Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

6. oldal 872. szeptember 22, pántéi ' ÁLLÁSFOGLALÁS A tanyaépületek helyreállításáról A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajó Bizott­ságának építési-közlekedési és vízügyi osztálya a kö­vetkező állásfoglalást hozta a külterületi ta- nyaépületek felújításá­val és helyreállításával kapcsolatban: „Az 1964. évi III. tör­vény 14. paragrafusa sze­rint városok, községek külterületén nem szabad állandó lakás, közintéz­mény, vagy nyaraló céljá­ra alkalmas épületet építe­ni. E rendelkezést számos építésügyi hatóság úgy értelmezi, hogy a külterü­leti tanyaépületeket sem felújítani, sem bővíteni nem szabad és az ilyen engedélyek kiadását meg­tagadják. A megyei tanács és a megyei pártbizottság meg­vizsgálta a megye tanyai lakosságának helyzetét és a várható alakulásokat. Megállapította, hogy a ta­nyák megszűnése termé­szetes folyamat, de ez a folyamat hosszabb időt vesz igénybe és az átmeneti idő alatt is gondoskodni kell a tanyai lakosság alapvető ellátásáról, életszínvo­naluk fokozatos javításáról, ezzel összefüggésben lakás- körülményeik javításáról is. A fentiek figyelembe vételével a külterületi la­kóházak felújításának, bő­vítésének engedélyezésével kapcsolatos eljárások egy­séges lefolytatása érdeké­ben az alábbi állásfoglalás érvényes és követendő i megyei tanács említett ősz tálya szerint. j | j Felújításnak csak I *' I az olyan épület-hely­reállítási, átalakítási mun­kát kell tekinteni, amely a már kialakult gyakorlat szerint is építésügyi enge­délyezési kötelezettség alá esik és végrehajtása során az épület alapterülete, tér­fogata és rendeltetése az egyes szerkezetek kicseré­lése, vagy pótlása során nem változik meg. Toldaléképítésnek kell tekinteni a már U I 2. meglevő épületek új lakó­vagy kiegészítő helyiségek­kel való bővítését, ha ez­által műszakilag önálló, vagy csekély költséggel később kialakítható új la­kás nem jön létre. A külterületi la­kóházak felújításá­ul nak, bővítésének elbírálá­sa során figyelembe kell venni a mezőgazdasági szo­cialista nagyüzemek fej­lesztési igényeit, a kérel­mező egyéni szempontjait (szociális helyzet, családi körülmény), a helyi adott­ságokat és a felújítani ter­vezett épület állagát. E kö­rülményeket minden eset­ben az érdekeltek bevoná­sával, helyszíni szemlén kell tisztázni. Az 1. és a 2. pontban foglaltak engedélyezésekor tartózkodni kell minden túlzott megkötéstől, doku- metálásától, hogy a tanyai lakosság lakáskörülményei­nek gyors javítását is elő­segítsük. Külterületi lakó­épület felújításának, toldaléképítésének engedé­lyét meg kell tagadni, ha a) az épület árvíz vagy belvíz által veszélyeztetett, alábányászott vagy alábá- nyászásra kerülő, illetve más szempontból alaposan veszélyeztetett területen van; b) ha az épület álla­pota a gazdaságos felújítás lehetőségét kizárja (romos); c) ha a tanya nagyüzemi szőlős, gyümölcsös, vagy erdő területébe esik és a mezőgazdasági nagyüzem véleménye szerint a nagy­üzemi gazdálkodást tényle­gesen akadályozza. | ~ i Ha a 4. pontban I a* I felsorolt kizáró ese­tek nem forognak fent, külterületi lakóépület fel­újítására, toldalék építésé­re az engedélyt a 10/1969. (VI. 8.) ÉVM sz. rende­letben foglaltak szerint meg kell adni. Járóképtelen^ keresőképes'? Ez év júliusában kezdő­dött az az orvosi etikát sértő intézkedés-sorozat, melynek mindmáig alanya idős Benkő Józsefné kerek­egyházi lakos. Júliusban — nagy örö­mére szakszervezeti beu­talót kapott a hévizi SZOT szanatóriumba. Öröme saj­nos csak két napig tartott, mert ízületi betegsége oly súlyossá vált, hogy a keszt­helyi kórházba kellett szál­lítani, ahol mozdulatalanul feküdt 15—27-ig. Ekkor a beteget kiadták azzal a megjegyzéssel, hogy betegségét itt tovább nem tudják kezelni. Benkőné fia — anyja táviratozására Kerekegyházáról elutazott (kölcsön motorkerékpáron), hogy intézkedjen a beteg mentővel való szállításá­ról. A keszthelyi kór­ház a mentőkocsit meg­tagadta, s még akkor sem volt hajlandó adni, amikor a hozzátartozó ki­jelentette, hogy a teljes költséget megfizeti. Ben­kőné fia ekkor hazamo­torozott, és apjával együtt magánkocsit foga­dott (1600 forint). Másnap ezzel hozták haza a mozdulni sem tu­dó beteg asszonyt. Kerek­egyházán a felülvizsgá­latra Benkőné férje vitte el a keszthelyi kórház zá­rójelentését, mivel a be­teg ágyban fekvő volt. A felülvizsgáló orvos anél­kül, hogy látta volna, kiírta keresőkénesnek. Ekkor fordult végső elke­seredésében szerkesztősé­günkhöz idős Benkő Jó­zsef. Panaszát leírva azon­nal továbbítottuk dr. Zon­da Lászlónak, á Bács-Kis­kun megyei rendelőintézet igazgató főorvosának, aki­nek a beteg nevében ezú­ton mondunk köszönetét azonnali, gyors intézkedé­séért ,Dr. Zonda főorvos 1972. augusztus 2-án mentőgép­kocsival beszállította Ben- kőnét Kecskemétre, ahol a felülvizsgálat megállapítot­ta járóképtelenségét és ke­resőképtelenségét. Innen a beteget sürgősséggel bevit­ték a megyei kórház ideg­osztályára, ahol mai napig is gyógykezelés alatt áll. Dr. Zonda főorvos levél­ben fordult a Keszthelyi Városi Tanács kórházához, kérve a panasz kivizsgálá­sát. Azóta a válasz megér­kezett, melyben dr. Fodor Ferenc, a keszthelyi városi kórház igazgató helyettese közölte, hogy a panaszos elnézését kéri, s egyben kö­zölték, hogy intézkedést tettek hasonló mulasztások elkerülése végett. Közli a keszthelyi kórházigazgató­ság, hogy ha a panaszos elfogadható számlát tud küldeni, az 1600 forintot kifizetik. Dr. Zonda László igaz­gató főorvos levelet kül­dött idős Benkő Józsefnek is, melyben kérte — ha feleségét hazaengedik az idegosztályról, keresse fel a kórházi zárójelentéssel, hogy a beteg érdekében a további intézkedéseket megtehesse. Hát igen. Valahogy így kellett volna intézkedni Keszthelyen és Kerekegy­házán is. Szabó I A gazdálkodáshoz _ I szükséges mellék­épületek létesítését — ha a tanyatelken meglevő épü­let van — megtiltani nem lehet, kivéve, ha megálla­pítható, hogy a melléképü­letet nyilvánvalóan lakó­épület céljára kívánják hasznosítani. Ezen épüle­tekre engedély nem kell.” Idejében lépjünk fel ss alkoholizmus ellen AMIKOR az alkoholiz­mus elleni küzdelemről be­szélünk, nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy tulajdonképpen csak az elején tartunk. Ahhoz ugyanis, hogy e rendkívül káros szenvedély, úgyis mondhatnánk betegség el­len eredménnyel vehessük fel a harcot, sokrétű tevé­kenységre van szükség. Az alkoholizmus ellen eredményesen harcolni el­sősorban megfelelő szem­lélettel lehet. Tehát nem alkoholista az, aki esetleg családi körben, mérsékel­ten (például étkezés után) italt fogyaszt egy pohárká­val; csakúgy, mint más em­ber, aki ebéd után egy fe­ketét iszik. A finom diffe­renciálás sokszor bizony nehéz, s nem egyszer szak­orvos bevonását igényli. A diagnózis kialakításához nemcsak az alkoholizmus betegség jellegének felis­merése, hanem annak je­lenségköre, megnyilvánulá­sai, s legfőképpen emberi rugói, háttere is beletarto­zik. Hamis érv például a ne­héz fizikai munkára való hivatkozással kalóriapót­lásként, vagy a poros le-, vegőben öblítésre szánt ital­ként törvényesíteni a szesz­fogyasztást. Alkoholisták­ról, a velük való foglalko­zásról szólva, az életben is, az üzemekben is ered­ményesebb lehetne ez a te­vékenység, ha megértenénk nehézségeiket, belső fe­szültségeiket, konfliktusai­kat. Az e problémákkal va­ló foglalkozásban nincs két egyforma helyzet. Nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy vannak munkahe­lyek, baráti közösségek, ahol inni dicsőség; másutt kötelező szokás és néhány helyen még mindig feltű­nést kelt, botrányt okoz­hat. Ennek megfelelően van, ahol férfias cseleke­detnek tartják, a kötelező emberi kapcsolatokba beil­lő konvenciónak az italo­zást. A HELYES szemlélet mellett még különösen fon­tos az alkoholizmus elleni küzdelemben a határozott­ság. Olyan közvélemény kialakítására kell töreked­nünk, amely kendőzés he­lyett feltárja a bajt, és szembenéz vele. Ez pedig határozottságot és őszinte­séget igényel. Határozott kézzel kell gyógyuláshoz segíteni a be­teget, s az elvonókúra után igyekezni őt megtar­tani a józanság mellett. A gyógyszerek szedésének el­lenőrzése, az orvoshoz irá­Téli estéit Hogy-hogy? jól lát a szemünk: Téli esték? Már is a téllel borzolják a kedé­lyeket, amikor „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...” Minek még emlegetni is a téli estéket. Úgy is elég mogorvák, hidegek lesznek azok, s elkövetkeznek anélkül is. Hagyjuk a hosszú, unalmas estéket! Nos, éppen ezért szólunk jó előre. Mert érdekesek, mozgalmasak, színesek is le­hetnek azok a félve emlegetett esték — csak „oda kell figyelni”. A Hazafias Népfront szervezete téli estékre, amelyekre mindazok jöhetnek össze izgalmas eszmecserékre, tartalmas időtöltésre, kérdések feltevésére és vá­laszadásra, akik párt-, szakszervezeti ok­tatásban, világnézeti tanfolyamokon s más szervezett tanulási, önképzési al­kalmakon nem vesznek részt. Illetve ők is belátogathatnak, ha szeretnek minél többször szót érteni az emberekkel. A téli estékre mindenki szívesen látott vendég azok mellett, akikről elsőkként szóltunk. Tóth Ferenc, a Hazafias Népfront kis­kunhalasi járási bizottságának titkára már az elképzelések körvonalazásával is kedvet csinált a népfront e „saját” szer­vezésű eseményeire. Előzetes tapogató­zásuk szerint négy-ötezer ember érdek­lődésére számítanak a járás községeiben. Emlékezve jó pár évvel ezelőtti ta­pasztalatokra, kissé aggódva érdeklőd­tünk, mivel is várják a beszélgetni, kér­dezősködni, netán vitatkozni vágyó hall­gatóságot ezekre a téli estékre. ,Felrém- lettek” a régi, riasztóan zsúfolt, mind­amellett nemegyszer aktaszagot árasztó „témavázlatok”, amelyekben bizony még egy-egy „tárgykör” is keresettnek, elő- ráncigáltnak hatott. Ha szélsőséges is a példa, de kifejezi, mire célzunk: három­négy évvel voltunk már utána a mező- gazdaság szocialista átszervezésének, de akadt olyan tématerv annakidején, amelyben még szerepelt ez a téli esték anyagaként. Gondolható, mennyire érdekelte az már az embereket. Nos, mint Tóth Ferenc megfogalmazta, a tervezéskor is egyik legfontosabb szem­pont náluk is, de a többi járási bizott­ságnál szintúgy, hogy a téli estéken „a község testére szabott”, az adott helyen és akkor legidőszerűbb témákat hány- ják-vessék meg az emberek. S hogy ez eleve biztosított legyen, az ebben legfel­készültebb előadót kérik meg a beszél­getések levezetésére. Nem sok, mind­össze 6 témakör adia a tág keretet. De ezen belül, például a településfejlesztés kérdésében másként vetődik fel a helyi erőforrások összefogásának szükségessé­ge Balotán vagy Rémen, ahol a művelő­dési otthont — anyagilag — a tsz tartja fenn, mint Kisszálláson és Tompán', ahol most adják át ezt az intézményt, de az előbbi igen lényeges kérdés még nincs eldöntve. Vagy más ugyanennek a gond­nak a vetülete Borotán, ahol arra kéri a népfront a lakosságot, hogy évente ki-ki 2—2 napi keresetét ajánlja fel művelő­dési otthon építéséhez — hozzájárulás­ként, mert csak így képzelhető el a cél megvalósítása a IV. ötéves terv idején. Tompán az a kívánalom, hogy az „Óvo­dát a községnek” mozgalom keretében a tervidőszak alatt, évenként, egy napi át­lagkeresetével segítse az egyik nagy gond megoldását a lakosság. Mindezt annak érzékeltetésére hoz­tuk fel, hogy egy-egy helységben akkor lesz hatásos, vagy ahogy értekezleteken mondjuk, hatékony a téli esték közös fejtörése, ha az a helyben legidőszerűbb tennivalókhoz kapcsolódik. Ugyanígy be lehetne mutatni, mennyire más megkö­zelítésben tárgyalnak a szocialista de­mokratizmusról, a szövetkezeti demokrá­ciáról egy termelő-, mint egy szakszövet­kezeti községben. Még az egészségügyi témák közül is mást választhatnak eb­ben a faluban. Előrelépés — mind a hatóerő, mind az érdekesség, mind a tartalmi mélység szempontjából, hogy a szocialista haza- fiságról a helytörténeti gyűjtések, kuta­tások, feldolgozások ismertetésének be­iktatásával cserélnek gondolatokat. Nem szükséges bőven bizonyítgatni, milyen hatása lesz a szülőföld iránti ragaszko­dás erősítésében, az érdeklődés izgal­massá tételében annak, ha a honismereti mozgalom önzetlen munkásai felfedezé­seik, következtetéseik bemutatásával ta­nítják a jelenlevőknek falujuk történel­mének ismeretlen „oldalait”. Erőteljes buzdítást is kelt ez a mód a helytörténeti gyűjtők, közremű­ködők, kutatók körében is, hiszen meny­nyi de mennyi dolgozat, részletmunka, sőt tanulmány is készült már, amelyek publikálására esetleg nem is kerülhetne sor belátható időn belül. Így viszont ,élővé, hatóvá” válik a beléjük fekte­tett munka, a sok hazafiúi szeretet, amellyel eddig is önzetlenül dolgoztak rajtuk a „helytörténetisek”. Tehát: érdekes, meghitt, hasznos, moz­galmas téli estéknek nézünk elébe. Tóth István nyitás, életkörülményeinek a lehetőségek közötti javí­tása, stb. mind-mind sze­repet kap ebben a maga­tartásban. Alkoholistáink utógondozásában nélkülöz­hetetlen az üzemi szervek, a Vöröskereszt, stb. támo­gatása, ellenőrzése, hogy aki szenvedélyétől szaba­dulni akar, annak józan, egészséges életét támogas­suk, az alkoholtol való sza­badulását véglegessé te­gyük. Ugyanakkor törvényeink módot adnak arra is, hog a saját akaratuktól gyű gyűlni nem képes, eseti; lejönként renitenskedő bete gek kötelező gondozásba, illetőleg gyógykezelésbe ke­rülhessenek, a megfelelő tanácsi szervekhez történt bejelentés és intézkedés alapján. Ezzel olyan eset­ben hasznos élni, amikor a baráti szó, a munkatársi jó szív és segítőkészség már nem használ, amikor — a szavak elröppenésével, a fogadkozások ellenére — a garázda férjtől újból és új­ból szenved a család, az asszony, s veszélybe kerül a gyermekek nevelése. Ma már az ilyen betegek gon­dos körültekintéssel, alapos megfontolás után és lelki- ismeretes orvosi kivizsgá- \ lás alapján kerülnek köte­lező gyógykezelés alá, majd annak eredményes befejez­tével vissza, az egészsége­sek sorába. A LEGFONTOSABB e te­kintetben a megelőzés. Igen gyakran a súlyos testi, lel­ki, szociális ártalmakat hor­dozó beteg megmentése rendkívüli nehézségeket tá­maszt és nem egyszer hosz- szú esztendők keserves munkája is újabb vissza­esésekkel, kudarcokkal jár­hat. Ezért van rendkívüli jelentősége — a lelkiisme­retes törődés, az utógondo­zás, az elesettek iránti fi­gyelmesség, azok sorsával törődés mellett — az alko­holizmus elleni küzdelem­ben is a megelőzésnek. Ter­mészetesen, ez sem köny- nyű, de mégsem remény­telen. A helyes közszellem ki­alakításával, a káros tradí­ciók, helyi szokások elleni küzdelemmel sokat léphe­tünk előre. Mindent el kell követnünk a különböző kö­zösségek, társaságok, az üzemi haverok és ivócim­borák ‘ által kiprovokált ivási kötelezettségek meg­honosodása ellén. A felvilágosítást, a neve­lést időben kell elkezdeni. A helyes az, ha már gyer­mekeink nevelése során gondolunk erre. Nagy je­lentősége van annak, hogy az iskolás kisdiák — s ter­mészetesen a nagyobb diák, az egyetemista is — józan, egészséges életre készül­jön, és az élet nemes örö­meiben, a kultúra, a tudo­mány áldásaiban, az egészséges sportban, a hasznos szórakozásban lel­je örömét. EZÉRT IS FONTOS a lelki egészségvédelem — a mentálhigiénia —, amely a lelki bántalmak megelőzé­sével és gyógyításával fog­lalkozik és csökkenti azok számát, akik kóros szemé­lyisegük, vagy lelki bán- talmaik miatt könnyebben válhatnak az alkohol áldo­zatává. így lesz végső so­ron a lelki betegek gyógyí­tása az alkoholizmus elle­ni küzdelemnek is fontos támogatójává, részesévé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom