Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
HONISMERET IßanfiLOM A bajai bunyevác olvasókör megalakulása és működése 1910-től 1949-ig Petőfi Sándor: Fa leszek, ha... Fa leslek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy. Csakhogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. Petőfi Sándor egy-egy, megyénk területén írt verse gazdagítja vasárnapi művelődés—irodalom—művészet összeállításunkat. Hosszabb ideig most Szalk- szentmártonbao időzünk; száznál több költemény keltezésében” olvasható ennek a falunak a neve. A Fekete kenyér, az Arcképemmel után most szerelmi költészetének egyik legszebb gyöngyszemét, a Fa leszek, ha... címűt közöljük. Az irodalomtörténészek a nagy Petőfi-versek közé sorolják. Valóban gyönyörűséges is. Illyés Gyula szerint „egy marék tiszta költői kép, mozaikjukat a szerkesztő-ösztön teszi egésszé”. A szalkszentmártoni kocsma zajos ivójában dolgozó költő „felröppent ekkor gondolatban” a szép, művelt és gazdag Mednyánszky Bertához, a nagy érzéshez. „A madárnak nincsen olyan szárnya — mint minőt a szerelem növeszt” — írta ugyanezekben a napokban, 1845 augusztusában, szüleinél sebtében papírra vetett „Sohasem volt az szerelmes..című költeményében. NAGY HATÁSSAL voltak az első bunyevác olvasóköröli, valamint az 1878-ban megalakult szabadkai, „Pucko kaszinó”, és az 1806-ban ugyancsak Szabadlián létesült ..Ifjúsági Kör” akciói a bajai bunyevác lakosságra. E két kulturális szervezet színjátszó csoportja sorra járta a legnagyobb, bunyevác településeket, így gyakran megfordult Baján is, hozzájárult ahhoz, hogy a bajai hunyeváeok magük is olvasókört alakítsanak. Nem kis mértékben járult hozzá elhatározásukhoz az a körülmény is, hogy nem volt hol megtartani hagyományos báljaikat, a„preló”-t, ami a bajai bunyevácság körében szinte nemzeti seregszemle számba ment. Az ügynek döntő lökést adott az, hogy 1909-ben a bajai bunyevácok kérésére a kalocsai érsek odahelyezte át Budanovic Lajos lelkészt, aki vezető szerepet játszott a bunyevácok anyanyelvi művelődési mozgalmában. Az ő irányításával szervezték meg 1910. február 2-án, Gyertyaszentelő napján az első nagy „pre- ló”-t, amelyre a? egész környék bunyevác lakossága felvonult. A VÁLLALKOZÁS jövedelméből a prelo szervezői megvásárolták a leendő olvasókör telkét, majd elkészítették alapszabályainak tervezetét, amelyet még abban az évben jóváhagyott a belügyminisztérium. Az olvasókör hivatalos neve „Bajska kriscanska citaonica” (Bajai Keresztény Olvasókör). Céllá -— az alapszabályok szerint — az, bogy ápolja a bunyevácok anyanyelvét, fejlessze a kultúrát és a társadalmi életet, eiőmqzdífsa a hasznos könyvek, újságok, folyóiratok olvasását, szervezzen kulturális és ismeretterjesztő előadásokat mind a felnőttek, mind az ifjúság számára. MÁR AZ ELSŐ közgyűlésen elhatározták, hogy február 2-án minden évben megrendezik a prelót.^Az 1911. évi prelo keretében színdarabot is adtak elő; a jövedelemitől építőanyagot vásároltak és mindjárt hozzáláttak az olvasókör építéséhez, amelyben ingyenmunkával a tagok is részt vettek. Szeptember végére elkéSzínházak vetélkedője Marton Frigyestől, a Magyar Rádió főrendezőjétől kérdezzük. — Milyen szándék szülte a vidéki színházak vetélkedőjének ötletét? — A rádióuok számára a nyár főszezonnak számít; a hordozható kisrádiók elterjedésével a nyári időszakban jelentősen megnőtt ;a hallgatók száma. Ugyanakkor figyelembe kell venni a színházi évad végét, s hogy bizonyos vonatkozásokban a hallgatók könnyebb műsorokat vármik. Ez azonban egyetlen művészetszervező számára sem jelentheti az igénytelenséget. Ügy gondoljuk, a vetélkedő igényes, egyben szórakoztató műsorsorozat lesz, alkalmas arra, hogy a vidéki színházakat jobban megismertesse a széles közönséggel. A műsorsorozat címe'. „Ez az én színpadom.” Az érdekes műsor sugárzására augusztus 6-tól, vasárnap délelőttönként kerül sor, majd egy-egy'hétköznap este megismételjük azokat. , — Ami a műsorok szerkesztését illeti — az az egyes színházaki színész- és művészkollektívák, illetve a városok értelmiségének dolga. A megkötés csupán annyi: a műsorok szórakoztató formában tükrözzék az illető megye, város, illetve színház múltját, életét, érdekességeit. — A produkciók színvonalának eldöntésére a közönséget leérjük fel. Szavazólapon, illetve levelezőlapon a hallgatók döntik majd el: melyik három műsor tetszett nekik a legjobban. szült az épület, ettől kezdve a bajai bunyevácok saját épületükben találkozhattak, kellemes, tágas helyiségekben. v A közgyűlés nyelve 1926-ig a szerb-horvát vol* A jegyzőkönyvek is így készültek. Ezt az időszakot a stabilizációs időszaknak lehetne nevezni. Ebben a szakaszban nagy figyelmet szenteltek a taglétszám növelésének, a kör gazdagításának, mindenek előtt a könyvtár fejlesztésének. Az olvasókör gazdag szerb-horvát és magyar nyelvű állománnyal rendelkezett. Sajnos, az állományból alig maradt ránk valami. Már a II. világháború alatt sok könyv megsemmisült, de legnagyobb kárt 1949-ben szenvedte a könyvtár, amikor megsemmisítették a könyvek legnagyobb részét, különösen a szerb-horvát nyelvűeket. Az olvasókör életének- második szakasza 1926-ban kezdődik. Keretén belül ekkor több ifjúsági csoport alakult, színjátszó, néptánc- és népdglcsoport. Vezetőjük Misa Jelic volt, aki egyben az olvasókör hivatalos ügyvédjeként is működött. ENNEK A FÁRADHATATLAN népművelőnek köszönhető, hogy a bajai bunyevácok ha nem is teljesen, de mégis megtartották az olvasókör bunyevác jellegét és ápolták azt, amit az alapítók célul tűztek ki. Az ifjúsági csoportok nemcsak Baján, hanem a környező községekben is tartottak előadásokat. 1930-tól kezdve az olvasókör egyre jobban elvesztette anyanyelvi jellegét; ekkor került az élére Jozo Orlovac (Öcsai József). Az új elnök a vezetőség hozzájárulásával a kört különböző ünnepségek és lakomák színhelyévé tette. A könyvtár fejlődése teljesen megállt, megszűnt a kör kulturális tevékenysége is. Emiatt az olvasókör tagjai között ellentétek alakultak ki. 1937 VÉGÉN az olvasókör élére Antun Katanicot választották meg. Az új vezetőség minden lehetőséget megadott a kulturális tevékenység fejlesztésére. Több figyelmet szentelt a hosszú időn keresztül elfelejtett könyvtárnak is, amelyet nagy számú könyvvel gazdagított. Ócsai eltávozásával nemcsak a kilépett tagok tértek vissza, hanem nagy számú, fiatal lépett be a környező falvakból is. Az új nemes törekvést, amely azt akarta elérni, hogy a többnyelvű lakosság’ testvériességben és barátságban éljen, igazolja az a tény is, hogy a körbe sokkal több magyar és német jelentkezett, mint azelőtt. A II. VILÁGHÁBORÚ alatt a kör működése egyre szűkebb körre szorult és 1943-ban majdnem megszűnt. Felélesztésével a háború után többször is próbálkoztak, de különösebb eredmény nélkül. Végül 1949-ben az olvasókör végleg bezárta kapuit, a többi még meglevő, vagy újraéledt délszláv olvasókörrel együtt. Ugyanekkor szüntették meg egyébként a magyar olvasóköröket is — <jz intézkedésnek tehát nem volt nemzetiségellenes éle. Urasevics Daniin A badányi dékápy, azaz sekrestyés júliusban halt meg, ami nem olyan világrengető dolog, hiszen a dékányok is több-kevesebb évek után beadják a kulcsot — jelen esetben a templomkulcsot. Hogy mégis megemlítem ezt az eseményt, oka egyszerűen az, hogy a dékány nélkül nem lenne a legendából semmi és Futó Kati néni semmiképpen nem láthatta volna a sánta harangozót, halála után három nappal az öreg harangláb alatt, amely őrtorony volt még a török időkben. A valóság pedig az, hogy látta! Fényes nappal, abban a ruhában, amiben eltemették. Egyik kezében füstölő, másik kezében a harangkötél, melyet néha megrántott, erőtlenül persze, de egy szellemtől többet kívánni nem is lehetett. A harang apró kondulásait az egész falu hallotta. A sírásó is! További kételynek tehát helve pines. Kati néni később még hozzátette, hogy a boldogult szelleme igen bánatosan nézett rá — csodálatos, hogy tud az ilyen kísértet nézni! — kezét áitatos muzdalat- tal összetette, ami kérés volt egyúttal, ámbár, hogy mi kellett volna a boldogultnak, ez nem derült ki. Ezt még Kati népi sem értette meg. Ezekután a szellem köddé vált, csak a kötél himbálódzott egy kicsit a torony alatt, de szél nem volt már egy leheletnyi sem. Én ezen a nevezetes papon szintén Badányban jártam. Véletlenül, mondhatnám akaratom ellenére. Apám süldőket akart venni a badányi tanítótól, és felültetett maga mellé, hogy szem előtt legyek, egyszóval: ne rontsam otthon a levegőt. — Húzz cipőt is -r- mondta, hogy elkeseredésem teljes leaven, holott ebben az időben minden rendes gyerek már régen mezítláb járt És apa nélkül... Az út egyébként kellemes lett volna, ha apám — miranda szokás? — nem tett volna fel lcénvelmetlen kérdéseket számtanból, meg, hogy milyen hosszú a Balaton? Én a Balatont .akkor még nem láttam, és sem hosszúsága, sem szélessége nem érdekelt. (Voltom, amikor megérkeztünk. M ebámultam a mester kecskeszakállát. a hegyes "* galambokat a háztetőn, s amikor megalkudtak, apám az Iskoláén ' - •"•it'tott — Eriggy be r ' h meg a faliképeket Ök pedig ben-'" ‘ 1 -ty kis áldomásra. A kis porc-' : -eben fonnyadt virágszag úszkált, a fala1’-"' "oltak a vizsga rég} koszorúi. — s az abVi" ' arm omolták az érthetetlen üvegeket. TV ;neket. > de mivel a krokodilus és part*.hwjam...úár is ugyánaz volt, mint a FEKETEiiiimii! mi iskolánkban, elkezdtem unatkozni. A táblára firkáltam volna, de nem volt kréta. A szekrény zárva volt... A mester asztalában egy jó vastag mogyorópálca. Ahá! Hát itt is!... Különben a keeskeszaká 11 ból nem is néztem ki semmi jót. Az ablak alatt .gágogtak a ludak. If z mindjárt elterelte gondolataimat a pálcáról. Csendesen kinyitottam az egyik ablakot és elővettem a csúzlit, melyet a finomabb emberek gumi- puskának neveznek. De a finomabb emberek nem is értettek hozzá, én pedig értettem. A csúzliba folyami kavics van előírva, de környékünkön nem volt sem folyam, sem kavics. A badányi legények ugyan azt énekelték sorozáskor, hogy: „A badányi kikötőben áll egy hadihajó”. Ez azonban csak merő és felfokozott képzelődés volt. A badányi patak gólyahírt és nefelejcset termett —, minden valamire való béka átugrotta —, de kavicsot nem termett. Így aztán öregszemű söréttel lövöldöztem, ami jobb, mint a kayios és messze még a tél, amikor a sörét hiányát a vadásztarisznyában észreveszik. A libák azonban messze voltak. Nézelődtem. A mester szobájából harmóniumszó szivárgott át, tehát apámat szórakoztatja — az én szemem pedig megakadt a harangon. Ott állt az öreg torony alig húsz lépésre egy kis gyep közepén, 8 máv a második lövésemre megszólalt a kis harang: — KlinkI Csendes, szénaszagú nyári délután volt A harmonium fuvolás zsongása szétáradt a házban, tehát semmiképpen sem hallhatták, amikor a kis harang megint ijedten feljajdult: — Kiing... De meghallották a faluban. A fiatalok ugyan a mezőn dolgoztak, de a kis kertajtóban itt is megjelent egy öregasszony, ott is, és tenyerüket a szemük fölé < emelték, hogy jobban lássanak és fejüket megcsóválták. Halk harmóniumszó, bazsarózsaillat pókháló fent a padlásokon, öreg szívek és titkos álmok, melyeket megpendítettek a rejtelmes kis kondulások. — Ting — mondta újra a kis harang —ting.:: valami megüt engem ... De az öregasszonyok ezt nem értették és borzongva elindultak az őrtorony felé, ahol Futó Kati néni már várta őket *' lJ Másnap ebéd után Görbic Pista barátom és jneste-' 1 * rém csizmában jelent meg kapunkban, ami nyár derekán és hétköznapon megdöbbentő tünemény volt. — Gyere! — mondta igen komolyan. — A badányi dékány megjelent az öreg torony alatt. Előbb egy verset harangozott, aztán kérte a népeket, hogy imádkozzanak érte, mert kivett a perselyből három fórint tizenkét krajcárt... Gyere, mindenki odamegy. Hát azt nem lehetett mondani, hogy mindenki odament, de egy-két öregasszony arrafelé ballagott az úton és nem is válaszoltak a legényeknek, akik szénát kaszáltak és azt üzenték a meghalt harangozónak, ha találkoznak vele, hogy szóljon azon a másvilágon egy kis száraz időért, csak amíg a széna megszárad ... Az öregasszonyok'szemében azonban mintha valami bűvölet lobogott volna, s én, aki tudtam a kísértetjárás okát, magam is beleestem ennek a bűvöletnek lehetetlen' valóságába. A torony körül csend, néha halk suttogás, a földsza- gú fekete szoknyák suhogása, összekulcsolt, száraz, eres kezek és szemek, melyek felfelé néznek a végtelenbe. Kamillaszag és néma házak, a házak mosott árnyék, a temető felől nehéz délutáni porfelhő ,,, Szinte rázott a borongás és este:; mély részvéttel ^ gondoltam a megtévedt dékányra, aki három forint tizenhét krajcárért ilyen bajba herült. Ámbár az ilyen kis összeget — úgy véltem — igazán visszaadhatná a rokonsága is.
