet teremteni. Képtelen, hiszen néhány lakó folyamatosan szemetel. r Rendre kellene szoktatni — ha szükséges, szankciók alkalmazásával — e notórius szemetelőket, akik cselekedeteikkel nemcsak a házirendet, de a köz- egészségügy előírásait is durván megsértik. K. I. Széchenyiváros Segítség, megfulladunk ! Évek óta megoldatlan panasz miatt ragadtam tollat. A kecskeméti piac árusairól van szó, akik hajnalban lovas kocsikon érkeznek, s a piactér kapujának kinyitásáig többi között a Csáky, a Kaszap, az Öz és a Szarvas utcában várakoznak. Már az is bosszantó, hogy korán zörögnek, zajonganak, tehát megzavarják az erre lakó családok nyugalmát. A legfőbb sérelmünk azonban, hogy a lovak eltaka- rítatlan vizelete és trágyája következtében orrfacsaró bűz terjeng. Ezúton kérjük a városi tanácsot, mielőbb intézkedjen annak érdekében, hogy az említett utcák helyett máshol, a lakóházaktól távolabb eső területen „parkírozzanak” a lovas kocsik. Sindula Zoltánná Csáky u. 16. Garázdálkodó kutyák Hosszú hetek óta élünk rettegésben. Nemcsak gyermekeink, de mi, felnőttek is félve járunk az utcán. Három kóborló kutyának vagyunk ugyanis a kiszolgáltatottjai. Nem tudjuk ki, vagy egyáltalán van e gazdájuk, azt viszont szomorúan tapasztaljuk, hogv — nem is csekély kárt okozva — garázdálkodnak. Különösen a baromfiólakat „látogatják” gyakorta. A történteket már jelentettük az illetékeseknek, akik eddig semmit sem tettek. A kóbor kutyák nemcsak fosztogatnak és az emberek testi épségét veszélyeztetik, de súlvos betegség terjesztői is lehetnék. Sokak nevében: Tóth Balos Malomköz 6/a. Tetszés szerinti közlekedés? Osztályozzák, válogatják a Virginiát a matkói szárítóüzemben Forgalmi jelzőtábla figyelmeztet arra, hogy a Liliom utcában csak egyirányú a közlekedés. Mindez nem zavarja a járművezetők többségét, akik merészen hajtanak be a tilos oldalon is. Csak a zerencsével magyarázható, hogy az itteni közlekedési káosz miatt még nem történt baleset. Mi. itt lakók sokszor kerültünk már kínos helyzetbe azért, mert szabály- szegőknek tituláltuk a KRESZ-táblára nem is pillantó autósokat, motorosokat és bicikliseket. Tiltakozásunkkal csak haragosokat szereztünk. így- hát ideje lenne, ha a rendőrség néha-néha ellenőrzést tartana ebben az utcában. Hn-odűs J^.ef Liliom utca lat 1973-ban kezdi meg a rekonstrukciót a matkói szárító üzemben. Ennek egyik részfeladata a kazánok korszerűsítése és a magasabb kalóriaértékű tüzelőnyagók használata. Mindez a telepen dolgozók munkáját könnyíti és a jobb hőkezelést mozdítja elő. K. A.
