Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

ins. szeptember 5, kedc 3. oldal Nagygyűlés Pusztaszeren Péter János mondott ünnepi beszédet A Pusztaszer és Sövény­háza határában levő millen­niumi emlékműnél vasár­nap zajlott le a hagyomá­nyos Árpád-emlékünnep- ség. Anonymus feljegyzései szerint a helybeliek által „szobori népünnepélynek” nevezett esemény színhe­lyén tartották honfoglaló őseink az első országgyű­lést, s ugyanott kezdődött meg a második honfogla­lás, a földosztás is. Feldí­szített különautóbuszokon és más járműveken men­tek a környező községek Szatymaz, Baks, Kistelek, Sándorfalva lakói. Szeged és Hódmezővásárhely dol­gozói közül is nagy szám­ban vettek részt az ünnep­ségen. Együttesen mintegy tízezer ember gyűlt össze a virág- és lobogódíszbe öltöztetett emlékműnél. A földhalomból emelt, pázsitos dísztribünön he­lyet foglalt Péter János külügyminiszter, Győri Im­re, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára. Molnár Sándornak, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága titkárának meg­nyitója után Péter János külügyminiszter emelke­dett szólásra, aki a párt és a kormány nevében üdvö­zölte a nagygyűlés résztve­vőit. Külön megemlékezett a szakmai ünnepeket ülő bányászokról, majd idősze­rű bel- és külpolitikai kér­désekről szólott. A nagygyűlés után a rög­tönzött vidámparkban népünnepély, a színpadon kulturális műsor követke­zett. kenyere Képernyő Az olimpiai park - és egy könnycsepp Szívesen néznénk az olimpiai küzdelmek techni­kai bravúrjairól, teljesít­ményeiről, a műszakiak munkájáról készített ripor­tot. A közvetítések techni­kai feltételeit megteremtő szakemberek minden elis­merést megérdemelnek. Az még csak hagyján, hogy szinte egy időben több hely­színen „vagyunk”, gyakor­latilag a nézőtéren ülők­kel azonos pillanatban tá-, jékozódunk az események­ről. Több nézőpontból, más­más szögből is bemutatják a lényegesebb momentumo­kat. Időnként visszaperge­tik a filmet és lassítva idé­zik fel azt a bizonyos „döntő'’ mozzanatot. Lát­juk a legapróbb moccaná­sokat, van időnk gondolat­ban követni a történéseket, elemezni a versenyzők tel­jesítményét. A rendezők, az operatő­rök pompásan válogatnak a korszerű technika által teremtett lehetőségek kö­zött. Ha szükséges, „kite­kintenek” a stadionból, az uszodából, a sportcsarnok falai közül és madártávlat­ból látjuk a hatalmas épü­letekét, érzékeljük az olimpiai létesítmények mé­reteit. A kamera előtt sem­mi sem marad titokban. Az öröm, az izgalom, a kétségbeesés állapotának egy-egy legördülő könny­cseppel, ellesett kézmozdu­lattal történő érzékeltetése felejthetetlen hatású. 33 esztendeié «• Nyilván az évfordulóra való tekintettel tűzte mű­sorra a Westerplatte hősei­ről készített fimet a Ma­gyar Televízió, a XX. olimpia első versenynap­ján. Az alkotók arra tö­rekedtek, hogy emlékez­tessék az emberiséget a szörnyűségekre. A világ legjobb sportolói 33 eszten­deje is az olimpiára ké­szültek és már készen állt'' Helsinkiben a nagyszerű stadion. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő évtizedek­ben nem a csatatéren, ha­nem a zöld gyepen, a sa­lakon, tartánon, csarno­kokban mérik össze a nem­zetek fiai erejüket, ügyes­ségüket; Ezért kell felidéz­ni újra és újra a pusztí­tásokat, ezért kell szünte­lenül résen fennünk. A vi­lágháború veszélyéről még a sport nagy ünnepén sem feledkezhetünk meg. Két müncheni közvetítés között ezek a gondolatok fordultak meg több száz­ezer televízió-néző fejében. 3- N. Mit tud meg a vevő a textíliákról? Milyen minőségű, miből készült az áru, hogyan kell bánni a vásárolt textíliák­kal? — mindez beletarto­zik a fogyasztók tájékozta­tásába, amelynek jelenlegi színvonaláról igyekezett ké­pet nyerni a Magyar Szab­ványügyi Hivatal és a Könnyűipari Minisztérium képviselőiből alakult szak­értői bizottság. A vizsgálat során egye­bek között" ellenőrizték a minőségtanúsítást szabályo­zó rendelet végrehajtását. Huszonegy állami vállalat­nál és tizennégy kisipari szövetkekzetnél szerzett ta­pasztalatok alapján meg­állapították, hogy a gyár­tók az előírásokat általá­ban mindenütt betartják, de az már nem rajtuk mú­lik, hogy az általuk adott tanúsítás eljut-e a fogyasz­tókhoz. így a vásárlók nem mindig értesülhetnek a vá- sárlandó áru megismerésé­hez szükséges tudnivalók­ról, 24 ipari, szövetkezeti üzemben és áruházban vizsgálták a kezelési uta­sításokra vonatkozó előírá­sok betartását is. Az esetek túlnyomó többségében mr" nyugtató eredményre ju­tottak; a több száz vég-, il­letve darabáru zöme meg­felelő címkékkel volt ellát­va. Eredménynek könyvel­hették el, hogy az idén már- több mint 150 importter­mék kezeléséről és főbb tu­lajdonságairól is készült használati utasítás. Haté­konyak p minőségbiztosí­tást célzó intézkedések is. Már 16 vállalat csaknem száz terméke viseli az ál­landó minőséget szavatoló „T” címkét. 10 perces másolás a ver­senyfeladat. A magyar nyelvű gyorsíróversenyen 5 perces 180, 200, 220, 250, 300, 350, 400 vagy 450 szó­tagos diktátumot kell kéz­írással áttenni. Az idegen nyelvű gyorsíróversenyen 100, 120 és 150 szótagos versenyfokok is lesznek A nevézéseket minden versenyszámra külön, két példányban kell bekülde­ni Budapesten az Országos Gyorsíró és Gépíró Ver­senybizottság címéfe (V., Bástya u. 5.), vidéken a területileg illetékes gépíró- és gyorsíróiskola verseny­felelőséhez, szeptember 25- >g. Az Országos Gyorsíró és Gépíró Versenybizottság október 26—29-e között rendezi meg a dolgozók idei gyorsíró- és gépíró- vprsenyét. A gépírási se­bességi versenyen 15 per­ces, a hibátlansági verse­nyen, valamint az idegen nyelvű versenyszámokban „Nem felejtünk!” Dokumentumkiállítás a fasizmusról Elítéljük a fasizmust — hirdeti megrázó dokumen­tációs anyagával az a kiál­lítás, amelyet „Nem felej­tünk!” címmel nyitott meg hétfőn a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottságának — Váci út 50. szám alatti — székházában Úszta Gyu­la, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára. A ki­állítás a nemzetközi anti­fasiszta nap eseményeihez tartozik. Két hétig lesz nyitva, utána az anyagot a főváros valamennyi ke­rületében bemutatják, s vi­déki várótokba i3 elviszik. Tiltakozó Yiagygyűlés Tiltakozó nagygyűlést tartott tegnap délután a Ganz-MÁVAG kiskunhala­si gyáregységének Ko­marov KISZ-szervezete. Mintegy ötszáz dolgozó szolidaritását fejezte ki a hős vietnami nép iránt, s elítélte az ameri­kai agresszorok kegyetlen- I ségét; a polgári lakosság ) gyilkolását, a gátak boni- 1 bázását Ünnepség volt a napok­ban Kiskunfélegyházán, a Vörös Csillag. Tsz-ben. Az aratásban példásan helyt­állt kombájnvezetőket üd­vözölte a termelőszövetke­zet vezetősége. A Baranya megyei Mozsgó községből eljött az ottani Zrínyi Tsz elnöke és párttitkára, hogy megköszönje a félegyházi szövetkezet gazdáinak a segítséget. Látogatásuk jó alkalom volt arra, hogy szorosabb­ra fűzzék a két országrész, két termelőszövetkezete közötti kapcsolatot, amely­nek az alapját — derekas munkájával — a nyolc fél­egyházi kombájnös terem­tette meg. Pár napja érkezett ha­za Kiskunfélegyházára Pa­tai József brigádvezető, Fricska Péter körzeti sze­relő és hat kombájnos társa: Ágó Sándor, Kurucz Mihály, Fári Sándor, Nyers Ferenc, Dömsödi Sándor és Szemerédi István. Július 28-ától augusztus 25-ig dol­goztak az elemi csapásoktól sújtott mozsgói, termelő- szövetkezetben. Ezt a munkát megelőzően a Vö­rös Csillag Tsz földjén ezer holdról takarították be a termést. A hosszúra nyúlt aratás és az oda-vissza utazás fá­radalmait többé-kevésbé kipihenték.' Amikor Tóth Kálmán párttitkár kísére­tében, a Dunántúlt megjárt kombájnosokat felkeres­tük, többségük újra mun­kában volt. Kurucz Mihály a kettes üzemegységben a silókukoricát aratta. Nyers Ferenc, Dömsödi Sándor és Szemerédi István azSZK— 4-eseket javította, az egy­kori gépállomás udvarán. Fári Sándor társai segít­ségével már rendbe hozta a kombájnját, s elutazott szabadságra. Patai József pedig aznap készült arra, hogy meglátogassa a kéles- halmi rokonságot. Beszélge­tő társunk, Nyers Ferenc mindjárt felajánlotta saját gépkocsiját. Idei balatoni túráját úgyis „lefújta” a két­hónapos aratás. Elviszi a Patai családot, legalább körülnéz itthon, a Kiskun­ságban egy kicsit. Dunántúli élményeiről faggatjuk Nyers Ferencet. — Itthon már éppen le­arattunk, amikór értesül­tünk a dunántúliak nehéz helyzetéről. Július 27-én délután ültünk fel az SzK—4-esekre és 230 kilo­méteres utazás után más­nap délelőtt már a sziget­vári járásban, Mozsgón voltunk. A Zrínyi Terme­lőszövetkezetben nagy örömmel fogadtak bennün­ket. Egész Baranyában mi voltunk az elsők, akik más megyéből odaérkeztünk. Az első két nap ismer­kedtünk a tereppel. Síkvi­déki embernek kissé szo­alább hét millió forintos elemi kár érte ezt a szö­vetkezetét. A szakadatlan esőn kívül súlyos jégverés volt a mozsgoi határban. Július végén még 900 hold kalászosuk állt lábon, de inkább feküdt a sok eső­től, vihartól a földön. Ami­kor hazaindultunk már csak 100 hold gabonájuk volt aratatlan, a többit si­Dömsödi Sándor, Nyers Ferenc és Szemcrédi Ist­ván az egyik SzK—4-es kombájnt javítják. (Tóth Sándor felvétele.) katlan a dombos dunán­túli táj, főként a sok lej­tő. De harmadnap már mi is annyi búzát arattunk le, mint mozsgói társaink. Dömsödi Sándor, Szemeré­di István a jó ellátást, a szíves vendéglátást dicsér­te. — Szigetváron, a turista- szállóban foglalt szobát számunkra a Zrínyi Ter­melőszövetkezet. A vár­ban laktunk és a szövetke­zet autóbuszával utaztunk a munkahelyre. Szép tájék az, de nekünk nem sok időnk volt az ismerkedés­re. Amikor nem esett az eső, mindig dolgoztunk reggeltől estig. Hiszen aratni mentünk oda. Leg­Bányászünnep Szánkon Minden negyedik munkás jutalmat kapott Vasárnap délelőtt a XXII. bányásznap alkal­mából, a községi művelő­dési házban megtartott ün­nepi gyűlésen vettek részt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat második legnagyobb üze­mének a szanki üzem­nek a dolgozói. A ro­hamosan fejlődő alföldi olajbányászat helyi mun­kásait úttörők köszöntötték szavalatokkal és népdal­csokorral. Üíinepi beszédet egy fia­tal mérnök, Falucskai Fe­renc, beruházási csoport- vezető mondott, aki meg­emlékezett a Tanácsköztár­saságot követő fehérterror és a fasizmus elleni küz­delem bányász hőseiről, mártírjairól. Majd arról szólt, hogy a munkában miképp készültek fel 32 idei ünnepre. Mind az olaj, mind a földgáztermelő üzemegység túlteljesítette félévi előirányzatát. A múlt héten adták át rendelteté­sének a legújabb, Szánk 5-ös nevű tankállomást, legutóbb pedig két nappal a határidő előtt fejezték be a földgázüzem karbantar­tási tennivalóit, ami ön­magában több, mint 4 millió köbméternyi föld­gáz-többletet jelent az or­szágnak. A meghívott vendégek nevében dr. Matos László, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának gaz­daságpolitikai osztályveze­tője köszöntötte bányá­szainkat. Biztosította a je­lenlevőket, hogy a megyei pártbizottság kezdettől fog­va nagy figyelemmel kísé- ci az itt dolgozók munká­ját, életét, majd gratulált a termelési eredmények­hez. Végezetül Fáik Miklós, a szanki üzem vezetője jutalmakat, kitüntetéseket — összesen 53 ezer forint­nyi összeget — adott át száztíz dolgozónak. Szán­kon minden negyedik munkás anyagi elismerés­ben részesült az idei bá­nyásznapon. (A nagyválla­laton belül hétszázhetve­nen kaptak, kitüntetést, s 906 ezer forintot osztottak szét.) Az ünnepi gyűlés részt­vevői táviratot fogalmaz­tak meg, amelyben elítél­ték a VDK amerikai bom­bázását, s kifejezték szo­lidaritásukat a vietnami nép harcával. H. F. került betakarítani. Később más helyről is érkezett oda segítség. Augusztus második felében tompái és kisszállási kombájnosok- kal laktunk együtt a tu­ristaszállóban. Ök ugyan­csak a szigetvári járásban arattak. Patai József a mozsgói- akkal közösen végzett mun­ka egyéb eredményeiről beszélt. ' — Vadidegen emberek­ként találkoztunk a Zrí­nyi Termelőszövetkezet­beliekkel és jóbarátokként váltunk el néhány héttel később. Elhatároztuk, hogy rendszeresen felkeressük egymást. Mi is találtunk náluk olyan módszert, amit nem árt itthon bevezetni. Ha eljönnek Kiskunfélegy­házára, bizonyára ők sem üres tarisznyával utaznak haza. Amíg Mozsgón tar­tózkodtunk, gyakran be­szélgettünk vendéglátóink­kal arról, hogy mit vár­nak az 1972-es esztendő­től? Elmondták, hogy a több milliós terméskiesés elle­nére sem lesz mérleghiá­nyos a gazdaságuk. S hoz­záfűzték, hogy ebben mi nyolcán is részesek va­gyunk. Jó érzés, hogy a munkánk nem volt hiába­való. Igaz, hogy kétszer- annyit dolgoztunk, mint más években, de megérte. Hadd egészítsük ki a bri­gádvezető szavait azzal, amit a Zrínyi Termelőszö­vetkezet Kiskunfélegyhá­zán járt vezetőinek szám­vetése tükrözött. Patai Jó­zsef kombájnvezető és hét társa a mozsgói határt»» annyi búzát mentett amennyi egy kéteze«öts»Sz lelkes község lakosságának egész esztendei kenyérga­bona-szükségletét fedezi. K. A. Kétezer-ötszáz ember Gyors- és gépíróverseny

Next

/
Oldalképek
Tartalom