Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
:9T!, augusztus IS, pénteK 5. oldal Derülátó és pesszimista tudósok Az ifjúság és a kiskunfélegyházi művelődési központ Néhány héttel ezelőtt Magyar Tudományos Lkadémia nagyjelentőségű Lözgyűlésén tárták fel elő- zör az ország távlati tudo- nányos kutatási tervét. Ez . tudományos terv — ma- iában véve is tudományos lkotás — a nyolcvanas vek közepéig kijelöli a nagyar tudományok útját, :apcsolatban a népgazda- ág hasonló időtartamú táv- áti tervével és a nemzetközi tudományos fejlődésiéi. Fontos kérdés azonban, logy milyen jellegzetességeket mutat a tudomány a zocializmusban, s helyze- e, eredményeinek megíté- ése társadalmunkban mijen különbözik a tudomá- íyok helyzetétől, hasznosí- ásától a tőkés országokban. Egy neves szovjet moiófus, F. L. Iljicsov akadé- nikus foglalkozik ezzel a problémával tudományos iolgozatában (társadalmi haladás és filozófia), s idézi egy svájci tudós megállapításait a tudományos és technikai forradalom társadalmi hatásairól. „Az emberiség kora — írja G. Eichelberg, svájci mérnök és filozopter — a feltevések szerint körülbelül 600 ezer esztendő. Képzeljük el most az emberiség történetét, mint valami 60 kilométeres maratoni futást, amely valahol a távolban kezdődik és egyik városunk központja felé halad, azt tekintve végcéljának, A hatvan kilométer távolság nagyobbik része igen göröngyös úton, ligeteken és őserdőkön át hahalad. Mi erről mit sem tudunk, mert csak a legvégén, körülbelül az 58— 59. kilométernél találunk a kultúra első megnyilvánulásaként kezdetleges szerszámokon kívül barlang- rajzokat, s csak a legutolsó útszakaszon, a 60. kilométer kezdeténél észleljük a földművelés egyre több jelét. Kétszáz méterrel a cél előtt a kőlapokkal borított úton római erődítmények mellett haladunk eh Száz méterrel ' távolabb középkori városok házai és palotái veszik körül futóinkat. Még ötven méter van hátra a célig. Egy ember áll ott, aki okos és megértő szemmel nézi a futókat: Leonardo da .Vinci. Már csak tíz méter van hátra. Kezdeténél fáklyafény és olajlámpák gyér világa. Ám az utolsó ötméteres hajrában meghökkentő csoda történik: káprázatos fény árasztja el az éjszakai utat, kocsik száguldanak tova, amelyek elé nem fogtak be állatokat, gépek zúgnak a levegőben, és a döbbent futót szinte elvakítja a foto- és televíziós riporterek lámpáinak fény- özöne... Tizenöt éve írták le ezeket a sorokat — alig több, mint egyetlen „méter” az emberiség hatalmas útján. S mekkorát ugrott azóta is a tudomány és a technika! De, a svájci szerzőt már akkor, amikor érdekes könyvét „Az ember és a technika” címmel megírta, rémképek gyötörték. Ugyanazt a kérdést tette fel könyvének végére érve, ami sok, egyébként jeles polgári tudóst, politikust és ideológust máig is foglalkoztat Nevezetesen azt, hogy a jelenkori tudomány és technika fejlődése nem veszélyezteti-e az emberiséget, s véleménye szerint ez a fejlődés felelős a válságokért korunkban, s sok esetben az emberi kultúra hanyatlásának jeleit is mutatja. A kérdés lényege persze nem a tudomány és a technika fellendülésében és szédületes eredményeiben rejlik, amelyek éppen az emberi kultúra nagy lehetőségeit újabb perspektíváit tárják fel. A válságos jelek sem magában a tudományban és a technikai fejlődésben mutatkoznak, hanem azokban a társadalmakban, amelyek a tudományt és a technikát elsősorban a fegyverkezés eszközének tekintik — mint ahogy mindig is annak tekintették, már akkor, amikor az egyszerű, dolgos szekerek kerekeire éles kaszákat szereltek fel, a gőzgépekből mielőbb hadigépeket kívántak gyártani, s akik az atomenergia felfedezése után az első atombombák kioldására parancsot adtak. Az élet azt mutatja, hogy az imperializmus korában a tudomány és a technika vívmányai egyre inkább a nyugtalanság és a félelem forrásaivá válnak. Az emberiség és a tudomány viszonyában a reális kérdés úgy hanzgik, hogy lehet-e korunkban, a társadalmi élet minden területén végbemenő gyors átalakulások, a tudomány és a technika viharos fejlődésének korában tudományos választ adni az emberiség eljövendő sorsáról? Előre látható-e az út, amelyen az emberi társadalom tovább halad? A szocializmus szemszögéből azt válaszoljuk, hogy az út előre látható, hiszen távlati terveink konkrétan ki is jelölik „kilométer köveit”. De a tartalmas válaszhoz nem elég a politikai nyilatkozatok optimizmusa, ezeket meg kell alapozni a tudományos munkápak és kutatásoknak is. A Szovjetunió viszont, mint vezető tudományos nagyhatalom, példázza, hogy a jelenkor tudománya a szocialista társadalmakban válságmentesen és a társadalom szolgálatában állítva, a termelőerők alapjaként fejlődhet. Az amerikai ideológusok azonban gyakran felteszik a kérdést, hogy mi a távola Iroi tudományos cél? Azt hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államokban, de például Svájcban, Svédországban, Dániában, a lakosság magas életszínvonalon él, de egyáltalán nem boldogabban, mint nagyapáik éltek. S, ha a kommunizmus céljai valósággá lesznek, nem következik-e be a szellemi válság kora éppen akkor, amikor minÁ Tungsram égek olimpiája A Tungsram termékei is „részt vesznek” a müncheni olimpián, ahol e márkás égőkből csaknem 120 000 Világít követi:pvA hotekben. A magyar cég a telje olimpiai falu, az ifjúság tábor, valamint a sajtó, rá dió- éstv-központ belső te i-ój-iek irilágítúcöe den anyagi létfeltétel rendelkezésükre áll majd. A burzsoá társadalmak hivatalos ideológiája minden értelmet, gondolatot és törekvést egyetlen szenvedélynek — a pénzszerzésnek — rendel alá, és minden bűnt vállal a meggazdagodás érdekében. Most pedig tükörbe néz és megriad, mert saját tapasztalatai alapján hajlamos megtagadni az értelmes emberi életlehetőségek jogos ígéretét is... Sz. E. Az intézmény színháztermében beszélgettem Bodor Miklóssal, a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatójával. A kényszer szorított bennünket a nagyterembe. A folyosókon, a klubszobákban, irodákban festenek, kovácsolnak, takarítanak. Bodor Miklós és munkatársai örülnek a felfordulásnak. Régen vártak rá. Szívesen vállalják az átmeneti kellemetlenségeket. Az ősszel csinosabb, vonzóbb külsővel várja vendégeit a kultúra egyik félegyházi központja. Hangverseny ételszag nélkül A helyiségek, a berendezés felújítására a városi tanács 350 ezer forintot sen tóduló ételszagot Az asztalon táblázatok, levelek. Már az őszi, téli szavazott meg. A kivitelezést a költségvetési üzem dolgozói végzik. Az érdekeltek abban is reménykednek, hogy — az átalakítás eredményeként — „szegényebb” lesz a művelődési intézmény. A hangversenyek hallgatói, a kiállítások látogatói a jövőben kénytelenek lesznek nélkülözni a Kiskunság Étteremből eddig bősége- évad tervei készülnek. Napra, órára megállapodnak a novemberben, decemberben, a jövő év első negyedében fellépő művészekkel. (Így lenne ez természetes, mégis dicsérnünk kell az itteni népművelőket, mert két kezünkön megszámolhatjuk, hogy a megyében hol dolgoznak hasonló előrelátással.) Lendvai Ernő Tudják, mit akarnak — Mit tartanak a legfontosabbnak az új évadban — kérdezem Bodor kunf élegyházi Városi Tanács és a városi KISZ-bi- zottság között létrejött Miklóst. Pillanatnyi tétovázás, mérlegelés nélkül válaszol; érződik, alaposan meggondolták, hogy mit és miért. — Az MSZMP Központi Bizottsága 1970 februárjában hozott ifjúságpolitikai határozatának érvényesítését tekintjük legfőbb feladatunknak. Természetesen a nevelésre, a kulturális ellátásra vonatkozó részekre gondolunk. Ismét „elővettük” a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1971. évi IV. törvényerejű rendeletét, valamint aKisIrodalmi estek Októberban kezdődik az Országos Filharmónia ifjúsági bérletsorozata. Az első koncerten Farkas Ferenc zeneszerző személyesen is részt vesz. Folytatjuk a Fiatalok a pódiumon sorozatot Idén Üjlaki Károly, Markaly Gábor, Mára! Enikő és Kovács P. József látogat Kiskunfélegyházára. 1973 első hónapjaiban Büros Gyöngyi, Vallai Péter, Fodor Tamás Szombaton minden hely az ifjúságé megállapodást — Szívesen hallanánk a „hogyanról”... — Arra törekszünk, hogy az ifjak jól érezzék magukat nélunk. Gazdagodjanak élményekkel. Legjobb szövetségesünknek a művészeti alkotásokat tekintjük. Tapasztalataink szerint csak igényes műsorokkal érdemes foglalkozni, ezekkel lehet tartós sikert elérni. Mondani sem kell, hogy figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat, az ízléskülönbségeket előadóestjére kerül sor. Már eddig kétszázhúszan váltottak bérletet az Állami Déryné Színház ifjúsági sorozatára. Kitűnően sikerült a program összeállítása. Láthatják-hallhat- ják a félegyházi diákok, ifjúmunkások — többek között — a Rokonok, a Ludas Matyi című színműveket. Sophokles Elektráját, Ránki György Pomádé király című mesejátékát. Nevét Bartókról szóló tanulmányok tették ismertté zenei közvéleményünk előtt éppen negyedszázada. Bartók műveinek elemzése Lendvai Ernő egész zenetudósi munkásságát végigkíséri. Honnan ered ez a lankadatlan érdeklődése a nagy zeneszerző művészete iránt? * * * Eredetileg matematikusnak készültem. Kaposvári gimnazistaként, 16 éves koromban jelen voltam Dohnányi Ernő hangversenyén. Ez az élmény fordította érdeklődésemet az új magyar zene felé. Dohnányi zenéje — így a magyar népdalokra írt Rura- lia Hungarica — akkor sóira nem hallott újdonságként hatott. A kaposvári gimnázium énekkara — Gellé- ri Emil tanár vezetésével — akkoriban rendszeresen énekelte Kodály vegyeskari műveit, és édesapám, aki a leánygimnázium igazgatója s maga is kórusvezető volt, énekkarával részleteket adott elő a Székelyfonóból. A legdöntőbb élmény a Nemzeti Zenedéhez kapcsolódik, ahol a háború alatt tragikusan elhunyt, feledhetetlen zongoraművész: Faragó György növendéke voltam. Az 50-es évek elején számmisztikával vádolták. Mi erről a véleménye? Minden hasonlat sántít, de volt idő, amikor eretnekként égették meg azt, aki az emberi test anatómiájával foglalkozott. Ilyen fogadtatás várta az én „zenei anatómiámat” is. Ahogy a klasszikus összhangzattan számokkal írja le a harmóniákat, a Bartóknál oly nagy szerepet játszó hangzáskaraktereket is legegyszerűbb számokkal jellemezni. Ebben semmi misztika nincs. Volt-e valami hatása az említett támadásoknak a további kutatások szemléletmódjára? Az alapkoncepción lényegében semmit sem változtattam. A vitáknak csupán annyi hatása volt, hogy újabb és újabb összefüggések felismerésére késztettek. Ezekben a hetekben Kodály stílusát elemzi a szeminárium résztvevői előtt. A hallgatók többsége részére az a legmeglepőbb, hogy — különböző zeneszerzői alkatuk ellenére — mennyi közös vonás található a két nagy kortárs és barát művészetében. Ez a nyelvi hasonlóság engem is meglepett. Ahogy Petőfi és Arany, Bartók és Kodály is közös nyelvetj Miben fogalmazható meg mégis a kettejük stílusa között mutatkozó különbség? A döntő különbség, hogy Bartók elsősorban a népzene ősi, primitív rétege iránt érdeklődött. Ez vezette többek között az arab népzene tanulmányozásához. Kodály a népzenében is a magas kultúrához vonzódott. A II. Kodály-szeminá- riumon jelentős többletet kapnak a hallgatók azzal, hogy Kodály pedagógiai koncepcióján és annak gyakorlati megvalósításán kívül zeneszerzői életművébe is mélyebben bepillanthatnak. Az eddigi előadások alapján mi a tapasztalata ezzel kapcsolatban? A magyar hallgatók fölényben vannak a külföldiekkel szemben; hallásuk kiműveltebb, a hangzatok felismerése sem okoz különös gondot nekik. A magyarok számára bizonyára segítség az, hogy olvashatták a korábbi Lendvai-tanulmányokat. Erről nem vagyok meggyőződve. Könyveimet nagyobb számban forgatják irodalmárok, filozófusok és képzőművészek, mint muzsikusok. Legutóbbi könyvemet sem a Zeneműkiadónál, hanem a Szépirodalmi Könyvkiadónál publikáltam. Erre a kötetre (Bartók költői világa) kapta meg idén az Erkel-díj L fokozatát. Es milyen visszhangja van munkáinak külföldön? Csak néhány fontosabb meghívást említek: minden évben előadásokat tartok Varsóban. A velencei Verdi-kongresszuson és a firenzei Toscanini-kong- resszuson vettem részt. Könyvem jelent meg Londonban és New Yorkban. Nem szűkítve le a kérdést csupán az iskolai oktatásra: hogyan látja zenei életünk és ebben is elsősorban a nevelés helyzetét és feladatait? Ügy gondolom, egy-egy város zenei életét az határozza meg, hogy rendelkezik-e erőteljes zenei egyéniséggel. Példának említem Tóth Ferenc kitűnő munkáját Komlón. A nevelés jelentőségét illetően ismét diákkorom döntő hatású kórusélményeire kell hivatkoznom. Ma hasonlíthatatlanul jobb a helyzet. Azok a fiatalok, akik Kodály kórusművein és Bartók Mikrokozmoszán nevelkednek, utat találnak a mai zene felé is. — Elkészült az Apolló Ifjúsági Klub programja? — A tagság szeptemberben vitatta meg a javaslatokat, a terveket Ezért, most csak annyit, hogy a programban hobby-félórák, tapasztalatcsere-kirándulások, szerzői, előadóestek, filmvetítések is szerepelnek. ök is számítanak a Kapus Béla irányításával dolgozó Ifjúsági Vegyeskar és a Nagy Jánosné vezetésével működő Kiskunfélegyházi Citerazenekar közreműködésére. A klubnak jelenleg^ százhuszonegy tagja van. A toborzást folytatjuk. — Szívesen hallanánk a szakkörökről és a művészeti csoportokról. — Elsősorban a szabás- varrás tanfolyam vezetői várják a fiatalok jelentkezését. Német és orosz nyelvtanfolyamot is indítunk, kezdőknek, haladóknak. A Versmondók Körébe a kulturális szemléken, a Ki mit tud?-on feltűnt tehetséges előadókat tömörítj ük. Az énekkarról már előbb is szóltam. Vázlatosan is változatosnak, igényesnek látszik a munkaterv. Közhely: min- «fc»—orafixam annyit ér. amennyit teljesítenek belőle. Az előkészületek alaposságát ismerve bízhatunk abban, hogy a kiskunfélegyházi művelődési központ maradéktalanul megvalósítja a kialakított elgondolásokat. Reméljük, hogy a népművelők fáradozásait a politikai, gazdasági, kulturális vezetők támogatják, segítik. A siker azonban attól is függ, hogy a kiskunfélegyházi fiatalok kihasználják-e a cikkünkben is ismertetett nagyszerű szórakozási, művelődési lehetőségeket. Heltai Nándor Bolondos nyár A szélsőséges nyári időjárás érdekes természeti jelenséget idézett elő a Me- csekal j án: összetalálkozott a fákon a tavasz és az ősz. A pécsi utcákat és tereket díszítő vadgesztenyefák egy része a minap másodszor is virágba borult. Az ágakon egymás mellett láthatók a hófehér, gyértyaszerű virágok és a tüskéshéjú, érett gesztenyék, akárcsak áprilisban, illetve október- JaeiV-
