Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

^ WTt. JűHns 26, szerda 5. oldal Évi 3400 kölcsönzés A megyei filmtárban Á Bács-Kiskun megyei Népművelési Tanácsadó filmtárának keskeny, hosz- szú helyiségébe lépve, a megrakott polcok láttán kíváncsian kérdezi a láto­gató, hogy hány kópiát tá­rolnak itt? Ezret, ötezret? Csitári Miklósné, a filmtár vezetője kérdéseimre el­mondta, hogy 3300 darabot tartanak nyilván. A kópiák hosszúsága vál­tozó. A legrövidebbek „.mindössze” negyven méte­resek. Ilyen az Elektra rö­vidített, vágott változata. Akadnak kétezer méter­nél hosszabbak is. Az Orosz csoda című film 2575 mé­ter. Ha egymás után „le­pergetnék” valamennyi te­kereset, akkor ez a képze­letbeli szalag Kecskemét­től Prágáig érne. A kölcsönzés egész éven át tart. Nyáron kisebb a kereslet. Ez érthető is, hi­szen a filmáljomány felét a TANÉRT által készített oktatófilmek alkotják. Kecskemét valamennyi ál­talános és középiskolája a rendszeres kölcsönzők közé tartozik. Nekik könnyebb, helyben vannak. A vidé­kiek közül a Kertészeti Egyetem Kiskunhalason működő Kertészeti Főisko­lai Kara és a kunfehértói Sziklai Sándor általános is­kola igényel a legtöbbet. Az őszi és téli időszak­ban a mezőgazdasági szak­filmeket keresik. Egyre több termelőszövetkezet vásárol saját vetítőgépet. Gyakori vendég a filmtár­ban az apostagi Duna Ter­melőszövetkezet,, a kiskun­félegyházi Petőfi Tsz és a Homokgyöngye Szakszö­vetkezet megbízottja. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat munka­társai innen viszik előadá­saikhoz a megfelelő szemléltető filmeket. Egy évben mintegy 3400 kó­piát kölcsönöznek, azaz na­ponta átlagosan tízet. A „régi üzletfelek” is talál­nak mindig újdonságot, mert a filmtár anyaga örö­kös változásban, átalaku­lásban van. 1 Évente 200—250 filmet selejteznek elavult tartal­ma, vagy a rossz kópia miatt. Kár is, származhat­na, ha korszerűtlen, rossz mezőgazdasági módszere­ket népszerűsítő filmeket vetítésének. — Például — a modern agrotechnikát követelő üzemben. A pót­lást részben a Művelődés- ügyi és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumtól kapják. A TANÉRT rendszeresen küldi a leg­korszerűbb oktatófilme­ket. A megyei tanácstól kapott pénzösszegből vá­sárlással is gyarapítják az állományt. A BACSFILM alkotásai — Kincses Bácska. A Duna menti népek találkozója, Barátok között stb. — is innen kölcsönözhetők. A kópiák nagyobb for­galma és az új filmek is­mertetése érdekében ne­gyedévenként kiadják az új beszerzések és külön a művészfilmek katalógusát. K. K. Illés Endre: ülés Endre hetvenéves. A Nyugat nemzedékéhez tartozó, már a harmincas években tekintélyes író — azt hiszem — napjainkban jutott el a szélesebb ol­vasóközönséghez, könyvei­vel, színműveivel, s ehhez nagy mértékben járult hozzá a televízió is, mely nem egyszer sugározta al­kotásait. S maga az író is — ahogy például a hetve­nedik születésnapjára ké­szült tv-műsorban — megjelenik a képernyőn, s a nagyközönség is „belo­pódzott” Illés Endre gel­lérthegyi lakásába, műhe­lyébe. S ezek a találkozá­sok feltétlenül hatnak a nézőre, közelebbi ismerő­sei lesznek Illés Endrének, több művét olvassák. A Hármaskönyv váloga­tás az író hetvenedik szü­letésnapjára. A felvidéki Csütörtökhelyen született író bemutatkozik a Hamu című elbeszélésgyűjtemény első darabjában. A tölgy­erdőre épült városban. „Tízéves koromig úgy él­tem, mint akit egy kém­csőbe forrasztottak — ma­Keszthely Petőfi-emlékei A Petőfi-emlékbizottsá- gok nagy költőnk születé­sének Í50. évfordulójára mindenütt méltó kegyelet­tel készülnek. Ez alkalom­ból Keszthelyen is számba veszik a Petőfivel kapcso­latos emlékeket. A Balaton-parti város Üjmajor nevű településén, a költő felesége és ihletője szülőházában felújították az emlékszobát. A majort — ahol emléktábla is meg­emlékezik a költő hitvesé­nek szülőhelyéről — Szendrey Júliáról nevezték eL Új szobrok Gyulán A Gyulai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának határozata alapján újabb képzőművészeti alkotások­kal gazdagodik a város. A középkori vár előtt végvá­ri vitézt ábrázoló bronz lovasszobrot állítanak fel, amelynek alkotója Tóth Béla szobrászművész. A művészsétányon — ahol többek között Dürer és Munkácsy portréja látha­tó — Ady mellszobrát he­lyezik el. A városi tanács úgy dön­tött, hogy új felszabadulá­si emlékművet állítanak fel Gyulán. Három mű­vészt kérnek fel a pálya­mű benyújtására, s ezek közül választják ki a kivi­telezésre kerülő tervet. PARABOLAANTENNÄK ESZTERGOMBÓL A rohamosan fejlődő híradástechnika, a szaporodó televíziós adótornyok és közvetítőállomások részére készítenek parabolaantennákat a Pestvidéki Gépgyár esztergomi gyáregységében. Az itt gyártott antennákat a televíziós közvetítőláncba építik be, de segítségükkel megoldható, hogy egy-egy csatornán több ezer nagy- távolságú telefonbeszélgetést is lebonyolíthassanak. levél tartalmát, ha nem adhatja ide még nekem sem. — Ezt megőrzőm, mert... Szóval, így szól a levél: „Ferikém, képzeld, tegnap reggel lélekszakadva fut fel hozzám a hivatalomba Balátai Jenő... »Gyula, valami óriási dolog történt. Az amerikaiak azt akarják.. .•« Ehhez most hozzá kell tennem, pár nappal azelőtt fel­keresett Jenő, és mutatott egy levelet, amelyben őt valami Mr. Woordworth, az Egyesült Államok alu­míniumkonszernjének aligazgatója, találkára hívta meg a Gellért-szálló éttermébe. Mr. Woordworth egy tol­mács segítségével, aki a követségről ment oda, azt közölte Jenővel: „Uram, biztosíthatom, nagyon nagyra értékeljük az ön csaknem két évtizedes munkásságát. Tudunk felfedezéseiről, szakdolgozatairól, memorandu­mairól. Kitűnő geológusnak tartjuk, ön itt, Magyar- országon már nem dolgozhat... ön kulcs volt. Ezzel nyitották ki a kasszát, és a kulcsot eldobták... Uram, jöjjön ki az Államokba. Tisztességes összeget, jó életet, megbecsülést ajánlunk önnek... satöbbi, satöbbi... Jenő azt mondta, majdnem elájult. Nem is képzelte volna, hogy ő érte a külföld nyújtsa a kezét, amikor itt, a saját hazájában betevő falatja is alig van. Aztán Balátai, amilyen gyorsan berobbant hozzám, olyan gyorsan lohadt le az öröme. — Nem megyek ki, Gyula — mondta nekem —, nem megyek, mert magyar mér­nök vagyok. Nekem vállalnom kell a nép sorsát. Mondhattam aztán én már neki, hogy ez felesleges marhaság, ósdi, romantikus kacat, tudod, Jenő milyen. Túlságosan is dacos és szeret pózolni, tetszelegni a maga kimondott, hajthatatlan igazában. Azért írom e levelet neked, talán tudsz rá hatni, menjen innen!!! Ferikém! Balátai Jenőnek el kell innen mennie! Te tudod, hogy miért!!...” Szász kikapcsolta a készüléket. Elsőnek Éva szó­lalt meg: — Még mindig nem értem, Dániel, mit akarsz ezzel a felvétellel. Mire jó ez? Az apám, úgy látszik, saj­nos nem volt ilyen dolgokban beszámítható, otthon maradit. — Éva! Ha az apád tudatja valakivel, hogy az ame- riakiak ajánlatát nem fogadja el, akkor nem hal meg. Ha nagyanyád beszél vele, akkor tudhatta volna, hogy nem akart kimenni az USA-ba. Nem beszélt vele, te­hát mástól tudta, illetve csak feltételezte, hogy nem akart kimenni. Utólag tudta meg. De most nem is ez a leglényegesebb, hanem a németek sem tudtak arról, hogy nem fogadja el az ajánlatot. Ezért kellett hát apádnak eltűnnie. Ez most már egészen biztos. Az in­dok teljesen világos. Nem akarták, hogy Amerikába kerüljön. — A te apádat meggyilkolták! — Hazudsz! — kiáltotta Szászné kivörösödve, de szemébe rémület költözött Értelmetlenül bámult fér­jére. Határozottan dühös volt rá. Miért keveri megint apja dolgait az életükbe. — Előre megfontolt szándékkal. Jő előre kitervelve gyilkolták meg Balátai Jenőt édesapádat a Kaszinó utcai lakás fürdőszobájában. Éváról egyszeriben lehullott a magabiztosság álarca. Arca nézése ezerféle tartalmat fejezett ki, de ezek kö­zül egy sem mutatott együttérzést férjével. Azt a fel- tételezést, hogy apja áldozat volt nem hitte el Dániel­nek. — Blöffölsz — mondta megvetően.' — Mindig is sze­retted meghökkenteni az embereket. Miért ölték volna meg az apámat és kik ölték volna meg? Erre vála­szolj ! — A nagyanyád közreműködésével a Gestapo, pon­tosabban Alfred Frisch csoportja. A titok nyitja Ehren- burgi Bayer Olgánál, a nagyanyádnál van. — Megőrültél? — szisszent fel az asszony. — Nem. Sőt, ma éjjeltől végre nagyon is tisztán lá­tok. És most te adtad a kezembe az utolsó, még hiány­zó bizonyítékot; Flessburger ajánlatát. Talán nem le­pődsz mgg, ha közlöm veled, a nagyanyád túlságosan régóta, 1934 óta ismeri Alfred Flessburgert, a kölni gyógyszerészt, bár abban is kételkedem, hogy gyógy­szerész-e egyáltalán. Egyébként táviratoztam Pestre. Itt a válasz: Magyarországon Alfred Flessburger nevű diplomata, export-import üzletkötő vagy ügynök, de még ilyen nevű tisztviselő sem dolgozott a harmincas évek közepén és végén. A cég, amit a gyógyszerész, mint munkahelyet megjelölt, nem létezett. —~ LFolytatjuk) -<— Hármas könyv gamban voltam, nem is­mertem más gyereket.” És sohasem felejti ifjúsá­ga városát, Lőcsét. Ma is az ifjúkori én álmait őrzi, a városon kívül található magasság, erdő, tenger, le­vegő, fény szerelmét. Az elbeszélő ülés End­re kristályosán zárt szer­kesztésű, mindig világo- san-racionálisan elrende­zett alkotásokat ír. Korá­nyi Sándor tanítványa a kórtünetre figyel. Az em­berek közti szakadékokat írja meg. Legtöbbször az igazi ember-voltunkat el­torzító hazugsággal küzd meg. A felelősségérzet drámáját dolgozta fel hí­res novellájában, a Szigor­latban. A nyers őszinteség önző célért: látszat-győze­lem. Híres sorai évek óta bennem élnek: „'Nincs to­vább. Felnőttek vagyunk, nekünk már nem adatott meg a kegyelem, mint az ártatlanoknak. Minden tet­tünkért vállalni kell a fe­lelősséget, semmi alól nincs feloldozás.” A Tel­jes világítás című novel­lája a tanár félelmetes le­leplezése: A párbaj a múlt világ embertelen szokásai­nak, kapcsolatainak bírá­lata; az Ítélet is a dzsent­ri-világ fenegyerekeskedé- seit leplezi le. S ahogy ez utóbbi novella címe jelzi, Illés Endre nem hűvösen, érzéketlenül nézi hőseit, ő igent és nemet mond, ke­mény ítéletet. Az esszéíró ülés Endre legtöbbször kortársainak portréját dolgozta fel Kré­tarajzaiban (így például a televízióban is sugárzott, Karinthvről szóló adást so­kan láthatták), de felejt­hetetlenek a friss élményt felelevenítő esszék Szomo- ryról, Kosztolányiról, Ba­bitsról stb. Most ä Hár- maskönyvben Stendhalról szóló írásait gyűjtötte ösz- sze. örök társa Stendhal: fordítja, tanulmányt ír ró­la, a módszere vonzza. „Fáradt voltam, ma ismét Stendhalt olvastam. Az ő bonyolult rendje, hanyag világossága, hőseit leleple­ző kérlelhetetlensége tudja legjobban elfeledtetni ve­lem a fáradtságot.” ülés Endre drámaíró is: a Törtetők, Az idegen, a Türelmetlen szeretők, a Homokóra és a Festett egek írója — hogy csak a legismertebbeket említ­sük. A szigorú író drámái­ban az önmagukat kereső fiatalok mellé áll, oldódik korábbi kíméletlenül kriti­kus nézőpontja. Diószegi András jegyez­te meg Illés Endre prózá­járól: „A magyar próza a világirodalomban is ezen a kemény, sallangtalan, kristálytiszta hangon lehet jelen a legtöbb eséllyel.” Szekér Endre Dobrejccr Vera Iszakoyna A Kecskeméti óvónő­képző Intézet nyái;i akadé­miájának egyik neves vendége volt Dobrejcer Vera Iszakovna, a moszk­vai Óvodapedagógiai Ku­tatóintézet tudományos főmunkatársa, az orvostu­dományok kandidátusa. — Kedves Vera Iszakov­na! Előadása a szovjet óvodások különböző kor­csoportjainak napirendjé­ről szólott. Véleménye szerint van-e alapvető kü­lönbség a magyar és a szovjet óvodákban alkal­mazott nevelési elvek kö­zött? — Sok beszélgetés és tapasztalatcsere után úgy látom, hogy nevelési elve­ink azonosak. Igaz, a mi­enktől eltérő elképzelé­sekkel is találkoztam, ám ezek sem rosszak, csupán azt jelzik, hogy a külön­böző kutatók igyekeznek más-más módszerekkel kö­zelíteni a megoldáshoz. A magyar óvodákban példá­ul nem határozzák meg szigorúan a gyerekek na­pirendjét: ha valakit nem érdekel egy-egy foglalko­zás, akkor nem vesz részt rajta, hanem játszik to­vább. Nálunk, á Szovjetunió­ban viszont kötött a napi program: a foglalkozáso­kon mindenkinek részt kell vennie. A magyar óvodá­sok egyszerre étkeznek, míg nálunk aránylag kö­tetlen az étkezések ideje. Mindkét módszernek van előnye, hátránya, ám egy dologban azonos a néze­tünk: igyekszünk minél fi­atalabb korban kialakíta­ni a gyerekek egyéni élet­ritmusát. Kecskeméti előadásom­ban arról is beszéltem, ho­gyan lehet és kell a gyere­kek óvodai életrendjét ha; sonlatossá tenni az ottho­nihoz. — A moszkvai kutató- intézetben milyen tudomá­nyos munkát végez? — A gyermekek munka- képességének tanulmányo­zásával foglalkozom: a fi­zikai megterhelés okozta változásokkal. Kísérlete­inkkel arra igyekszünk vá­laszt kapni, mekkora erő­kifejtésre van szüksége egy gyereknek ahhoz, hogy tényleg fejlődjék is a fi­zikuma. Az óvodai prog­ram például azt írja elő, hogy a foglalkozáson elég a gyereknek háromszor felmászni a bordásfalra. Mi bebizonyítottuk a vizs­gálatokkal, hogy ez sem­miféle fizikai megerőlte­téssel nem jár, tehát nem is fejleszti az izomzatot. A kísérletek arra engedtek következtetni, hogy az elégséges megterheléshez hat-hét alaklommal is fel kell másznia a gyerekek­nek a bordásfalra. — Hasznosnak látta-e az óvónők nyári akadémiáját? — Mint első rendezvény, kiválóan sikerült. Értékes előadásokat hallottunk, jól dolgoztak a szervezők, és úgy láttam, hogy az érdek­lődés sem hiányzott. A kérdésekre adott válaszok- mól néha egy-egy külön- előadás is kerekedett. A rendezőkkel egyetértésben mégis az a véleményem, hogy a következő években egy-egy téma köré kellene csoportosítani a konferen­ciákat. Egyik évben a tes­ti nevelés, másikban az er­kölcsi, azután az ének-ze­nei, művészeti nevelés le­hetne a fő téma. Most any- nyi mindenről esett szó, hogy nem tudtunk egy té­mában alaposabban elmé­lyedni. Lakatos Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom