Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

1872. október 1„ vasárnap

3. oldal

rehaladás történt, de aztán a csütörtöki .négyes ülésen Porter amerikai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított. Thieu pedig Saigonban megsokszorozta harcias kijelentéseit. Igaz, Kissinger elküldte hozzá helyettesét, s nincs kizárva, hogy mérsékletre intette a saigoni bábrezsim elnökét.

A közel-keleti problémakörben ismét történtek új fordulatok: Szadat egyiptomi elnök azt javasolta a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, hogy alakítsanak emigráns kormányt — kairói székhellyel. A palesztinok tartózkodással fogadták az egyiptomi ajánlatot.

Kairó és Khartum között váratlanul megromlott • a viszony. Ez annyival inkább meglepő, mert emlékezetes, hogy a tavalyi szudáni események alakulására rányomta bélyegét az egyiptomi csapatok és a kairói kormány támogatása. Nimeri tábornok jobbára Szadat (elnök és a líbiai Kadhafi ezredes) állás- foglalásának nyomán tudta megőrizni hatalmát az er- szágban. Azóta azonban Nimeri kormánya a jelek szerint Nyugatra orientálódott. A Szudántól délre levő Ugandában történtek késztették Nimerit színvallásra : nem engedte, hogy az ugandai kormánynak katonai segítséget vivő líbiai repülőgépek átrepüljék országát. A tripoli és a kairói rosszallást aztán Nimeri azzal viszonozta, hogy visszahívta az Egyiptomban, a Szuezi-csatorna partján állomásozó szudáni egységek egy részét. Kiutasították Khartumból az ottani egyetem egyiptomi rektorát, mire Kairóban utasították a khartumi egyetemen működő 300 egyiptomi tanárt: térjenek haza.

A közel-keleti kérdés szóba kerül az ENSZ közgyűlésén is. Rogers amerikai külügyminiszter a „terrorizmus megfékezésének” kérdését helyezte előtérbe, ezen a címen persze a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtását szorgalmazná.

N . íj cnariés hadnagyot több évi távoliét után viharosan üdvözli családja a New York-i repülőtéren. A viszontlátás öröme azonban rövid ideig tartott. A három amerikai pilóta, akit a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemrégiben szabadon engedett, újra „fogságba esett' — saját hazájában. A Pentagon ugyanis a megérkezés után tüstént kórházba szállíttatta őket, ahol senkivel sem érintkezhetnél8'

Hétfőn megkezdődött az ENSZ-kózgyulés általános poliiikai vitája. Másnap Gromiko szovjet külügyminiszter előterjesztette a Szovjetunió határozattervezetét, amelynek értelmében az ENSZ tagállamai lemondhatnának az erőszak alkalmazásáról, vagy azzal való fenyegetésről a nemzetközi kapcsolatokban, és egyszer s mindenkorra betiltják az atomfegyver alkalmazását.

Megtörtént Kína és Japán kézfogója. Pekinghen az országos népigyűlés épületében aláírták a Kínai Nép- köztársaság és Japán diplomáciai kapcsolatainak felvételéről, illetve e kapcsolatok normalizálásáról szóló okmányt. Képünkön Csou En-laj kínai és Tanaka japán miniszterelnök kezet fog az okmány aláírása után.

Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden és szerdán Ee Due Thoval, a Victnam-konfercncián reszt vevő VDK-küldöttség különleges tanácsadójával és Xuan Thuyjal, a VDK- küldöttség vezetőjével folytatott bizalmas beszélgetést.

Kép: Kissinger visszaérkezett Washingtonba.

A múlt szombaton bejelentett szükségállapotot követően a Fiilöp-szigeteken csak a katonai járművek sűrű őrjáratai jelzik a feszült helyzetet. A Fülöp-szigetek állampolgárai egyelőre nem hagyhatják el az országot. Kép: Katonák ellenőrzik a járműveket.

Közösen könnyelil

I assan hagyományai lesznek már annak, hogy megyénk országgyűlési képviselői egy-egy fontosabb téma megtárgyalására közös tanácskozást tartanak a szomszédokkal. Egyelőre Baranya megye képviselőivel alaki.lt ki ilyen kapcsolat, és ez kedvezően fejlődik. Először ők jöttek el a mi megyénkbe, most pedig ennek viszonzásaként Bács-Kiskun képviselői látogattak el Baranyába.

Ha ez egyszerű udvariassági látogatás lenne, akkor is figyelmet érdemelne, de több annál. Olyan kérdések megvitatását tűzik ilyenkor napirendre, amelyek mindkét megye életére kihatással lehetnek. Mint például korábban a megyénkén áthaladó és Pécsig vezetendő gázvezeték ügye, vagy most legutóbb a víz- gazdálkodás eddigi tapasztalatai és közös feladatai. Magáról a tanácskozásról, Dégen Imre államtitkár tájékoztatójáról beszámoltunk már. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke nem volt könnyű helyzetben, sok olyan „rázós" kérdést kapott, melyre adhatott volna kitérő választ is, hiszen egy országos intézmény vezetője nem ismerheti apró részleteiben jaz egyes területekre vonatkozó adatokat. Dicséretére legyen mondva, nem tért ki a kényes kérdések elől és nagy tájékozottságot árult el mindkét megye vízügyi problémáit illetően.

egnyugtató választ adott például Molnár István és Raffai Sarolta képviselők kérdéseire, akik a kormányrendeletben előírt ártéri fakivágások ügyében emeltek szót, s arra hívták fel a figyelmet, hogy a rendelet merev végrehajtása sok kárt okozhat az oda telepített erdőkben, gyümölcsösökben. Az államtitkár leszögezte, hogy csak a középvízi meder mellett mintegy 200 méteres sávon vágják ki a fákat, ami lehetővé teszi a téli jeges áradás zavartalan levonulását. „De itt is úgy vélem — mondotta —, hogy az 1974-es határidőt meg tudjuk hosszabbítani, kérni fogjuk a kormány hozzájárulását.” Megvizsgálják a Kalocsa térségében levő községek vízellátását is, hogy ideiglenes megoldásokat találjanak a regionális vízmű elkészültéig. Az említett témakörökbe vágó tanácsi hitelkérelmekre vonatkozóan elmondta, hogy várható az OTP hitelkontingens mintegy 100 millióval való felemelése, melyből Bács- Kiskunnak is jut a legszükségesebb fejlesztések támogatására.

Érdekes információkat közölt a képviselőkkel a Duna—Tisza csatorna megépítésével kapcsolatban is. mely szerint a tanulmányterv a közeljövőben a Gazdasági Bizottság elé kerül, s a tízéves program előreláthatólag 1980-ban tűzhető napirendre.

S

ok szó esett a két megye közös gondjairól, a Duna áradásával járó veszélyek és károk kiküszöböléséről és a fejlesztés — az öntözés, ipartelepítés — lehetőségeiről is.

Az eszmecsere szakmai részén túl — úgy láttam — legalább olyan hasznos volt az a kötetlen beszélgetés is, ami a szünetekben, majd a hivatalos tanácskozás után folyt. A szép villányi tájjal való ismerkedés, a szüret megtekintése sok alkalmat adott a gondolatok kicserélésére. Az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne tágítani a kört, keresni a kapcsolatokat a többi szomszédos megyével is, hiszen a megyehatár nem lehet akadály a jó tapasztalatok átadása, elterjesztése előtt. Néha szinte nevetséges, milyen keveset tudunk a tőlünk 20—30 kilométerre levőkről — csal: azért, mert más megyében élnek. Kevvise- iőink jó úton járnak, amikor feszegetik ezeket a mesterséges és korszerűtlen kereteket, s azt kutatják ami összeköt bennükeí közvetlen szomszédainkkal.

vízgazdálkodáson túl nyilván nagyon sok olyan feladat van még, melynek megoldása közösen könnyebb lenne. Pest, Szolnok, Tolna, Békés és Csong- rád megye is biztosan szívesen alakítana ki velünk — nemcsak a képviselők munkájára gondolok — jobb együttműködést. Hiszen a szőlő- és gyümölcstermesztés, a városfejlesztés és lakásépítés, a közlekedés és útépítés — hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül — éppen úgy gondjuk nekik is, mint a mi megyénknek. Ezért is érdemelt a szokottnál nagyobb figyelmet ez a látogatás, mely elindítója lehet a gyümölcsöző kapcsolatoknak.

F. Tóth Pál

Paprikás vetélkedő

Elsőként rendezte meg Bács-Kiskun megye élelmiszeripari üzemei közül a Kalocsavidéki Fűszerpaprika és Konzveripari Vállalat a szocialista brigádok szellemi vetélkedőjét. A vállalati döntőn 10 brigád vett részt, egyenként ötöt képviselővel. A négy témakörben, melyben a versenyzőknek otthonosan kellett mozogniuk, szerepeltek társadalompolitikai, szakszervezeti, kulturális,

sport, szakmai és munka- védelmi kérdések. Izgalmas verseny után első helyezett lett a Kandó Kajmán szocialista brigád, mely ezáltal továbbjutott az SZMT által meghirdetett városi döntőbe. Másodikként a Fortuna szocialista brigád végzett, míg fej-fej melletti versenyben két harmadik helyezés is született: az Augusztus 20 és a Petőfi Sándor szocialista brigádfordul Tajvantól, diplomáciai kapcsolatait pedig már meg is szüntette.

A japán példát más ázsiai országok is követhetik: Thaiföld nemrég már küldöttet menesztett Pe- klngbe, a Fülöp-szigetek parlamenti képviselői már találkoztak Csou En-laj- jal, Indonézia pedig késznek nyilatkozott az 1967- ben felfüggesztett diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. (Japán a 77. állam volt, amely diplomáciai kapcsolatot létesített moat a Kínai Népköztársasággal.)

A Japán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Párt, amikor üdvözölte a japán—kínai diplomáciai kapcsolat megteremtését, a japán—amerikai biztonsági szerződés felszámolását is követelte. Több ellenzéki párt amellett is síkraszállt, hogy Japán kössön meg nem támadási szerződést a Szovjetunóval. (Esedékes a közeljövőben egy magas szintű japán—szovjet tárgyalás, amelynek feladata még a második világháború következményeinek felszámolása a két ország viszonyában.)

A héten tették közzé Bonnban, hogy Scheel nyugatnémet külügyminiszter október 10-én kezdődő pekingi hivatalos tárgyalásai során kimondják a Kínai Népköztársaság és az NSZK diplomácia kapcsolatának felvételét. Nyilvánvaló, hogy a bonni kormány a november 19-i választások előtt még egy külpolitikai éredményt kíván felmutatni, — a „keleti politika” eddigi sikerein túl a „távol-keleti ' politikában” is.

A kínai—japán tárgyalások. illetve az egyéb Kínával kapcsolatos diplomáciai lépések sem szoríthatták háttérbe a vietnami problémát. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a héten újra bizalmas megbeszélést folytatott Párizsban Le Duc Tho-val, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. Ez alkalommal már kétnapos tárgyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigyelők olyan következtetést vontak le. hogy talán elő-