Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

Őszinteségre csak őszinteséggel... HÁNYSZOR halljuk a kétségbeesett panaszt szüléktől, hogy íiuk-lányuk va­lósággal elzárkózik előttük, nem beszél, alig mond el valamit otthon az iskolai dolgairól, úgymond teljesen „elvadul”. Az egykor aranyos, kedves kisgyerek jó­formán csak enni és aludni jár iiaza, előkelő idegenként él a házban — mond­ják —, s már csak akkor vált szót ve­lük, ha faggatják. Hogyan lehet ezt el­kerülni, hogyan érhetjük el, hogy a gye­rekünk őszinte legyen és az is maradjon hozzánk? Erre csak egy recept van: őszinteségre csak őszinteséggel nevelhetünk. MINDEN szülő vágyik arra, hogy gyermekének bizalmasa, barátja, első számú tanácsadója lehessen, csakhogy ezt nem minden szülő éri el. A nyíltságot ugyanis nem lehet a gyerektől megköve­telni, arra a szülőnek érdemessé kell válni. Hogyan?! Nyíltsággal és őszinte­séggel. A „kettős nevelésnek” ugyanis létezik olyan tartalma is, hogy mást be­szél és mást cselekszik a szülő, s ezt a gyermek igazságkutató röntgenszeme be- csaphatatlanul és mindig felismeri. Ha azt mondjuk: kisfiam, ne hazudj, akkor magunk sem eshetünk ebbe a hibába. Ha sajnáljuk, hogy nem ér rá eljönni egy nagynéni látogatóba hozzánk, s ezt megmondjuk neki a telefonbeszélgetés­kor, s aztán a hallgatót letéve örvende­zünk az elmaradt vendégeskedésnek. A gyermek fennakad ezen a kis hazugsá­gon is, zavarba jön, csökken szülei iránti bizalma és megbecsülése, és esetleg ma­ga is könnyűszerrel válik fiillentővé. Nemrég a tűzoltókat kellett éjszaka kihívniuk az egyik háztömb lakóinak, miután az egyik hatodik emeleti erké­lyen két pizsamás kisgyerek sírt és jaj­gatott az éjszakában a szülei után. Hogy mi történt? A szülők este lefektették a kicsiket, úgy tettek, mintha maguk is nyugovóra térnének, aztán elmentek ha­zulról. A gyerekek valamire felébredtek, a papának, mamának csak hűlt helyét találták, s ettől kitört a pánik. Közhely, hogy a gyermek sok tekin­tetben olyan felnőtté válik, amilyenné a család formálja, hiszen életre szóló emlékeit, a jellemét formáló példákat elsősorban a szülői házból, a szülei éle­téből és magatartásából meríti. Sok szülő hajlamos arra, hogy ezt elfelejtse, mint ahogy azt is, hogy ő is volt egyszer gyer­mek, s benne ugyanolyan folyamatok mentek végbe. A szülők nevelési bal­fogásai és túlzásai különösen elősegítik tehát azt, hogy a gyermek lassanként el­szakadjon otthonról, örömeinek és gond­jainak megosztását máshol keresse. ELÉGGÉ elterjedt szülői gyakorlat a próbáratevés. A délelőtt otthon tartóz­kodó délutános gyereknek többnyire megtiltják, hogy bekapcsolja a televíziót, s kiszabják számára a tanulnivalót. Ezek után egy kis jelet is helyeznek a kap­csolóra, s ha a gyerek megszegi a tilal­mat, megszégyenítik, kikiáltják hazug­nak. Ezzel eltúlozzák, felnagyítják benne a csekély vétséget, nem hagynak szinte visszautat arra, hogy őszintévé váljon. Gyerekeket nevelni csak végletek nélkül lehet; a gyerekkel szinte együtt élve, gondolkodva és érezve lehet, és csak a gyermek „teherbírásához” mért követel­ményekkel. Ahol a szülő ezt megérti és maga sem „játssza” a csalhatatlant, ott jó marad a kapcsolat közte és gyermeke között. De ehhez tudni kell beismerni azt is, ha valamit felnőtt fejjel elvét az ember. A szülő és a gyermek kapcsolata tehát sokszor azon áll vagy bukik, hogy a szülő mennyire válik alkalmassá szülői szerepére, mennyire tud és mer frázisok és nagyofmondások nélkül, hibáival és erényeivel együtt őszinte emberként megnyilatkozni gyermeke előtt. Horgolt blúz A modell enyhén karcsú­sított 300 g fonalból 3-mas tűvel készült és hátul 3 gombbal gombolt. Kocka minta: 9-cel oszt­ható plusz 1 láncszemmel kezdjük. 1. sor: A láncszem­sort végig behorgoljuk rö­vidpálcával. 2. sor: 3 lánc­szemmel fordulunk — 8 egy- ráhajtásos pálca, 1 láncszem, 1 rövidpálca kimarad — is­métlés, végül 8 egyráhajtá- sos pálca. 3. sor: Végig rövidpálcá­val behorgoljuk a láncsze­mekre is öltve. 4. sor: mint 2. sor. 5. sor: mint 3. sor. 6. sor: 3 láncszemmel for­dulunk — 2 egyráhajtásos pálca 1 láncszem, 1 rövid pálca kimarad — isVnétlés végül 2 egyráhajtásos pálca 1— sorokat ismételjük. Fantázia csíkok: 1. sor: végig rövidpálca sor. 2. sor: — 3 láncszem, 3 rövidpálca kimarad a követ­kezőbe egy kétráhajtásos pálcát öltünk, a pálcára le­felé haladva 3 szorosszgmet öltünk (átfogva a pálcái), leöltünk láncszemmel a pál­ca tövéhez (abba a rövid­pálcába, melybe a kétráhaj- tásos pálcát öltöttük) — is­mételünk végül 3 láncszem, 2 rövidpálca kimarad, egy kétráhajtásos pálca az utolsó rövidpálcára. 3. sor: 2 láncszem, 1 rö­vidpálca a kétráhajtásos pálca tetejére — 3 láncszem egy rövidpálca a kétráhaj­tásos pálcára — ismétlés, vé gül egy rövidpálca az utolsó pálcára. 4. so»*: A 3 láncszemes ívekbe 4 rövidpálcát öltünk. 5. sor: 3 láncszem — 2 egyráhajtásos pálca, 2, rö- vidoálca kimarad, 5 egvrá- haltásos pálca a következő pálcába, 2 rövidpálca kima­rad — ismételünk, végül 2 egyráhajtásos pálca. 6. sor: 3 láncszemmel for­dulunk — 2 egyráhajtásos pálca a 2 egyráhajtásos pál­cára. 2 láncszem. 5 egyrá- ha^tásos pálca egyszerre be­fejezve, *» láncszem — is­métlés. 7. sor: végig rövidpálca. 8. sor: mint 2. sor, 9. sor: mint 3. sor 10. sor: mint 4. sor, 11. sor: 3 láncszem — 2 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem, 1 rövidpálca kima­rad — ismétlés. Ezután a kocka minta. Háta: A szabásmintának meg­felelő láncszemsorral kezd­jük, a kocka mintát kétszer horgoljuk. Ezután a fantá­zia minta következik, ismét a kocka minta háromszor ismételve, ismét a fantázia minta, majd a kocka min­tával dolgozunk végig. A karöltő magasságának felé­től kétrészben dolgozunk. Eleje: Hátával azonos mó­don készül, csak nem vesz- szük két részre félkaröltő magasságnál, hanem csak a nyakkerekílésétől dolgozunk külön-külön. Ujjak: A szabásminta sze­rint horgolunk, igen bő új- jakat és bő befejezést. A modell 43 cm bőséggel kezd­te az uijakat. A munka me­nete a fantázia minta 4., 5., 6., 7., 2., 3. 4. 5. 6. 7. 2. 3. 4., sorait horgoljuk. Majd a kellő magasságnál a karbő­ségnek megfelelően beszű­kítjük az ujjakat olyképpen, hogy rövidpálcasort horgo­lunk és minden második vagy harmadik pálcát ki­hagyjuk és a megfelelő mennyiségű rövjtíoálcával vagy 5 sort horgolunk és utá­na ismét a bő szabástmintá- nak megfelelő szemszám­mal horgolunk tovább. Ez­után folytatjuk Ismét a fan­tázia mintát, majd csak egy­ráhajtásos pálcákkal dolgo­zunk. Ha kész vagyunk az egyes részeket összevarrjuk, hátá­nak nyitott részét két ol­dalt két sor szorosszemmel behorgoljuk és a gomblyu­kaknak hurkot horgolunk a megfelelő helyen. A nyakát körülhorgoljuk a fantázia mintával, illetve annak 6., és 7. sorával, de előtte egy rövidpálca sort horgolunk, valamint befejezni is rövid­pálcával fejezzük be Beszélgetés a belgyógyászatról Felkerestük Magyar Imre professzort, a buda­pesti Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem 1. sz. Belgyógyászati Klini­kájának az igazgatóját. Neve sokak előtt ismert, hiszen mint belgyógyász professzor nagyon sok beteggel találkozik, de talán még többen isme­rik a televízióból, vagy könyvein keresztül. Va­jon az orvosprofesszor, aki a szépirodalom terü­letére is átkalandozik és aki oly otthonosan be­szélt a zenéről a televí­zióban, hogyan látja szű- kebb szakterületének mai problémáit és a jövő perspektíváit? — A belgyógyászat leg­nagyobb problémája ma elsősorban magának a belgyógyászatnak a hely­zete, sőt sokak által vál­ságosnak nevezett helyze­te. Arról van szó, hogy az orvostudománynak eme alapterületén a sza­kosodás már olyan nagy mértékű — mellesleg megjegyzem, hogy ez ha­ladó folyamat, melyet megakadályozni nem le­het, de nem is sza­bad —, hogy a belgyó­gyászatból leszakadnak különféle szakterületek és belgyógyász, mint olyan, ma már alig akad. Jel­lemző példa, hogy a leg­utóbbi nemzetközi bel- gyógyászkongreszust sem tudták megtartani, any- nyira kevés jelentkező volt. Ma már kevés az olyan belgyógyász, akit a belgyógyászat egészé­ben érdekel. Viszont van nefrológus (a vese beteg­ségei érdeklik), endokri- matológus (a vér beteg­ségei érdekli), endokri- nológus (a belső elválasz- tású mirigyek betegségeit tanulmányozza), pulmo- nológus (a tüdő betegsé­geit gyógyítja), cardioló- gus, angiológus (a szív, illetve az erek betegsé­geivel foglalkozik) és így tovább. Tehát a belgyó­gyászat szükebb szak­mákra „parcellázódott”. Ez önmagában nem vol­na baj, mert a kutatás ily módon föllendül: egy kis területnek az isme­rője mélyebbre hatolhat, eredményesebben dolgoz­hat annál, aki az egész­szel foglalkozik. A baj az, hogy közben megfe­ledkeznek magáról a be­tegről. Akinek nem ve­sebaja, nem fülbaja, nem torokbaja van, hanem „egyszerűen” beteg — több féle tünettel, sok fé­le összefüggésen keresz­tül. Lassan hiányozni fog az a belgyógyász, aki az összefüggéseket látja, aki j az egész emberrel foglal- I kozik. A szakágak specia- j listái a betegnek csak í egyes szervével, vagy szervrendszerével törőd­nek. Leegyszerűsítve: a gégész csak torkot gyó­gyít, s arra nem figyel föl, hogy egy torokgyul­ladás esetleg más, súlyo­sabb betegség tünetcso­portjához tartozik. Ezt I persze a beteg sínyli meg. — Meg kell vallanunk, elég ijesztőnek tűnt, amit most elmondott. De mi­vel a specializálódás vé­gül is haladó irányú fo­lyamat — mit lehet ten­ni? Milyen megoldást lát ön? — A megoldás az le­hetne hogy csak a már kész belgyógyász szak­orvost nevezzék ki körze­ti orvosnak. A körzeti orvosnak kellene ugyanis az egész emberrel foglal­kozó belgyógyász szerepét betöltenie. De körzeti or­vosaink egy része saj­nos nem belgyógyász szakorvos. Ehhez az egye­tem elvégzése után még négy és fél évet valame­lyik belgyógyászati klini­kán vagy osztályon kel­lene eltöltenie. Soknak tartja ezt? Nézze, az or­vosi ismeretek ma már olyan mértékben megsza­porodtak, hogy az a hat év, ami alatt egy orvos képzése folyik, éppen csak az alapok elsajátí­tására elegendő. — Professzor úr, a bel­gyógyászat területén hol, miben várja a közeljövő­ben a legnagyobb, reá­lisan belátható fejlődést? — Anélkül, hogy jósol­ni kellene, már a mai tények alapján biztos, hogy a jövő fejlődést be­folyásolják a következő tényezők: — Az immu­nológia bevonulása a bel­gyógyászatba. Röviden arról van szó, hogy a bel­gyógyászati betegségek okaként fölmerült, hogy a szervezet bizonyos ese­tekben ellenanyagokat termel a saját anyagai­val szemben is. Amint ezt bizonyítani sikerült, azonnal fölmerült a be­A kecskeméti új tej­üzem működése óta, minő­ségi kifogások miatt sok észrevétellel éltek, kér­déseket tettek fel a fo­gyasztók, főként a há­ziasszonyok. E felveté­sekre lapunk július 27-i számában egyszer már válaszolt az üzem igaz­gatója. Közölte, hogy a tejfölfogyasztás mintegy 50 százalékos növekedése miatt a termelékenyebb gépi gyártásra, új tech­nológiára tértek át, s az észrevételeket lényegében ugyan megfelelő, de még a szokatlan gyártmánytól való idegenkedésnek tu­lajdonította. A kifogások azonban nem szűntek meg. Remé­nyi Sándorné kecskeméti olvasónk például így pa­naszkodik: „Hetek óta aludttejet vásárolok tejföl helyett. A boltban, ahol általá­ban veszem, azt mondták, hogy az új üzem műkö­dése óta sajnos, ilyen tej­fölt kapnak, s a kannás sem különb. Amíg a régi üzemből kapták, 5 kan­nával fogyott el hetente, most elég az egy is. Nem értjük, ezt ne vennék észre az üzemben? S ha igen, miért nem változ­tatnak a tejföl minősé­gén? Az ember ugyanis számol: vesz 3 forintért egy liter tejet, megaltat- ja és eheti. Ezzel szem­ben amit tejfölként vá­sárol, az 4,20 forintba kerül és csak két decili­ter.” Hallgassuk meg tehát újra az üzemigazgatót. avatkozás lehetősége is; az ellenanyagképzést aka­dályozó gyógyszerek előál­lítása. Ezek fejlődésétől nagyon sokat várok. — A biokémia, ezen belül az enzimkutatás fej­lődésétől is sokat remé­lek. Az enzimek hiánya ugyanis számos betegség oka. — Á technika fejlődése az orvostudományban ús nagy távlatokat nyit. A belgyógyászatban főleg a diagnózisok finomításá­ban játszanak szerepet a különféle műszerek. Pél­dául a különböző endosz­kópokkal — ezeket be le­het vezetni a szervezet belsejébe — egy sereg olyan betegség gyógyítá­sa is lehetővé vált, ame­lyeket azelőtt föl sem is­mertünk. — Végül a transzplan­táció területén várok nagy fejlődést. Igaz, ez elsősorban sebészeti prob­léma, de belgyógyászati betegségeket lehet vele meggyógyítani (például vesebajt, májbetegséget, szívbajt). A belgyógyászt azonban leginkább talán a csontvelő-átültetés ér­dekli, mellyel sok hema­tológiai betegséget meg lehet majd gyógyítani, olyan betegségeket, me­lyekben a csontvelő nem működik. Eöry Éva hátha mégis kínálkozik valamilyen megoldás a fogyasztók panaszának or­voslására. — A poharakba adagolt tejfölre most már ritkán akad panasz. A 16 száza­lékos zsírtartalmú, szép, sűrű állomány ugyanis az alvadékrögöcskék el­lenére kifogástalan ter­mék. Nagyon fontos ter­mészetesen, hogy a tejföl átmenetileg se kerüljön meleg helyre az üzletben sem. Sajnos, mind a fo­gyasztók, mind a kereske­delem részéről sokkal több jogos kifogás éri a kannás tejfölt. Bár a technológiai fegyelem ma­radéktalan betartása ér­dekében immár ismétel­ten fegyelmi és kártéríté­si eljárást is alkalmaz­tam a mulasztókkal szemben, teljes ered­ményt még nem sikerült elérnünk. Az esetenkénti lazaságok mellett szüksé­ges megemlítenem: egye­lőre nem rendelkezünk a gyártás egy fontos kellé­kével, a homogenizátor- ral. Ilyen gép segítségé­vel megelőzhető a tejföl zsírjának felfölöződése, ez pedig minőségjavító té­nyező. ígéretünk van ilyen gépre. Mivel azon­ban import útján lehet beszerezni, sajnos, még várnunk kell rá. Éppen ezért átmeneti­leg visszatérünk a ko­rábbi eljáráshoz, ismét a régi, munkaigényesebb módszerrel készítjük a kannás tejfölt — hang­zott Klingl József igazga­tó válasza P. J. Átmenetileg ismét a régi technológia Mégegyszer a tejföl minőségéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom