Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-06 / 236. szám
I oldal 1972. október 8., péntek Hányon maradnak? Mezőgazdasági szakmunkástanulók véleménye A mezőgazdaságnak egyre inkább szüksége van jólképzett, a szakmáját szerető emberekre. Idősebbekre, fiatalokra egyaránt. A termelés igénye sokkal nagyobb, mint ahányan évente képesítést szerezhetnek. A végzetteket szinte elnyelik a szövetkezetek, állami gazdaságok, a feldolgozó ipar. A hiány évek óta állandó. Nemcsak azért, mert kevesen végeznek, hanem mert sokan nem maradnak vagy maradhatnak a szakmában. Hogy miért, valljon erről inkább három fiatal, akikkel Kiskunfélegyházán beszélgettem, s akik az ottani mezőgazdasági szakiskola utolsó éves tanulói. CSONKA EMERENCIA: Nincs hová menniük — Huszonheten végzünk, tíe fele ha megmarad baromfitenyésztőnek. Sokuknak nincs hová mennie, nincs munkahelye. Nekem szerencsém volt, a rémi Dózsa Tsz-hez kerültem gyakorlatra a barátnőmmel, Kocsis Ilonával együtt. Tulajdonképpen ott szerettem meg a baromfitenyésztést, addig jobbára csak azért jártam, mert a szüleim így határoztak, amikor nem vettek fel szövőnőnek. Rémen minden nagyon korszerű, modern a telep, jól lehet keresni, kedvesek a munkatársnő is. Ügy látszik, megfeleltünk nekik, mert szerződést kötöttek a barátnőmmel. meg velem. így hát. ha végzünk, oda megyünk. Később meg talán tovább tanulunk, technikumban. A többiek, a kevésbé Szerencsések pedig várnak. CSENKI FERENC: — Nincsenek a családban hagyományai a hentes, vagy ahogyan most mondják, a húsipari feldolgozó szakmának. Két idősebb testvérem közül az egyik lakatos, a másik traktorvezető. A szüleim nem szóltak bele, hová menjek, azt választhattam, amit akartam. Otthon mindig vágtunk disznót és én már kiskoromban elhatároztam, hogy hentes leszek. Igaz, a nagyüzemben ez a munka egészen más, de nem ért váratlanul, mivel mielőtt még beiratkoztam volna az iskolába, elhoztak ide a kiskunfélegyházi vágóhídra. Megmutatták, mit is kell csinálni. Amíg tanulunk, minden munkafolyamattal megismerkedünk. Aztán amikor kész szakmunkások leszünk, megkérdezik; hová akarunk kerülni. Ha lehet, én a vágóüzembe megyek. Ennek a szakmának az is érdekessége, hogy véletlenül nem kerülnek ide emberek. Aki egyszer ezt választotta, legfeljebb egészségügyi okokból hagyja el. Jobb fizetésért esetleg elmegy a vállalattól, szövetkezetekhez, gazdaságokhoz, de mindenképpen a szakmában marad. ALMÁSI ÉVA: — A szarvasmarhatenyésztési szakot végzem. Rajtam kivül még három lány van az osztályban a huszonhét közül. A többiek most kint vannak gyakorlaton, azokban a gazdaságokban, ahonnan a társadalmi ösztöndíjukat kapták. Én nem kötöttem szerződést, mert tovább tanulok. Véletlenül kerültem az iskolába, amikor jelentkeztem azt hittük, hogy technikusi végzettséget ad. Azért megszerettem a szakmát, nagyon sokat tanultam a gyakorlati foglalkozásokon a Városföldi Állami Gazdaság tehenészeti telepén. Legjobb a tejházban volt. Ezért is határoztam el, hogy tejipari technikumba jelentkezem. A többiek? Nem tudom, végül is hányán maradnak meg a szakmában, de azt már nagyon sokan mondták, hogy inkább visszafizetnék az ösztöndíjat, mintsem szarvasmarhatenyésztőnek menjenek. * Az 1973-ban a Kiskunfélegyházán végzőknek — ha jól számítom — kétharmad része marad meg a szakmájában. A pálva elhagyásának okai talán egyénenként változóak. Az azonban bizonyos, hogy az iskola kiválasztásakor alaposabban kellene gondolkodni a gyermeket ismerő szülőnek, pedagógusnak. De annak sem szabadna előfordulni, hogy fiatal, szakmával rendelkező emberek feleslegesnek érezzék magukat, mert nem tudnak számukra munkahelyet biztosítani. D. É. (Tóth Sándor felvételei) Kevesebb költséggel, eredményesebben Tapasztalatok a kecskeméti járás törmelőszövetkezeteiből Harmincnégy termelőszövetkezet párttitkárát és elnökét számoltatta be az elmúlt hetekben a kecskeméti járási pártbizottság. A téma a gazdaságpolitikai határozatok első félévi teljesítése és az év végére várható eredmények. A járás összterületének 45 százalékán gazdálkodnak a termelőszövetkezetek. Jelentős részük gyenge termőhelyi adottságú. Földterületük aranykorona értéke 8 alatt van. ösz- szesen 18 ilyen gazdaság van a körzetben. Ezek 5— 15 százalékos ártámogatásban részesülnek értékesített áruik után. Szakosítási törekvések Az értékelés általában kedvező tapasztalatokat hozott. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának hatékonysága sokat javult. Első félévi bevételi tervüv •ci'TV •• Válaszol az illetékes II személpart jövője • ff-: f j Továbbtanulni Lapunkban riportot közöltünk a bajai Sugovica parti „illegális” szeméttelepről a Homokváros tő- szomszédságában- A felvetett problémákra dr. Hamvas József, a városi tanács elnökhelyettese válaszolt. Levelében a következőket írja: „A Homokvárosban nincs rendszeres szemétszállítás. Jelenlegi anyagi körülményeink között a tanács a Városgazdálkodási Vállalatnak erre a célra nem tud pénzt adni. Ennek ellenére az ottani lakók elszállíthatják a szemetet saját költségükön, vagy a vállalattal, vagy bármely fuvarossal. A rendszeres szemétszállítás városunkban csak az I. kerületben és a II- ke- ! rület egy kis részében van. A városi tanács a cikkben említett helyre szemétlerakást tiltó táblát helyezett ki. A Zrínyi és a Fábik utca lakói ennek ellenére oda hordják a hulladékot, pedig többször kértük a lakosságot, hogy vigyázzanak a város és lakóházuk közvetlen környének tisztaságára. A Sugovica part rendezése megkezdődött. Az említett terület sziget felőli partján folyik jelenleg a partszegély kialakítása, rövid időn belül sor kerül a város felőli oldal rendezésére is. A partoldalon sétányt alakítunk ki, amelyen a fakadó víz összegyűjtésére szivárgó rendszert, majd járdát építünk. Addig is, míg tervünket megvalósítjuk, kérjük a városrész lakóit, hogy a szemetet az arra kijelölt helyre szállítsák és ügyeljenek városrészük tisztaságára, a jó levegőre.” <yi eukfrtt haszna Nehéz, de szev A szüreti szezon első hónapjában — szeptemberben — csak a kiskőrösi járás boltjaiban 200 vagon cukrot vásároltak meg. Nyilvánvaló, hogy nem a járás falvainak népe vált egyik napról a másikra édesszájúvá. Hanem mondjuk ki máris a sokak számára kényelmetlen következtetést: a bor nemcsak szőlőből, hanem cukorból Is készül. önmagukban a vegyi folyamatoknak nem erkölcsi, hanem gazdasági vonzatúk van. Olyannyira, hogy hozzávetőleges pontossággal kiszámítható, mennyit kamatozik a répacukor szőlő- cukorrá történő lebomlása A kialakult gyakorlat szerint az egy hektó mustban feloldott három kiló cukor két fokot „javít”. Harminc forint befektetéssel száz forint többlethaszon érhető el. Ha pedig borban történik az értékesítés — amellett, hogy a rajtavesztés kockázata itt már a zéróval egyenlő — a befektetés négyszerese térül vissza. A mostani alacsony cukorfok esetén a cukorral való javítás idézőjel nélkül is helytálló. Borászok vélekedése ugyanis, hogy a homoki borok 10,5 mali- gand fok alatt nem „állnak meg”. Igaz, hogy a bortörvény a javítás eszközeként csak a mustsűrítmény használatát engedi meg, ám kívülálló elfogulatlan szakértők szerint ugyanazt a hatást lehet répacukorral is elérni. így tehát bezárul a kör. A cukrozást csak az szüntetné meg, ha egyidejűleg kerülne sor a cukor árának emelésére és a bor árának a csökkentésére. Ám ez kü. lön-külön mindegyik járhatatlan útnak bizonyul. Maradna még a minőségi követelmények szigorítása, ehhez azonban nagyobb feleslegekkel kellene rendelkezni, másrészt ez tovább nehezítené a kisparcellás szőlőművelés helyzetét. Mindezek mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül egy nyugtalanító következtetés: a méltánytalan haszonszerzésben azoknak van helyzeti előnyük, akik képesek cukor vásárlásába nagy összegű pénzt befektetni. A nagyobb pénz még nagyobbat fiadzik — ez már csak matematika. Ha kedélyesek akarunk lenni, akkor elég csak a borivók szempontjaira hagyatkozni. Akit nem zavar a cukrozás, annak édesmindegy. milyen forrásból származó nedűt kortyolgat, avagy vedel. Aki viszont kényes a „tőkés eredetre”: az szívesebben vásárol a nagygazdaságok borából, amit feltehetően nem cukroznak. Mondom, illetve írom: feltehetően ... —ni —el. két túlteljesítették, és az esztendő végére — az időjárás okozta károk ellenére — a tervezettnél valamivel jobb eredmények várhatók. A gazdaságok nagyobb részében messzemenően érvényesítik az ésszerű takarékosság elveit- Több szövetkezetben az órabérrendszerről áttértek a teljesítménybérezésre. Ezzel növelték az eredményeket, csökkentették a költségeket. Tetemes összeget jelent ez például a kun- peszéri Parasztbecsület, a tiszaúj falui Tiszatáj és a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben. Tovább folytatódott a szakosítás. A termelés jövedelmezőségét növelte, hogy a növénytermesztésben mindenütt csökkentették a kultúrák számát, figyelembe véve az üzem talaj- és éghajlati viszonyait. Jelentősen emelkedett a takarmánygabona, valamint a kukorica vetés- területe. Hasonlóképpen évről évre több pillangóst vetnek. Sajnos, ezzel szemben csökkent például a szántóföldi zöldségtermesztés. Elsősorban gazdaságos- sági okok és munkaerő- hiány miatt. Egyes gazdaságok teljes egészében, mások részben, vagy teljesen felszámolták ezt az ágazatot. Csökken a hagyományos szőlőtelepítés területe is. Ezek részben elöregednek, részben tönkremennek, sok helyen az alacsony hozamok miatt nem is művelik őket. A termelőszövetkezetekben két év alatt csaknem 10 százalékkal csökkent az ültetvények területe. Egymilliárd forint Az állattenyésztésben viszont számottevő fejlődést mutat — a megyei és az országos átlagtól eltérően — a szarvasmarhatenyésztés. Az állomány 23 százalékkal emelkedett két év alatt. Egyes gazdaságokban még ennek ellenére sem használják ki a rendelkezésre álló istállókat, másutt az állomány felfutása miatt elhelyezési gondokkal küzdenek. Az üzemekben mindenütt megkezdődtek az előkészületek a kormányprogram alapján — az ágazat fejlesztésére. Az előrejelzések szerint az idén a közös gazdaságok halmozott termelési értéke megközelíti az egymilliárd forintot, amely 24 százalékkal magasabb, mint a két évvel ezelőtti eredmény. A termelésben elért sikerek bizonyítják, hogy a járás szövetkezetei sokat léptek előre az elmúlt esztendőkben. A pártalapszer- vezetek javuló munkáját bizonyítja, hogy a lehetőségeket jobban kihasználják, számos hasznos javaslatot továbbítanak a gazdaságvezetésnek, amelyek megvalósítását a gyakorlatban ellenőrzik. A párttagok, és a pártonkívüliek közötti jó kapcsolat eredményeként a gazdaságpolitikával kapcsolatos határozatokat igyekeznek végrehajtani. A járás minden termelőszövetkezete elkészítette IV. ötéves tervét amelynek megvalósítása tudatos üzemszervezést kíván. Az éves terveket a pártvezetőségek megtár' gyalták, majd ezt követően taggyűléseken vitatták meg. Ezeken a tanácskozásokon felhasználták az elhangzott javaslatokat, figyelembe vették a tagság kezdeményezőkészségét, aktivitását. Végül a kiegészített anyagot terjesztették a közgyűlések elé. Nagyobb felelősséggel A járási pártvezetés megállapította, hogy a fejlődés ellenére néhány fontos tennivalót elhagyagol- tak a pártszervezetek és a gazdasági vezetők. Sok helyen az üzem- és munka- szervezés megjavítására tett intézkedések hiányosak. A pártszervezetek a területek felelős politikai gazdái, sokat tudnak tenni azért, hogy emelkedjen a termelés színvonala. A tervezésnél nemcsak összegezni kell a számokat, hanem a fejlődés ütemét, dinamikáját is vizsgálni szükséges. Jellemző példa erre, hogy a 34 termelő- szövetkezetből 14 az előző évi eredmény alá tervezett az idén. Másutt viszont nehezen megvalósítható elképzeléseket ütemeztek be. A jó üzem- és munkaszervezéstől döntő mértékben függ a gazdasági előrehaladás. A tervezés nem fejeződik be a termelési terv összeállításával, jóváhagyásával. Szükséges lebontani ágazatokra, egységekre, hogy az elképzeléseket mindenki megismerje. Ez egyúttal nagyobb felelősségre is ösztönöz. A teljesítést állandóan ellenőrizni szükséges, ennek alapján lehet megteremteni az erkölcsi és anyagi elismerést, amelyre a szövetkezeti tagok igényt is tartanak. A járási pártvezetés mindezek alapján felhívta a figyelmet arra, hogy az üzemek tegyenek konkrét intézkedéseket az üzem- és munkaszervezés színvonalának növelésére. Különös gonddal mérlegeljék a törzsgárda jobb megbecsülését, az erkölcsi és anyagi érdekeltség egységes alkalmazását, a kedvező munkahelyi légkör kialakítását. Kezdeményezések A gazdaságos termeléssel függ össze a lehetőségek kiaknázása. Néhány kezdeményezés már született a járásban, ilyen például a tiszakécskei termelőszövetkezetek és a környékbeli gazdaságok együttműködési programja a zöldségtermesztés fejlesztésére, a laki teleki és a környékbeli közös gazdaságok a szőlőültetvények felújítására készítettek tervezetet. Igények jelentkeztek Izsákon is az együttműködésre. Itt szintén a szőlő- termelésben, feldolgozásban és forgalmazásban alakult ki kooperáció. Szabadszálláson a kukorica termesztésére igyekeznek társulni. A járási pártvezetés útmutatásainak végrehajtása elsősorban attól függ, hogy a javaslatokat helyesen értelmezzék a párt- alapszervezetek és ennek megfelelően végezzék munkájukat. K. S„
