Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

1978. október 7., szombat S. oldal A kalocsai járásba látogattak Kétnapos tanulmányi ki­rándulást rendezett a ka­locsai járásba az MSZMP Bács-Kiskun megyei Okta­tási Igazgatósága. A részt­vevők — negyvennégy függetlenített és tiszteletdí­jas tanár — pénteken reg­gel indult útnak. Első állomásuk Drágszél volt. Megtekintették a gyermek népi együttes be­mutatóját, meghallgatták a járási pártbizottság mun­katársainak és a község ve­zetőinek tájékoztatóját a drágszéljek kulturális te­vékenységéről. Ezen a napon látogattak a miskei Egyetértés Ter­melőszövetkezet paprika­szárítójába is. A Duna menti községek jellegzetes fűszernövényéről, termesz­tésének gondjairól a szö­vetkezet vezetői adtak tá­jékoztatást. , Délután a faj- szi Kék Duna Termelőszö­vetkezet sertéskombinátját és szakosított szarvasmar­hatelepét keresték fel. A szövetkezet vezetői beszá­moltak az újfajta állattar­tás tapasztalatairól, jöve- del mezőségéről. Ma, szombaton, a tanul­mányi kirándulás második napján délelőtt a Kalocsai Sütőipari Vállalat, az EKA és az I. István Gimnázium megtekintése szerepel a programban. Délután a hartai falumú­zeumot és az új orvosi rendelőt keresik meg, s el­mennek az országos hírű Lenin Termelőszövetkezet­be is. Késő délután Szalkszent- mártonba indulnak, felke­resik a Petőfi-emlékhelye- ket. A hagyományos — hato­dik alkalommal rendezett — kirándulások a résztve­vőket megismertetik a megye egy tájegységén élők gondjaival, örömeivel, munkájával, terveivel. Véget ért a nyár — kezdődik a nyár Idei tanulságok — a jövö évi üdültetés előkészítéséhez Előkészítő a főiskolára Előkészítő tanfolyamot szervezett a Kiskunhalasi Városi Tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztá­lya, amelyen 230 órán ke­resztül készülnek fel a hall­gatók a Pénzügyi és Szám­viteli Főiskolára. A novem­berben kezdődő oktatásra eddig ötvenen jelentkeztek. Véget ért a nyár — kez­dődbe a nyár. Szinte ez a különös megállapítás illik arra a szakszervezeti mun­kára, amely a kedvezmé­nyes felnőtt- és gyermek- üdültetés előkészítése, szer- vézése, egy-egy évad ta­pasztalatainak értékelése, a tanulságok levonása körül folyik — esztendőről esz­tendőre. Ez a folyamat rajzoló­dott ki abból az informá­cióból is, amelyet az idei kedvezményes szakszerve­zeti üdültetésről adott Végh Pál, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának tb-elnöke. Eszerint ebben az évben csaknem 9000 ember, a szervezett dolgozók több mint 0 százaléka részesült eb­ben az üdülési kedvez­ményben. Ebben a számban azok is szerepelnek, akik mögt ősz­szel, s ezután mennek pi­henni, továbbá 928 fiatal, aki a 2 hetes gyermek- üdültetésben vett részt, 140 forintért és az a 969 gye­rek, aki a családdal és az iskolás szanatóriumokban üdült. Ha már költséget emlí­tettünk, emlékeztetőül ér­zékeltessük a kedvezmény mértékét pár adattal. Egy felnőtt üdültetése 1008 fo­rintba kerül — belföldön —, de ebből a beutalt csak 252 forintot térít meg. Még szemléltetőbb ez, ha egy 2 gyerekes család példáján nézzük. Itt a négy beutalt nyaraltatási költsége 4032 forint, amiből csak 896 fo­rintot fizetnek meg. Ez évi olyan tapasztala­tokról is szólt Végh Pál, amelyeket már most, tehát a jövő évi üdültetés előké­szítésekor sem lehet figyel­men kívül hagyni, ha azt akarjuk, hogy se a beutal­tat, se az adott szb-t vagy az üdülők vezetőit ne ér­jék felesleges, zavaró meg­lepetések. Ezek a kényel­metlenségek abból adód­nak, hogy nem minden esetben tartják be a szak- szervezeti üdültetési sza­bályzatot. Gyakoribb hi­bák: 1. Eltekintenek attól, hogy ugyanazt a dolgozót nyári főidényben, egymást követő években üdültetni nem lehet; ilyen esetben a beutaltnak az üdülőben kell kifizetni — promt — az 1000 forintnyi teljes ön­költséget, ami a jobbik eset, ha meg tudja tenni, mert van hely; de ha nincs, utazhat haza. 2. Elfelejtik, hogy beuta­lót csak az kaphat, aki leg­alább egy éve szakszerve­zeti tag. Kínos, aki azért kénytelen az üdülőből visz- szafordulni, mert mondjuk csak 8 hónapos a tagsága. 3. Megtörtént, hogy a csa­ládi beutalóval több gye­reket vittek, mint ahány­ra az üdülőjegy szólt. Ha nem is küldik el a „feles­leges” gyereket, megvan a zavar: az ellátási költségek pontos létszámra elegen­dőek; az elhelyezés is gond stb. 4. Mit tegyen az üdülő­gondnokság, amikor a csa­ládi beutalóval — férj, gyermek mellett a feleség helyett a sógornő jelentke­zik nyaralásra? 5. No és az iratok hely­telen vagy felületes admi­nisztrációja is a levelezés terhes folyamatát indít­hatja meg például a szak- szervezeti bizottság és az üdülőgondnokság között. Mindezekre jó néhány példa akadt ebben az idényben is — megyénkből. A kellemetlenségek nyil­ván megrontják a pihenés, kikapcsolódás hangulatát, jobb hát elkerülni ezeket A fenti, úgynevezett problémás eseteken kívül volt más kívánnivaló is az idei üdültetések lebonyolí­tásánál. A beutalók elosz­tása körül. Nem is arra a jórészt természetes körül­ményre gondolunk, hogy a lehetőségeknél jóval előbb­re járnak az igények a be­utalók, s ebben még inkább a családi beutalók számát tekintve. Most továbbra is azt kell nehezményeznünk, hogy a lehetőségeken belül sem kielégítő még a fi­zikai dolgozók üdülési aránya; a beutaltak számát tekint­ve ez 44 százalék körül mozgott, tehát számará­nyuknál kisebb. Kívánatos, hogy különösen az ipari és közlekedési szakmákban javuljon ez az arány. Ne csak a téli beutalók aján­lásával legyenek irántuk készségesek. örvendetes azonban, hogy a nők számarányuk fölött — 55 százalékban — kap­tak beutalót. A nők hely­zetének javítására hozott párt- és kormányhatározat tehát itt is megtette ked­vező hatását. A nyugdíja­sok üdültetésénél szintén Cipőmodell-pály ázatok A Híröske elhozta a nívódíjat Országos cipőmodell-pá- lyázatot írt ki a közelmúlt­ban az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Ipar- művészeti Tanács és a Ru­házati Szövetkezetek Buda­pesti Szövetsége. Céljuk az volt, hogy a most kap­ható alap- és kellékanya­gok felhasználásával, a legújabb divatirányzatok­nak megfelelő formai és esztétikai megoldások egy­behangolásával a lakosság igényeit messzemenően kielégítő mértékutáni ki­vitelre és sorozatgyártás­ra alkalmas modellek ké­szüljenek. A pályázatra 27 szövet­kezet tervezője, illetve mo­dellezője nevezett be ösz- szesen 256 pályamunkával. Az Inarművészeti Tanács a pályázat sikere érdeké­ben egy ötezer forintos ní­vódíjat ajánlott fel. A nívódíjat — az OKISZ- tól kapott szóbeli tájé­koztatás szerint — a Kecs­keméti Cipészipari Szövet­kezet Híröske nevű bébici­pője nyerte meg. A kis lábbelik 19-től 22-es szá­mú mértékben, könnyű fel­sőrészből és hajlékony nyersgumitalppal készül­nek. Egyik jellegzetességük a saroknál fölhajló kéreg­rész. Az idén 55 ezer párat adtak a belföldi piacra, to­vábbi 1600 pár most ké­szül. Az újdonságból ugyanakkor ötvenezer pá­rat Angliába szállítanak a második félévben. A szö­vetkezet következő termé­ke. a maaas szárú ortopéd cipő második díjat kapott a kategóriában. A befutott modellekből szerdától kiállítást rendez­nek az Országos Piackutató Intézet bemutató termé­ben. Eközben egy másik pá­lyázat is zajlik, amelyet ai Iparművészeti Tanács és a Bőripari Tudományos Egyesület cipőipari szak­osztálya hirdetett meg, a nagyüzemi gyártásra alkal­mas lábbeli modellek ter­melésére. A végeredmény a hazai és exportválasztékot bővíteni, s a vállalati le­hetőségek célszerűbb ki­használását segíti elő. Erre a kecskeméti központú Al­földi Cipőgyár is elküldte ígéretes kollekcióját. H. F. jók a tapasztalatok. Említettük, hogy a szak- szervezeti kedvezményes üdültetésben, anyagi tehet­ségünk korlátozottsága miatt, még elég messze já­runk az igények kielégíté­sétől. Igen biztatóak azon­ban a vállalati üdültetések kiterjesztését szolgáló tö­rekvések. Ezt a formát mintegy tízezren használ­ták ki az idén megyénk­ben, s ha olyan kedvezmé­nyekről nem is beszélhe­tünk, mint a szakszervezeti üdültetésnél, évről évre mindig többet tesznek a vállalatok az emberek pi­henésének kellemessé, kul­turálttá tételéért. Ennek szorgalmazásából is magá­tól értetődően veszi ki ré­szét a szakszervezet. Tájékoztatónkat úgy kezdtük: véget ért a nyár — kezdődik a nyár. A szakszervezeti bizott­ságok javában dolgoznak már a jövö esztendő első félévi üdülési igényeinek számbavételén, a körülmények minél meg­nyugtatóbb mérlegelésén, hogy október végére be- küldjék tervüket megyei szervünkhöz. Biztosra vesszük, hogy okulnak az idei tanulságo­kon is — és munkájuk mind megnyugtatóbb, igaz­ságosabb lesz ezen a nem kevéssé kényes, érzékeny szociálpolitikai területen. Tóth István A világlakarékossági nap előtt A pénzügyminiszteri ren­delet nyomán feloldódtak a területi határok: az idén már több városra és járá­si székhelyre is kiterjed a takarékszövetkezetek mű ködési köre. Míg hosszú évek során át csupán fal­vakban tevékenykedhettek 1972-ben a többi között megnyílt a mohácsi betét pénztár, melynek állomá­nya máris meghaladja az egymillió forintot. Ugyancsak a területi el­határolás feloldása tette le­hetővé a takarékszövetke­zetek járási székhelyeken és más helységekben való megjelenését. Üzleteik szá­ma az idén harminchárom mai növekedett, s az or­szág 386 takarékszövetke­zetének már összesen 2630 helységre terjedt ki a ha­tóköre. Napjainkban a takarék- szövetkezetek csaknem egymillió tagot tömöríte­nék, összesen négy és fél millió lakossal körzetük­ben. A takarékszövetkeze­tek által kezelt betétek összege az idén 800 millió forinttal növekedett, össz­értékük több mint 5 milli­árd forint. A takarékszö­vetkezeteknél gyűjtött la­kossági betétekből egyéb­ként 236 millió forint a gépkocsi-nyereménybetét. 1972-ben 40 ezerrel nőtt a betétkönyv-tulajdonosok száma. A tagok közül 386 ezren vettek igénybe összesen kö­zel 2 milliárd forint hitelt, ebből 75 milliót építési cé­lokra. Igen sokan kaptak háztáji és kisegítő gazda­ságuk termelésének fejlesz­tését szolgáló kölcsönöket, az első félév végéig össze­sen 360 millió forintot. Bács-Kiskun megyében 24 takarékszövetkezet, 37 kirendeltség és 3 kihelye­zett pénztár működik. Je­lenleg 260 ezer lakos tarto­zik a működési körzetükbe. A takarékszövetkezetek ál­tal kezelt betétek összege az első félévben meghalad­ta a 452 millió forintot. A takarékszövetkezeteknél gyűjtött lakossági betétek­ből több mint 15 millió fo­rint a gépkocsi-nyeremény­betét. A takarékszövetkezetek tevékenysége rendkívül ki­terjedt. így más pénzinté­zetek, például az Állami Biztosító megbízásából kü­lönböző biztosítási ügyle­teket intéznek, amivel egy­aránt szolgálják a tagság és a helyi lakosság érdeke­it. 1971 I. felében még csu­pán 17 ezer esetben kötöt­tek biztosítást, 1972-ben eddig már 40 ezer kötés­sel zárták a takarékszövet­kezetek az első félévi mér­legüket. Október 31-e, a világta­karékossági nap közeledi é- vel valamennyi betétgyűj­tő intézmény, köztük a ta­karékszövetkezetek is számba veszik eddig vég­zett munkájukat. Bács- Kiskun megyében minden takarékszövetkezet tombo­lával egybekötött ünnepsé­geket rendez, melyeken a szerencsés betéttulajdonosok 10 ezer forintos jutalom­ban részesülnek. A 16-os autóbusz A napokban csaknem 150 aláírással levél érkezett a megyei pártbizottságra a kecskeméti Vacsi közi, Vol- ker-telepi és Dárdai telepi lakóktól. A városrész lakói elpanaszolják, hogy a 16-os városi autóbuszjáratot ez év június 6-án leállították, s emiatt kénytelenek kilomé­tereket gyalogolni munka­helyükre, gyermekeik az is­kolába, a betegek, s az idő­sebbek az orvoshoz. A csa­torna- és gázvezeték-építők lassan haladnak a munká­val, ezért aggódnak amiatt, hogy még nagyon sokáig nélkülözniük kell a 16-os járatot. A megyei pártbizottság az ügyet azonnal kivizsgálta. Megállapította, az Észak Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat április 27-én en­gedélyt kért, és kapott ar­ra, hogy a Vacsi köz terü­letén a szennyvízcsatorna­építés miatt június elejétől november végéig lezárja az utat. A Volán Vállalat ez ellen tiltakozott, mondván, hogy ez esetben a 16-os já­ratot le kell állítania. A vá­rosi tanács vb ezt már nem vehette figyelembe, ezzel szemben azt kérte a Volán­tól, hogy a 9-es járatot — amely 300 méterre van a 16-os busz végállomásától — sűrítse. Ez meg is tör­tént. Időközben napirendre ke­rült a kertészeti főiskola gázellátása, s emiatt augusz­tus 14-én a 9-es járatot is le kellett állítani. Az út le­zárásánál kényszerhelyzet­be került a városi tanács, mert a gázbekötést más irányból nem lehetett elvé­gezni. A Volán pedig a ki­építetlen terelőutakon a for­galom lebonyolítását nem vállalt' A gázvezeték építésével megbízott városföldi Dózsa Tsz-nek szeptember 20-ra kellett volna befejezni a munkát. A Szolnok megyei alvállalkozó egyhetes késés­sel vonult fel. Az is hátrál­tatta a munkát, hogy a gáz. vezeték lefektetéséhez szük­séges árkot kiásó munká­sok 42 darab II. világhábo­rús aknagránátot találtak, s tíz napig tartott, míg a tűzszerészek megtisztították a terepet. A Dózsa Tsz ek­kor 8 nap határidő-módosí­tást kért. Ez az időpont szeptember 28-án járt le, s már október 7-e van! A ki­vitelező most a megyei pártbizottságnak azt ígérte, hogy október 12-re az út­burkolat helyreállításával együtt feltétlenül befejezi a gázvezetéképítést. Ekkor is­mét megindulhat — még­pedig sűrítve a 16-os busz utasait is számításba véve — a 9-es járat. Az Észak Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat — bár erre ígéretet tett — kü­lönböző műszaki problémák miatt nem tudja határidő előtt befejezni a csatorna­építést. A többi között rosz- szak a talajviszonyok, ezért nehezen végezhető a vákuu­mos árokvíztelenítés. Ily módon a 16-os járat meg­indítására — a kivitelezés eredeti befejezési határide­jekor — csak december 1-én kerülhet sor. Az ügynek minden eset­re vannak megszívlelendő tanulságai. A városi köz­műhálózat kiépítésénél kö­rültekintőbb előkészítésre van szükség, nehogy — mint ebben az esetben is — a lakosság ..húzza a rö- videbbet”. Helytelen volt például csaknem egyszerre két olyan munkát megkez­deni, amellyel egész város­részt kizárnak a közleke­désből. A városi tanács műszaki, valamint tervosz­tályának most szorgalmaz­nia és segítenie kell a ha­táridők betartását. A Bács- Kiskun megyei Vízmű Vál­lalatnak és a Városföldi Dó­zsa Tsz-nek pedig becsü­letbeli ügye, hogy — most már újabb határidő-módo­sítás nélkül — befejezze a munkát. N. O. Mesterséges halszaporitás Evek óta végez kísérlete­ket a halak mesterséges úton történő szaporítására az ország egyik legnagyobb haltenyésztő gazdasága, a bajai Űj Élet Halászati Tér. melőszövetkezet. Az ered­mények biztatóak, így már 1973-ban megkezdi a nö­vényevő halak szaporítását a gazdaság, amely a Her­cegszántóhoz tartozó kara­pancsai területen létesít keltető állomást, mintegy másfél millió forintos költ­séggel. A fehér amur, a bu­sa, a ponty, a csuka és a harcsa mesterséges szaporí­tása révén jelentősen növeli halállományát a szövetke­zet, amely a társgazdasá­gok részére is szállít majd ivadékot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom