Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

2. oldal 1972. szeptember 1, péntek A hazafiak akciói Közvetlen közel Saigonhoz Választási kampány monstre botrányokkal „Most az oroszlán bar­langjában vagyok” — mon­dotta McGovern, az ame­rikai gazdasági, sőt poli­tikai élet irányitó köz­pontjában, a tőzsde fel­legvárában, a New York-i Wall Streeten. Az ameri­kai Demokrata Párt el­nökjelöltje félig-meddig tréfának szántai ezt a mondatot, pedig ez a tel­jes igazság. A dél-dakotai szenátor elég régen fog­lalkozik politikával ahhoz, - hogy pontosan tudja: esé­lyei igen nagy mértékben függnek az „oroszlánbar­lang” urainak jóindulatá­tól. És George McGovern a Wall Streeten ennek pon­tos tudatában mondta el beszédét, amely még ame­rikai körülmények között is nagynak számító visszai- kozásokkal volt tele. Az a politikus, aki kampánya elején _ még a nagytőke alapos megadóztatását ígérte, a Wall Street elő­adótermébe lépve meglepő mértékben megszelídült. Minden szaván érezni le­hetett, hogy pénz nélkül a mai Amerikában nem győzni, de még kampányt folytatni sem lehet és a pénz csak, legalábbis fő­leg innen, az „oroszlán- barlangból” várható. Az amerikai választási kampány, amely most már valóban gőzerővel fo­lyik, minden tekintetben hű maradt a korábbi kor­teshadjáratok botrányos hagyományaihoz. Válto­zatlanul kísért az erőszak szelleme: George Wallace merénylőjének tárgyalása után vett őrizetbe az FBI egy férfit, aki állítólag merényletet akart megkí­sérelni Richard Nixon el­len. Világra szóló skanda­lumnak számít, ahogy Thomas Eagleton, McGo­vern első alelnökjelöltje visszalépett a jelöltségtől, állítólag azért, mert kide- dítették, hogy valaha ideg- gyógyászati kezelés alatt állt. De azóta is több ame­rikai lap teszi fel a kér­dést: vajon valóban ez az igazi ok? Vagy az, hogy valakinek, valakiknek nem tetszett Eagleton személye, esetleg éppen az „orosz­lánbarlangban”? ., Aztán jött a betörés a Demokrata Párt székhá­zába, jöttek az ITT-skan- dalum újabb fejleményei, végül beütött a legújabb, a tejbotrány. Kiderült, hogy a nagy tejtermelők 300 ezer dollárt fizettek titokban Nixon pártjának választási alapjába, cseré­be viszont 750 millió dol­láros ártámogatást kap­tak .., Folyik az amerikai vá­lasztási kampány és úgy robbannak egymás után a monstre-botrányok. mint a petárdák. A népi felszabadító erők — a csütörtök reggeli hadi­jelentések szerint — az el­múlt 24 órában Dél-Viet- nam egész területén össze­sen 53 sikeres akciót haj­tottak végre ellenséges tá­maszpontok és állások el­len. Offenzívájuk fő cél­pontja az amerikaiak és dél-vietnami zsoldosaik Sai­gon közvetlen környékén levő több katonai objektu­ma volt. 122 milliméteres rakéták tömegesen csapód­tak be a Saigontól mind­össze 22 kilométerrel észak­keletre levő Bien Hoa-i nagy amerikai légitámasz­pontra, amelyen jelenleg több mint kétezer amerikai katona tartózkodik. A forradalmi erők Saigon térségében végrehajtott újabb nagyerejű sikeres akciói nyomán a Thieu-re- zsim alakulatai úgy döntöt­tek, hogy feladják a fővá­rost An Loc tartományi székhellyel . összekötő 13. számú főútvonal visszafog­lalására immár öt hónap­pal ezelőtt megkezdett, mind ez ideig teljesen meddő kísérletüket, s fegyveres erőik derékhadát a Saigont közvetlenül fenyegető ve­szély elhárítására vetik be. A legfrissebb hírügynöksé­gi jelentések szerint mint­egy tízezer fős különítmé­nyüknek az a kizárólagos feladata, hogy védje meg a fővárost. Főleg gazdasági kérdésekről tárgyaltak lm találkozott a |apái kormányfővel Magyar idő szerint csü­törtökön hajnalban Hono­luluba érkezett Nixon amerikai elnök, kíséreté­ben Rogers külügyminisz­terrel, Kissinger nemzet- bitonsági főtanácsadóval és más vezető személyisé­gekkel, hogy kétnapos meg­beszéléssorozatot folytas­son Tanaka Kakuei japán miniszterelnökkel. Tanaka mintegy négy órával Nixon után érkezett meg a Ha- wai-i szigetekre. Kissinger, útban Hono­lulu felé, a repülőgépen újságírókkal ' beszélgetve igyekezett csökkenteni a japán—amerikai ellentétek jelentőségét. Ugyanezt a problémákról látszólag tu­domást sem vevő, vagy azokat jelentéktelennek tartó hangot ütötte meg Nixon megérkezése után a repülőtéren mondott rövid beszédében. A tárgyalásokon számos kérdést vitatnak meg a két ország vezetői: a japán— amerikai kapcsolatok és Tajvan státusának kérdé­sét az új kölcsönös „biz­tonsági” szerződés problé­máit, — a központban azonban a gazdasági prob­lémák állnak majd. Bár Washington minden eszközzel megpróbálta csökkenteni a japán áruk beáramlását Amerikába, ugyanakkor rákényszeríte­ni Tokiót, hogy tárja szé­lesebbre a kapukat az amerikai export előtt, a két ország közti deficit az Egyesült Államok rovására tovább növekszik. A TASZSZ tudósítója kieme­li, hogy ezek a gazdasági ellentétek egyre inkább át­terjednek a politika terü­letére is, így például Ame­rika és japán Ázsiához va­ló viszonyára. Nixon a csúcstalálkozó idején Honoluluban fogad­ja Ellwort Bún Kert az Egyesült Államok saigoni nagykövetét, aki szerdán éjszaka utazott Hawai-ra. A nagykövet szerint útjá­nak célja hivatalos kon­zultáció a Vietnammal kap­csolatos kérdésekről. A koreai nép egyesítésé! segítik Az északi és déli Vöröskeresztek PHENJAN Az Észak- és Dél-Korea Vöröskeresztjeinek szerdán Phenjanban lezajlott első plenáris tárgyalása után a déli küldöttség programja bankettekkel és látogatá­sokkal telik a szombati visszautazásig. E program­nak, akárcsak a szerdai ünnepélyes megnyitó ülés­nek, jelentősége elsősorban a tárgyalások sikerét lehe­tővé tevő légkör megte­remtésében áll. Az újságírókkal és kísé­rőkkel együtt 54 főnyi dél­koreai küldöttség phenjani látogatása így nem csak azt jelenti, hogy 27 év óta először utazott egy ilyen népes hivatalos csoport északra, hanem azt is, hogy ennek a delegációnak elő­ször mutatják be a KNDK életét, (s a dél-koreai saj­tó 20 tudósítója így első kézből számol be az olva­sóknak benyomásairól.) Szón Szón Pil. a KNDK Vöröskeresztjének elnöke szerdán este bankettet adott a déliek tiszteletére, csütörtökön délelőtt pedig a vendégek Kim ír Szén szülőházát keresték fel. A légkör mindkét alkalom­mal igen szívélyes volt: a banketten Li Bőm Szók, a déli Vöröskereszt-küldött­ség vezetője Dohárköszön­tőjében erről beszélt, hogy meggyőződése szerint az ország egyesítése után az egész koreai nép úgy fog ülni az asztalok körül, mint ezen a banketten. A mongjaongdei látogatáson pedig '"Véís’érigve készítet­tek közös fényképeket az észak és déli küldöttek. Szón Szón Pil csütörtö-1 kön, a nemzetközi sajtó tudósítóival elbeszélgetve, közölte, hogy már készül .a szétszakadt családtagok listája. Az érintett szemé­lyek számát nem ismertet­te, de becslések szerint a szétszakadt családok kér­désének rendezése északon és délen mintegy 10 mil­lió embert érint. Az észa­ki Vöröskereszt elnöke a Vöröskereszt-tárgyalások és a politikai kérdések kap­csolatáról szólva hangsú­lyozta, hogy a családi, hu­manitárius problémák meg­oldása az egész koreai nép egyesítésének ügyét segíti. (MTI) Szocialista külügyi tanácskozás Augusztus 29—31. között Varsóban tanácskoztak Be­lorusszia, Bulgária, Cseh­szlovákia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mon­gólia, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Romá­nia, a Szovjetunió és Uk­rajna külügyminisztériu­mainak képviselői. A ta­nácskozáson megfigyelő­ként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. A tanácskozás során véleménycserére ke­rült sor az ENSZ közgyű­lés 27. ülésszakával kap­csolatos kérdésekről. A megbeszélések az elv­társi együttműködés és a kölcsönös megértés jegyé­ben folytak. A tanácskozáson magyar részről részt vettek: Hollai Imre külügyminiszter-he­lyettes, dr. Kőmíves Imre nagykövet, a Magyar Nép- köztársaság genfi állandó képviseletének vezetője és dr. Uranovicz Imre fő- osztá ly vezető-helyettes. (MTI) Folytatódik a megbeszélés BONN Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi ál­lamtitkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára csütörtökön délelőtt négyszemközt foly­A jövőben meggondolják? tatta tárgyalásait a két né­met állam alapszerződésé­ről. A megbeszéléseket szep­tember 13-án Berlinben folytatják. s* ■ . adatai Minden bizonnyal meg­gondolásra készteti majd a repülőgéprablások viszony­lag újkeletű módjának hí­veit John Shaffernek, az Amerikai Szövetségi Lég­ügyi Igazgatóság igazgató­jának csütörtökön Wa­shingtonban elhangzott be­jelentése. A „váltságdíjas” repülőgéprablásról van szó, amely a jelek szerint nem váltotta be a vakmerő vál­lalkozók hozzáfűzött remé­nyeit. Kiderült ugyanis, hogy az idén elkövetett ösz- szesen 18 rablási kísérlet tettesei vagy életüket vesz­tették, vagy letartóztatták őket, illetve idegen hatósá­gok felügyelete alatt áll­nak. „Amikor valaki azért vesz jegyet egy repülőgép­re, hogy váltságdíjért elté­rítse, tulajdonképpen a bör­tönbe vagy a halottasházba vált jegyet” — mondotta John Shaffer. o i 1 kínai vétó visszhangja a Novoje V rém ja cikke MOSZKVA Irina Trofimova, a Novo­je Vremja című szovjet fo­lyóirat legutóbbi számában azt írja, hogy Peking jelen­legi politikai intrikája nem kizárólag a Bengáli Népi Köztársaságra korlátozódik. A kínai vezetők nemcsak, hogy nem segítik a jószom­szédi viszony kialakulását India, Pakisztán és Bengá- lia között, hanem minden lehetőséget kihasználnak, hogy bonyolulttá tegyék a kapcsolatokat India és Pa­kisztán és a Bengáli Népi Köztársaság között. Peking semmibe vette a nemzetközi szervezet egye­temességének elvét is, ami­kor bezárta az Egyesült Nemzetek Szervezetének kapuját. Talán a hidegháború kor­szakába akarják visszatérí­teni az ENSZ-t a maoisták? — teszi fel a kérdést a hír- magyarázó, majd így vála­szol: „A kérdés jogos, ha figyelembe vesszük a kínai vezetőknek a nemzetközi feszültség fenntartását cél­zó általános politikáját, ar­ra irányuló kísérleteit, hogy az államok közötti el­lentétekre játsszanak, meg­akadályozzák világszerte az általános politikai légkör megjavulását.” Akik akkor születtek, 33 évvel ezelőtt, ma felnőtt emberek, sőt lassan-lassan kilépnek az ifjú korból és a jó középnemzedéknek számítanak. De csontjaik­ban-veleikben-idegeikben mégis őrzik, s még utód­jainkba is átörökítik vala­miképpen azoknak az évek­nek, életük első esztendei­nek jószerint inkább ösztö­nösen magukba szívott bor­zalmas emlékeit. Mert hi­szen ők, a harmincasok is — nem is szólva szüléikről és nagyszüleikről — a há­ború nemzedékériek számí­tanak. Ilyen messzire kísér ez a nap! 33 éve, hogy elkezdődött az emberiségnek addig leg­pusztítóbb, legkegyetlenebb háborúja, a második világ­háború. S ma, több mint három évtized után is az emlékezés nagyon aktuális és főleg rendkívül megszív­lelendő tanulságokkal szol­gál. A legfontosabb ezek kö­zül feltétlenül az a memen­to, hogy elméletileg — vagy talán jobb szó reá: objek­tíve — ez a világégés elke­A biztonságos Eurápáért rülhető lett volna. Ha az akkori európai kormányo­kat a szovjetellenesség gyű­lölete nem vakította volna el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes fasiszta rend­szerében is az esetleges po­tenciális szövetségesüket látják, hanem olyant, aki majd nekik sem kegyelmez; ha a Szovjetuniónak az em­beriség és Európa iránt ér­zett mély felelőssége által diktált kollektív biztonsági politikáját elfogadták, meg­szívlelték volna; ha antifa­siszta összefogásra sikerült volna tömöríteni a mun­kásosztály köré a dolgozó és kisemberek millióit... Igen, ha már 1939 szeptem­bere előtt kibontakozott volna az a nagy Hitler-el- lenes világkoalíció és népi összefogás, amely végül is széttörte a náci fenevad ge­rincét, akkor nem zúdult volna a világra, majd hat esztendőre, a világháború borzalma. Mindezért 1939. szeptem­ber 1-ének máig ható. mára is legérvényesebb tanulsá­ga: nem szabad megenged­ni, hogy bárhol és bármi­lyen álcázott vagy akár módosított formában is még egyszer felüthesse a fejét a fasizmus. Nemcsak Euró­pában, de sehol a világon, hiszen fertőző bacilusai mindenhová eljuttathatják a ragályt. Ezért szeptember 1-e nemcsak a világháború kitörésére emlékezés, a vi­lágégés áldozatai feletti ke­gyelet, hanem a fasizmus elleni nemzetközi küzde­lemnek is harci napja! E küzdelemnek megvan­nak és megmaradtak a ré­gi, hagyományos feladatai, formái is. Kontinensünkön és nem kevésbé a világ más tájain — olykor átfestett cégér alatt, de a lényegét tekintve a régi módon — fasiszta, félfasiszta vagy a fasizmus vészétől megóvott- nak egyáltalán nem mond­ható rendszerek országokat és népeket igáznak le és fenyegetnek halállal. A szo­lidaritás e rendszerek, kor­mányok, elnyomó és pusz­tító apparátusok áldozatai, megkínzottai iránt, a küz­delem visszaszorításukért — szent kötelessége min­denkinek, aki antifasisztá­nak vallja magát! Európában mostanában — mindenesetre az utolsó években — olyan helyzet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy kontinensünk országai és népei ne egy­szerűen a háború nélküli­ség állapotával legyenek kénytelenek kiegyezni, ha­nem a siker reményével tö­rekedhessenek a béke és biztonság hosszú időre szó­ló intézményesített rendsze­rének megteremtésére is. Ehhez mindenekelőtt az kellett, hogy a második vi­lágháború következményét és az azt követő alapvető európai változásokat, mint megváltoztathatatlan reali­tásokat, elismerje minden kormány és nemzet, min­denekelőtt természetesen a Német Szövetségi Köztár­saság népe és állami veze­tői. S ami a dolog másik oldala: ennek a helyzetnek kialakulásához oroszlán- részben járult hozzá a Szov­jetunió és a vele szövetsé­ges szocialista országok elvszerű, szívós, józan és rugalmas politikája, diplo­máciája. Harminchárom évvel ez­előtt az az ősz a reményte­lenség, a kilátás talanság sötétségét borította Euró­pára. 1972 ősze kontinen­sünkön azzal biztat, hogy meghozza az európai kol­lektív biztonság és együtt­működés rendszere előké­szítő tanácskozását. Ez azonban még csak biz­tató lehetőség. A küzdelem­nek tovább kell folynia. Mégpedig nem csupán álla­mi, kormányzati szinteken, hanem J— amint azt már kontinensünk jóra, becsü­letesre szövetkező emberei történelmi tapasztalataikból megtanulták — a tömegek összefogásával és mozgal­mával ig. Erre kötelezi az európaia­kat ennék a harminchárom évvel ezelőtti napnak az emléke. Nemes János

Next

/
Oldalképek
Tartalom