Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

1972. október S9„ vasárnap 5. oldal Baranyiné és pártcsoportja Szóvá tesszük Nem Emberek válaszúton Internacionalistákkal is­merkedett a tv közönsége csütörtökön és pénteken. Olyan emberekkel, akik tudták, hogy a frontvona­lak nem az országhatáro­kon húzódnak; barátok le­hetnek a más nyelvűek kö­rében és ellenségek a hon­fitársak soraiban. Az Át a túlsó partról cí­mű, Magyar Lajosról ké­szített dokumentumfilm sikerült jobban, sokáig nem felejtjük az értelmi­ségi származású tudós- forradalmár egyéniségét, harcait. A Fiatal még a világ... a játékfilm eszkö­zeivel élve a finn munkás­mozgalomba adott bepillan­tást, meggyőzve a mai né­zőket is arról, hogy a Hitler-szövetséges csatlós államokban szinte azonos módszerekkel dolgozott a haladó erőket fékentartó erőszakszervezet. Mindkét alkotás bizonyította, hogy a XX. században a törté­nelmi fordulatok, osztáíy- összeütközések, háborúk szinte naponként állították válaszút elé az egyes em­bereket; sokszor tétetett próbára a jellem. Gondolta-e a harmadikos polgárista Péchy Blanka, amikor megismerte a VI. reálosztály büszkeségét, Magyar Lajost, jiogy ez a fiú kormányozza majdnem egyedül három napig Ma­gyarországot, alig egy év­tized múltán. A tiszta, az elveiért megküzdő, az igaz­ságot felismerő ember megjárja majd az ellenség és önként választott má­sodik hazája börtöneit. Nem té veszteti meg sem az itthoni mézesmadzag, sem egy nehéz korszakban érvényesülő egyéni önkény, mert mindig a lényeget fi­gyelte. ehhez tartotta ma­gát. Csodálatos. tragikus, tanulságos sorsát hitelesen a szó legjobb értelmében mondva: hatásosan ábrá­zolta a televízió. Egyik is­kolai társa így emlékezett rá: a jelesek legjelesebbje volt az osztályban. A film után mi is így vélekedünk. Márványi György író-ren­dező kitűnő arányérzékkel válogatott a korabeli do­kumentumok, egykori fel­vételek között. A Kínában, Moszkvában készített film­kockák jól érzékeltették Magyar Lajos, hajdani új­ságíró, társadalomtudós, diplomata sorsának válto­zatosságát, ha úgy tetszik „regényességét”. Várszegi Károly operatőr és Rap- csányi László riporter tel­jesítménye méltó volt a vállalkozáshoz. A Fiatal még a világ ... nyersanyagát nem sorol­hatjuk a kimagasló irodal­mi remekművek közé. Az egyes döntéseket meghatá­rozó motívumok nem elég­gé meggyőzőek. Timo Berg- holm azonban jól kidolgoz­ta a drámai csomópontokat, sikerült izgalmas, feszült légkört kialakítani. A mű végül is tetszett, ami — a témaválasztáson, a finn te­levízió főrendezőjének te­hetségén kívül — néhány nagyszerű színészi alakí­tásnak köszönhető. Heltai Nándor Üj óvoda Űj, harmincszemélyes napközi otthonos óvodát alakítottak ki társadalmi összefogással Harkakötöny- ben. A társadalmi munká­kon kívül az Egyesülés Termelőszövetkezet az épí­tés költségeihez 50 ezer forinttal járult hozzá. A harkakötönyiek összefogá­sát jól példázza az is, hogy az idén eddig összesen 646 ezer forint értékű társadal­mi munkát végzett a la­kosság. Az üzemi pártéletről gondolatokat cserélve Papp Balázsnétól, a Kecskeméti Konzervgyár III-as párt- alapszervezete titkárától hallottam a következőket: Az alapszervezetükhöz — munkaterületenkénti meg­oszlásban — hét pártcso­port tartozik, s valamennyi beszámoltatása megtörtént augusztusban, illetve szep­temberben. Ezúttal újítot­tak a számadás módszerén, törekedtek azt a pártcso­port szerepéhez, rangjához igazítani. Tavaly még va­lamennyi tagjának részvé­telével adott számot mun­kájáról egy-egy csoport a vezetőség ülésén, ahol rend­szerint az üzemi pártbi­zottság is képviselteti ma­gát. Az idén viszont saját hatáskörében összegezte, vitatta meg ténykedését, személyenként értékelve a megbízatások teljesítését, a pártépítést stb. A kom­munisták kis — 6—17 tagú — kollektíváinak önkont- rollját a leszűrt következ­tetésekkel együtt pedig a bizalmi terjesztette a ve­zetőség elé. És meggyőző­désük: az öntevékenység jobb kibontakoztatása mel­lett a kádernevelést is hasznosan szolgálja ez a módszer. I 1. I Röviddel később alkal­mam nyílott az alapszer­vezethez tartozó hét közül a szárító üzemben működő pártcsoport életébe, mun­kájába betekinteni. — Hogy észrevehető-e a százötven fős szárító üzem­ben a pártcsoport működé­se? — ismétli kérdésemet Bíró Ernő, az üzem fiatal, agilis vezetője és nyomban felel is: — Tapasztalatom szerint feltétlenül. Mert er­jeszti a jó szellemet, ami­nek hatása a termelésben mérhető, mert bármilyen problémával, bizalommal fordulnak a csoport tagjai­hoz a többiek. Mint üzem­vezető elmondhatom, Évike nagyon jó segítőtárs a cso­portjával együtt. I 2.1 „Évike” — így említette Bíró Ernő. „Nem tudjátok hol van Évike” — így kér­dezték egymástól munka­társai is, amikor kerestem Baranyi Imréné pártcso- portvezelőt. Évike jól meg­termett, pusztán a külle­mével is tekintélyes mun­kásasszony. És alighogy be­szélni kezd, máris oda kí­vánkozik a jellemzéséhez: energikus, határozott, nem kedveli a köntörfalazást. — De mennyire, hogy megtalálja a dolgát a párt­csoport! — kezdi monda­nivalóját. — Ezen persze, nem a kenyérkereső mun­kát kell érteni, mert a munkaidő alatt bizonyítson a százalék! A csoportmeg­beszéléseinket munka után tartjuk. Például minden taggyűlés előtt a szervező titkárunk tájékoztatja a bi­zalmiakat a várható napi­rendről. Utána összehívom a csoportot és megtárgyal­juk mindazt, ami a témá­val kapcsolatban felmerült '■•özöttük .és párton kívüli munkatársaink körében. Mindia van miről, és na­gyon őszintén vitatkoznunk. A végén azért mindig kö­zös nevezőre jutunk. — Említene rá példát? Számot kellett adnunk a nártvezetoségnek. hogy ál­lunk az utánpótlás nevelé­sével, a pártépítéssel. Nos, több munkatársunk neve is szóba került. Volt közöt­tük, aki maga jött. hogy szeretne a párt soraiba ke­rülni. Becsületesen dolgo­zik. nagyon rendes az il­lető. De a pártcsoport úgy foglalt állást, hogy egye­lőre ne emlegessük a ne­vét. előbb bizonyítson. Ho­gyan bizonyítson? Knn fel­adatot, adunk mi! Például azt mondjuk: gyere, segíts, Üj orvosi rendelőt építettek nemrég Bácsbokodon. A földszinti orvosi rendelőkön kívül az emeleti szol­gálati lakásokba is beköltöztek már a lakók. ván a karbantartója, sze­relője. — Emellett lakatosmun­kákat is végzek... Meg Halason is gépkarbantar­tást. Aztán kiderül, hogy a Baján székelő területi fő­gépészt is helyettesíti. Olyankor van „mennivaló”. A nyáron is egy hónapig napi 300 kilométert moto­rozott — Kalocsa, Halas, Bácsalmás. Mátéháza, Ba­ja — a munkahelyek út­vonalán összesen 6000 ki­lométert futott. Ha kellett, Félegyházára, Kecskemétre is. E zt bizony bírni, győz­ni kell erővel is, szaktudással is. Sőt. az sem elegendő eev jó kis me- gvényi területen szétszórt, több tucatnyi gép ellátásá­hoz. Nemcsak szereléshez, kezeléshez, karbantartáshoz kell értenie, hanem szer­vezéshez is Hiszen a gé­pekkel bánó emberek a legfontosabbak. Honnét ez a biztonság? Egyrészt abból, hogy több­szakmás ez a 39 esztendős munkás, 19 éves korától 24. esztendejéig gépkocsivezető volt. A budapesti 44-es Építőipari Vállalatnál da­rukezelő. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat­nál 1958 márciusa óta dol­gozik. 1960-ban nehézgép­kezelő vizsgát tett. Majd áramfejlesztő vizsga követ­kezett. Ért a hegesztéshez is. — Matota József techni­kustól hallottam az imént, hogy most újabb tanfo­lyamra készül... Szögbelö­vő; ez egészen újnak hang­zik sokak fülének. — Az most elmarad — emeli elhárítólag a kezét. Most például még szabad­ságra sem tudtam menni. Vártak rám az 56 lakásos ház lépcsőházi vasablakai­nak lakatosmunkái. Ha azzal leállók a szabadság miatt, hátráltatom a kőmű­vesek munkáját, azt meg a szakipariak érezték vol­na meg. Száz embernek nem okozhat zavart egy... Mikor tudom, hogy decem­berben van a határidő... Tíz éve ez a beosztá- * sa. Tapasztalta, mennyi oldala van a fele­lősségnek. S mivel ezt nemcsak szép szavakkal vallja, hanem úgy is él, bíznak benne a szaktársak. Két éve ezért is választot­ták meg műhelytitkámak. Százhúsz ember „bizalmi­ja”. Nem kérdem, hogy bírja ezt is. Tudom, erőt adó ez a megbecsülés is. — Sokszor hálátlan fel­adat ... — Szerényen csak ennyit sejtet a nehezéről. Munkaverseny, szociális gondok, törzsgárda. Köve­telmények a gazdasági ’ve­zetés részéről, teljesítés in­nen „alulról”. Ezerfelé figyelni. Csak egy példa. Mosolyogva me­séli, hogy mivel Kalocsán lakik, nem figyelt úgy fel rá. milyen primitív körül­mények közt tisztálkodtak munka befejeztével az em­berek, akiknek közel fele a kornyékre jár haza. Az ebédkiosztó asszonyok me­legítették egy fazék vígé' s azzal — lavórból mos­dottak a munkások, ő helyben lakott, nem érezte úgy át, mi ez. Mint mű­helytitkár azonban... Körülbelül három hónap­ja készült el a mosdó, 5 kagylóval, 5 zuhanyzóval. Kecskeméten, műhelytitká­ri értekezleten szólt ez ügyben. Rákövetkező héten már jöttek is a „vizesek”. Felmérték a terepet, be­szerezték a kazánt és há­rom hét se telt bele, meg­szűnt a régi állapot. I tt, a termelőmun- " ■ • ' ka tömkelegében így folyik az élet. Körü­löttük, az általuk épített házakban a családok ott­honi élete virul. Pihennek, asztalhoz, tévé elé, könyv mellé ülnek, játszanak a gyerekkel. Terveznek, sze­retnek, szépítik a szobát, munkába mennek... S a kapuküszöbről, ablakról oda-odanéznek az építők fakókék munkaruhás sere­gére. Talán sokan oda is köszönnek, ha arra járnak. ____ Tóth István i tt ez az ünnepség. Ezért, meg ezért te vagy a fele­lős. Vagy bevonjuk a saj­tóterjesztésbe. Az a fő, hogy valami többletet ad­jon, amellett, hogy becsü­lettel dolgozik. És ez a plusz lehet a szakszerve­zetben, a KISZ-ben, vagy bárhol, de a közösségért végzett munka. Egyébként' ilyen kiszemeltjeink most is vannak, a felvételükről talán mór a legközelebbi taggyűlés dönt. És már gz idén ... Fébeszakad a mondat, mert keresik Évikét, aki* nr-k munkaköri beosztása: í\ látvevő. De távozóban befejezi: — Ebben az évben há­rom elvtórssal gyarapítot­ta a pártszervezetet a mi csoportunk. Bodorné Ica, Ökrös Julika és Tenkő Er­zsi is közénk tartozik! Er­zsitől el is vártuk, ő a gyár gyereke. Színbe itt nőtt fel közöttünk, a mun­ka mellett technikumot végzett... nn Csupa szerénység és ko­molyság — állapítom meg magamban a szárító üzemi „egyenruhát”, fehérköpenyt és fityulát viselő Tenkő Erzsiké láttán. Halk, meg­fontolt szavai pedig csak megerősítenek az első be­nyomásomban. — Május óta vagyak párttag, azóta tartozom a csoporthoz. Ügy volt az, hogy az egyik beszélgetés­kor Bodorné Icu megkér­dezte Évikét, hogyan le­hetne a csoportba bekerül­ni. Ügy éreztem, most kell csatlakoznom nekem is. (Hosszú ideig a KISZ-ben tevékenykedtem, műhely­bizalmi vagyok.) Mert a pártcsoportot, amelyhez mostmár én is tartozom, kívülről is észre lehetett venni. Ügy összetartottak, foglalkoztak egymással és az üzemi dolgokkal. Az egész szárító üzem ismeri a csoport tagjait és a leg­bizalmasabb jellegű prob­lémáikkal is megkeresik őket. Az biztos, hogy a párttagok szószólói a mun­kásoknak, akik között né­zetem szerint még sokan vannak a pártba valók. Csak nagyon szerények, csendesek, nem vetetik ma­gukat észre. Ezért jó. hogy a mi csoportunk ezekre is felfigyel... — Mi tetszik a legjob­ban a pártesoport munká­jában egy fiatal oárttag- nak? — kérdem Erzsikét. S ő gondolkodás nélkül fe­leli: — Nagyon tetszik az ősszinteség! Az, hogy a jót és a rosszat is, úgy, ahogy van, személyreszólóan meg­beszélik. Szerintem ez a jó, az előbbrevivő. 11 E Még egyetlen villanás a pártcsoport életéből: A csoporthoz tartozó Vén Józsefné — tekintettel a nyolc gyermekére — tag­gyűlésen kapott felmentést a pártoktatásban való rész­vétel alól. A napokban mégis ezzel állt a bizalmi elé: — Most már a gyerekek is nagyobbak, szeretnék én is bekapcsolódni, oko­sodni ... S a pártoktatás minap sorra került ünnepélyes gyári megnyitóján Vén Jó­zsefné is ott volt Persy Irén I csodaszarvas! Mindenki tudja, hogy a kiskőrösi Szarvas Étterem sok mindenben különbözik a legendabeli csodaszarvas­tól, sőt, nem is arról ne­vezték el. A különbsége­ket fölösleges felsorolni, csupán annyit jegyzőnk meg, hogy a csoda mind­kettővel rokonságban van. Az étteremmel olyan ér­telmű a rokonság, hogy cso­da, miért nem záratta már •be a KÖJÁL, illetve ha ■azt nem is, miért nem minősítették másodosztá­lyú étteremből harmad- vagy negyedosztályúvá? Nem szónoki kérdés ez, hiszen kriminális állapo­tokat talál a jámbor utazó ebben a néhány évvel ez­előtt nagy ünnepséggel át­adott, akkor még ragyogó tisztaságú .vendéglőben. Két héttel e cikk meg­írása előtt tapasztaltuk leg­utoljára, hogy a mosdóban nem lehet kezet mosni. Nincs vízcsap. De a?: is a jobbik esethez tartozik, ha valaki be tud menni a mos­dóba. Az ajtón ugyanis nincs kilincs. Esetileg a kö­vezeten talál v/,zet, ahol nagy tócsában á/il a fekete panes, azt már alig mer­jük kifogásolni, hogy se törülköző, se szappan nincs még a környéken sem. Ami pedig az éttermi részt illeti: a mii bőr huzatú székek szinte ragadnak a kosztól, kiszakadva, álla­gukban ingatagon szolgál­ják a kulturált vendéglá­tást. A székek ülőkéinek és támláinak találkozásánál kenyérmorzsa-áradat. A fa­lakon régvolt vakolatok hullafoltjai, az olajjal ápolt kövezet enyhén szól­va kiábrándító, az abro­szokon a tegnapi menü hegy- és vízrajzi térképe. Az úgynevezett személyzeti asztalnál — bár ez már nem a küllemhez tartozik — három-négy felszolgáló ebédel a legnagyobb lelki nyugalommal, a vendég pedig már ezredszer nézi az alig olvasható étlapot és hadonászik kézzel-lábbal a pincérek után. Miért van az, hogy az oly fényes körülmények között megnyitott, átadott, felavatott éttermek, presz- szók, cukrászdák, büfék egy-két éven belül lezülle- nek? Miért van az, hogy ha egy mosdó ajtajáról le­törik a kilincs, akkor az hetekig úgy marad (Baián, a belvárosi cukrászdában például egy vízcsap csillag- kereke helyettesítette hosz- szú ideig a kilincset), miért van az, hogy a tömegétkez­tetést összetévesztik, vagy azonosítják sok helyen .a tömegnyomorral, az elha­nyagoltsággal, a higiénia mellőzésével? S miért van az, hogy ezeknek a szövet­kezeti vagy más vendég­látó egységeknek a felettes hatóságai nem veszik észre az ilyesmit, vagy ha igen, nem szólnak senkinek? Bizonyára azért, mert senkinek sem jutott eszébe olyan megoldás, hogv meg­nézze például a kiskőrösi Szarvas éttermet: megfe­lel-e a másodosztályú be­sorolásnak, s ha nem, egy osztállyal visszahelyezze. De nem tették ezt tudomá­sunk szerint még egyetlen étteremmel, vendéglővel sem. Pedig nem ártana az ilyen visszaminősítés, mert így csupán a látszatot, az indokot talália a vendég a másodosztályú besorolásban ahhoz, hogv többet számol­hasson a főúr, mint a har­mad-, negyedosztáiyúban. «— dorgál —- __

Next

/
Oldalképek
Tartalom