Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

Aicmyeső Lakiteleken Lajosmizsére került a Jubileumi Vándorkupa A Kecskeméti Járási TS atlétikai szövetsége szép sikerrel rendezte meg a „Jubileumi Vándorkupa” ál­talános iskolai atlétikai ver­senyt. A végig szoros ver­seny győztese Lajosmizse lett. A verseny eredményei: Leányok: 100 m: 1. Major Ilona (Lakitelek) 15,0 mp, 2. Póczik Borbála (Lajos­mizse) 15,8, 3. Jakab Ildi­kó (Ágasegyháza) 16,1. 500 m: 1. Horváth Aranka (Ágasegyháza) 1:37,0 mp, 2. Tóth Edit (Lakitelek) 1:39,6, 3. Kanizsai Teréz (Orgo- vány) 1:41,0. 4x100 m váltó: 1. Lakitelek 60,5 mp, 2. Sza­badszállás 61,2, 3. Ágasegy­háza 64,9. Magasugrás: 1. Jóljárt Györgyi (Ágasegy­háza) 125 cm, 2. Szűcs Ju­dit (Lakitelek) 125, 3. Ko­vács Erzsébet (Szabadszál­lás) 120. Távolugrás: 1. Lu- kosi Magdolna (Szabadszál­lás) 4,22 cm, 2. Kökény Jo­lán (Lakitelek) 4,15, 3. Ug- rai Zsuzsa (Lajosmizse) 3,75. Súlylökés: 1. Török Mária (Bugac) 8,86 cm, 2. Csőke Mária (Lakitelek) 7,57, 3. Bene Aranka (Ágas­egyháza) 7,50. Kislabda: 1. Kozma Katalin (Szabad- szállás) 48,72 cm, 2. Néma Éva (Bugac) 47,74, 3. Fara­gó Irén (Lakitelek) 45,00. Fiúk: 100 m: 1. Tar Mi­hály (Lakitelek) 14,1 mp, 2. Gondos József (Lajosmi­zse) 14,2, 3. Bárány József (Ágasegyháza) 15,1. 1000 m: 1. Kosa László (Lajosmizse) 3:15.1 mp. 2. Mihály Fe­renc (Nyárlőrinc) 3:18,6, 3. Vlasák Lajos (Orgovány) 3:380. 4x100 m váltó: 1. Lajccr.'.izse 57.9 mp. 2. Sza­badszállás 60.0. 3. Ball ószög P8g. Magasugrás: 1. Nagy Tibor (Ága'egyháza) 138 cm. 2. Kfakóczki József Úíahh megyei rangadó Kecskeméti Volán— Kecskeméti Dózsa 3:0 (9, 7, 2) NB II. férfi, Kecskemét, 200 néző, vezette: Karsai. K. Volán: Kónyári, He­gedűs Z., Szekeres — Mi- zsei, Domokos. Szeghalmi. Csere: Szabó. Edző: Dunszt Ferenc. K. Dózsa: Németh, Nyúl, Kelemen — Tóth. Hebling, Surányi. Csere: Bíró, Arany, Garzó. Edző: Be­regszászi Szabolcs. A röplabda NB II. októ­ber 15-i fordulóját hozták előr, a szerdal napra, mert t hét végén a Volán, a Mezőfivel együtt az MNK országos középdöntőjében szerepel. A mérkőzés nem hozott túlságosan nagy küzdelmet. A Volán, a nugy ütőerejé­vel szinte akkor ért el pon­tot, amikor akart. Igaz, a Dózsa-játékosok is ügye­sen játszottak, de ez nem volt elég még a szoros eredményhez sem. Jók:Mi- zsei, Kónyári, illetve Né­meth. Kelemen­(Szabadszállás) 138, 3. Kö­rösi Ferenc (Kunadacs) 135. Távolugrás: 1. Pető Lajos (Lajosmizse) 4,49 cm, 2. Szenczi Imre (Szabadszál­lás) 4,40, 3. Rózsa János (Hetényegyháza) 4,19. Súly. lökés: 1. Homoki László (Lajosmizse) 8,13 cm, 2. Káplár Tibor (Hetényegy­háza) 8,09, 3. Dóka János (Ágasegyháza) 8,01. Kisláb- da: 1. Putnoki István (He­tényegyháza) 57,89 cm, 2. Bomi Béla (Lajosmizse) 57,83, 3. Véber László (Bu­gac) 46,07. A pontverseny végered­ménye: 1. Lajosmizse 72, 2. Lakitelek 71. 3. Szabadszál­lás 58 ponttal. Vasárnap délelőtt zuhogó esőben másodízben ren­dezték meg Lakiteleken az országos meghívásos egyé­ni íjászbajnokságot és a Szikra Kupa csapatver­senyt. A mostoha időjárás ellenére népes mezőny állt rajthoz, öt egyesület —Bp. Építők, Bp. Vörös Meteor Egyetértés, Nyergesújfalui Viscosa, Bp. Spartacus és a házigazda Lakiteleki Szik­ra SK — nyolc csapatának 55 versenyzője küzdött meg az érmekért, az értékes ju­talmakért. A nagy érdeklődés, a ki­tűnő eredmények újból iga. zolták a lakiteleki sport­vezetők kezdeményező­készségét, s a hagyomá­nyossá váló versenyen egy­Apálya sz... Vannak még drukkerek Olyan igazi szurkolást, vérbeli bíztatást, de régen nem hallottunk már a sportpályákon. Valahogy kiment a divatból a ked­venc csapat biztatása. A néző nálunk valóban csak „néző”, Megfizeti a belépő­jegyet, s aztán szemléli csapatának vergődését. Legfeljebb egy szép gól után csattan fel a taps, vagy egy játékvezetői mel­léfogásnál zökkenünk ki a megszokott nyugalomból. Szóval ezért volt megle­pő, s talán kissé megható is, hogy szerdán, Kecske­méten a középiskolás kézi­labda-bajnokságon szünte­lenül zúgott a biztatás. „Hajrá SZŐ VOSZ! Hajrá SZÖVOSZ!" Voltak vagy harmincán — fiúk és lá­nyok vegyesen —, s miköz­ben hullottak a gólok, ők egy pillanatra sem kímél­ték a hangszálaikat. Pedig az ellenfél, az ITSK bizony lényegesen többször rezget­te meg a SZÖVOSZ-osok hálóját. Hát, valahogy így csinál­ták ezt régen, s így kellene ezt most is. A szurkolás színvonala Ha már a szurkolásnál tartunk, kanyarodjunk visz- sza egy pillanatra a lab­darúgásra, ahol a fentebb említett hangerő éppúgy hiánycikk, mint a szép já­ték. Eszünkbe is jutott vasár­nap, az üresen ásítozó Széktói Stadion láttán, hogy a bajnoki év előtt, amikor a Kecskeméti Dó­zsa vezetősége leszögezte, hogy Piber István edző fel­adata a jövő csapatának építése, ezzel mindenki egj»etértett. Legalább is elvben. Gyakorlatban az­tán kissé másként fest a dolog. A közönség egyelőre távollétével tüntet. Igaz, vasárnap szemerkélt az eső, s a stadion sincs közel, de talán Békéscsabán sem sütött a nap, s ott mégis 6 ezren biztatták a csapa­tot. Pedig a Békéscsaba sem szerepel semmivel sem jobban, mint a Dózsa, s a kecskeméti csapat, most és a többi hazai mérkőzé­sén sem keltett csalódást.: A játék színvonalánál ná- 1 lünk csak a szurkolás szín­vonala alacsonyabb.. Molnár Gyuri szerencséje Molnár Gyurinak, a Dő- zs csatárának sosincs könnyű dolga. Az ellenfe­lek már ismerik, s tarta­nak is tőle. Többnyire Molnár, a két kecskeméti gól szerzője éppen a rúd­ugró nekifutóján landolt egy barátságos Szegecki- belépés után. Még szeren­cse, hogy puhára esett. mindjárt az elején meg­kapja a maga „testőrét”, s azok nem is annyira Gyu­ri testi épségére vigyáz­nak. Vasárnap Kiss Jenő, a Volán edzője Szegeckit bízta meg ezzel a feladat­tal, akire aztán mindent le­hetett mondani, csak éppen azt nem, hogy simogatta a kecskeméti csatárt. Molnár pedig arról híres, hogy nem adja fel egykönnyen. Cipelte Szegeckit a hátán a pálya egyik sarkából a másikba, s közben kétszer is megzörgette a hálót. Má­sodszor úgy, hogy Szegec­kit s a segíteni akaró Sze­pesit ugratta egymásnak egy finom csellel, majd megkerülve őket vágta a labdát a kapuba, hogy az a kapufa éléről jutott a gól­vonalon túlra. Ehhez per­sze jó adag szerencse is kellett, de egyszer már Molnár Gyurinak is lehett. Ami a kettős fordulón kiderült A hét végén kettős for­dulót játszottak a kosár­labda férfi NB I-ben, s ez a ketős erőpróba sok min­dent elárult a csapatok fel- készültségéről. Megyénk két NB I-es együttese — dicsé­retükre legyen mondva — jól állták a dupla meg­terhelést. Mindketten egy- egy szép győzelmet és egy- egy erősen vitatható, s va­lójában inkább sikernek számító vereséget szenved­tek. [ A Kecskeméti Petőfi őszi szereplését nem előzte meg valami határtalan nagy bi­zalom. A MAFC elleni nagyszerű győzelem után sokan a szerencsét emle­gették. Aztán szombaton az Izzó, vasárnap pedig a Honvéd ellen a Petőfi já­tékosok egészen nagyszerűt produkáltak. A határtalan lelkesedést, ami a játéku­kat jellemzi, most ne is említsük. Ami új, az a fel­szabadult, szellemes játék és a bátor, pontos távoli dobás, amely ellen a MAFC-nak és az Izzónak nem volt ellenszere és a Honvédnek sem lett volna, ha nem kapnak segítséget a kritikus pillanatokban a játékvezetőktől. Nagyszerű dolog, ha a csapatnak olyan embere van, mint Kovács Jóska Baján, aki képes egy rang­adón 47 pontot „termelni”, de talán még jobb, ha 6—7 olyan játékosa képes 10— 16 pontot hozni. A Petőfi­ben pedig jelenleg ez a helyzet. Ami a szombati Csepel— Bajai Bácska mérkőzés já­tékvezetését illeti az pon­tosan jellemzi azt, ami a magyar kosárlabdasportban már hosszú idő óta folyik. Azt már megszoktuk, hogy ha budapesti csapat játszik vidék ellen, akkor a játék­vezetők, akik természetesen mindig budapestiek, „ap­ró tévedésekkel” igyekez­nek elvenni a labdát. Az­tán amikor ez sem elég, akkor jönnek a személyi hibák. A múlt héten a MAFC-mérkőzésen, aki a Petőfiben valamirevaló ma­gas embernek számított, az bizonnyal remélhette a Cseresznyés—Monostori pár különös pártfogását. Baján Baumerth remekül semle­gesítette Pálfit. A második félidőben elég volt, ha a közelébe került, már emel­hette is fel a kezét. A közönség persze hábo- rog, pedig megszokhatták már ők is, hogy budapesti csapat ellen szoros mérkő­zést nyerni magyar játék­vezetőkkel — tisztelet an­nak a kevés kivételnek, kiket sajnos egy kézen meg lehet számolni — nem le­het. Sz. Z. Rádió- és ív-közvetítés a Davis Kupa-döníöről Bukarestben október 13. és 15. között kerül sorra a Davis Kupa idei döntője, a Románia—Egyesült Álla-, mok összecsapás. A három-j napos találkozóról a Ma-i gyár Rádió és Televízió is helyszíni közvetítésekben számol b' 1 re nagyobb rangot jelent a győzelem. Eljöttek a keceli sportvezetők is, hogy a hely­színen tanulmányozzák a verseny lebonyolítását, a szervezési munkákat. Va­lószínű, hogy róluk is nem­sokára sokat fogunk hal­lani. Az érmek nagy részét a lakiteleki íjászok otthon tartották. Az is figyelemre, méltó, hogy a budapesti versenyzőknek mindössze egyetlen ezüstéremmel kel­lett megelégedniük. Külö­nösen nagyszerű eredmé­nyeket értek el a lakiteleki gyermeklányok, akik bát­ran felvehetnék a versenyt az azonos korcsoportban szereplő fiúkkal. A díjkiosztásra elállt az eső, s megkezdődött a „la­kiteleki aranyeső”. Bús László, a Lakiteleki Szikra SK elnöke köszönte meg a részvételt, s adta át az ér. meket, a jutalmakat. A Szikra Kupát, akárcsak az elmúlt évben, újra a laki­teleki csapat nyerte meg, s ha ez jövőre is sikerülni fog, akkor végérvényesen a birtokukban marad. Eredmények: Gyermek, fiúk (17 induló): 1. Bara­nyai (Viscosa) 390 kör, 2. Petőfalvi (Bp. Spartacu^) 305, 3. Balogh (Viscosa) 305 kör. Gyermek, lányok (15 in­duló) : 1. Iványi (Lakiteleki Szikra SK) 308, 2. Csányi G. (Lakitelék) 307, 3. Ba­lázs K. (Lakitelek) 291 kör. Serdülő, fiúk (8 induló): 1. Kalócz (Lakitelek)) 273, 2. Ország (Lakitelek) 272, 3. Révész (Lakitelek) 232 kör. Serdülő, lányok (4 in­duló) : 1. Molnár (Lakitelek) 224, 2. Horti V. (Lakitelek) 170, 3. Molnár L. (Viscosa) 142 kör. Ifjúsági, fiúk (4 induló): 1. Adamovich (Bp. Építők) 261, 2. Bakó (Bp. Építők) 240 kör. Ifjúsági, leányok (2 in­duló): 1. Hajdók (Bp. Épí­tők) 239 kör. Férfi, felnőtt (5 induló): 1. Gergely (Bp. Építők) 293, 2. Szántai (Bp. Építők) 284, 3. Rétvölgyi (Bp. Építők) 274 kör. Szikra Kupa végeredmé­nye: 1. Lakitelek „A” 1346, 2. Viscosa „A” 1324, 3. Bp. Építők 1286, 4. Bp. VM Egyetértés 1279 kör. Az utolsó fordulóban Magyar—NSZK, szovjet—román mérkőzés Szerdán este volt a sakk­olimpián a 14. forduló. A magyar csapat 2,5:1,5 ará­nyú győzelmet aratott Skopjéban, a holland vá­logatott ellen. A szovjet együttes négy döntetlen után 2:2-re végzett Argen­tína csapatával szemben, így az utolsó forduló előtt a magyar csápat, mindösz- sze fél ponttal áll a szov­jet válogatott mögött. A bajnokság állása: 1. Szovjetunió 39 pont, 2. Magyarország 38,5 pont, 3. Jugoszlávia 35,5, 4. Cseh­szlovákia 33, 5. NSZK 31 pont (2), 6. Románia 30,5 (1). Az utolsó fordulóban, amely tehát eldönti a sakk­olimpián a végső sorren­det, a magyar csapat az NSZK-val, a Szovjetunió a román együttessel mérkő­zik. A nők versenyében, a hatodik fordulóban függő­ben maradt játszmákat bo­nyolították le, Verőd meg- fiyérte játszmáját és ezzel a magyar csapat 2:0 arány­ban győzött az NDK ellen. Az utolsó ford,uló előtt a szovjet együttes előnye már behozhatatlan 0° pont), a magyar nőknek 7,5 pontjuk van, a bolgá­roknak 6,5, a csehszlová­koknak és a románoknak 6—6. Előkészületi mérkőzések Üjpesti Dózsa— Kecskeméti Dózsa 2:0 (1:0) Budapest, Megyeri út, vezette: Závodszky. A kecskeméti csapat jól játszott és csak kis arányú vereséget szenvedett. Gól­lövők: Kellner. Bene. Kiskunhalasi MEDOSZ— BKV Előre 2:1 (1:1) Kiskunhalas. 100 néző, vezette: Teuschler. Kkh. MEDOSZ: Dömény (Szalontai) — Juhász, Rá- di, Jäger — Lévai (Gugán), Vas zári — Szőke, Kocsis, Karsai, Mészáros, Csányi (Daróczi). Edző: Virágh István. A fővárosi csapat kezdett jobban, és már az 5. perc­ben Józsa beadását Palics- kó előrevetődve a hálóba fejelte. 0:1. Változatos já­ték után a 27. percben Mé­száros 20 méterről jól el­talált lövéssel juttatta Rothermel hálójába a lab­dát 1:1. Szünet után nagy fölény­be került a MEDOSZ, s a |83. percben Daróczi egyé­ni játékával megszerezte a lg iztes gólt is. 2:1. A MEDOSZ megismételte a vasárnapi játékát, és megérdemelten győzte le pz NB I. B.-s csapatot. Jók: Dömény, Szalontai, Rádi, Mészáros, illetve Palicskó, Bácskái dr„ Józsa, Juga. Kecskeméti TE— Szolnoki MÁV 5:2 (1:1) Kecskemét, 200 néző, ve­zette: Horváth. KTE: Horváth — Tormá­si, Szabó, Gyurik (Francz- kó) — Kovács, Szőczey — Magyar II. (Némedi), Má- nyoki, Porhanda, Bánhidi, Balatont Edző: Varga Béla. Már az első félidőben is tetszetősen játszott a KTE, de a csatárai túl sokat ado­gattak és nem is mindig pontosan. A szolnokiak né­hány gyors ellentámadása időnként nagy zavarokat okozott a KTE védelmében. Szünet után már sokkal gólratörőbbnek bizonyult a kecskemétiek játéka és vég­eredményben megérdemel­ten győzték le az NB II-es csapatot. Kár, hogy a szol­nokiak egyik legjobbja, a veterán Ábonyi a második félidő eleién megsérült, mégpedig úgy, hogy senki sem volt a közelében. Saj­nos, a nemrégen haszná­latba vett Városi pály» gyepszőnyege máris egye­netlen, göröngyös és nem­csak a játékot zavarja, ha­nem sérülésveszélyes is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom