Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
fl. oldal Érték—rongyból A TEMAFORG Textilhasznosító Vállalatnak két üzeme is dolgozik Bács-Kiskunban. Az új Kunszent- miklósra települt, míg a régi Kisszálláson ad munkát a helybelieknek. Az utóbbiban kendert és jutát dolgoznak fel, illetve értékes, finom géptisztító rongyokat készítenek az üzemek számára az elhasznált, ki- szuperált ruhadarabokból. A végtermékek jó része külföldi piacokon talál vevőre. Műszakonként 28—30 mázsa alapanyagot dolgoz fel a jutatépő berendezés Az asszonyok méretre vágják a géptisztításra alkalmas rongyokat (Pásztor Zoltán felvételei) Harc a rozsda ellen A betonkerítés mellett kezdetleges, féltetős szín alatt, a földtől mintegy fél méternyire hosszú hengerek csörömpölnek. Monoton forgásuk néha megáll egy gombnyomásra, s Dómján Amold a hengerek ajtajait kinyitva fényesre koptatott vasruda- kat szed ki belőlük. Tenyérvédőjét igazítva nagy halom rozsdás anyaghoz lép, s néhány perc múlva a rudakkal telt henger ismét fülsértő csörömpölésbe kezd. Most még ezzel a házilag készített koptató berendezéssel harcolunk a rozsda ellen — mondja Tóth Mihály a „Fémmunkás” Vállalat kiskunhalasi gyárának műszaki vezetője. — A rozsda, a korrózió elleni védekezés igen fontos, ezirányú tevékenységünk hamarosan a korábbinál is eredményesebb lesz. Elsétálunk a berendezés mellől az üzem másik sarkába, ahol már hatalmas vasoszlopok meredeznek az ég felé. — Jórészt hulladékanyagok felhasználásával saját magunk egy 570 négyzetméteres fedett színt építünk — tájékoztat a műszaki osztály vezetője. Az ötvözött anyagokat, finom lemezeket eddig is raktárban tároltuk, de a durvább nagyobb anyagok fölé csak a csillagos ég terített takarót, szabad utat adva a rozsdának. Az új színben helyet kapnak ezek az anyagok és az új korrózióvédő berendezés. A közelmúltban speciális keféket vásároltunk, és ezekhez a műszaki osztály új célgépeket tervez. Hamarosan a TMK dolgozói megkezdhetik a gépek elkészítését is. E berendezések segítségével a többi között olyan védőbevonattal tudjuk ellátni az anyagokat, melyek nem gátolják a megmunkálást, sőt ezeket az anyagokat még hegeszteni is lehet anélkül, hogy a rozsda elleni védelem károsodást szenvedne. Legkésőbb decemberre már e szín alatt tudjuk elhelyezni a termelésünkhöz szükséges alapanyagokat és bízunk abban, hogy legkésőbb március első napjaiban az új berendezés is munkához láthat. O.L. lm október 1A. Ezt a kecskemétiek írják Kis utca nem utca? Alig titkolható a boszszúságunk, amikor arról hallunk, olvasunk, hogy évek óta jelentős összeget költenek a megyeszékhely úthálózatának korszerűsítésére. Mi ugyanis egyáltalán nem tapasztaljuk a ráfordítás eredményességét Sőt az a gyanúnk, hogy a városi tanács mellőzi egyes útvonalak, így például a Váczi János utca felújítását. Járdáin bukdácsolni lehet, hiszen gödrös és kődarabokkal teli. Kátyús az úttest, a csapadékból keletkező pocsolya vize pedig a környező lakások udvarára foly- dogáL Már minimális mennyiségű eső után is sártenger veszi körül az itteni buszmegállót Szóval nem irigylésre méltó körülmények közepette járunk erre nap mint nap. Ezúton kérjük az illetékeseket, mielőbb számolják fel a tarthatatlan állapotot. A Váczi János utca lakói Illetlenség, tűzveszély! Idős ember vagyok és beteges. Asztmám van, légzészavaraimat gyógyké- szülékkel enyhítem. Nem dohányzom és a füstös helyiségeket messziről elkerülöm. Így tettem a minap is, amikor betértem a Kálvin téren levő élelmiszerüzletbe. Vásárolni akartam, de e szándékomat képtelen voltam megvalósítani az itt ért kellemetlenségek miatt. Az történt, hogy a sors egy termetes asszonyság mellé sodort, aki az árukat válogatta, miközben serényen cigarettázott. A füsttől köhögni kezdtem, majd megkértem a hölgyet, hogy ne dohányozzon. Ö molesztálásnak minősítette szavaimat, s azokat durván visz- szautasította. Ezután az eladókhoz fordultam, akik közönyösen vették tudomásul sérelmemet. Megszégyenülve somfar- dáltam ki a boltból. Ma sem hagy nyugodni az eset, amelynek további megismétlődésére nem szabad lehetőséget adniuk az illetékeseknek. Véleményem szerint az élelmiszerüzletben a dohányzás nemcsak a higiéniával összeegyeztethetelen, de nagyfokú illetlenséget feltételez, sőt tűzveszélyes is. Maza József Csongrádi u. 12. Az Ígéret szép szó... A helyi tanács vezetői már nem egyszer nyilatkoztak különböző fórumokon, így a Petőfi Népe hasábjain is arról, hogy a városban nagyarányú útépítési feladatokat valósítanak meg. Konkrétan is megemlítették azokat az utcákat — köztük a Czoll- ner és a Daróczi közt, valamint a Mátyás király körútat —, ahol rövidesen elkezdik a munkákat. Hónapokkal ezelőtt valóban láthattunk szorgos útépítőket, akik azonban csak a Czollner közig jutottak el, s onnan a Tinódi utcába mentek. Érthetetlennek tűnik ez. Mi is fizetjük a város- fejlesztési adót, s szeretnénk végre jó úton közlekedni. Mert sár esetén pocsolyás, tehát járhatatlan az úttest, így a járdán motoroznak és kerékpároznak az emberek, akik veszélyeztetik, akadályozzák a gyalogos forgalmat. Több mint 260 lakótársam nevében kérem az illetékeseket, teljesítsék régi ígéreteiket, s építsék ki, járművek közlekedésére is tegyék alkalmassá a szó- banforgó utcákat. Bognár József Mátyás király krt. 45. Rendszertelen buszjárat A Petőfi Népe még a nyár elején közölte, hogy javult a műkertvárosi közlekedés, mivel sűrítették a 3-as számú járatokat. örültünk az információnak, amely gyorsabb, illetve zsúfoltság nélküli utazást ígért. Néhány hétig pontosan érkeztek és indultak a buszok, egysze* aztán becsúszott Valami hiba, s azóta zavarok vannak a forgalomban. Reggel és délután késnek, sőt kimaradnak a járatok. A rendszertelenség miatt igen sokan — köztük iskolások és kicsinyeiket cipelő szülők - - gyűlnek össze a megállókban. Nagysokára befut ugyan a busz, arra viszont nem mindenki fér fel. Hogy mit csinálnak a lemaradt utasok ? Ha nem óhajtanak gyalogolni, akkor várnak. Most még csak bosszúságot jelent a kényszerű toporgás, de hidegebb időben megfázást is előidézhet. Nem tudom ki vállalja majd a felelősséget azért, ha a megállókban didergő gyerekek megbetegszenek? Mindent összegezve: rendet kell teremteni a szóban forgó buszjárat körül. A probléma megoldását segítené az is, ha az említett városrész ugyanezen útvonalán ideiglenesen közlekedő 4-es jelzésű autóbusz is felvenné a 3-asra várakozó utasokat. Tóth László Műkertváros Dicstelen dicsekvés Hosszú évek óta dolgozom a vasútnál, mint jegy- vizsgáló. Szolgálatom idején emberek százaival van dolgom. Az utasok zöme tisztelettudó, becsületes, úgyhogy ritkán kell után- fizettetnem, bírságolnom. Fegyelmeznem viszont annál gyakrabban. Szinte hihetetlen ugyanis, hogy mit meg nem enged magának néhány kiskorú, aki gátlástalanul szemetel és hangoskodik a kocsiban. Sokszor feltettem már magamban a kérdést: vajon odahaza is így viselkednek ezek a fiatalok? A válasz birtokába néhány napja jutottam az Örkénytől Kecskemétig közlekedő személyvonaton. Egy 15 év körüli fiú mesélt hasonló korú barátjának eképpen: képzeld, egész héten ót piáltam. Tegnapelőtt is úgy berúgtam, hogy beestem a lakásunk kapuján. Az öreglány cipelt a szobába, ahol elkezdett szövegelni isten tudja miről. Erre én begurultam, s eltámolyogtam a szomszédba. Szerencsére nem voltak otthon a háziúrék, így a csajok befogadtak. Irtó jó bulit csináltunk, pálinkáztunk, kurjongattunk. Berente János MAV-dolgozó Kitiltás közakarattal ennyivel érdeklő■ ■ dést keltőbb, magyarán — érdekesebb egy beszámoló, ha a nagy helyzet- és tárgyismeretre, tájékozottságra valló tény- tömeg mellett „szív” is van benne. Azaz, ha a jelentés egy-egy fordulatán átütnek az előadó, előterjesztő, személyes érzelmei is. Akár egy kicsit szenvedélyesebb fogalmazásban, akár ízes humorban vagy szelíd gunyorosság- ban. Ez hat az emberre abból a beszámolóból is, amelyben — Vajda József elnök tolmácsolásában — a Hazafias Népfront duna- pataji bizottsága ad számot a népfront kalocsai járási elnökségének — munkájáról. Először is: jól tükrözi azt a sajátos helyzetet, amely az ipari város — Kalocsa — szomszédságában lévő, „lassan iparosodó njezőgazdasági község" életét, fejlődését, a helyi társadalom mozgását jellemzi. A hiányérzet csak ott jelentkezik, ahol kifelejtő- dik annak bemutatása, hogy ebben és ekkor —- így „volt ott” a népfrontbizottság. No de erre rá lehet kérdezni, s az elnökségi tagok ezzel nem is fukarkodnak. A válaszokból viszont az is nyilvánvaló, hogy a nagyközség életének minden jelentős mozdulatában benne van a népfront segítő keze. Máskülönben és egyébként lehetne-e olyan alapos a beszámoló ebben és ebben a kérdésben is? A hol meg a népfrontbizottság sem lát tisztán, ott nem egészen rajta múlik. Itt van példának a mintegy 5 évre húzódó tisztaságifürdő-épí- tés, amelyre eddig 491 000 forintot használtak fel. Sajnos, a fürdő máig se kész. „Hogy miért nem, ennek ezer oka is van” — hangzik a tájékoztatás. Mindjárt egy ok — a sok közül: „Nincs víz. Ha van is, ez nem ott folyik, ahol kellene”. J ogos a lakosság felvetése, hogy tájékoztatást várnak a község vezetőitől. Ha már ilyen szép összeget fordítottak a fürdőre a község fejlesztésére szánt pénzből, miért nem fejezik be a munkát? Vagy ha nem tudják, mondják meg, annak mi az oka. A választ most már nem lehet „ki- vagy elkerülni, hiszen jelen van a nagyközség tanácselnöke, Kiss Jeremiás is. No nincs is mi elől kitérnie. — Százszázalékosan igaza van a lakosságnak, amikor felvilágosítást vár a vezetőktől — ismeri el azonnal. — Örülök is, hogy a népfront fórumán is számonkérik ezt... S megadja a magyarázatot, miért késett a befejezés, meg, hogy most már elhárultak a fő akadályok s az idén elkészül a fürdő. — Meg kell azonban említenem, hogy ugyanígy tájékoztattuk erről a tanácsülést is, de úgy látszik, a tanácstagok egyi- ke-másika nem adta azt tovább választóinak. Ebből láthatják a tanácstagok — Dunapatajon s máshol egyaránt —, menynyire befolyásolja a közhangulatot, ha a községi vezetőtestületek intézkedéseiről, egy-egy beruházás sorsáról nem idejében — rendszertelenül — informálják a lakosságot. ésőbb a jó hírű mfi- velődési házról hallunk. Nem egyszer elhangzik, hogy túl nagy ez az intézmény. Vajon indokolható efféle kijelentés egyoldalúan csak azzal, hogy nem minden színházi előadás megy táblás ház melletti Mert ez az egy igaz. A tavaly lezajlott 37 rendezvényen 6524-en vettek részt. Ebből 6 volt a színházi előadás — 1300 látogatóval, tehát átlagosan 216-216 nézővel. 82 táncmulatságot rendeztek, melyeken 12 974 fiatal szórakozott. Ha ezt is „átlagoljuk”, kiderül, hogy 158-158-an hálóztak egy-egy alkalommal, tehát kevesebben, mint ameny- nyien a színlelőadásokat látogatták. Persze, nincs sok értelme a két egészen különböző eseménysor ilyen összehasonlításának, csupán az igénybevétel mértékének bemutatásáért tesszük. S ne felejtsük ki a különböző szervek 62 más rendezvényét sem, hiszen azokon is megfordult 18 703 ember. Hol lehetne egybegyűj- teni ekkora tömegeket, ha nem volna ilyen nagy művelődési ház — a nagyközségben? Hogy a színielőadásokra nincs mindig táblás ház? — Az is egyik ok — tudjuk meg —, hogy a művelődési ház felépítése — 1966 novembere — óta 60 új tévé-tulajdonos van, amivel 758 a tévé-előfizetők száma. Ez sok családban otthon tartja az embereket, de főleg a középko- rúakat, aminek legjobban a feleségek örülnek — „mosolyog” a beszámoló. íme, egy új oldala a tévé-nézés előnyeinek. H e hogy az élet mi- lyen „ösvényeire” is be-betekint a népfront, erről is hírt kapunk Dunapatajon. A lakosság sugallatára történt, hogy a népfront egyik fórumának javaslatára a nagyközség összes kocsmájából kitiltották azt a közismert nyolc alkoholistát, aki — főleg fizetési napokon — keresete nagy részének hágott a nyakára e „kegyhelyeken”. Családjaik bizonyára tisztelettel, megkönnyebbüléssel emlegetik azóta a népfrontot. ' Tóth István
