Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

«. oWpJ 1912. Július 5, szerda Nagyüzemi festők Bács-Kiskun számos öze­mében honosították meg a termelékeny, futószalagsze­rű festés technológiáját, amely végső mozzanatként a szárítást is magában fog­lalja. A termék tehát akár használható is, miután le­kerül a szalagsor végéről. Az EK A kalocsai gyárá­nak festőműhelyében mű­szakonként 600—700 por- és páramentes „világítótestet”, armatúrát festenek ilyen módon. Képünk az itt dol­gozó, Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigád két tagját, Kóré Árpádot és D. Szabó Istvánt mutatja be munka közben. (Pásztor Zoltán felvétele) Kicserélték a tapasztalatokat Szövetkezeti szocialista brigádvezetők értekezlete Ersekcsanádon A múlt év tavaszán ta­nácskoztak először Sükös- dön a helybeli és a nemes­nádudvari mezőgazdasági szövetkezetek szocialista brigád vezetői. Akkori ta­pasztalatcseréjük alkalmá­val határozták el, hogy ezt a gyakorlatot rendszeresí­tik. A brigádvezetők mun­kájához segítséget adott az MSZMP Központ Bizottsá­gának múlt évi decemberi határozata, amelynek meg­valósításáról a napokbán Ersekcsanádon tanácskoz­tak a bajai járás három északi községének, Érsek­csanádnak, Sükösdnek, Ne­mesnádudvarnak termelő­szövetkezeti szocialista bri­gádvezetői. Muharos Sándor, a Ba­jai Állami Gazdaság párt- bizottságának titkára tar­tott bevezető előadást, amelynek keretében a me­zőgazdaságban dolgozó szo­cialista brigádok munkájá­nak jelentőségét, a széles körben kibontakozott mun­kaverseny eredményeit méltatta. A vitában kifej­tette véleményét Kecskés Sándorné és Horváth Tiva­dar érsekcsanádi szocialis­ta brigádvezető, felszólalt a sükösdi Arany Kalász Tsz, valamint a Bajai Ál­lami Gazdaság gépműhe­lyének szocialista brigád­vezetője. Szvorény János, a megyei pártbizottság mun­katársa a szocialista bri­gádvezetők rendszeres ta­pasztalatcseréjének jelentő­ségét hangsúlyozta. Kürtös Ádám érsekcsanádi községi párttitkár a tanácskozáson elhangzottak összefoglaló­jaként arról beszélt, hogy hasonló tapasztalatcserére, a jó módszerek egyezteté­sére, azok gyakorlatba át­ültetésére nagy szükség van, mert előmozdítja a szocialista brigádmozgal­mat. Végül a tapasztalatcse­rén részt vett brigádvezetők a naplók vezetésének leg­jobban bevált módját vi­tatták meg, majd megte­kintették az érsekcsanádi Búzakalász Tsz baromfite­lepét. Papp István párttitkár Nemesnádudvar rr\? r iizeves a kecskeméti nyugdíjas klub A kecskeméti nyugdíjas klub fennállásának 10. év­fordulója alkalmából bará­ti összejövetelt rendeztek hétfőn este a klubtagok a Hírős étteremben. A kis ünnepségen Imre Gábor klubelnök emléke­zett vissza az elmúlt év­tizedre, az alapításra, ami­kor még Tóth László volt a nyugdíjas klub elnöke. Beszédének szép gondolata volt, hogy a jó közérzetű nagymamák, nagyapák me­legebbé, barátságosabbá te­szik a családi légkört, s a jókedvű nagyszülőket az unokák is jobban szeretik. Területi csoportokat szerveznek a klSIpúrban Cél: a gyorsabb ügyintézés A kisiparosok érdekvé­delmi feladatait a Kisiparo­sok Országos Szervezetének megyei titkársága mellett eddig a járási helyi csopor­tok látták el. Az év végéig az utóbbiak helyett négy körzeti csoportot létesíte­nek: Baján, Kalocsán, Kis­kunhalason, valamint Kecs­keméten. A hozzájuk tarto­zó területek határa azonos lesz a közigazgatási hatá­rokkal. Az új név megnö­vekedett hatáskört is takar. A jelenlegi felépítés meg­változtatását a közigazgatás decentralizálása követelte. Ennek jegyében jóval több döntési jogot kaptak a köz­ségi tanácsok Rájuk ruház­ták az iparfelügyeleti ha­táskört is. Az eddigi öt vá­rosi és hat járási szerv he­lyett hatvan iparjogi ható­sággal kellene a kisiparos teí?ületekn*k kapcsolatot tartani. Például az iparen­gedélyek kiadására jogosult helyi tanács a Kecskemé­ten működő megyei titkár­ságtól kéri a javaslatot, amely viszont az ehhez szükséges véleményeket a helyszínen gyűjti össze. A távolság növekedésével te­hát egy bürokratikus út­vesztő alakulna ki, az ap­parátus átalakítása nélkül. Ezután a példaként emlí­tett feladat is a körzeti csoportokra hárul, amelyek a szolgáltatás fejlesztési kérdésekben szintén köz­vetlen partnerei lesznek a tanácsoknak. Ez a módszer elősegíti, hogy a döntések, határoza­tok alkalmazkodjanak a he­lyi körülményekhez. A kör­zeti csoportok tartják fenn az adóvéleményező bizott­ságokat. A körzeti csoportok na­gyobb részt vállalnak az egyéb tevékenységből, töb­bek között az anyagbeszerzés és a továbbképzés össze­hangolásából. Az eddigi ta­pasztalatok szerint ugyanis a továbbképzésben hátrá­nyos helyzetben voltak a helyi alapszervekkel ren­delkező községek kisiparo­sai. Elvileg rendezhettek ugyan tanfolyamokat, vi­szont általában hiányzott az egy-egy szakmai kurzus indításához szükséges lét­szám, a járási csoportok ál­tal indított tanfolyamokról pedig kimaradtak. A körze­ti csoportok veszik át a megyei titkárságtól a lakos­ságtól érkező panaszok ki­vizsgálását is. A helyben létesített bizottságok lénye­gesen gyorsabban intézked­hetnek majd a vitás ese­tekben. Az új szervezet működé­sét a Kecskeméten létesí­tett csoport munkáján pró­bálták ki, így a fent leírtak jó részét már a gyakorlat is igazolta. A függetlenített munkatársak mellett az ügyek intézésében nagyobb szerepet kapnak a társadal­mi aktivisták. P. M. A jó közérzet, a rendszer iránti bizalom mélyülésé­nek fontos eszköze a nyug­díjas klub, ahol nyugodt, kulturált körülmények kö­zött tölthetik idejüket az öregek. Köszönte a támogató szervek eddigi segítségét is, de a nyugdíjasok nevé­ben éreztette olyan aggá­lyát, hogy lassan leszűkül­nek a lehetőségek a ki­egyensúlyozott, derült együttlétre. Tíz éve kis lét­számmal indult a klub, s jobbára értelmiségiekből tevődött ki a tagság. Azó­ta más társadalmi rétegek­ből egyre bővül a klubtag­ságra aspirálók köre, így az otthont adó szakszer­vezeti székházban is mu­tatkoznak helyiséggondok. Farkas József megyei népfronttitkár köszöntötte a jubiláló nyugdíjasokat, s ígérte, hogy a népfront­mozgalom minden erejével támogatja kéréseik mielőb­bi teljesítését. s, (t) 25. Posta Rozália megjelenik a vizsgálóbíró előtt. Félén­ken, alaposan begyulladva. — Üljön le — s a vizsgálóbíró sétálni kezd a sző­nyegen. — Mióta van dr. Váriék szolgálatában? Fi­gyelmeztetem, csak az igazat vallja, mert úgyis min­dent megtudunk. Hazugság esetén börtönbe kerülhet. — Jaj, jaj — sír fel a lány, s beszél. A vizsgálóbíró néha megáll, s a lányra néz. — Három éve szolgálok az úréknál. Igazán rendes, finom emberek. Jó bért adnak, szobát és ellátást. A nagysága... — Balátai Jenőt ismerték már régebben? Járt ide fel magukhoz? — Nem, kérem! A mérnök úr hat hónappal ezelőtt érkezett. De arról nem tudok, hogy előtte is... Vári doktor úr csak úgy szólítja, Jenő. Balátai úr is te­gezi ... tegezte az ügyvéd urat. — Kik látogatták Balátai Jenőt, amíg itt volt? — Senki. Még az ügyvéd úrék társaságát is kerülte. Nagyon magának való ember volt. — Mikor szokott hazajárni Balátai úr? — Reggel korán elment, a szobáját délelőtt szoktam Ismét a pénzért kapott elismerésről Lapunk május 19-i szá­mában szóvá tettük, hogy a magánautósoknak a Ma­gyar Autóklub szervezetei 40 forintért adják ki a hű­tőrácsra szerelhető Baleset- mentes közlekedésért em­lékplakettet. Cikkünkben vázoltuk ennek okait, sőt, utaltunk arra, milyen el­lenérzést váltót ki ez az in­tézkedés a magángépkocsi- tulajdonosok körében. La­punkat eljuttattuk a Ma­gyar Autóklub főtitkárá­nak és az Állami Biztosí­tó vezérigazgatójának. A válaszokat az alábbiakban idézzük: ,,A magam részéről há­lás vagyok — írja Matykó Vilmos, a Magyar Autó­klub főtitkára —, hogy a lap ilyen formában vetette fel a problémát. A Magyar Autóklub a közeljövőben megkeresi az Állami Bizto­sító vezérigazgatóját és is­mételten kérni fogja, hogy a megvont támogatást új­ból biztosítsa. A Magyar Autóklub harcolta ki a magánautósok elismerő ki- tüntetsét és öt-hat éven keresztül az Állami Bizto­sítóval együttműködve és támogatásával ez a mozga­lom jól funkcionált. Eb­en az időben 500—600 autós kitüntetése volt ese­dékes. Ma már ez a szám több ezerre tehető és a klubnak miniszteri rende­let értelmében valameny- nyi magánautósnak ki kell adnia a kitüntetést. Ilyen körülmények között jutot­tunk el odáig, hogy az iga­zolvány és a gomblyukjel­vény kiadását vállaljuk, a jelvények előállítási költ­ségeit azonban nem.” Szász Endre, az Állami Biztosító ügyvezető igazga­tójának levele így hangzik: ,,A Magyar Autóklubbal való kapcsolatunkban min­dig nagy súlyt helyeztür' a kármegelőzésre. Lehető­ségeink szerint e célra anyagi eszközöket is ren­delkezésre bocsátottunk. Az ilyen célra adott összege­ket az elmúlt években je­lentősen emeltük. Azok ho- vafordítását illetően min­denkor a Magyar Autó­klub javaslatait vettük fi­gyelembe. Ezért az általuk adott összegek felhaszná­lása az egyes években kü­lönböző célokra történt Amíg 1967-ben a baleset- mentes közlekedés jelvé­nyeire fordítottak megha­tározott összeget, addig 1968-ban ennek háromszo­rosát fény szór ó-b eállító be­rendezések vásárlására költötték. Az általunk adott pénzösszeg az 1967. évihez viszonyítva, 1971-ben an­nak majdnem négyszere­sét tette ki. Azért emlí­tettem az 1967-es évet. mert a Magyar Autóklub ekkor szerepeltette utoljá­ra a balesetmentes jelvé­nyeket.” A két levél — enyhén szólva — ellentmond egy­másnak. Tény, hogy az Ál­lami Biztosító jelentős ösz- szeggel segíti a Magyar Autóklub tevékenységét, s támogatás megvonásáról szó sincs. Kinek van még­is igaza, azaz hogyan old­ják meg a magánautósok — nem pénzért — jelvény­nyel való ellátását? Nehéz lenne erre egyértelműen válaszolni, ennek jogát át­engedjük a Magyar Autó­klub, illetve az Állami Biz­tosító felügyeleti szervei­nek. Tennénk azonban egy megjegyzést, amelyet a té­mával kapcsolatos beszél­getésekből szűrtünk le. Szász Endre, ügyvezető igazgató a szóban forgó — tehát az 1972. évben ki­adásra kerülő — jelvények előállítási költségeit, mint­egy 60 ezer forintot hajlan­dó a Magyar Autóklub rendelkezésére bocsátani. Mi az, ami gondot jelent? Csupán az, hogy jövőre mór több 10 ezer autós büszkélkedhet öt-, vagy tízéves balesetmentes köz­lekedéssel — ami nagyon jó dolog —. de jelvénnyel való ellátásuk, elismerésük már milliókat követel. Ezért várat magára a dön­tés, az intézkedés. Jó volna mégis, ha a tárgyalások mihamarabb befejeződné­nek, s a minisztériumok — figyelembe véve az auto­mobilizmus erőteljes fejlő­dését — évekre előre meg­határoznák: ki finanszíroz­za, ki lássa el a baleset- mentes közlekedésért em­lékjelvénnyel a magán­autósokat ! Gémes Gábor rendbe rakni. Este meg későn jött haza. De volt, ami­kor egy hétig se mozdult ki a szobájából. — Hány kulcs van ehhez a házhoz? A lakáshoz? — Hát a nagyságos asszonynak és az úrnak, nekem, meg Balátai úrnak is volt. — Szóval négy kulcs volt? — Igen. / — Dr. Váriék elvitték a kulcsaikat? — Miért vitték volna el? Nálam hagyták. Én tu­dom, mikor jönnek meg, mert előtte mindig írnak, vagy telefonálnak, táviratot küldenek, és én várom őket az állomáson. — Mutassa meg a három kulcsot. A lány a szobájába siet és a kulcsokkal tér vissza. A vizsgálóbíró Balátai kulcsával hasonlítja össze a háziakét és a lányét. Mind a négy kulcs egyforma. A vizsgálóbíró tovább folytatja a lány kihallgatását. — Ma mikor hagyta el a lakást? — Négy óra körül. Éppen a mérnök úr ingeit va­saltam ki, aztán elmentem... Gondoltam, moziba me­gyek, de itthon felejtettem a pénzemet. A Magdát ki­csapják című filmet akartam megnézni. Már a sort is kiálltam, amikor észrevettem, hogy nincs nálam pénz. Ügy elszégyelltem magamat. — Gyalogosan jött haza? — Igen. — És a moziba menve? Hogy mehetett villamoson, ha nem volt magánál pénz? — Nem ültem fel, sétáltam. A lány igazat beszél — gondolta a vizsgálóbíró. — Mennjd pénze van? — A háztartásra hagytak itt az ügyvéd úrék. De arról, ha a nagyságos asszony megjön, el kell számol­nom. Tetszik tudni, azt a pengőt, amin moziba akartam menni, éppen Balátai úrtól-,kaptam... Szegény...

Next

/
Oldalképek
Tartalom