Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
t olflal 1972, augusztus 18, péntcfc ' „MUNKAVÉDELMI INTÉZKEDÉS” — ez a címe annak a jegyzőkönyv-, s tényállásszerű iratnak, amelynek kézhezvételekor aligha örül a felelős vezető, mondjuk egy vállalati igazgató. A Szakszervezetek megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelői olyankor küldenek ilyet, amikor valahol megszegik a munkavédelmi óvórendszabályokat. Legutóbbi ottjártunkkor éppen a Mezőgép Vállalat igazgatójának címzett ilyen átirat került le az írógépről. Az ‘intézkedés Csonka László súlyos balesetével kapcsolatos. Eszerint — augusztus 11-én délelőtt fél 11 órakor a Bimbó János kőműves által készített állvány egyik „anyaga” a terhelés következtében eltörött, s az állványon dolgozó Csonka László a felrakott téglatömeggel együtt leesett. A munkás súlyos sérülést szenvedett. Az óvórendszabály értelmében az állvány építését irányító dolgozó köteles a beépítésre kerülő állványanyagot darabonként átvizsgálni, s gondoskodni, hogy megfelelő minőségű állványanyagot használjanak feL Ez esetben ez Kör- möczi Imre művezető és Bálint István brigádvezető kötelessége lett volna, de ők ezt nem tették meg. A munkavédelmi felügyelő — Gróf István — a mulasztást megállapította. A bűnvádi eljárástól eltekint, ám jogkörénél fogva Körmöczi Imrét és Bálint Istvánt — mulasztásukért — 500—500 forint pénzbírsággal terheli. Minderről azzal a figyelmeztetéssel értesül az igazgató, hogy ilyen tekintetben tartsanak nagyobb fegyelmet a vállalatnál; ismertessék az intézkedést az építőbrigád mitaden tagjával, s fizetessék ki a felelősökkel a pénzbírságot. “ NE MONDJA SENKI, hogy „itt azért olyan nagy mulasztás nem történt”. Elvégre Bimbó János kőművesnek éppúgy ismernie kell az állványépítés szabályait, mint a munka irányítóinak, akik talán éppen ezért nem néztek utána, valóban kifogástalan-e az állvány minden darabja. Pedig elég csak néhány hosszanti hasadás a gerendában vagy egy-két görcs, már is benne van a veszélyforrás. A vizsgálat itt is kiderítette, hogy bár a terheléstől törött el a gerenda, ha az megfelelő, ép, attól a súlytól még nem lett volna szabad eltörnie. ’„Kis” mulasztás?... És ha Csonka László úgy esik, hogy — ő alul, s rá a téglarakás? Szerencsére nem így történt, de a baleset így is súlyosnak minősült Egyáltalán; munkavédelmi kérdésekben rendkívül káros „kis” és „nagy” mulasztási kategóriákat felállítani. Azt egyiknél se lehet tudni, milyen súlyos baleset származhat belőle. Mint ok, csak egyféle van: mulasztás. Bizonyítsunk. Az előbb Ismertetett eseten kívül is sajnálatosan sok példát sorolhatnánk. A gépkocsivezetőtől ittas vezetésért *. évre bevonták a jogosítványt. A vállalat mérnöke nem is adott neki gépkocsit. A mérnök „Kis” mulasztásból halál fölöttese, az igazgató már „jó ember” volt; ő adott autót a fiúnak. A legény meg is hálálta: Baja utcáit megpermetezte szállítmányával, a mérgező hatású vegyszerrel. Megint csak ittasan vezetett. A jogosítványt újabb 2 esztendőre bevonták tőle. AZ IGAZGATÓ méltatlankodott, amikor őt is felelőssé tette a munkavédelmi felügyelő, s 2009 forint birság fizetésére kötelezte. Holott, ha nem ad gépkocsit a jogosítványától 2 évre megfosztott sofőrnek, akkor... Egyébként a gépkocsivezető büntetésiről ő is éppúgy tudott. Vagy. Senki sem állítja, hogy ha valaki gépkocsiban hagyja a slusszkulcsot, büntetendő cselekményt követ el. Ez igazén „kis” mulasztás, vélhetik sokan. Míg következménye nincs. Talán egy hónapja, hogy egy gépkocsivezető hagyta így az autóban a slusszkulcsot. Mialatt ő „benézett”, egy rakod ómunkás ült be a kocsiba, s elindította. Halálos balosé cet okozott. Közvetlenül 6 követte el, de ha a másik rrfttgához veszi a slusszkulcsot, semmi baj nincs. Ugye, hogy nincs már ilyenkor „kis” vagy „nagy” mulasztás, csak mulasztás. Az ezt megelőző példa ama számosak közé tartozik, amikor a munkát irányító vezetők maguk szegik — vagy szegetik — meg az óvórendszabályokat. Többször egyenesen „népgazdasági érdek”-re hivatkozva. Hogy sajnos a .kétszeri háromszori szép ■ szó sem használ egyeseknél, egy aclat-u 1 is alátámasztható. Egyetlen munkavédelmi felügyelő a "múlt < hónapban tStíb mint 8080 forint pénzbírságot szabott ki — 200-töl 2000 forintig terjedő összegekben — munkavédelmi óvó- .-rendszabályok megszegéséért. MlfiííT EH azonban valakinek a zsebébe nyúlni azért, hogy olyan alapvető kötelességére ráébredjen. mint az embervédelem?! Tóth István Partszervezés — pártirányítás ’ . -.' . őrben Az utóbbi félévben több alkalom és mód nyílt a termelőszövetkezetek kommunistái mOníra is, hogy megvizsgállak szűkebb közösségükben, szövetkezetükben milyen a kapcsolat a vezetők és a vezetettek között? Mennyiben érvényesül ebben a kölcsönös bizalom: korlátozás nélkül gyakorolhatják-e a tagok a törvényben is lefektetett jogaikat. Rövideb. ben úgy is mondhatnánk, milyen a szellem szövetkezetükben. A jó közszellem feltétele Az év végi beszámolók, a zárszámadást megelőző taggyűléseken, majd ezt követően is a kommunisták nagy felelősségtudattal tették szóvá a szövetkezeti életben tapasztalt hibákat, káros jelenségeket. A felszólalók egy része azt kifogásolta : gyakori, hogy nincs meg a kellő összhang a tsz vezetése — elsősorban annak elnöke — és a pártszervezet között. S bár a párttagság csupán egy kisebb hányada a szövetkezeti tagságnak, de a közte és az egyes vezetők közötti együttműködés mikéntje alapvető mércéje a közös gazdaságokban uralkodó közszellemnek, ha úgy tetszik, a szövetkezeti demokráciának. A szövetkezeti kommuA íSrnté gombák ellen Az Erdészeti Trdományos Intézet Alpokalja! Kísérleti Állomásán kísérleteket folytatnak faroníó gombák terjedésének megakadályozására. nisták túlnyomó többsége kétkezi dolgozó, aki maga is közvetlenül érzi, tapasztalja a gazdasági vezetés intézkedéseinek hatását. A párttagok együtt élnek, közös a sorsuk pártonkívüli társaikéval. Ám ha a munka- és életkörülményeikben teljes is az azonosság, mégsem lehet egyenlőség- jelet tenni közéjük. Nem lehet, mégpedig azért nem, mert a kommunisták öntudata, felelősségérzete általában nagyobb, mélyebb, mint a nagy átlagé. Ebből következik, hogy a hibákat is bátrabban és gyakrabban teszik szóvá. S emiatt gyakrabban is kerülnek szembe a jogaikkal túlzottan élő, vagy néha visszaélő szövetkezeti vezetőkkel. Bátorítani bírálatra Ha napjainkban a korábbinál több bírálat hangzik el a szövetkezeti vezetőkkel szemben, ez nem valamiféle „vezetőellenességet” tükröz, hanem azt bizonyítja, hogy a kommunisták mind jobban élnek a szervezeti szabályban biztosított jogaikkal. Éppen ezért a kommunisták körében kialakuló pártszerű bírálat szellemét nem nyirbálni, hanem bátorítani kell. Mint ahogyan ezt a pártvezetés teszi akkor, amikor minden fontos társadalmi, gazdasági probléma megoldásához kéri a párttagok őszinte véleményét, kommunista áldozat- vállalását. Ebben az egyre tisztuló közszellemben még inkább káros, ha egyes szövetkezeti vezetők figyelmen kívül hagyják, semmibe veszik a kommunisták véleményét. Hogy nem mondvacsinált. hanem valós ez a probléma, azt számos példával lehetne bizonyítani. Azonos jogokkal Elég gyakori, hogy a tszelnökök egy része — sürgős elfoglaltságára hivatkozva — nem vesz részt a párttaggyűlésen. Nem egy közülük, ha részt is vesz, ezt nem mint a többiekkel azonos jogú párttag teszi, hanem úgy viselkedik, úgy szólal fel, mint aki „felette” áll a párttagoknak; utasítgat, kioktat, fölényes, kedik stb. Holott a szervezeti szabályzat őket sem ruházta fel több joggal a taggyűlésen, a párt életében, mint bármelyik más párttagot Nem egy szövetkezetben rossznéven veszi az elnök, ha a pártvezetőség arra kéri fel, hogy a szövetkezet gazdálkodásáról, helyzetéről számoljon be a vezetőségnek vagy a taggyűlésnek. Egyesek ilyenkor arra hivatkoznak, hogy a beszámolás sérti a szövetkezeti törvényben és ai alapszabályban biztosított önállóságukat jogaikat Valójában az önállóság helytelen értelmezéséről van itt szó. Arról, hogy az ilyen szövetkezeti vezetők nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni: a párt politikájának szerves, elidegeníthetetlen része a gazdaságpolitika. A párt soha nem mondott le és nem is mondhat le arról, hogy irányítsa az állampolgárok életét, élet- színvonalát biztosító gazdasági folyamatokat. Igaz, ezt az új gazdaságirányítás rendszerében nem úgy teszi, hogy részleteiben megszabja a tsz-vezetők tennivalóit. A kezdeményezés, a termelési folyamatok irányításának széles skáláját biztosítja számukra, de egybep rendszeresen ellenőrzi, hogy ezek egyaránt szolgálják az egyéni, a csoport- 'és az össztársadalmi érdekeket. Az ellenőrzés joga pedig mindenekelőtt az alapszervezeteket illeti meg. Tehát a párt vezető szerepét, politikájának érvényesülését csorbítja, csökkenti az a szövetkezeti vezető, aki ki akarja magát vonni az alapszervezet ellenőrzése alól. Az utóbbi időben több bírósági eljárás mutatta, hova vezethet a rosszul értelmezett önállóság, a pártellenőrzés semmibevevése. A magukat tévedhetetlennek hitt tsz-vezetők előbb- utóbb vakvágányra futnak, s kárt okoznak annak a közösségnek, amely őket vezetőnek választotta. Számos nagy szaktudású, értékes szövetkezeti vezető kerülhette volna el dicstelen sorsát, ha nem helyezi magát a kommunista közösség fölé, ha megszívleli az „egyszerű” párttagok bírálatát. A hatékonyabb ellenőrzés eredménye Az utóbbi időben élénkülő] bírálat nem jelenti a hibás vezetési stílus általános elharapódzását. Még csak arról sincs szó, mintha napjaink társadalmi „terméke” lenne a vezetői jogokkal való visszaélés. A szövetkezeti elnökök többsége1 becsületesen teljesíti megbízatását, s az a jellemző rájuk, hogy a párt- szervezettel. a termelőszövetkezeti tagsággal vállvetve dolgoznak a szövetkezetük boldogulásáért. Az eredményeket, a sikereket nem kizárólag maguknak tulajdonítják; tudják, hogy részesei — gyakran fontos részesei — azoknak. Megszívlelik a bírálatot, figyelembe veszik az okos javaslatokat. Az pedig, hogy napjainkban a korábbi időszaknál hamarabb és esetenként élesebben kerülnek a közvélemény elé a tsz-vezetők hibái, éonao azt bizonyítja, hogy hatékonyabb a párt- és a társadalmi ellenőrzés. Emiatt felszínre kerülnek azok a vezetés- és magatartásbeli hibák is, amelyek korábban is léteztek, de épnen a kommunisták bátortalansága miatt rejtve maradtak. Napjainkban mind jobban növekszik a kommunisták felelőssége szűkebi# közösségükben a tiszta, alkotó légkör biztosításáért, A szövetkezeti gazd-=>sá*«-flt többségében ez Hő valós*g, de annak kell lennie valamennyi szövetkezeti gazdaságban. r*" —-*#**)»**---•*r■ T M. S, ä Ősi mesterségek nyoméban A kötélverő Amikor Kiskunhalason Peics Antal kötélverő mestert keresem, minden megkérdezett szívesen igazít útba: az iskola mögötti utcában. a sutlikban találom meg. (A soha nem hallott szó zsákutcát jelent.) A gondosan karbantartott családi ház. a magastörzsű rózsák és egynyári virágok nyugalmat, derűt árasztanak. Ilyen az idős emberpár is, aki itt lakik: Peics Antal és^felesége. A ház hátsó frontján hosszú, nyitott folyosó, végében a fonókerékkel. Itt készülnek évtizedek óta a megyeszerte hír§s és keresett kötelek. — Ahogya* az apámtól hallottam, már az ő nagyapja — tehát az én ükapám is köteles volt — mondja Peics bácsi, amikor szép szakmájáról kérdezem. —• Mindannyian nagyon szerettük ezt a mesterséget Ha visszaszámolok, kétszázötven esztendeje ezt csináljuk. A családunk Horvátországból, Vukovárról származik. Persze, azért sokfelé laktunk. Jómagam Élesden, Bihar megyében szabadultam fel. 1919-ben. Apámtól tanultam. — Kérem, Peics bácsi, mutassa meg nekem, hogyan készül a kötél? — Természetesen jó, tartós árut csak jó nyersanyagból lehet fonni. A munka tehát azzal kezdődöt, hogy megveszem a jó minőségű, hosszúszálú tilolt kendert. Ezután szintén fontos művelet következik, a gerebenezés. (A műhelyben szemügyre vesszük az ujjnyi hosz- szú acélfogakkal ékített, furcsa szerszámot. Ezt a gerebent ugyancsak sokat használták, fényesre kopott valamennyi része.) Amikor már egyetlen törmelék sincs, csak a kenderszálak tisztán, akkor következik a fonás művelete. A fonókereket valaki hajtja — hozzám egy velem egykorú nyugdíjas jár segíteni —, én pedig megfelelő hosszúságúra alakítom, sodrom a készülő istrángot, kötőféket, nyűgöt, hinta-, pányva-, vagy halászkötelet. A kész árut Peics bácsi raktárban tárolja. Finom kenderillat lengi be a tágas,szellős helyiséget. Zárt rendben állnak a kész kötelek. Az idejáró vevők bizonyára nem kénytelenek válogatni, hiszen minden darab hajszálpontosan egyforma. Január elseje óta nyugdíjas vagyok. Kötélfonásra ritkán kerül sor. Csak annyit csinálok, amennyit innen, a háztól elvisznek. Régebben sok tsz vásárolt kötelet a szövetkezettől is, ahol tag voltam. A házaspár tavasszal ünnepelte ötvenedik házassági évfordulóját. Derűsek mindketten és az apróbb bajokat leszámítva egészségesek is. Ottjártamkor Budapestről vártak vendégeket, üzemmérnök unokájukat a két dédunokával. Esténként römiznek, ultiznak, vagy nézik a televíziót. Azt mondják, már csak húsz évig akarnak így élni. ......-----j ' S.
