Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
8. oldal üti, iwKusztus 18, p én tel Egy délután a nyomdában Lehet még aráiiyesabb Volt olyan időszak, amikor a látszat azt mutatta, hogy kevés a köz ügyeiért cselekedni kész, áldozatos ember. Ki ne emlékeznék az értekezletek túlburjánzásainak korszakára, s arra, hogy minden értekezleten szinte ugyanazok az ismerős arcok? Eszembe jut például az a meglett korú férfi, akivel annak idején nevezetesen mint tanácstaggal beszélgettem, s aki eközben gyöngyöző homlokát törölgetve még tizenegyféle tisztségét sorolta fel mint olyat, aminek a tanácstagi munkája mellett kellene eleget tennie ... Közéletünknek ezt a betegségét, mint nem egy hasonlót szerencsére kinőttük már. Napjainkban aligha találjuk egyetlen embernél a társadalmi megbízatásoknak ilyen halmazatát. Éppen azért, mert ellentétben a hajdani látszattal, nagyon sokan vannak, akik örömest vállalnak feladatot és cselekednek, ha a közösség ügyeinek előbbre mozdításáról van szó. Sokszor bebizonyosodott ez a tény. Elegendő csupán az év elején lezajlott, a népfrontbizottságokat újjáválasztó gyűlésekre utalni, hisz oly frissek még a választások lelkesítő tapasztalatai és a számadatai is. A megválasztott több mint öt és félezer népfront-bizottsági tag között 48 százalékot képviselnek az újdonsült tisztségviselők, akik azt megelőzően éppen a cselekvőkészségükkel tűntek ki, s akik megtisztelten vállalták a közhasznú ténykedést. Tegyük hozzá:- sok szép példáját lehetne felhozni máris az eddigi munkásságuk eredményeinek. Az iménti eszmefuttatást tulajdonképpen egy kimutatás juttatta eszembe. A Hazafias Népfront megyei titkársága által ösz- szeállított lista a helyi tanácsi választókerületek, a ■népfront-bizottságok tagjainak és a mindkét tisztséget viselőinek számáról. Érdekes adatokat tartalmaz. Kiderül belőle például, hogy megyei átlagban 22 százalékos azoknak az aránya, akik tanácstagok és népfrontbizottsági tagok is egyidejűleg. Hogy jó-e ez az arány? A korábbi évek tapasztalataihoz képest feltétlenül. De ha tallózni kezdünk a számoszlopokban, gyorsan rádöbbenünk: lehetne az arány még sokkalta jobb is. Mert íme, csak egyetlen összevetés: míg például Kalocsán a hatvanöt tanácstag és a népfront-bizottság hetven tagja közötf mindössze ketten vannak, akik mind a két tisztségei betöltik, Hajóson az ötver tanácstag, illetve a harminchat népfront-bizottsági tag közül huszonhatan vannak ilyenek. Bár számos hasonló példát ; felhozhatnánk még, a?. iménti párhuzamból is világős a következetetés: Kalocsán jó a közéleti munkamegosztás. Nyilván ala- posabb, eredményesebb is lehet a munka, márcsal azért is, mert könnyebb egy megbízatásnak szentelni az időt, figyelmet, mini kettőnek. És nem valószínű,! hogy kalocsai sajátosságról lenne szó. Társadalmi feladatokból szívesen részt vállaló emberek ugyanis — mint az oly sokszor bebizonyosodott — mindenütt szép számmal vannak. Csak „fel kell fedezni”, észre kell venni őket. S úgy me- gyészerte — a kalocsaihoz hasonlóan — még arányosabb lehet a közéleti munkamegosztás, hatékonyabbá a munka. Mindannyiunk hasznára. P. I. Szőnyegek, szettek, szőttesek Egy óra a kecskeméti népművészeti kiállításon Kilenc szövetkezet küldte el termékeinek egy részét — korántsem az eddig elkészült valamennyi termék prototípusát — a kecskeméti szakszervezeti székházban rendezett kiállításra. Egyetlen nagyméretű teremben szakértő dekoratőrök rendezték el a beérkezett anyagot, rendkívül ízlésesen. A bemutatót az első másfél nap alatt több mint ezren tekintették meg, s azóta sem csökken az érdeklődés. Érdekes módon mind több férfi érkezett és szólt elismeréssel a látottakról. m ff??- 7.. **.• > a,,;;'. • Szabó Gyuláné kunszent- miklósi pedagógus figyelmét a kiállításra a közeli parkban elhelyezett plakátok hívták fel. — Eddig elképzelni sem tudtam, hogy a háziipari szövetkezetekben ilyen sok ízléses, értékes kézimunka készül. Változatosak és soha meg nem unhatók a színes kalocsai hímzések. Üjszerűek számomra a kiskunhalasiak kékfestőre emlékeztető hímzett szettjei is. Rózsa Jánosné, a társadalombiztosítási igazgatóság ellenőre. A kiállítást rendkívül sikerültnek tartja. — Különösen szépnek, művészinek tartom a kis- kunfélegyháziak • batiszt szettjeit, a toledós áttöréssel díszített térítőkét és a kunszentmiklósiak újszerű szakállas szőnyegeit. (Arday Ildikó fiatal budapesti iparművész tervezte faliszőnyegek valóban nagyszerűen sikerültek. A kék-fehér-barna-fekete vaskos fonalból összeállított, szőtt és csomózott technikával készült darabok a szó legnemesebb értelmében művészi alkotások.) A jánoshalmiak kézitáskák az álcának kosár-kol\v‘7 - .stv22T' ■jÉ" Fogadás a megyei tanácson A Kodály-szeminárium vezetőit, tanárait és több hallgatóját fogadta szerdán, az esti órákban dr. Gajdács! István, Bács-Kiskun megye Tanácsának elnöke. A megjelentek — közöttük Kodály Zoltánná — nagy érdeklődéssel hallgatták a megye kulturális életéről, a zenei nevelésről, az ének- zenc4 tagozatú iskolák munkájáról adott tájékoztatást. A szívélyes hangú találkozón tizenegy országból érkezett zenepedagógusok beszélgettek a Kodály- módszer alkalmazásának további lehetőségeiről, a kecskeméti tanfolyam tapasztalatairól, a magyarországi élménygkcőJU Alpáron a háziipari szövetkezetben évtizedek óta fonják a kosarakat és kerti bútorokat. Nincsenek híjával a kísérletező kedvnek sem, újszerű használati és dekorációs tárgyakkal hívják fel a bemutató látogatóinak figyelmét. A képen látható kun fej hasított vesszőből készült hangulatos lakásdísz. (Pásztor Zoltán felvétele) Most kezdődött a második műszak a kecskeméti Petőfi Nyomdában. A nyomda dolgozóival és Ablaka István igazgatóval beszélgetünk ezen a forró nyári délután. — Nagy öröm mindany- nyiunknak — mondja az igazgató —, hogy sok éves vágyakozás után megvalósulhatott ez a korszerű, nyomda, ahol a legmodernebb eljárással, fényszedéssel készíthetjük majd termékeink nagy részét. Szerintem a nyomdászatban Gutenberg találmánya után ez a második mérföldkő. Üttörö munkát végzünk és szeretnénk bizonyítani az ország előtt, hogy ez a technikai eljárás helyes, követendő az iparunkban. Több automata, illetve félautomata gépsort is vásároltunk új üzemünkbe, amelyek alkalmazásával a fizikai munka csökkent, ugyanakkor a gépek kezelése nagyobb szaktudást követel. Az idősebb dolgozóink lelkiismeretes munkáját dicsérni tudom. Sajnos, vannak — elsősorban a szakmába nemrég bekerültek között —, akik hogy úgy mondjam nem nyomdász szívvel végzik munkájukat. Emiatt elég sok a géptörés és dolgozóink egy része nem használja ki fegyelmezetten munkaidejét. Ráadásul az átállás, illetve a nyomda átköltöztetése is jelentős kiesést okozott a termelésben. Ezért a munkaintenzitás további javulásától várjuk, hogy év végére több nyereséget képezhessünk, mint tavaly. — Itt dolgozunk mind a hárman, akik mint női könyvkötők elsőkként kaptuk meg a szakmunkás-bizonyítványt a kecskeméti nyomdában a felszabadulás után — mondja Bera Mi- hályné. — Tizennégy év telt el azóta. Elgondolkodom, hogy mint kezdő szakmunkásoknak, fiataloknak mennyivel mostohább körülmények között kellett dolgozni. Munkaidő előtt kötelességünk volt takarítani, a gépeket tisztítani... Csoportvezető a könyv- kötészetben Bera Mihályné. A nyomdában talán itt dolgozik a legtöbb fiatal. Szakmunkás-bizonyítvány- nyal a zsebükben a napokban kezdtek el tevékenykedni itt a lányok. Az elmúlt években ezen a munkahelyen sajátították el a szakmát. Tőlük érdeklődtünk, mi hívta őket erre a szép szakmára? — Az udvarunkban lakott egy néni, ő mesélt a nyomdáról — szólt Kovács Ágnes. — Édesanyám is itt dolgozik — mondja Fodor Aranka. És az elhivatottság, a szakmaszeretet? Erre jobbára vállvonogatás a felelet mind az öt lánytól, akikkel beszélgetünk. — Kevés a fizetésünk — tereli át a szót más „vizekre” Mezei Éva, Gyarmati Katalin, Herceg Aranka és a többiek. Vajon előbb nem jól kel- lene-e dolgozni és utána várni a jobb fizetést? — Nagyon szeretem ezt a szakmát, el sem tudom képzelni, hogy mást csináljak — vélekedik Bera Mihályné. — Nincs különösebb vágyam, kitüntetés, jutalom, majd jön ez magától... — Nőnek és egyre nőnek a feladataink — mondja Ablaka István. — Fontosnak tartjuk a szakmunkás- képzést. Az idén felszabadultak közül azoknak van jó fizetésük, 8 forintos órabérük, akik jelesen végeztek. A többieknek alacsonyabb. Most látszik, hogy érdemes szorgalommal eltölteni a tanulóéveket. A következő 5 évben valóságos könyvgyárat akarunk létrehozni Kecskeméten. Sok, főleg érettségizett, ezt a szakmát szerető fiatalra van szükségünk. Az idén százötvenen tanulják, ismerik meg a nyomdai munka különböző fázisait. Szeretnénk a fiatal anyák gondjain segíteni. Bölcsődét, óvodát építünk a kerítésen belül. Mintegy félmilliót költünk erre az elkövetkezendő két évben. Természetesen nekünk sem közömbös a dolgozóink keresete. Elsősorban a jó minőségű munkát vesszük figyelembe a bérezésnél. Tavaly is és az idén is már volt fizetésemelés. — Szinte hihetetlennek tűnik, de bizony már igazság, hogy „kinőttük” az új épületeket is. Kicsi a hely, nincs megfelelő raktárunk és vannak egyéb gondjaink. — Nagyszerű itt dolgozni. Tisztaság van. Kényelmes, szép mosdó, öltöző, ebédlő, büfé szolgálja a kényelmünket — mondja Gö- möri Menyhért, aki a szedőteremben dolgozik, és készíti társaival együtt nap mint nap a Petőfi Népét is. — Igazán mindennel meg vagyunk elégedve. Egyet azonban semmiképpen sem értünk: aki tervezte ezt az épületet, nem gondolt arra, hogy szükségünk lenne levegőre, szellőztetésre? — Már egyszer rosszul is voltam — szól Kása Gergely korrektor. — 40 fok körüli a hőség a nyári napokban. — Nem lehet ablakot nyitni — mondja társai nevében a zajos gépteremben özvegy Bende Jánosné. — Ha már így csinálták meg a termeket, jó lenne egy légkondicionáló berendezés... — A mennyezetre ventillátorokat szereltettünk, az irodákban is hasonló kis szerkezetek kavarják a levegőt. Tudjuk, hogy kevés ez ... amíg légkondicionáló berendezést tudunk felszereltetni, bizony nem kis idő eltelik. Egy másik gondja a dolgozóinknak a közlekedéssel van. Szombaton a második műszakban dolgozók ugyanis gyalog kénytelenek hazamenni, mert egy órát kell várniok este a félkilences buszjárat hiánya miatt. Ezért kérjük is az illetékeseket, hogy minden kéthetenként, alkalmazkodva az itteni műszakhoz, állítsák vissza a félkilences járatot. Aranyszalagok futnak a gép orsóin. Az Éva vermut címkéit készíti a fóliázógépen Nagy Erika. — Egy éve dolgozok itt, ismerkedek a sokfajta érdekes gépekkel. Megkedveltem ezt a szakmát össze sem hasonlíthatom a régi munkahelyünkkel az itteni körülményeket. Az egyik terem felében rengeteg könyvlap. Rajta a szöveg angol nyelvű, egy másik tömbben egymásra rakott lapokon színes képeket látok francia nyelvű ismertető szöveggel. Utolsó munkafázisához érkeztek a magyar—orosz, illetve az orosz—magyar szótár elkészítésével. És még ki tudná felsorolni, hányfajta folyóirat, ismeretterjesztő füzet, prospektus, plakát szalad le naponta a szalagokról . „ — Darabszámban meg sem tudom mondani, menynyi, hányfajta terméket készítünk egy év alatt. A könyv súlya, ami kikerül a nyomdánkból, mintegy ezer tonna. Az összes egy év alatt itt készült termék pedig 600 vagonban fér csak el. De jövőre még többet akarunk termelni, megvan rá a lehetőségünk. A Kossuth Nyomdával kötöttünk kooperációs szerződést. Ezenkívül exportfeladatokra is vállalkozunk. Angliából, Svédországból, NSZK- ból és a francia Renault- gvárból érkezett megrendeléseknek szeretnénk maradéktalanul eleget tenni — mondta befejezésül Ablaka István igazgató. Szél sem rezzen, észrevétlenül telepedik ránk a meleg nyári éjszaka. Az cfset rotációs gép hengerei közül egy most készülő könyv lapjai rohannak ki. Pár hónap múlva ezen a gépen készül majd az új formájú, színes nyomású Petőfi Népe is. S ez egy újabb mozzanata, tanúbizonysága lesz a megváltozott, új technikát alkalmazd Petőfi Nyomdának, s az itt dolgozók szaktudásának. Csabai István lekciója, a kalocsaiak nagyméretű asztalterítői előtt hosszasan időzik a kecskeméti Fodor Istvánná. — Nekem az egész kiállítás nagyon tetszett — mondja. — A kalocsai kézimunkák pedig mindenképpen „odakapják” a látogatók szemét. Rendkívül ízlésesnek találom a kiállított gyermekruhákat is. A kiskunfélegyházi batiszt térítők egytői-egyig remekművek. A látogatók folyamatosan érkeznek. Kislányok és ifjú hölgyek, asszonyok bevásárló táskával, nagy- rttamakorúak — akik rövid nézelődés után szemüveget vesznek elő és aprólékos gondossággal tanulmányozzák a kiállít^ termékeket. A kiállítás egyetlen hétig tart nyitva. S. K.
