Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

4. oldal 1972. szeptember 17, vasftmap Hadüzenet a fluórgáznak ELSZÍVÓBERENDEZÉSEKET GYÁRT A KECSKEMÉTI AUTÓ- ÉS GÉPJAVÍTÓ IPARI SZÖVETKEZET gépekhez is kísérleteznek porelszívó készítésével. Mozgatható berendezés lesz ez, amelyet egyik helyről a másikra szállít­hatnak. Városnéző tanácstagok tékszóró fülkét készítenek a MÁV Villamos Felsőve­zeték Építési Főnökségé­nek megrendelésére, amely kisebb munkadarabok fes­tésére alkalmas. Festék­szórás közben azonban gá­zok szabadulnak fel, ame­lyek mérgezik a mű­hely levegőjét, ezért gázelvonó készülékre is szükség van. Alsó képünkön az elszívó be­rendezést szerelik. A szövetkezet ennél még jelentősebb megren­delést is kapott, olyat, amely elsősorban a Lenin- város lakóit érdekli. A vá­rosnegyed, mint ismeretes már régóta szenved a ZIM-ben zománcgyártás­kor keletkező nagy meny- nyiségű fluórgáztól. Most végre a SZOT Munkavé­delmi Tudományos Kutató Intézete fluórgázlekötő be­rendezést tervezett, amely­nek elkészítésével a Kecs­keméti Autó- és Gépjavító Ipari Szövetkezetei bízták meg. Rövidesen elkészül egy 8 ezer légköbméter ka­pacitású gázleválasztó be­rendezés, amelyet a leg­több fluórgázt ontó zo­máncégető kemencére sze­relnek fel. Ha beválik, még tíz darab gázelvonót gyártanak. Teljesítményük már elegendő lesz a ZIM, illetve a városnegyed flu- órgáz mentesítésére. Az el­ső berendezést még ebben a hónapban felszerelik. Ügy látszik a szövetke­zet specializálni kívánja magát hasonló készülékek gyártására. Famegmunkáló Szívesen fordulnak azon­ban más jellegű megrende­lésekkel is a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ipari Szövetkezethez. Felső ké­pünkön paradicsom-feldol­gozó gépsor karbantartását végzik a Szegedi Konzerv­gyár részére. N. O. Szerdai lapunkban már röviden tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy ülést tartott Kecskemét Város Tanácsa. Szóltunk arról is, hogy a tanácsülés második felében felkere­kedtek a testület tagjai és megtekintették a város negyedik ötéves tervének eddig eltelt időszakában -megkezdett fontosabb be­ruházásokat. Az ilyen „helyszíni” tanácsülés nem új jelenség sem Kecske­méten, sem a megye többi városában, nagyközségé­ben. Miért tartjuk szükséges­nek mégis, hogy ezzel a tájékoztatóval egybekötött körúttal foglalkozunk? Önmagában az is elegen­dő érv lenne, ha azt mon­danánk, hogy a tanácsta­gok közel nyolcvanezer ember szemével nézték meg a fontos beruházáso­kat, a kecskemétiek nagy tömegének nevében és képviseletében kérdezték, érdeklődtek, láttak. De ezen túl indokolttá teszi az írást az, hogy olyan beruházásokról is szó volt, amelynek nemcsak a kecs­kemétiek érdekeit, jobb életét és szociális körül­ményeit befolyásolják majd előnyösen, a megye, sőt az ország több más városának lakóira is ha­tással lesznek. A tanácstagokat szállító két autóbusz először a Csongrádi út és az Erzsé­bet körút találkozásánál, a Kuruc téren állt meg. A körúton nagyarányú út­építés folyik — eddig csak ennyit tapasztalhattak ma­guk a tanácstagok is, ha arra jártak. Most a tájé­koztatóból azt is megtud­ták, hogy az útburkolatot harminckét centivel meg kellett emelni, s ez több­let munkát, többlet költ­séget jelent. De a szint­emelés szükséges, mert el­lenkező esetben az új, már szélesebb úttesten állna meg a víz nagyobb esők után, s tönkre tenné a nem éppen olcsó utat. Mikor iesz kész, mennyibe kerül? Kérdezte töb# tanácstag is. A válasz egy percet sem késett: ha az időjárás engedi, a kör­útnak ezt a szakaszát még ebben az évben átadják a forgalomnak, a további sza­kasz, felüljáróval 1974-ben lesz kész. A munka össze­sen 74 millióba kerül. Ter­mészetes, hogy senki sem kérdezte, miért van szük­ség erre, hiszen köztudott, hogy a város egyik leg­rosszabb útja volt ez a szakasz. Az is természetes, hogy egy tanácstag sem sokallta az összeget, hiszen nemcsak útburkolat és szegély készül itt a feltöl­tés után, de ezzel párhuza­mosan a szükséges csa­tornarendszert is lefekte­tik az építők. Következő állomása volt a „mozgó tanácsülésnek” a házgyár, építkezése. A negyvenöt hektáron elte­rülő igen fontos beruházás és annak részletei nagy érdeklődést keltettek a kecskeméti tanácstagok­ban. De nem volt olyan kérdés, amelyre ne tudott volna válaszolni a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke, aki elmondta, hogy a beruhá­zás költségei tíz év alatt megtérülnek. Megtudták a testület tagjai azt is, hogy az itt készülő lakások minden eddigi lakásoknál olcsób­bak lesznek. Az itt előál­lítandó elemekből összera­kott házakat azonban csak tömbszerű kiképzésben le­het elhelyezni, mivel fű­tésüket központi rendszer­rel lehet megoldani. Ház­gyári termékekből húzzák majd fel a Széchenyivá- rosban a tízemeletes to­ronyházakat. A kecskeméti ház­gyár termelésének megin­dulásával egyidőben, de azt megelőzően is sajá­tos. gondok merülnek fel. A termékeket — előre- gyárto.tt elemeket — spe­ciális teherszállító autók viszik majd az építkezés színhelyére. Egy-egy ilyen szállítórendszer összesen 168 mázsa terhet visz egy­szerre. Olyan útvonalat kell tehát kijelölni, amely elbírja ezt az autóval együtt közel húsz tonna súlyt, ugyanakkor nem akadályozza a forgalmat sem. A másik előzetes gond, hogy a házgyárban naponta 12 vagon anyag érkezik, s ugyanenyinek az elszállítását kell meg­oldani. Ez utóbbi csupán a már említett autókkal nem lehetséges. Ezután a hunyadivárosi iskola építésének a meg­tekintése következett. Az eredetileg nyolc tanter­mesre tervezett oktatási intézményt később 12 tan­termesre bővítették. Lesz hozzá labdaterem és min­den olyan kiszolgáló he­lyiség, amely a korszerű oktatásnak elengedhetetlen feltétele. De, mert időköz­ben módosult a terv és emelkedtek az építőanyag- árak is, a tervezett 1973- as átadást csak egy évvel később, 1974-ben tudják lebonyolítani. A Hunyadivárosban több olyan telket is megnéztek a tanácstagok, ahol majd OTP-társasházak épülnek. Így például a Czollner közön. De látták a már ki­bontakozó orvosi rendelő és gyógyszertár, a rövide­sen munkához látó új sü­tőüzem épületeit is. A befejezéséhez kö­zeledő Szécheny'ivárosban már csak arról kellett tá­jékoztatni a tanácstago­kat, hogy mi épül még. Említettük már a tízeme­letes toronyházakat, ame­lyek a városrész központ­jában állnak majd, s ezek körül helyezkednek el a kommunális létesítmények. Szemben, ahol jelenleg még gyümölcsfák vannak — szintén lakások épül­nek majd. A városnéző körút utol­só állomása a fedett uszo­da mögötti területen épü­lő sportcsarnok volt. Az eső változatlanul zuhogott, de az érdeklődés semmit nem csökkent. S ha most azzal akarnánk befejez­ni a cikket, hogy a körút hasznáról ejtsünk néhány szót, meglehetősen zavar­ban volnánk. A tapasztal­takat, látottakat és hallot­takat ugyanis minden ta­nácstag külön-külön viszi haza és remélhetőleg to­vább is adja választókör­zete lakóinak. A „haszon” tehát akkor jelentkezik, amikor a város lakossága az embertől hallja a ne­gyedik ötéves terv eddigi kecskeméti eredményeit, akit megbízott saját kép­viseletével. S bizonyára serkentik az eredmények, tervek, célok a lakosságot arra is, hogy még oda- adóbb szorgalommal mun­kálkodjanak lakóhelyükért, a tiszta, virágos Kecske­métért. Mert nemcsak a ta­nácstagok, hanem a me­gyeszékhely minden fel­nőtt és kiskorú lakója lát­hatja az eredményeket, megállapíthatja, hogy meg­éri a munkát, a pénzt, a fáradozást. Gál Sándor (Pásztor Zoltán felvételei) Falukutató jegyzetek Szőlő és történelem Nem új és nem ismeretlen a jelenség, hogy a kis- parcellás szőlőtermesztés sorsa bealkonyulóban van. Az okok közgazdasági, s részben szociológiai össze- tevői nemegyszer megvilágítást , nyertek; hivatkozván a tőkék elöregedésére, az alacsony termőképességre, a magás napszámbérre, az olcsó kisgépek hiányára, a fiatalabb nemzedék elvándorlására, a könnyebb és biz­tosabb jövedelmet ígérő munkalehetőségekre, az adó- és árpolitikára, a fajtaösszetétel aránytalanságaira, ez­zel összefüggésben a minőségre, és így tovább. De a történelem mélyebb vonulataiban rejtőző oka is van a jelenségnek. S egyszer már erre is utalni kellene... Nevezetesen arra, hogy a szőlő a nyugodt, a tartós, a változásokat nem fenyegető életfolyamato­kat kedveli. A rázkódástól mentes történelmi órákat. A tizennyolcadik században a Duna—Tisza közén az első jelentősebb szőlőtelepek ott alakultak ki, ahol a török hódoltság viszonylag a legkisebb pusztítást vitte véghez. A múlt század mÁsodik felében az agrár - kapitalizmus megszületése, a sok évtizedes békés kor­szak szintén kedvezett a fellendülésnek. A szőlőtermesztés szempontjából a felszabadulást követő jó negyedszázad nem volt nyugodtnak nevez­hető. A közelmúlt szakaszai, korfordulói ismertek, s ezek oly gyors ütemben követték egymást, hogy kép­telen volt követni a tartósabb ciklusokhoz szokott szőlőtermesztés. Jórészt tönkrement, s talán nincs is remény a feltámasztására, legalábbis kisüzemi szinten nincs. Ezért azok a helységek, amelyek annak idején egy lapra, azaz a szőlőre tettek fel mindent — például Soltvadkert és Csengőd —, mostanra válságos hely­zetbe kerültek. Megélhetésüket döntően a szőlőre ala­pozták, s ezzel vágyaikat a békés, zavartalan napsüté­ses korszak naiv alternatívájához kötötték. Hiába, másképp alakult... Talán a fölénybe került nagyüzemi szőlő válik jel­képévé egy hosszas, békés korszaknak. Bízunk abban, hogy így lesz. A szolgáltatás ára és ideje Ismerősöm, az állami gazdaság igazgatója, aki nem­rég nyugat-európai körutazáson vett részt, elmondja: — Dániában egy hajvágás 300 forintnak megfelelő összegbe kerül. Nem mentem fodrászhoz, noha kellett volna... Érthető, hogy ezek után Nyugat-Német- országban, miután defektet kaptam, szorongásokkal telve mentem be a gumijavító műhelybe. Dehát ez el­kerülhetetlen volt... Nagyon fellélegeztem, amikor fi­zettem összesen három márkát, ami megfelel 3G forint összegnek. Nagyjából nálunk is ennyibe kerül... Csak­hogy, direkt stoppoltam az időt, a javítás, a kerék le- és felszerelésével együtt igénybe vett összesen nyolc percet. Géppel csinálták, hihetetlenül gyorsan. A tanulságokat már együtt beszéljük meg. A haj­vágás nem gépesíthető, annál nagyobb manuális szak­értelmet kíván, megkérik tehát busásan az árát. Hazai viszonyaink közepette a dániai díjszabás komoly fény­űzésnek számítana. (Feltehető, hogy ott sem tartozik az olcsó mulatságok közé — gondoljunk a hosszú haj és a szakáll divatjára.) A gumijavítás is csak mint ..darabbér” olcsó, de mint „időbér” annál vastagabb .. . Ismerősöm története azt mutatja, hogy szolgáltatás, gép és idő milyen sokrétűen függ össze. Nem mintha ezt anélkül nem tudnánk. Ám olykor úgy tűnik, az időt, a munkára fordított időt mintha még mindig nem becsülnénk kellőképpen. H. D. Széles a termékskálája a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ipari Szövetke­zetnek. Gyártmányai kö­zül ezúttal négyről esik szó. Saját tervezésű fes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom