Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
C oldal 1972. szeptember 3, vasárnap EREDMÉNYEK ÉS GONDOM Beszélgetés a termelőszövetkezetek vezetéséről Rátermett, korszerű vezetők nélkül a mezőgazda- sági szövetkezetekben sem lehet fejleszteni a gazdálkodást. A jó vezetés nélkülözhetetlen feltétele az előrehaladásnak. A bajai járási párt-végrehajtóbizottság figyelemmel kíséri a közös gazdaságokban végzett kádermunkát, különös tekintettel a vezetők utánpótlására. Erről beszélgettünk Szabó Imrével, a járási párt- bizottság első titkárával. — Járásunkban a mező- gazdasági szövetkezetek ve- j zetőinek többsége hosszabb ; ideje látja el feladatát, i megfelelő tapasztalattal rendelkezik. Nem régen összegeztük a kádermunka eredményeit. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közös gazdaságok vezetői a tagsággal együttműködve, igyekeznek a helyi érdekeket összeegyeztetni a nép- gazdasági célokkal. Többségük szakképzettsége az utóbbi évékben jelentősen növekedett. Az egyetemi, főiskolai végzettségűek aránya minden vezetői beosztásban javult. Számos gondunk is van. Véleményünk szerint alacsony a fiatalok aránya a választott testületekben. A csaknem 400 vezetőségi tag közül — akik a járás termelőszövetkezeteiben tevékenykednek — az ifjabb korosztály aránya nem éri el a 10 százalékot sem. A munkában való részvételi arányukhoz viszonyítva, kevés a nők száma is a vezetésben. Mindössze hatan vannak főbb vezetői beosztásban, többségük főkönyvelő. Agronómusi és műszaki munkakörben tízen dolgoznak, a számvitelben és a brigádvezetésben hetvenötén vesznek részt. A választott testületekben, a nőbizottságokat is beleértve, arányuk nem éri el a 27 százalékot. Rosszabb helyzet Van-e elegendő vezető szakember a közös gazdaságokban? — Jelenleg még kevés a főállattenyésztői, főkertészi, közgazdászi, üzemgazdászi munkakörben foglalkoztatottak száma és azoknál is, akik ilyen munkakörben dolgoznak, a szakmai képzettség nem mindig éri el a kívánt szintet. Járásunkban az állattenyésztésnek meghatározó szerepe van és jelentősége tovább nő, mégis mindössze 15 termelőszövetkezetben foglalkoztatnak főállattenyésztőt, akiknek 60 százaléka rendelkezik felsőfokú, , egyetemi, 20 százaléka középiskolai és ugyanennyi százaléka 8 általános iskolai végzettséggel. Hasonló a helyzet más vezetői munkakörben dolgozóknál is. Megjegyzem, nálunk rosszabb a helyzet a megyei átlagnál. Ennek egyik oka a számos helyen tapasztalható konzervatív szemlélet. Több gazdaságunkban idegenkednek a fiatal szakemberektől. Hogyan alakul a vezetők továbbképzése ? — A járásban levő 30 szövetkezeti elnöknek csaknem fele az idén fejezte be az egyéves elnökképző tanfolyamot, a többiek is jelentkeztek továbbképzésre. A számviteli szakemberek közül több mint harminc can vesznek részt továbbképzésben. A vezetők mintegy 10 százaléka levelező úton tanul tovább. Harminc ösztöndíjasuk van a szövetkezeteknek. támogatást. A területi szövetség vizsgálja meg a termelőszövetkezeti vezetés hatékonyságát. Készítsenek ajánlást az irányítás rendszerének, módszereinek továbbfejlesztésére, figyelembe véve a szövetkezetek speciális igényét is. A kezdő szakembereknek az eddigieknél több segítséget kell adni. Mindent összevetve, olyan káderpolitikát igyekezünk kialakítani, amely elősegíti, hogy jól képzett szakemberek irányítsák a mezőgazdasági szövetkezeteket — hangoztatta végezetül a járási pártbizottság első titkára. K. S. Tizenkét éves országos bajnok — TESSÉK már kinyitni ezt a lakatot, nem érem fel. Apró termetű, szőke gyerek fordult felém a kiskunfélegyházi MHSZ rádiósszobája előtt. — Aztán beengednek téged ide, csak úgy, szó nélkül? — Idejárok már két éve a távírászokhoz? — És nem szólnak, hogy zavarod őket? — Már miért zavarnám, én is versenyzek. — ? ? ? Most már kezdett érdekes lenni a dolog. Vendégéül szegődtem az ifjú versenyzőnek és benyitottunk a szobába. — Gyenes Zoltán vagyok — mutatkozott be, nem is olyan gyerek módjára. Aztán otthonosan asztalhoz ül, vele szemben távíró adó-vevőké- szülék. Néhány gyakorlott mozdulat, a skálán kilendül a mutató, kigyullad a zöld lámpa, s valahonnan az űrből már jönnek is a számára ismerős jelek: titi-tátiti. Zoli el- mdsolyodik. Kezében ceruza, s a hosszú és szaggatott sípjeleket betűkké formálja. — Valami Marika jelentkezik Várpalotáról. Ű is zenkét éves vagyok — hogy még, vagy már, ezt nehéz volt megállapítani örömteli szavaiból. — Négy éve kezdtem a távírózást. A bátyám is az MHSZ-be jár, ő már régebben távírózik. Nagy dolog ám, amikor az ember percek alatt összeköttetést tud teremteni a világ bármely földrészével. A múltkor például Husszein király rokonával távíróztunk Ö Csak Ruszéig csónakáztak Ezer kilométeres „vízi nászút Demokratizmus Hallottunk olyan megállapításokat, hogy az utóbbi években a testületi szervek tevékenysége javult, tervszerűbbé, színvonalasabbá vált. A termelőszövetkezetek vezetőinek nagyobb része segíti a demokratizmus fejlődését. — Valóban így van. A vezetők mintegy kétharmada 8—10 éve dolgozik a termelőszövetkezetekben, élvezik a tagság bizalmát. Irányító-, szervezőkészségük — néhány kivételtől eltekintve — megfelelő. Akadnak olyanok is, akik nehezen igazodnak el a jelenlegi közgazdasági környezetben és nem képesek teljességgel ellátni feladataikat. Az utóbbi 4 esztendőben tíz elnökválasztásra került sor járásunkban. Ez az első számú vezetők egy- harmadát teszi ki. A változások okai: betegség, helytelen vezetés, korrupció. A vezetésben dolgozó szakembereknek mintegy 20 százaléka távozott el 1965 és 1972 között. Elköltözésük csak részben volt indokolt. Tennivalók Milyen feladatokat tekint a legfontosabbnak a káderutánpótlás szempontjából? — A Politikai Bizottság határozatát követeőn kétévenként járási pártbizottsági ülés tárgyalja a káder- és a személyzeti munkát. Az elmúlt év novemberében hoztunk néhány határozatot, amelyek még. jelenleg is érvényesek. A tennivalók közül csak néháhyat emelnék ki. ftlő- ször is elő kell segíteni hogy a szövetkezeti vezető ségek évenként értékeljék a személyzeti munkát. A most készülő alapszabályban is részletesen dolgozzák ki a személyzeti ügyintézők helyzetét, szerepét, feladatait. Minden szövetkezetben kísérjék figyelemmel a szakemberek továbbképzési tervét. Területünk távlati terveit figyelembe véve — gondolok itt a húsprogramra — meg kell állapítani mindenütt a szakmunkásigényt. Mindehhez magunk részéről igyekezünk minél több segítséget adni. Kérjük, hogy a tanács járási hivatala, az alapszervezetek, a csúcsvezetőségek, pártbizottságok szintén adjanak ehhez a munkához. A ugusztus 4-én meg- Irtuk már, hogy a Dunapatajról elszármazott Pinczés László műegyetemi hallgató és felesége az ordast hajóállomástól augusztus 7-én, hétfőn hajnalban ladikkal indul nászúira. Végigeveznek a Dunán, s végcéljuk a tenger. Miután a messze földön járókról mindeddig nem kaptunk hírt, most hétfőn — indulásuk után három héttel — o szülőket, Pinczés Gyula bácsit és feleségét kerestük fél pa- taji otthonukban. i hír Laciékról? — kérdeztük. — A szép terv csak részben sikerült — mondja az apa, még ma is, jóval nyugdíjaztatása után, hamisítatlan vízi ember. — Hetedikén reggel 5.35-kor annak rendje-módja szerint útnak indultak. Mohácsról kaptuk az első lapot, majd 10-én Újvidékre értek. Két nap múlva Belgrádból írtak, s Gra- distyéről jött tőlük az utolsó üzenet. Bulgáriában, Ruszénál azután olyan kellemetlen viharos idő kapta el őket, hogy kénytelenek voltak M* útjukat megszakítani, s a tervet feladni. Telexen közölték, hogy vonattal mennek tovább, a Fekete-tengerig, a csónakot pedig a Szob motoros hozza haza. f^yüla bácsi egyéb- '-r ként mindezt egy hajózási szakkönyvvel a kezében magyarázza, amelyben pontosan fel vannak tüntetve a folyam- kilométerek. Kiderül, hogy Ordastól az utolsó képeslap feladásának helyéig, a gradistyei határállomásig csaknem félezer kilométert tétiek meg. A térképet szemügyre véve pedig azt láthatjuk, hogy onnét Ruszéig ennél is jóval nagyobb a táv. Lényegében tehát Pinczésék több mint ezer kilométert eveztek, míg az időjárási viszonyok a partra kényszerítették őket. li/t indegy. Az elgondo■”-* lás így is szép' volt, s ha száz százalékban nem is sikerült ötletüket megvalósítani, víziútjuk akkor is kalandos, érdekes lehetett. Várjuk a hírt hazaérkezésükről, s addig is — most már mint vonaton nászutazókat — köszöntjük őket. Jóba Tibor amatőr. S ezt huncut kacsintással toldja meg, mintha csak azt mondaná, én is így kezdtem. Hozzám szól, közben a keze vibrál a morsebillentyűn. — Tetszik érteni? — HALVÁNY fogalmam sincs, mit jelentenek a sípoló jelek. Zoli viszont, ahogy adja a jeleket, elnyerhetné „a morse ifjú mestere” címet, ha lenne ilyen. Ö azonban ennél is magasabb címet nyert: az 1972-ben rendezett lenini úttörő távírászverseny országos bajnoka lett. Néhány napja tért vissza hathetes szovjetunióbeli jutalomútjáról, melyre mint első helyezett mehetett. Kikapcsolja a műszert, elcsendesedik a szoba éfe Zoliból árad a szó: — Először 1970-ben indultam országos úttörő távírász- versenyen, akkor ötödik lettem. 1971-ben harmadik, az idén már első. Tiis amatőr, itt a nyugtázólapja. A FALON 15—20 ország „nyugtázólapja”, amivel visszaigazolják, hogy vették a jeleket. A fiókban vagy 150 ilyen különleges lap sorakozik. — Heti 15—20 órát gyakorolok, s jelenleg percenként 130—140 betűt adok. Nemrég adtam be a kérvényt az egyéni adó engedélyezésére. Remélem, megkapom. — Ha katona leszel, melyik alakulathoz mennél legszívesebben ? Rám néz, s a tekintetében benne van: hát még ilyet kérdezni? —• A híradósokhoz! EZEKUTÁN már csak ezt üzenhetem Gyenes Zolinak: Tá-tátátá-tititi táti tátátitá-tátititi-táti ti ti-ti ti -tititi-titi-tátitá-ti-titáti-titátitá-ti-tá-tátátiti-t átátá - titátiti-titi. (További sikereket, Zoli.) Szabó Ferenc Kiszakadás — „Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztő úrhoz, hogy az alant megnevezett család súlyos helyzetét személyesen kivizsgálni szíveskedjen. Kállai Béla és családja, akik Kecskeméten, a Csongrádi utca 33. szám alatt laknak nyolc gyermekükkel, egy szoba, konyhás lakásban élnek. A szülők már az állami gondozásban levő gyermekeiket is kihoznák az intézetből, de a szűk lakáskörülmények miatt ezt nem tudják megoldani. Kérem, hogy mielőbb vizsgálja ki a család helyzetét, mert nem lehet ilyen nagy családot teljesen el- zülleszteni...” Pádon, sötétben — Mit.jelent ez? — Hát, hogy cigányok vagyunk és nekünk itt nincs semmi keresnivalónk. Nincs még egy évtizede sem, hogy több cigány családdal éltek együtt a külváros valamelyik düledező odújában. Kállaiéknál sorra születtek a gyerekek, helyzetük egyre aggasztób- bá vált. Az életformával járó alkalmi munkák már nem fedezték a mindennapi betevő falat töredékét sem. A kiszakadás kényszere egyre inkább ott lebegett mindennapjaik felett. Az asszony segítségért a tanácshoz sietett. Lakást kért sírva, könyörögve, dühösen és nyugodtan — lakást, ahol ők élhetnek csak és valami elkezdődhet valami más, amiről ők sem tudták, hogy m' A levél névtelenségének nem örültem, mégis elmentem a megjelölt címre. Csongrádi utca 33. A házban hét család lakik, többnyire egy szoba-kony- hás lakrészben. Egy fiatal házaspár fáskamrában várja — a talán öt éven túl — bekövetkező lakáskiutalás „jobb idejét”. Kállai Béla és felesége sötétben üldögélnek a bejárati ajtó melletti pádon. Nem szívesen beszélnek. — Miért nem ég a villany? — kérdezem az apát. — Kikapcsoltattam, mert félek, hogy a gyerekeket valami baj éri — hangzik a kitérő válasz. — Máshol is van sok gyerek, mégis van villany. — Van hát... van, de én csak este vagyok itthon ... — Nem fizették a villanyszámlát, igaz? — Igaz de... — tovább magyarázkodik az apa. — Mit szóltak a szomszédok, amikor magukat ide költöztették? — Nem akartak beengedni, hogy ide nem jöhetnek „újmagyarok”. Jó a családi életünk — Nem beszélek a beköltözésről, mert nem akarok haragot. Én békén akarok itt élni. Engem nem érdekel, hogy más mit csinál. Beköltöztünk, mert kijöttek a hivataltól. Azóta itt élünk. Kezdetben volt nézeteltérés, mert a nekünk kiutalt fáskamrát elfoglalták, de több nem. — Ne haragudjon a kérdésért, ha akar, válaszol. Volt már büntetve? — Voltam. — Miért? — Ifjúság elleni bűntett miatt. Bővebb választ várok, Kállai Béla, tizenkét gyermekes családapa beszél. Nem tagad semmit, csak szépít. — A házbeliek közösen írtak levelet, mert nem tudtam a gyerekeket megfelelően ruházni és ezért két évét kaptam. Leültem. Tanultam belőle, most már mindent másként csinálnék, mint akkor. Az asszony meggyújtja a
