Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

1872. október 1„ vasárnap 3. oldal rehaladás történt, de aztán a csütörtöki .négyes ülésen Porter amerikai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított. Thieu pedig Saigonban megsokszorozta harcias kijelentéseit. Igaz, Kissinger elküldte hozzá helyettesét, s nincs kizár­va, hogy mérsékletre intet­te a saigoni bábrezsim el­nökét. A közel-keleti probléma­körben ismét történtek új fordulatok: Szadat egyip­tomi elnök azt javasolta a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, hogy alakít­sanak emigráns kormányt — kairói székhellyel. A pa­lesztinok tartózkodással fo­gadták az egyiptomi aján­latot. Kairó és Khartum között váratlanul megromlott • a viszony. Ez annyival in­kább meglepő, mert emlé­kezetes, hogy a tavalyi szudáni események alaku­lására rányomta bélyegét az egyiptomi csapatok és a kairói kormány támogatá­sa. Nimeri tábornok job­bára Szadat (elnök és a lí­biai Kadhafi ezredes) állás- foglalásának nyomán tudta megőrizni hatalmát az er- szágban. Azóta azonban Nimeri kormánya a jelek szerint Nyugatra orientáló­dott. A Szudántól délre levő Ugandában történtek késztették Nimerit szín­vallásra : nem engedte, hogy az ugandai kormánynak katonai segítséget vivő lí­biai repülőgépek átrepül­jék országát. A tripoli és a kairói rosszallást aztán Nimeri azzal viszonozta, hogy visszahívta az Egyip­tomban, a Szuezi-csatorna partján állomásozó szudáni egységek egy részét. Kiuta­sították Khartumból az ot­tani egyetem egyiptomi rektorát, mire Kairóban utasították a khartumi egyetemen működő 300 egyiptomi tanárt: térjenek haza. A közel-keleti kérdés szóba kerül az ENSZ köz­gyűlésén is. Rogers ameri­kai külügyminiszter a „ter­rorizmus megfékezésének” kérdését helyezte előtérbe, ezen a címen persze a nemzeti felszabadító moz­galmak elfojtását szorgal­mazná. N . íj cnariés hadnagyot több évi távoliét után viha­rosan üdvözli családja a New York-i repülőtéren. A viszontlátás öröme azonban rövid ideig tartott. A három amerikai pilóta, akit a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság nemrégiben szabadon engedett, újra „fogságba esett' — saját hazájában. A Pentagon ugyanis a megérkezés után tüstént kórházba szállít­tatta őket, ahol senkivel sem érintkezhetnél8' Hétfőn megkezdődött az ENSZ-kózgyulés általános poliiikai vitája. Másnap Gromiko szovjet külügy­miniszter előterjesztette a Szovjetunió határozatterve­zetét, amelynek értelmében az ENSZ tagállamai le­mondhatnának az erőszak alkalmazásáról, vagy azzal való fenyegetésről a nemzetközi kapcsolatokban, és egyszer s mindenkorra betiltják az atomfegyver alkal­mazását. Megtörtént Kína és Japán kézfogója. Pekinghen az országos népigyűlés épületében aláírták a Kínai Nép- köztársaság és Japán diplomáciai kapcsolatainak fel­vételéről, illetve e kapcsolatok normalizálásáról szóló okmányt. Képünkön Csou En-laj kínai és Tanaka japán miniszterelnök kezet fog az okmány aláírása után. Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadója kedden és szerdán Ee Due Thoval, a Victnam-konfercncián reszt vevő VDK-küldöttség kü­lönleges tanácsadójával és Xuan Thuyjal, a VDK- küldöttség vezetőjével folytatott bizalmas beszélgetést. Kép: Kissinger visszaérkezett Washingtonba. A múlt szombaton bejelentett szükségállapotot köve­tően a Fiilöp-szigeteken csak a katonai járművek sűrű őrjáratai jelzik a feszült helyzetet. A Fülöp-szigetek állampolgárai egyelőre nem hagyhatják el az országot. Kép: Katonák ellenőrzik a járműveket. Közösen könnyelil I assan hagyományai lesznek már an­nak, hogy megyénk or­szággyűlési képviselői egy-egy fontosabb téma megtárgyalására közös tanácskozást tartanak a szomszédokkal. Egyelőre Baranya megye képvise­lőivel alaki.lt ki ilyen kapcsolat, és ez kedvező­en fejlődik. Először ők jöttek el a mi megyénk­be, most pedig ennek vi­szonzásaként Bács-Kiskun képviselői látogattak el Baranyába. Ha ez egyszerű udva­riassági látogatás lenne, akkor is figyelmet érde­melne, de több annál. Olyan kérdések megvita­tását tűzik ilyenkor napi­rendre, amelyek mindkét megye életére kihatással lehetnek. Mint például korábban a megyénkén áthaladó és Pécsig veze­tendő gázvezeték ügye, vagy most legutóbb a víz- gazdálkodás eddigi ta­pasztalatai és közös fel­adatai. Magáról a tanács­kozásról, Dégen Imre ál­lamtitkár tájékoztatójáról beszámoltunk már. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke nem volt könnyű helyzetben, sok olyan „rázós" kérdést kapott, melyre adhatott volna ki­térő választ is, hiszen egy országos intézmény vezetője nem ismerheti apró részleteiben jaz egyes területekre vonat­kozó adatokat. Dicséreté­re legyen mondva, nem tért ki a kényes kérdé­sek elől és nagy tájéko­zottságot árult el mind­két megye vízügyi prob­lémáit illetően. egnyugtató választ adott például Mol­nár István és Raffai Sa­rolta képviselők kérdései­re, akik a kormányren­deletben előírt ártéri fa­kivágások ügyében emel­tek szót, s arra hívták fel a figyelmet, hogy a rendelet merev végre­hajtása sok kárt okozhat az oda telepített erdők­ben, gyümölcsösökben. Az államtitkár leszögezte, hogy csak a középvízi meder mellett mintegy 200 méteres sávon vág­ják ki a fákat, ami lehe­tővé teszi a téli jeges áradás zavartalan levo­nulását. „De itt is úgy vélem — mondotta —, hogy az 1974-es határ­időt meg tudjuk hosszab­bítani, kérni fogjuk a kormány hozzájárulását.” Megvizsgálják a Kalocsa térségében levő községek vízellátását is, hogy ideiglenes megoldásokat találjanak a regionális vízmű elkészültéig. Az említett témakörökbe vá­gó tanácsi hitelkérelmek­re vonatkozóan elmond­ta, hogy várható az OTP hitelkontingens mintegy 100 millióval való fel­emelése, melyből Bács- Kiskunnak is jut a leg­szükségesebb fejlesztések támogatására. Érdekes információkat közölt a képviselőkkel a Duna—Tisza csatorna megépítésével kapcsolat­ban is. mely szerint a tanulmányterv a közeljö­vőben a Gazdasági Bi­zottság elé kerül, s a tíz­éves program előrelátha­tólag 1980-ban tűzhető napirendre. S ok szó esett a két megye közös gond­jairól, a Duna áradásával járó veszélyek és károk kiküszöböléséről és a fej­lesztés — az öntözés, ipartelepítés — lehetősé­geiről is. Az eszmecsere szakmai részén túl — úgy láttam — legalább olyan hasz­nos volt az a kötetlen beszélgetés is, ami a szü­netekben, majd a hivata­los tanácskozás után folyt. A szép villányi tájjal való ismerkedés, a szüret megtekintése sok alkalmat adott a gondo­latok kicserélésére. Az jutott eszembe, hogy mi­lyen jó lenne tágítani a kört, keresni a kapcsola­tokat a többi szomszédos megyével is, hiszen a megyehatár nem lehet akadály a jó tapasztala­tok átadása, elterjesztése előtt. Néha szinte nevet­séges, milyen keveset tudunk a tőlünk 20—30 kilométerre levőkről — csal: azért, mert más me­gyében élnek. Kevvise- iőink jó úton járnak, amikor feszegetik ezeket a mesterséges és korsze­rűtlen kereteket, s azt kutatják ami összeköt bennükeí közvetlen szom­szédainkkal. vízgazdálkodáson túl nyilván na­gyon sok olyan feladat van még, melynek meg­oldása közösen könnyebb lenne. Pest, Szolnok, Tolna, Békés és Csong- rád megye is biztosan szívesen alakítana ki ve­lünk — nemcsak a kép­viselők munkájára gon­dolok — jobb együttmű­ködést. Hiszen a szőlő- és gyümölcstermesztés, a városfejlesztés és lakás­építés, a közlekedés és útépítés — hogy csak né­hányat említsünk a leg­fontosabbak közül — ép­pen úgy gondjuk nekik is, mint a mi megyénk­nek. Ezért is érdemelt a szokottnál nagyobb fi­gyelmet ez a látogatás, mely elindítója lehet a gyümölcsöző kapcsolatok­nak. F. Tóth Pál Paprikás vetélkedő Elsőként rendezte meg Bács-Kiskun megye élel­miszeripari üzemei közül a Kalocsavidéki Fűszerpapri­ka és Konzveripari Válla­lat a szocialista brigádok szellemi vetélkedőjét. A vállalati döntőn 10 brigád vett részt, egyenként öt­öt képviselővel. A négy témakörben, melyben a versenyzőknek otthonosan kellett mozogniuk, szere­peltek társadalompolitikai, szakszervezeti, kulturális, sport, szakmai és munka- védelmi kérdések. Izgal­mas verseny után első he­lyezett lett a Kandó Kaj­mán szocialista brigád, mely ezáltal továbbjutott az SZMT által meghirde­tett városi döntőbe. Máso­dikként a Fortuna szoci­alista brigád végzett, míg fej-fej melletti versenyben két harmadik helyezés is született: az Augusztus 20 és a Petőfi Sándor szoci­alista brigád­fordul Tajvantól, diplomá­ciai kapcsolatait pedig már meg is szüntette. A japán példát más ázsiai országok is követhe­tik: Thaiföld nemrég már küldöttet menesztett Pe- klngbe, a Fülöp-szigetek parlamenti képviselői már találkoztak Csou En-laj- jal, Indonézia pedig kész­nek nyilatkozott az 1967- ben felfüggesztett diplomá­ciai kapcsolatok helyreállí­tására. (Japán a 77. állam volt, amely diplomáciai kapcsolatot létesített moat a Kínai Népköztársasággal.) A Japán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Párt, amikor üdvözölte a japán—kínai diplomáciai kapcsolat megteremtését, a japán—amerikai biztonsági szerződés felszámolását is követelte. Több ellenzéki párt amellett is síkraszállt, hogy Japán kössön meg nem támadási szerződést a Szovjetunóval. (Esedékes a közeljövőben egy magas szintű japán—szovjet tár­gyalás, amelynek feladata még a második világhábo­rú következményeinek fel­számolása a két ország vi­szonyában.) A héten tették közzé Bonnban, hogy Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter október 10-én kezdődő pe­kingi hivatalos tárgyalásai során kimondják a Kínai Népköztársaság és az NSZK diplomácia kapcsolatának felvételét. Nyilvánvaló, hogy a bonni kormány a november 19-i választások előtt még egy külpolitikai éredményt kíván felmutat­ni, — a „keleti politika” eddigi sikerein túl a „tá­vol-keleti ' politikában” is. A kínai—japán tárgyalá­sok. illetve az egyéb Kí­nával kapcsolatos diplomá­ciai lépések sem szoríthat­ták háttérbe a vietnami problémát. Kissinger, Ni­xon elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadója a héten újra bizalmas megbeszé­lést folytatott Párizsban Le Duc Tho-val, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. Ez alka­lommal már kétnapos tár­gyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigye­lők olyan következtetést vontak le. hogy talán elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom