Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
fcA SZÉP KÖNYV MA MAR NEMCSAK CSEMEGE A BIBLIOFILEKNEK, HANEM OLYAN SZÜKSÉGLET VAGY OLYAN SZÜKSÉGLETTÉ TEHETŐ, AMIHEZ MINDENKI HOZZÁFÉR.” (Boldizsár Iván) A könyv ma és holnap Hetvenöt forintja és egyetlen kézisajtója volt Kner Izidornak, amikor p. mtosan kilencven esztendeje megalapította gyomai nyomdáját. A kezdetleges körülmények ellenére csakhamar könyvészeti remekművek készültek a műhelyben. Te van Andor, néhány évtizeddel később, a közeli Békéscsabán bizonyította felkészültségét, szépérzékét, a tipográfiai művészet lehetőségeit. Az Amatőr Tevan sorozat a magyar bibliofilig, könyvterjesztés, maradandó értéhe. „Kner íme (az alapító Izidor fia) nyomdája tanított rrieg a könyv áhíta- tos tiszteletére, s arra is, hogy a könyv legyen mindenkié, de ugyanakkor őrizze meg tiszta szépségét” — írta Ortu- tay Gyula egyik emlékezésében nyomdász barátjáról —, aki távol Budapesttől élt teli kulturális igénnyel, mohósággal és teremtő erővel.” Alkalmas helyet választottak a szervezők, amikor Békéscsabán rendezték meg A ma könyve —- a könyv holnapja című tanácskozást. Ebben a megyében kezdődött a magyar könyv múlt század végi átalakulása. NYOMDÁK — ILLUSZTRÁCIÓK Lengyel Lajos Kpssuth- díjas művész, a Nyomdaipari Egyesülés elnöke „Könyvkultúránk, könyv- művészetünk” című előadásában a nyomdaipar nagyarányú technikai fejlesztéséről adott számot. Elismerően szólt az Ablaka István vezetésével gyors ütemben gyarapodó kecskeméti Petőfi Nyomdáról is. Kevés az illusztrált, különösen a jól illusztrált könyv; a kritikusok sem méltatják a tipográfusok és a kísérő rajzokat készítő művészek tevékenységét — állapította meg Tüskés Tibor pécsi író. Hozzanak létre állandó író—tervező—rajzoló alkotó együtteseket — javasolta. Gondolatokban gazdag előadásának az ifjúsági könyvekké! foglalkozó része keltette a legnagyobb érdeklődést. A választék — szerinte — jó, sót kiváló. Sajnos, a szülők többsége még idegenkedik a korszerű, szép ifjúsági könyvektől. így a lehetségesnél és szükségesnél kevesebb gyerek jut idejekorán ízlésfejlesztő kiadványokhoz. NAPTÁRAINK SIKERE „A képzőművészeti nevelésnek sajnos nincs Kodály Soiianjg’’ — így kezdte felszólalását Nemes Béla, a Képzőművésze ti Alap Kiadóvállalatának az igazgatója. — A közízlés, az érték és a közönségsiker olykor külön utakon jár. Példákkal sen) fukarkodott. „A mi múzeumunk” sorozatot idehaza alig-alig vették észre. Külföldön — keresik. Legutóbb a bolgárok adták ki. Több százezer családhoz jutnak el a naptárak révén klasszikus és modern művészeti alkotások. A magyarok az évről évre megrendezett brémai nemzetközi naptárkiállításon évek óta az elsők között vannak. A nyugatnémetek után a mi szakembereink kapták a legtöbb díjat. JÓT, SZÉPEN, SOKAT „Gyakran megtévesztjük az olvasókat azzal, iiogy kommersz irodal- • mat klasszikusoknál szokásos köntösben adunk ki” — mondotta Varga Sándor, a Művelt Nép igazgatóhelyettese. Aggódik a kispolgári álirodalom elburjánzása miatt, de biztató példákat is sorol. A Magyarország képekben 30 QpQ példányban jelent meg. Egy hónapig tartott a készlet. Solohov Emberi sors című művének új kiadása 163 000 példányban került az olvasókhoz. Vajon a közoktatásban, a közművelődésben a szép könyv elfoglalta-e méltó helyét? Ezt a kérdést e sorok írója tette fel hozzászólásában. Leendő magyartanárok, könyvtárosok, népművelők felsőfokú tanulmányaik során szinte egy szót sem hallanak arról, hogy milyen is a korszerű könyv. Szívesen néznénk könyvészeti remekműveket bemutató, elemző sorozatot a televízióban ... TERVEK A kétnapos tanácskozáson értékes javaslatokat fogalmaztak meg. A kezdeményező és mindvégig rendkívül szívélyes házigazdák — a vita vezetésére dr. Becsei József, a városi pártbizottság titkára vállalkozott — állandó alkotóműhelyt szerveznek a könyvművészek részére. Békéscsaba máskor is helyt ad a mostanihoz hasonló találkozónak. Az ország minden részéből érkezett vendégek — írók, grafikusok, a könyvkiadók, nyomdák vezető munkatársai, kritikusok — hasznosan töltötték el a két napot. Megcsodálták a Szép magyar könyv, 1972 círpű kiállítást, amit Lipták Pál az ottani megyei könyvtár Kossuth-díjas igazgatója rendezett utolérhetetlen műgonddal — és a békéscsabai nyomdapalotát. Békéscsaba ezzel az eseménnyel hasznosan és hagyományaihoz méltón kapcsolódott a könyvév ünnepségeihez. JAVASLATOK Vajon Bács-Kiskun megye, Kecskemét mit tesz? A Szilády Károly, Tóth László féle hagyományok kötelezik az utódokat. Örömmel látnánk a múzeumban könyvészeti kiállítást. Bizonyára akadna elég jelentkező a könyvészet iránt érdeklődőket tömörítő szakkörbe. Ne feledjük; jövőre emlékezünk Hess Andrásra, aki ötszáz esztendeje készítette el hazánkban az első nyomtatványt. De gondoljunk arra is, hogy a könyv, a betű iránt növekvő érdeklődés — világjelenség. S ez — mint Kass János megfogalmazta — „nemcsak a népesség növekedésével van összhangban, de a fokozódó szellemi munka, a kulturáltság igényével is.” Heltai Nándor flyk ntZHaooiací Nélkülözhetetlen segítőtárs Az ideológia (eszmetan) napjainkban rendkívül változatos képet mutat. Igaz ugyan, hogy — mivel minden történelmi korszakban az egyes társadalmi osztályok életének szellemi-gondolati tükröződése — az ideológia soha nem volt egységes; ám napjainkban különösen változatos képet mutat. Még a haladó (marxizmus, szociáldemokrácia, imperializmusellenesség stb.) ideológiák is árnyaltan sokrétűek, hát még a visszahúzó, haladásellenes vagy éppen szélsőségesen reakciós irányzatok milyen széles skálán mozognak! Sándor Fái — a közelmúltban elhunyt marxista filozófus — most megjelent posthumus művében (Gondolat Kiadó) megpróbálta rendszerbe foglalni mindazt, amit e fontos témakörben tudni illik — sőt kell. Amikor Sándor Fái könyvében az ideológiavita mai állását taglalja, három fő részre osztja az irányzatokat. Ezek: 1. a marxizmus ellenségei; 2. a kölcsönös törekvés a párbeszédre; 3. a marxisták. Hangsúlyozza a szerző a neotomistákkal korrektül folytatott dialógust, ám hozzáteszi, hogy ez ne tévesz- szen meg senkit: az igazi marxizmus soha nem adja fel legfőbb álláspontjait. Bírálja Sándor Bál Barth, Calvez, de Vries, Walter, Geiger, Bersch és mások ideológiával kapcsolatos nézeteit. És ismerteti a francia R- Qarody és az osztrák E. Fischer tanításait is. Jó .-lkaimat ad e könyv a szerzőnek arra, hogy a marxizmuson belüli ideológiai vitákat ismertesse, és megpróbálja azok igazi értékeit kibontani, kezdve Sztálin tévedéseitől egészen a maoizmusig, vagy a francia „gauche”-izmusig (balosság), és az úgynevezett három „M”-ig: „Marx az isten, Mao az ő kardja és Marcuse az ő prófétája.” Amikor Sándor Fái az ideológia helyét és szerepét próbálja meghatározni könyvében, különösen figyelmet kelt azzal, hogy Plehanovnak, a nagy orosz elméleti forradalmárnak igazságot szolgáltat: pozitív szerepét kiemeli. Állítását mai szovjet szerzőktől (F. V. Konsztantyinov, A. Jegorov) vett idézetekkel támasztja alá. („Igaz, néhány évvel ezelőtt még illendő volt úton-útfélen halálos bűnöket olvasni Plehanov fejére. Ma már vége van ennek — írja Jegorov.) A kötetben számtalan helyen találkozunk Marx, Engels és Lenin tanításaival; azzal, amit az ideológia hasznosságáról tanítottak, de azzal is, amit annak el- ferdüléseiről leírtak. Idézi a szerző például Lenint, aki azt állította, hogy „többet ér egy jó idealizmus, mint egy rossz materializmus” —, jelezve ezzel annak fontosságát, hogy nem elég csupán ideológiai-politikai közhelyeket mondani és írni, hanem a társadalmi- gazdasági-történelmi fejlődés egészét szem előtt tartva, a „felépítménye” (állam, család, vallás, világnézetek stb.) összegezésére kell figyelnünk, hogy ne tévedjünk el a rohanó élet forgatagában. És ne váljon gondolkodásunk, látásunk, erkölcsi érzékünk zavarossá, kaotikussá. Az ideológia fő létezési („működési”) területeit (művészet, vallás, tudomány) részletesen elemzi a filozófus, segítséget nyújtva ezzel arra, hogy a világban még jobban el tudjunk igazodni. Érdekesek a könyvnek azok a lapjai, melyeken Sándor Pál a Biblia, a Korán és más „szent könyvek” kritkiai elemzését adja. A kötet utolsó fejezetében (Ideológia és utópia) a szerző felteszi a kérdést: merre tovább és hogyan? Mi lesz, milyen lesz az ideológia'jövője? Nem tagadja optimizmusát: az ideológia — megtisztulva a ma még zavaró-szennyező „hordalékaitól” — egyre nagyobb szerephez jut; s megy — erősödve — tovább azon az úton, amely eljuttatja ahhoz, hogy az (eszme) — tan egyre inkább (eszme) — tudománnyá váljék. Végezetül: hangsúlyozzuk, hogy a pártmunkával, de mindenféle mozgalommal, politikával foglalkozók részére nélkülözhetetlen ez a könyv; annál is inkább, mivel minden tudományossága, mélysége mellett is nyelvezete közérthető. (A példányszámot — 2600 — ismét csak keveselleni tudjuk; ez — a könyv jellege, aktualitása miatt — most különösen érthetetlen!) Varga Mihály Hatvani Dániel: Az idő mesgyéjén Csattognak krajcáros fogak. Kiért károgsz, fekete varjú? Lila bankók, lila mezők. Klaffog felhők bálna-szája. Bodzabokor megfiadzik. Életem is hajlik, reccsen. Napmadár, hold-madár szikrázó tollú, csipkedi szívem fekete varjú. Barázda-riogás, törékeny tojás-gondolat — övömben kaszakő, pariik rozsdás csillagokká. Zöld búza, zöld rozs — oxigén-tenyészet. Állok az idő mesgyéjén fenalos nyál-habzásban. Sántha György: Városvégi bolf 1933-ban Kívül hordóban parasztcsiklándó, új gálic: kis kartelszajkók. útján is rivallt szent többtermeléshő szükségös, drága ékkő;' nyitott zsákokban vetemény magok, miket csipkednek víg verébkanok; s a podvás falra faszénnel rajzolt, idegen áruk hidegen bámult, csodás alkalma: „Cukor. Kávé. Tea. Rum. Festék. Só. Petróleum.” Bent tikkadt csend kevert illatú unalma s egy szalmavérű, fiatal, koravén lány teng-leng és pang a■ kirakat poros, félvaküvegén át} ft és ül jg naphosszat úgy nyikorgás nélkül, némán, akár az álló Kisvasút, vagy a sok, halk fűszeres fiók; sárguló boldogságplanéta, fejtetlen talány, kit már tán ki se húz soha a zöld kis papagály. .2 Hejh pedig ő is ő is „eladó!” A vizes padlón egy kitelelt, kövér dongó ődöngve föl s lejár s megáll az arany napsugárban. — Föl se száll, csak mikor köhögve tör be bátran, mint valami sarki utazó, a jégcsapszívű, örökkémorgó * pogány végrehajtó. Antalfy István: Nyafpgás „Nehéz megélni...” így nyafog anyjának s egy percre leül, vendégként. „Oly szegény vagyok, az autóm is sokba kerül...” Marin Sorescu: Emlék Nézünk a felhők után, és azt mondjuk; olyanok, mint a nyáj, de megrezzenünk, amikor a farkast a természetrajzkönyvben megpillantjuk. Aztán olyan erős vágy tör reánk, a nagy hegyek után, hogy . az íróasztal tetejére dús füvű rétet képzelünk. Vannak gondolatok, amelyek mindig visszatérnek, mert minden közülünk való, a pásztor is, ki az Ismeretlenben a nyáját elvesztette... Fordította: Antalfy István
