Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

«. oldal

1972. Július 16, vasárnap

Ahol a hidroglóbussok

születnek

Permetezik a magra termesztett hagymát

Annak idején a kecskeméti gyár udvarán egy tizenkét fős brigád kezdte el a glóbuszok gyártását. Közülük, akik jelenleg is ezzel foglalkoznak, öten vannak. Az „úttörők” egyike a glóbusz-részleg mostani főművezetője, Szakonyi János is.

— Amikor nagyobb lendületet vett a gyártás, hetven, majd nyolcvan fős brigád dolgozott itt — mondja. — Most már 130-an vagyunk, de nemcsak a glóbuszokon dolgozunk.

Igényes, alapvetően az emberi kéz ügyességét, szaktudását hasznosító vasas munka ez. A legnagyobb figyelmet a gömbben folytatódó tartóoszlop, az

Üj klub a munkásfiataloknak

Klubot avattak tegnap délután egy órakor Kecskeméten, a Szilády Károly utcában. A munkásfiataloknak létesített, s az ő közreműködésükkel átalakított, rendbehozott helyiséget Borsos György, a városi pártbizottság titkára adta át a meghívott fiataloknak.

Bddor Ágnes, a klub vehetője bemutatta a szórakozásra, művelődésre, játékra alkalmas szobákat, s lóié tudtuk meg, hogy a városi tanács kétszázezer, az 5ZMT és a városi művelődési Központ száz-százezer a Barnevál húszeze*- forinttal járult,hozzá a klub létesítéséhez.

Kétszáz fiatal máris megkapta a tagsági igazolvá- I

nyát, de ennél jóval több állandó tagra számítanak. A lehetőségeket szemügyre véve népszerűnek ígérkezik az új klub. Az előtérben két játékasztal fogadja az érkezőket, ugyanott van a ruhatár is. Bentebb büfé, táncterem, olvasóhelyiség. Esténként lehet televíziót nézni, olvasni, lemezt, rádiót hallgatni.

Hetenként két alkalommal szervezett műsorok lesznek. Most egy hónapon keresztül Túri Endre harminc tűzzománc képe díszíti a falakat, utána folytonosan, minden hónapban rendeznek kiállítást fiatal képzőművészek alkotásaiból.

L. A.

ún. „tartályos csőtag” elkészítése igényli. Ezekre szerelik fel a félkörívben hajlított acélvázakat, a „délköröket”. Majd, ezekre merőlegesen, az „egyenlítőket” rakják. Ezek közé hegesz- tik a méretes acéllemezeket. Az acélívek mellé léceket erősítenek, a köztük levő üreges részeket üveggyapottal tömítik.- Külső borításként csak ezután szögezik fel a vékony, csillogó alumínium lémezeket. Fontos, hogy a lemezek ne vakítsanak a napsütésben, ezért „kipontozzák”.

A jó hőszigetelésnek köszönhetően a gömbben nyáron nem melegszik fel a víz, télen pedig nem fagy meg A fagyás ellen ezenkívül automatikus kapcsolású elektromos hőszabá- lyozóval Is védekeznek.

Jártunkban-keltünkben több olyan hidroglóbuszt látni ma már az országban, amelynek tetején tévé-an- tenra ágaskodik, Bizonyos, hogy jócskán megjavítja a vétel lehetőségeit. Nos, ez a .látvány vetheti fel bennünk az építmény több célú kihasználásának gondolatát. Műszaki emberek szerint sem volna elképzelhetetlen, hogy a tartóoszlop némi megerősítésével a gömb alatt könnyűszerkezetes épület kapna helyet, amelynek emeleteit különböző szolgáltató részlegek hasznosíthatnák. ilyeSiViité. fal- vaink, nagyközségeink, sőt kisebb Mvidéki Városaink többségében is égető szükség volna. i

Annál is inkább figyelmet érdemel egy ilyen lehetőség. mert a hidrogló- busz igen időtálló létesítménynek bizonyul. A több mint tíz éve helyükre kerülj: gömbökön az idő rombolásának még a lehel- lete sem látszik.

— Megfelelő karbantartással nem nyolcvan, vagy száz, de akár ezer évig is üzemképes maradhat — vélekedik a főművezető.

Az elegendő és jó ivóvizet tároló acélgömbök nemcsak a jelennek, de a jövőnek is fényesednek.

Hatvani Dániel

(MTI Foto — Fehérváry Ferenc felv. — KS)

Ki eszi meg a halat ?

Mozgalmas élet zajlik a Duna menti horgász- egyesületekben. A hét minden napján, s főként a hétvégeken ezrek töltik szabad idejüket a nagy és kis Duna-ág vagy a kiskunsági öntözőcsatorna partján. Sport, szórakozás, pihenés, idegnyugtatás és néha friss hal a családi asztalon — mindez együtt jelenti a horgászatot.

Ezúttal a Dunavecsei Horgászegyesülethez látogattunk, hogy hírt adjunk tevékenységéről. A mintegy 350 tagot számláló közösség életéről, terveiről Cár Lajós,. egyesületi titkárral beszélgetünk. Áz iroda előtt- nagy méretű hálót szl'fítaúáK”* — ~

— Tálán ilyen eszközökkel is próbálkoznak?

— Tagjaink ném, mert ez szabálytalan. Az orvhalászok viszont annál nagyobb előszeretettel alkalmazzák. Ezt a hálót például a kiskunsági csatorn'a halállományát dézsmáló szabad- szállási orvhalászoktól kobozták el a társadalmi ellenőrök.

Csakhamar megtudjuk, hogy nagyon is szükség van a társadalmi ellenőrök, s a halőrök lelkiismeretes munkájára. A dunavecsei egyesületből tizenketten végzik e felelősségteljes tevékenységet. Beszélgető partnerem által felsorolt példák bizonyítják, hogy nem is eredménytelenül. Egy érdekesség: a legtöbb szabálysértés a csatorna mentén történik, a Dunát ritkábban látogatják az orvhorgászok,- A. beszélgetés során kiderül, hb§y a halállomány utánpótlása legalább any- nyira szívügy, mint a horgászás.

— A Soroksári Dunaági Intéző Bizottság segítségével legutóbb 75 mázsa halat telepítettek a halőrök a hozzánk tartozó vizekbe. E mennyiség túlnyomó többsége ponty, kisebbik hányada amur fajta. A jobb eredményt biztosítja, hocy most első ízben, fél kifÓshál- jóval- nagyobb halakkal pótoltuk az állományt.

A horgászok egyesületi munkájának érdekes eseménye, a halfogóverseny. Ezúttal az apostagiak szervezik. Az időpont: július 30-a. A száznál ‘több résztvevő vetélkedőjét nagy várakozás előzi meg, hiszen a környező községekből a legügyesebb \ horgászok küldték el nevezésüket. A vecseiek is a legjobbakat indítják. i

— Például?

— Anda Zsigmond, aki a felnőttek versenyein évek óta jól szerepel. A legutóbbin, ahol mintegy háromezer horgászt képviselő százötven fős mezőny indult — a hetedik helyen végzett. A fiatalok között ifj. Lekrinszki István eredményei figyelemre méltóak. De a többiek, Müller Péter, Janics Tibor és még jó né- hányan szintén eredményesen „forgatják” a horgászbotot.

Végül szó esett még

égy különös jelentőségről. Láttuk már, hogy a horgászok paráti összejövetelein rendszerint birkapörkölt kerü.l a közös asztalra.

— Miért nem hal? — kérdem Cár Lajostól, aki előre derül a kérdés hallatán.

— Ezt gyakran megkérdezik. Á magyarázat nagyon egyszerű: a mi összejöveteleinken száznál jóval több adag ételt kell készíteni — méghozzá, ízletesen. Halból viszont nehéz ilyen nagy mennyiséget igazán jól megfőzni. Még a tisztítás... Ezért a birkapörkölt. Fő a biztonság ...

Míe’őtt megkérdezhettem volna, hogy ki eszi meg a halat, megcsörrent a telefon. A vonal túlsó végénél Miklán János. A bejelentés ennyi: fogott egy 8 és fél kilós csukát — a hossza eléri az egy métert. Zajlik a horgászélet.

Szabó Attila

/ 35.

Szász órájára nézett. — Lassan éjfél lesz — és elfojtott egy ásítást. Hogy eljárt az idő! De hol lehet Éva?... Szász utálta a féltékeny átkozódásokat, nyöszörgéseket. Tűrhetetlennek tartotta volna Éva ügyeibe avatkozni, idejét számon kérni. Éva sem kéri számon az övét. Ez kapcsolatuk kezdetén már így ala-- kult. Megállapodtak ebben, és állták a szavukat. Legalábbis Szász-így képzelte. Egyik pillanatban abszolút idegenek, a másikban olyan bizalmasak voltak, hogy annál közelebb két ember nem is kerülhet egymáshoz, így indult szerelmük, s ez megszabta további sebességük mutatóit, egymással szembeni lehetőségeket.

Mindegyikük független, de tisztességesen független — mondta neki Éva, és neki nagy kő esett le szívéről. Nem szeretett volna külön energiát fordítani a szerelmi hűség körüli bonyodalmak bogozására.

— De mindegyikünk rögtön szól, ha valáki közbejön, ha az a harmadik jobban érdekel bennünket — tette hozzá még az asszony. Szász örömmel egyezett bele, hogy ilyen szép és tiszta emberi elvekkel éljenek egymás mellett. Megtartotta a szavát. Éva bármikor jött haza, nem szólt egy szót sem.- Az asszony maga kínálta a magyarázatot: Szikszai, a bányaüzem vezetője külön prémiumot osztott, a geológia pincebulit csinált. Ö sem vonhatta magát ki alóla. Vagy: Mártáékhoz ugrottam be, társaságra akadtam, jó volt kicsit ott lenni és eldumálni a nőkkel. Esetleg: az őrlő rajzait el kellett készítenem, bennmaradtam.

A szerelemben az a legizgalmasabb, amit általa önmagunkban felfedezünk — jutott Szász eszébe egy filozófus író megállapítása. Ö mit fedezett fel saját magában? Kezdetben jóságot, humanitást, a mások dolgaival való törődést, életükért való aggódást, csupa nagyszerű tulajdonságot, aztán mindennek csaknem a visszájára: naivitást, érzelgősséget, tétovázást.

Szerepét ebben a házasságban, ebben a szerelemben jól elkülöníthető szakaszokra bonthatja fel, felvonásokra oszthatja. Az elsőben felvett egy magatartáskapcsolatot Évával, és azon később sem akart változtatni. Ebből adódtak problémái. A szerény kicsi Éva, a Kutató- Fúró Vállalat beosztott geológusa az első segítségre hálával, ragaszkodással felelt. Az iskolai élmények és Dédi harcából minden jel szerint az élet «került ki győztesen, mert Dédit a tiltott határátlépés megkísérlése miatt egy időre „kivonták a forgalomból”. Egyébként is unhatta a gyerekkel való foglalkozást. Vallás, erkölcs, hit? ... Évára sem az idealista, sem á materialista tanok nem voltak meggyőző hatással. Hol ennek, hol amannak adhatott igazat. Apját, B-alátai Jenőt, meg-megemlí- tették az újságok, s elismeréssel adóztak munkásságának. Az intézetben — nyilván Vadász professzor hatására — a munkatársak, tanárok is tisztelettel említették apja nevét. De egyúttal anyja bárónői mivoltát le kéllett tagadnia, mert minden személyzeti főnök sokkot kapott volna tőle, s talán még dolgozni sem engedik. Az élet ilyen bonyolult, ellentmondásos termékét miért is értették volna meg? Éva apja miatt szerethette, anyja miatt gyűlölhette volna a szocialista rendszert, de ő egyiket sem tette, semleges maradt.

Dániel éppen a legjobb időben érkezett. Évából a szerelem Dániellel és az általa képviselt eszményekkel való ázon-ösulást hozta ki. Dánielből pedig áz afölötti örömet, kedvet az íráshoz, kettőjük közös éleValamikor az 50-es évek végén emelkedett magasba az első hidroglóbusz ezüst- csillogású buzogánya — Harsányi Szabolcs mérnök és két társa találmányaként, valamint egy azóta megszűnt fővárosi vállalat gyártmányaként.

Hogy elsőként az ország mely helysége, illetve üzeme felett támasztották meg ily módon az eget — teljesen feledésbe merült. Tény azonban, hogy a nyeles fémgömb — a hagyományos víztornyokhoz képest — olcsósága, gyors üzembe állíthatósága folytán sikert aratott.

Azóta ezernél több fémgömb csillog szerte az országban.

Ennek zömét a Fémmunkás Vállalalat kecskeméti gyára készítette. Ez az üzem ugyanis 1960 óta jó félévtizeden át egyedüli gyártója volt a hidrogló- buszoknak. Hősi időszak volt ez, amely a hazai és a külföldi piacok meghódításának jegyében telt el. Előbb csehszlovákok figyeltek fel a kecskeméti mobil víztornyokra, majd a konstrukció 1963-ra az accrai világkiállítás alkalmával a „fekete kontinensre” is betört. Egymással vetélkedtek a ghanai törzsfőnökök: melyikőjük

faluja felett díszeleg előbb a magyar gyártmányú hid- roglóbusz. Néhányat a francia bányatelepek vásároltak meg, majd a ju- goszlávok jelentkeztek seregnyi megrendeléssel.

A 60-as évek második felében a Vízgépészeti Vállalat egy-két gyáregysége is megkezdte a hidroglóbu- szok gyártását azzal, hogy főleg a hazai igényeket^elé- gíti ki. A kecskemétieknek maradt volna tehát a külföldi értékesítés lehetősége. A gyakorlatban ez úgy alakult, hogy mindkét vállalat gyárt hidroglóbuszo- kat úgy az itthoni, mint a külföldi igények kielégítésére.

öt éven át nem készítettek. 1968-ban sor került az első 400 köbméteres gömb felszerelésére, a vállalat széKesfehérvári telepén. Ez idő tájt készítette el a Bács- Kiskun megyei Tervező Iroda az 500. a 750 és az 1000 köbméteres óriásgömbök tervét. A gyár merész lendülettel látott a megvalósításhoz: az 1970-es mezőgazdasági kiállításon az ezer köbméteres gömböt emelték a tartóoszlopra. Vízzel azonban nem töltötték fel... Erre mindmáig nem került sor. noha hasonló nagyságú gömböt most szerelnek Cegléden. Ilyen rpéretnél a fokozott óvatosság indokolt: a gömböt még a magasba-emelés előtt nyomáspróbának vetik alá.

Az ezer köbméteres glóbusz tehát egy nagycfbb mezőváros távlati igényeit is képes lesz kielégíteni. Ám hol van a határ a méretek növelését illetően? — ezt kérdezzük Öcsai Imrétől,‘a gyár főmérnökétől.

— Elvileg nincs határ — feleli. — méreteknek a gyakorlati szükség szab határt. Nálunk az a módszer honosodott meg, hogy egy oszlopra egy gömböt helyezünk. De elképzelhető volna az is, hogy három, esetleg négy gömböt szereljünk fel. Az Egyesült Államokban ezt a „fürtös” megoldást is alkalmazzák.

Egyedül' az 50 köbméteres glóbuszt szerelik össze a gyár udvarán, speciális járművel- ez még elszállítható. A nagyobbakat diny- nyehéj-szeletekhez hasonló darabokban szállítják a felállítás helyszínére. A felállítást a vállalat budapesti szerelőrészlege végzi.

A vezetőszerep a gyártásban továbbra is a kecskemétieké. az évi 20 milliós termelési értékkel, amely átlagosan 80 hid- roglóbuszt jelent.

A kezdeti években csak 50 és a 100 köbméteres gömböket készítették. Az első 200 köbméteres tornyot a Hortobágy peremén, Nádudvaron állították fel, 1963-ban. Ennél nagyobbat