Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-23 / 198. szám
8. oldal 1972. augusztus 22, szerda Pártszervezés — pártirányítás A koordinációs jog Gazdasági életünkben fontos szerepet töltenek be a nagyvállalatok. Fejlődésükben jelentős része van annak, hogy a gazdasági vezetők és a pártszervezetek túlnyomó többsége ma már a nagyvállalatot egységes egészként fogja fel, felismerve és hasznosítva e szervezeti forma előnyeit. Pártunk szervezeti életében a területi elv érvényesül. Ezért a pártszervezetek irányítása nem követi teljesen a vállalati irányítás szervezeti rendjét, a központtól távolabb eső gyáregységek pártszervezeteire nem terjed ki a vállalati pártszerv hatásköre. A munka összehangolására, koordinálására azonban ezen a területen is szükség van. Ezért a párt vezető testületéi úgynevezett koordinációs jogkörrel ruházták fel a vállalati párt- bizottságokat, valamint a trösztök és vállalatok központjaiban működő csúcs- és alapszervezeti vezetőségeket. Az összehangolás tartalma A koordinációs jogkörrel rendelkező pártszervek vállalatuk feladatainak megoldásában kétirányú munkát végeznek. Egyrészt közvetlenül irányítják a hozzájuk tartozó pártszervezetek munkáját, s teendőikre vonatkozóan különféle határozatokat hoznak. Másrészt: a vállalat gazdasági egységeinél működő és területileg más pártszervek irányítása alá tartozó pártszervezeteknek a vállalat egészét érintő lényeges végrehajtás érdekében — ajánlásokat tesznek, konzultálnak és megállapodnak velük. A koordináció — természetesen — elsősorban és döntően a termeléssel és gazdálkodással kapcsolatos pártmunkára terjed ki. A gazdaság és a politika ösz- szefüggéséből adódóan azonban soha nem válhat szét tisztán termelési és tisztán politikai feladatokra. Ahogyan nem nélkülözi a politikai tartalmat a dolgozóknak a tervek kialakításába való bevonása, vagy az anyagi ösztönzés formáinak helyes és célszerű kialakítása, ugyanúgy a politikai jellegű kérdések sem függetlenek a termeléstől. tartott kapcsolat is javult, különösen ahol erre kölcsönös igény jelentkezett. Helytelen nézetek Mindezek mellett a koordinációs munkában több szélsőséges nézet és helytelen gyakorlat tapasztalható. Ilyen például, amikor a koordináló pártszerv a jogkör gyakorlását szinte mindenre kiterjesztve képzeli el — esetenként még a gyáregységi párt- szervezet belső életét érintő kérdésekre is — vagy a szükségesnél jóval gyakrabban rendeznek tanácskozásokat. Közülük néhány különféle állandó jellegű szervezeti kereteket is létrehozott titkári kollektíva, titkárok tanácsa, koordinációs bizottság stb. elnevezéssel. Ez félreértése az erre vonatkozó párthatározatoknak, s semmiképpen nem helyeselhető. A pártszervek egy másik csoportja viszont a koordinációs jogkört egyáltalán nem gyakorolja. Néhol — főleg a gyáregységeknél — a határozatot nem is ismerik, pedig a koordináció iránti igény a részükről jelentkezik a legerőteljesebben. E szemléletek, illetve gyakorlat közös vonása, hogy nem értik a koordinációs jog lényegét, vagy formai megközelítéssel igyekeznek eleget tenni a feladatnak. Akadályozzák a munka eredményességét a koordinálásra helytelenül kiválasztott témák, az állásfoglalás kialakítására alkalmatlan előterjesztések, a téma előzetes ismeretének hiányában összehívott megbeszélések. Ugyancsak helytelen, ha túlzott mértékű, szelektálás nélküli információhalmaz zúdul a gyáregységi pártszervezetekhez, vagy ellenkezőleg, még a legszükségesebb információról sem gondoskodnak. Van, ahol a gazdasági vezetés szakjellegű előterjesztését vitatják meg a téma politikai megközelítése nélkül, vagy a teljes értékű tájékoztatás hiányában a gyáregységi titkárok számára nincsenek meg a helyes állásfoglaláshoz szükséges feltételek. Ez is közrejátszik abban, hogy ilyenkor a résztvevők nem a vállalat közös érdekeit tartják szem előtt, hanem egyoldalúan helyi érdekeiket képviselik. Még mindig előfordul, hogy különböző fórumokon azonos témákat, azonos módon vitatnak, ami felesleges párhuzamossághoz, átfedéshez vezet. Az eredmények és a hiányosságok egyaránt tükrözik a pártszervezetek útkereső törekvéseit. Esetenként — a helytelen jelenségek miatt — az erőfeszítések nem vezetnek azonos értékű eredményhez. Hogy ez megváltozzék, abban természetesen a koordinációs munka tartalma a döntő, de az alkalmazott formáknak is megvan a maguk szerepe. A célszerű formák Néhányat szükséges külön kiemelni a tennivalók közül. Ilyen feladat az egységes vállalati szemlélet kialakításának segítése; a gyáregységek, telephelyek és a nagyvállalat érdekeinek szintetizálása; a párt gazdaságpolitikájának megfelelő törekvések ösztönzése és segítése; a vállalati gazdálkodás során szerzett tapasztalatok átadása a gyáregységi párt- szervezeteknek, hogy azok a maguk működési területén a gazdasági vezetőket megfelelően tudják serkenteni az eredményesebb, hatékonyabb munkára. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a koordinációs jogkörrel rendelkező pártszervek közül mind több értelmezi helyesen és jól a feladatát. Az utóbbi években munkájuk tervszerűbb, következetesebb, átgondoltabb lett. Nagy figyelmet fordítanak a kérdések helyes kiválasztására, a gyáregységi pártszervezetekkel fenntartott kapcsolataik rendszeresek és kölcsönösek. Javult a tájékozottság egymás munkájáról és tevékenységéről, amit elősegít a munka- és intézkedési tervek cseréje, információk küldése. A területi pártbizottságokkal E formák igen változatosak. Közülük a legjellegzetesebbek és a legjobban beváltak, leginkább ajánlhatók az alábbiak: Az egyik legjellegzetesebb módszer, hogy a koordinációs jogkörrel rendelkező pártszerv összehívja a gyárak, gyáregységek párt- szervezeteinek titkárait előre meghatározott témában. Az összehívás és a megbeszélés megfelelő előkészítés után történik. A helyszín változó, egybekötik egy egy gyáregység megismerésével. Célszerű az is, hogy a vállalat pártszervezeteinek titkárai rendszeresen részt vesznek az igazgatói tanácsnak a középtávú és éves tervet tárgyaló ülésein. Kedvező hatású a párt- és a gazdasági vezetők együttes támogatása a gazdasági egységeknél, személyes konzultációk folytatása az ottani vezetéssel a meglevő gondokról, feladatokról. Ajánlható forma a nagy- vállalati és az érintett gyáregységi pártszervezetek vezető testületéinek időnkénti együttes ülése. Célszerű az is, ha a nagyvállalati pártbizottság vagy végrehajtó bizottság ülésére időnként meghívják a gyárak párttitkárait, vagy az érintett gyár párttitkárát (esetleg gazdasági vezetőjét), a gyári pártbizottság, illetve végrehajtó bizottság ülésére pedig meghívják a nagyvállalat párttitkárát. Az is hasznos, ha a párttitkárok meghívást kapnak a vállalati szakszervezeti tanács ülésére. Jó, ha a területileg illetékes irányító pártbizottság az adott gyáregység munkáját tárgyaló ülésére meghívja a koordinációs joggal rendelkező párt- szervezet titkárát (esetleg a vállalat vezetőjét). Előreviszik a munkát a felügyeletet gyakorló illetékes pártszervekkel folytatott tájékoztató, tájékozódó, vagy egyeztető jellegű megbeszélések is. Mindezek a formák ott hoznak igazán eredményt, ahol a tartalmi kérdéseket helyesen értelmezik. Más szóval: ahol a helyi, az összvállalati és a népgazdasági érdekek minél jobb összehangolására törekednek, hiszen a koordinációs jog is végeredményben e cél szolgálatában áll. Somogyi József az MSZMP KB alosztályvezetője Visssapillantás Hetvenegyedik életéve küszöbén, mindazonáltal frissen, ereje teljében beszélgetett velünk a napokban, közéleti tevékenységéről Bácsalmási József, a felszabadulás utáni első országgyűlés egyik képviselője. Amikor őt és egykori politikai barátait kerestük, bizony, a többség hiányzott a névsorból. Sokan közülük nincsenek már az élők sorában. Bácsalmási József viszont ma is tevékenyen tölti napjait. A fővárosban él; dolgozik és munkája röpke szünetében szívesen ad számot a hajdani időkről. Hiszen egyike azon sokaknak, akik vállvetve igyekeztek a háborút követő kátyúból kimozdítani az ország szekerét. — Még harminc esztendős sem voltam, amikor először kapcsolatba kerültem a politikával. Persze, ez nem annyira aktív tevékenység volt, inkább csak érdeklődés, lépéstartás az eseményekkel, tájékozódás az egyre jobban fasizálódó közéletben. S a legfőbb tennivaló is ez volt: a lehetőség szerinti harc a jobbra tolódás, az akkor mind fenyegetőbb „hungarista” veszély ellen. Hogy az ellenség is úgy ismerte őt, mint aki az első sorokban küzd, erre tanúbizonyság az az újságcikk, amelyiknek a fotókópiáját mutatja, s amely 1938-ban arról tudósít, hogy a haladó szellemű ember lakásába — bombát dobtak. — Nem ez volt az egyetlen merénylet — emlékezik a sokat megélt ember bölcs mosolyával. — Legalább hatszor kíséreltek meg ehhez hasonló támadást. Az atrocitások nem érték el céljukat. Egy év sem telik el, s Bácsalmási József fellép a választásokon. Ekkor még diadalmaskodtak a bácsalmási kerület nyilasai, volksbundistái, s őt elütötték a vokstól. — Itt kezdtünk rádöbbenni, micsoda sötét erő a szélsőjobboldali befolyás. Nemcsak, hogy mellettük állt, de nem egyszer a kezükben volt a csendőrség is, amelynek védelme alatt, velük egy követ fújva, végezhették üzelmeiket. Nem egykönnyen sodródott a politika vizeire, de — mint mondja — az igazságtalanságokat látva, nem tehetett másként. Erre kötelezték a 48-as szellemet valló paraszt ősei is és erre a hagyományra támaszkodva érezte úgy, hogy a férfikora delén épp tetőfokára hágó terror előtt nem hunyhat szemet. — Olvastam, művelődtem, képeztem magas, s jó hasznát vettem ennek, amikor később a parlamentbe kerültem és szinte naponként szót válthattam pártfunkcionáriusokkal, miniszterekkel, az ország vezetőivel. Már korábban is élesen szót emelt az arcpirító „fajvédő” törvények ellen. A pokolgépes merényletek után a háza falára került az otromba kézzel mázolt „zsidóbérenc” jelző. A felszabadulás adta meg számára is a lehetőséget, hogy kisparasztból a nagy idők hatására politikussá formálódva, immár eszmeileg éretten, igaza tudatában, népe javája szót emelhessen. A 45-ös őszi választások során kerül képviselőként az ország házába, s az 1947-es választásokig tölti be ezt a tisztséget. — Jó néhányszor interpelláltam a parlamentben. Egyetlen és legfőbb politikai hitvallásom a nép ügyének maradéktalan szolgálata volt. Hogy ennek miképpen sikerült eleI Kendőzetlenül ,i A KÉT KEZEMEN már nem tudnám megszámolni, hogy az idén hányszor tűztük tollhegyre' a kecskeméti helyi közlekedés visszásságait. Bírálataink nem voltak pusztába kiáltott szavak, hiszen mindig komoly vizsgálat és érdembeli intézkedés követte őket. Természetesen ez utóbbiról is folyamatosan beszámoltunk lapunkban, majd az ügyet véglegesen rendezettnek, lezártnak tekintettük. Sajnos túl korán voltunk optimisták, az élet, a gyakorlat nem bennünket igazolt: a bosszantó esetek ugyanis néhány hét, vagy hónap elteltével megismétlődnek. Itt van például az 1-es busz, amely minden nap a legnagyobb forgalmat bonyolítja le. A józan ész azt diktálja, hogy ennek a járatnak a zökkenőmentességét kell elsősorban biztosítani. S hogy mi a valóság? Rendszertelenül közlekednek ezek a járatok. Augusztus 15-én, kedden a délutáni órákban is kimaradt több járat, s emiatt százak toporogtak a tűző napon, idegeskedtek félóránál is hosszabb ideig a megyei kórház előtti megállóban. Végre megérkezett a csuklós, amely a várakozók mintegy felét tudta csak félvenni. Hogy a lemaradt utasok miként vélekedtek sorsukról, azt hallaniuk kellett volna a Volán 9-es számú Vállalat személyforgalmi vezetőinek ... OLY SOKSZOR megírtuk már, hogy kedden és pénteken délutánonként tömegesen mennek a megyei kórházba a beteglátogatók, akik szeretnének időben — és lehetőleg emberhez méltó körülmények között — visszajutni a városközpontba, vasútállomásra, vagy a MÁVAUT pályaudvarra. E reményük azonban csak nagyritkán teljesül. Példa erre a múlt heti eset, amiget tennem, mások döntsék el. De azokra a harcos évekre ma is szívesen, örömmel emlékszem visz- sza. Ugyanezekben az esztendőkben újságíróként is dolgozott Bácsalmási József: a Bajai Kis Újságot szerkesztette. Mint a ránk maradt lappéldányokból kitűnik: ügyes kézzel, szívvel és szakértelemmel. S bár aktív részvétele a politikai életben ezelőtt negyedszázaddal megszakadt, a haza, a világ eseményeit azóta is szüntelen figyelemmel kíséri. — Amiért mi annak idején j ól-rosszul, több-kevesebb sikerrel, de határtalan lelkesedéssel küzdöttünk, azt a jelenlegi államvezetés száz százalékban valóra váltotta. A legfőbb örömöm, hogy a magyar paraszt inatszakasztó, véré jtékes munkája, amelyért olykor betévő falat is alig jutott, ma már a múlté. Gépekkel segítve, egyre korszerűbben dolgozva él mind jobban a jövendőjét a földeken munkáló nép. Jóba Tibor kor is — az említett napokon — a legkisebb befogadóképességű autóbuszt járatták ezen a vonalon. Nem nehéz elképzelni, hogy a visszautazó beteglátogatók, a hazafelé tartó egész ségügyi dolgozók, valamint az alkalmi utasok milyen tumultust produkálhattak a régi típusú, kis kocsikban TUDJUK, munkaerőhiánnyal küzd a Volán és az sem titok, hogy a javítóműhelyekben levő autóbuszok „átfutási” ideje is túlságosan hosszú. Kétségtelen, hogy e tényezők kedvezőtlenül befolyásolják c Vállalat tevékenységét, — mégis az a véleményünk hogy a jól átgondolt, rugalmas szervezéssel, a tartalékerők azonnali igénybevételével jelentősen mérsékelhetők a csúcsforgalomból adódó gondok. Többek között megoldható lenne, hogy szükség esetén — vagyis járatkimaradáskor, illetve a kórház beteglátogatások idején — a legkevésbé kihasznált járatokról csoportosítanánal át 2—3 autóbuszt az 1-e. járat útvonalára, ahol csu pán egy negyedórányi be segítés révén is elszállító nák a megnövekedett lét számú utastömeget. Egri másik javaslat: a két hét közi nap délutánján — d< csakis akkor — kapcsoljál be a helyi forgalomba i vidékről, így Ballószögrö1 Kerekegyházáról, Hetény egyházáról stb. érkező autó buszokat, amelyek egyéb ként is az 1-es járat útvo nalán haladnak. ÍME KÉT alternatíva, d< meggyőződésünk, hogy i szakemberek többet is tud nának említeni. S ha igen akkor már csak a tettel vannak hátra. Mi remél jük, hogy a Volán 9-e számú Vállalat illetékese megtalálják a módját, mi képpen javítsák az 1-e- számú járatok közlekedésének rendszerét. Velkei Árpád Utasbosszantás? Szervezetlenség?
