Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-21 / 249. szám
1972. október 21., szombat 3. oldal Miért drága a gyermekholmi? Az ipar aiánlata meghatározó A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a kereskedelem „...a gazdaságnak az az ága, amely az áruk adásvételével, a termelőtől a fogyasztóig történő juttatásával foglalkozik ...” A meghatározás meglehetősen sovány és egyáltalán nem fedi a kereskedelem funkcióját. Még akkor sem, ha csupán az élelmiszer-kereskedelemre értjük a definíciót, de különösen nem, ha a ruházatról beszélünk. A kereskedelemnek ugyanis arra kell törekednie, — mint ahogy van is ilyen gyakorlat — hogy megrendeléseivel befolyásolja a termelést, ismerve a fogyasztók igényeit, a vásárlók kívánságát, a keresletet. Ha a megyei népi ellenőrzési bizottság legutóbbi — a gyermekholmik árának emelkedését elemző — vizsgálata mégis kénytelen a szótári megfogalmazásnak igazat adni, akkor nem a NEB jelentésében, hanem a kereskedelem és az ipar kaDcsolatában keresendő a hiba. Ne vágjunk azonban a dolgok elé. A NEB ösz- szefoglaló jelentések címe: A gyermekellátás egyes költségeinek növekedését okozó gazdasági tényezők. Az ellenőrök 49 kereskedelmi egységben tájékozódtak, s ebből két ruházati nagykereskedelmi vállalatnál, 13 ruházati szaküzletnél, 8 vegyescikk- boltban és 9 kiskereskedelmi központban. Amint észrevehettük, döntően a ruházati cikekk áremelkedését elemezték a NEB ellenőrei. A nagykereskedelmi vállalatoknál tapasztaltakat tömören úgy fogalmazták meg, hogy „az ellátás színvonala többségében az ipari termelés függvénye... A szerződés- kötéseknél változatlanul az ipar ajánlata meghatározó...” Többek között ezért is drágák a gyermekholmik. Az ipar ugyanis — hogy miért, erre majd kitérünk — nem veszi figyelembe a kereskedelem kívánságait, s ezáltal a vásárlók igényét sem. Hiszen a kereskelem igyekezne olyan cikkekre szerződést kötni, amelyeket keresnek a boltokban, de az ipar — eszi, nem eszi alapon — meghatározó ajánlatot tesz. A gyártó üzemek, vállalatok ilyen értelmű monopóliumán túl befolyásolja az ellátást az is, hogy a szállítási határidők pontos meghatározása ellen tiltakozik a gyártó cég, tehát nem akkor szállít, amikor a kereskedelem kéri, hanem amikor neki jó. Ez pedig nem mindig találkozik a keresleti igényekkel. Ennek ellenére ' a kereskedelmi vállalatok nem mernek kötbért érvényesíteni, hiszen — éppen a mo- nooolhelyzet miatt — örülnek, ha kapnak valamit. Persze hiba volna csupán az inart elmarasztalni. Mert a drágulást okozó tényezők között találunk olyat is, hogy például fokozatosan emelkednek a textilipari nverannvagárak, a divat térhódítása a gyermek- rubáztnál is érvényesül. Ez hat az árak alakulására. Persze ez nem ad magyarázatot arra, hogy amely családok nem tarthatnak lépést a divattal, miért nem találnak olcsóbb gyermekruházati cikkeket? A leetöbh szülő — a munkások. alkalmazottak stb. — inkább ízlésesen, melegen, célszerűen kívánja öltöztetni a gyereket, semmint a legutolsó divat szerint. A divat hatása Dicséret illet! a megye ruházati kiskereskedelmét, amely komoly erőfeszítéseket tesz a kereslet jó kielégítése érdekében. Céltudatos hálózatfejlesztéssel elérte, hogy a megye öt városában gyermekruházati szaküzlet nyílott, ezenkívül a Centrum és az ÁFÉSZ-ek áruházaiban külön gyermekruházati osztály működik. Persze a kiskereskedelem nem mindenható. A hiányzó árut közvetlenül az ipartól szerzik be, de ez nem mindig vezet a kívánt eredményhez: az iparnak nincs megfelelő alapanyaga, de kapacitása sem. Felmerül a kérdés, hogy miért nincs kapacitás? Azért e. mert az ioar „saját hatáskörben? határozza meg miből menynyit termel, s hiába a kereskedelmi igény, nem hajlandó átállni? Azt hiszem itt kell keresni a megoldás kulcsát. Hiánycikkek — javaslatok Bizonyára nincs szükség annak felsorolására, hogy mi minden hiányzik hosz- szabb-rövidebb ideig az áruházak gyermekosztályairól. Ezt nagyon jól tudják a szülők, az érdekeltek. Tudják. hogy szerencse k°il ahhoz, hogy 18—20-as béb’cipőt vásároljanak, hogy az ipar nem gyártja <?) a fi-os méretű selyem és nvlon gyermeknadrágot, dó nincs bakfis méretű fe- Mr nylonkombiné, 2—6 éves korig térdzokni, továbbá nem készí' k az any- n”*ra keresett flórzoknit és -harisnyát sem a gyerekeknek. Ritkán kapható a rövidnadrág, a tréningruha. a fiú nupiinnizsr.ma. nagyon drágák a 13—14-es meretű átmeneti kabátok (fazon'áV ázás miatt tjs helyett 1300 forint). Az nyújtott állami dotáció jobb elosztásával nagyobb érdekeltséget kellene teremteni az olcsóbb cikkek gyártása terén. Az ipari egységeknél az árellenőrzés indokolatlanul ritka. Szükséges a helyi árhatóságok vizsgálatainak számát, azok hatását növelni... Ügy gondoljuk, hogy ezekkel a javaslatokkal mindenki egyetért, már „csak” a megvalósításukon kell dolgozni. Gál Sándor Jogszabályok emberközelben Befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetekben az alapszabály módosítása. A gazdálkodás mikéntjét, a szövetkezet működését, a jogokat, és kötelezettségeket szabályozó alapokmányok összeállítása igen nagy gondosságot, körültekintést igényelt, hiszen az ebben foglaltak szerint alakul majd a belső élet. Mechanikus, csupán a törvényeken nyugvó megalkotásuk a helyi igények, követelmények figyelembevétele nélkül aligha lett volna megfelelő. A jogszabályokat élettel kellett megtölteni, emberközelbe vinni. A szövetkezeti gazdák véleményének megismerése, ilipar megszüntette a négyforintos gumipelenka gyártását és helyette 15 forintért műanyag pelenkát a;#nl. De említhetnénk a cumisüveget, a járókát és a tornacipőt is. A felsorolás helyett nézzük meg, milyen javaslatokat fogalmazott meg a NEB a hiányosságok megszüntetése érdekében? Csupán néhányat a legfontosabb javaslatok közül: Az egyszeri juttatásként nyúj tott 400 forintos csecsemő kelengye-utalvány közel húsz éve azonos összegű, de a csecsemőnek szükséges cikkek ára azóta lénye gesen emelkedett. Több letiuttatás progresszív formában is elképzelhető, a gyerekek számától függően. Továbbá: a gverm°kru t zaü cikkek termeléséhez ßjr Őszi napsütésben (Tóth Sándor felvétele) letve az alapszabály-tervezet megismertetése csaknem mindenütt a pártszervezet tagjaira hárult * * • A megye — mostmár — legnagyobb termelőszövetkezetének csúcstitkárától, Csáki Imrétől tudom, hogy a négy alapszervezet százharminc kommunistájának ugyancsak kijutott a kemény munkából az idén. Mert az alapszabály módosítása náluk az év elején megtörtént. Akkor egyesült a Bem, a Zöldmező, és az eddigi Lenin-Rákóczi — I így alakult ki a 15 ezer holdas nagygazdaság Kis-1 kunf élegyházán, Egyesült Lenin néven. Három különböző adottságú szövetkezet volt, háromféle alapszabállyal, kötelezettséggel, joggal, juttatással. A pártszervezetben megosztották a feladatokat. biztosítva az egyes lépcsők közti állandó, és pontos információáramlást. Heteken át egymást követték a megbeszélések, csoportosan vagy egyénenként. Egyesekről jegyzőkönyvek készültek, másokat pedig az emlékezet őrzött meg azzal a jelzéssel, hogy ezt el kell mondani. Számtalan vita zajlott le az emberekkel, a párttagok és pártonkívüli- ek, a vezetők és a beosztottak között. Az összegyűjtött javaslatok közül aztán mindazokat figyelembe vették, amelyek valóban méltányosak voltak. Kialakult a szövetkezet alapszabálya, amely differenciáltan biztosítja a csaknem kétezer szövetkezeti gazda közel azonos életszínvonalát. Mit is jelent ez a differenciálás? A kötelességeket aszerint szabták meg, hogy ipari, vagy mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik-e a tag, nő vagy férfi, idős vagy fiatal, családos vagy egyedülálló. A háztáji területe például 834—1668 négyszögölig adható. A nők és az egyedülállók helyzetének alapos felmérése, és a szövetkezet lehetőségeihez mért segítségnyújtás is pártcsoportgyű. lésen hangzbtt el, javaslatként. Felvették az alapszabályba Így az ipari melléküzemágakban foglalkoztatott nők éjszakai műszakba nem oszthatók be. Nagy feladatot kapott a szociális-kultúrális bizottság. Az egyesült Lenin-Rá- kóczinál négy éve adtak már. nyugdíj- és járadékkiegészítést azoknak az idős gaz. dáknak, akik munkájukkal, valamikor nem ’keveset tettek a közös asztalára. E- gyenként ismerték őket, szociális helyzetüktől füg. gően adtak mindegyikőjük, nek pénzbeni és természetbeni juttatást. Most a többi idős szövetkezeti tagot is meg kell ismerniük, ellátogatni hozzájuk, ami nem lesz könnyű, mert sokan tanyán élnek. A juttatások összegét majd aszerint állapítják meg, hogy ki mennyire szorul rá. A városfejlesztési tér. veknek megfelelően, a termelőszövetkezet területén Kiskunfélegyházától 5 kilóméterre, a központi majorban száz lakás épül. Az új házakba egyrészt a most még tanyán lakók, más. részt a fiatalok költözhetnek majd. A szövetkezet közművesített 400 négyszögöles telket ad az építkezni kívánóknak, jutányos á- ron. A kérelmeket szigorúan bírálják el, hogy valóban azok jussanak hozzá, akik megérdemlik, és biztosan a szövetkezetnél maradnak. Amennyiben tíz éven belül elmennek, úgy nem kis összeget kell visz- szafizetniük. Az építkezéshez a szövetkezet pénzbeni hozzájárulást is ad, erejéhez, és az igényekhez mérten. * * • Mindazt, ami az alapszabályba került, végre is kell hajtani. Hogy a munkát mennyire végezték alaposan, a pártszervezet tagjai rövidesen tapasztalni fogják, hiszen a szövetkezet vezetősége és tagjai közt változatlanul közvetíteniük kell majd. A kifogásokat és a köszöneteket egyaránt. D. É. Fock Jenő: A szocializmus építésének gazdaságpolitikája Vezető államférfiak megnyilatkozásainak gyűjteményes közzétételét nemcsak a dokumentumérték, hanem a fejlődés, a problémák összefüggéseinek lát- tatása is indokolja. A magyar kormány elnökhelyettesének, majd — 1967-től — elnökének harminc olyan beszéde, interjúja, cikke és felszólalása került a kötetbe, amely hű tükre egy évtized gazdaságpolitikai tetteinek, s ugyanakkor ösz- szefoglalója a soronlévő feladatoknak is. Ez a tíz esztendő változásokban bővelkedő időszaka volt hazánk gazdasági — s természetesen társadalmi — életének, hiszen ekkor kris- ‘ llyosodtak ki az irányítási rendszer reformjának keretei, fogalmazódtak meg alapelvei, majd magára a végrehajtásra is sor került. „A gazdasági mechanizmus reformjával azt kívánjuk elérni, hogy jobban kihasználjuk a szocialista gazdaságban rejlő lehetőségeket. a vállalati és állami ér 1 Vek egysége szorosabb legyen, gazdasági fejlődésünk üteme kedvezőbbé váljék” — mondotta a többi között az ország- gyűlés 1966. júniusi ülésén Fock Jenő. 1970. októberében, ugyancsak parlamenti felszólalásában már megállapíthatta: „Népgazdaságunkban a tervszerűség fokozódott, jobb az összhang a termelés, a szükségletek között, az igények kielégítésére nagyobb gondot fordítanak. mint azelőtt, jóval kevesebb termék hiányzik, mint korábban.” Következetesség, a korábban meghatározott teendők végrehajtásának számonkérése, a tapasztalatok rendszeres elemzése jellemzi a párt gazdaságpolitikáját. E rendszeres elemzése jellemzi a párt gazdaságpolitikáját. E politika nem kerüli el célok és tények szembesítését, sőt rendszeressé teszi azt. Az országgyűlés ülésén el- hagzó beszámolók, a párt központi lapjában és elméleti folyóiratában megjelenő cikkek jó alkalmat kínálnak arra Fock Jenőnek, hogy a megtett út fölmérésével egyidőben az előttünk álló szakasz fontosabb állomásait is megjelölje. 1964. márciusában például — a Pravdában és a Népszabadságban egyidőben megjelent írásában — igy fo. galmaz: „A szocialista nagyüzem adta lehetőségek kihasználását a mezőgazda- sági termelés iparosításé-, val, gépesítésével és kemi- zálással akarjuk elérni.” S ha visszaemlékezünk, akkor azt látjuk, hogy a harmadik ötéves tervben — 1966 és 1970 között—-a mezőgazdaság minden korábbi időszaknál többet mondhatott magáénak a beruházásokból, tehát az elv gyakorlati formát öltött. fokozódó bekapcsolódás, a szocialista országokkal, s elsőként a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk bővítése mind. mind olyan témakör, amely rövidebb és hosszabb távra szóló teendőket egyaránt magába foglal. E teendők megjelölésekor a sorrend módosulhat, de az elvi alap szilárd, változatlan. Erőteljes hangsúlyt kap ez — csupán egyet említve — az 1970. februárjában megtartott országos agitációs és propaganda-tanácsk ázáson, ahol a kormányfő hatvan, a résztvevőktől előzétesen összegyűjtött kérdésre felelt. A könyv e legterjedel. mesebb anyaga egyébként is jó bizonyság arra, hogy nincsenek „kényes” kérdések, a párt politikája — legven szó az állami költségvetés defecitjéről, különböző árproblémákról, esetleges közigazgatási reformról — nem a kinyilatkoztatásokra. hanem a lényegi vitákra, a mélyreható eíemzése'Te. a realitások kiemelésére alapozza a döntéseket. Fock Jenő beszédeinek és cikkeinek gyűjteményét a Kossuth Könyvkiadó jelen, tette meg. Mészáros Ottó Fentiekhez hasonlóan követhetjük nyomon a termelékenység növelésére, a termékszerkezet korszerűsí. tésére, a tervezés megjavításra irányuló erőfeszítéseket. Különösen ez utóbbi kap nagy hangsúlyt — a párt vezető szerveinek álláspontját közvetítve — a miniszterelnök beszédeiben, cikkeiben, így például ab. ban a hosszabb írásban, a- mely a Társadalmi Szemle 1967. novemberi számában jelent meg. A tervezés tökéletesítése. a nemzetközi munkamegosztásba való Eszi, nem eszi...
