Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Perlrott-Csaba Vilmos kiállítása A képzőművészettel foglalkozók is sok mindent kapnak azoktól a kezdeményezésektől, melyek a helytörténeti kutatásokat célozzák. A szülőföld, a lakóhely múltja iránt megélénkült érdeklődés számos olyan adatot, elfeledett epizódot tár fel, mely a maga korában jelentősnek srámított, s megismerése — megfelelő távlat, szélesebb körű összefüggés mellett — most már nemcsak feljegyzendőnek minősül, de esetleg értékhatározónak, néha általános érdekűnek. A kecskeméti Katona József Múzeum dolgozói efféle feladatot láttak el, amikor megrendezték Perlrott-Csaba Vilmos emlékkiállítását, összegyűjtöttek vagy száz képet életművéből, munkásságának jellegzetes emlékeit. Perlrott-Csaba Vilmos (1880—1955). a modern magyar festészet egyik nagy tehetségű képviselője a húszas években egy időt a kecskeméti művésztelepen töltött. Ez adta az ötletet a múzeum igazgatójának és munkatársainak, hogy felidéznék a mester alakját, megismertessék a közönséggel' művészetét. Vállalkozásuk azért is sikerült olyan jól, mert a kiállításon kiderült, hogy Perlrott-Csaba Vilmos működésének talán legeredményesebb korszaka éppen Kecskeméthez kapcsolódik, itt • festett > IspjnpQZÍciói kitűnnek felépítésük nagyvonalúságával, színeik tömörségével. Ez azért is hangsúlyozandó, mert Perlrott-Csaba századunk első felének igen termékeny művészeti közösségeiben dolgozott; az iskolálpqn tanultakat Nagybányán egészítette ki, Párizsban Matisse tanítványa volt. Budapesten a Képzőművészek Űt .Társaságának tagja, a leghiva- tottabb műhelyekben fejlesztette tudását, nevelte ízlését. Ehhez az együtteshez kell sorolni a kecskeméti művésztelepet is, ahol Perlrott-Csaba kitűnő festmények egész sorát alkotta, pályájának legégetőbb problémáit sikeresen oldotta meg. Melyek voltak ezek a problémák? Mindenekelőtt a festőiség és a szerkezetesség közötti különbségek, eltérések, illetőleg a belőlük következő szemléleti differenciák. Perlrott-Csaba Vilmos akkor volt fiatal, amikor az új nemzedékek kemény harcot kezdtek az impresz- szionizmus tanításai ellen, Cézanne-t tűzve lobogójukra, az alaktalan lágy hangulatfestés helyére a téri konstrukciót, a határozottan megkomponált belső arányokat állították. A modern áramlatok különböző hitvallói között ekkoriban az ellentétek igencsak kiéleződtek, az úgynevezett „neósok” fellázadtak a „plein air” egyeduralma, a nagybányaiak vezetői ellen, és a párásán szórt fények festészete helyett a tagoltan, ritmikusan összeállított kének stílusa, a körvonalakkal elrendezett ábrázolás mellett törtek lándzsát. Perlrott-Csaba Vilmos ennek a magyar cézanne-iz- musnak lett egyilc legsajátosabb művelője, aki . a látvány mértan Las átírását nem. vitte túlzásba, s aki ugyanakkor páratlan festői gazdagsággal árasztotta «4 műveit .Igaz, Cézanne maga is kitűnő kolorista maradt szerkesztő elveinek érvényesítése közben, követői viszont az idomrendszerek dogmatikus alkalmazása során gyakran megfeledkeztek a festő leglényegesebb tennivalójáról, a színek árnyalt erőteljes használatáról. Perlrott-Csaba éppen Kecskeméten alakította ki pályája folyamán azt az alkotói módszert, mely a szilárdabb képkoncepció mellett is érvényesíti a megfelelő színek intenzitását Az az éghajlati és társadalmi légkör, mely az Alfölden körülvette, pontosabb ábrázolást, keresetlen ^f^tpi indoklást követelt tőle. Itt lépett azok közé a* mű.V^ekölípzé. akiknek az alkotómunkáját, a helyi adqjtqégokó az elháríthatatlan személyes élménisp^ motyv^jteft.í Nemcsak szűkösen értelmezett mestepsé^beli?' kérdésekre keresett választ, de szívesen foglcSt^pzptt \ környezetének ügyes-bajos dolgaival, a .vidék íszgljgmi.'í an^tígi. helyzetének művészi elemzésével, a - népszokások tértelmezésével. Festészete ezen a tájon vált életszerűvé, a valóságot sokrétűen Petőfi Sándor: Arcképemmel... Arcképemmel, lelkem arcképével Ajándékozlak meg tégedet Nem bánom, ha senkinek sem tetszik, Csak neked tessék, lyánykám, neked! Lelkem egy könyv, amely mindig nyitva, Olvashatja, ki mellette jár. Olvassák is — o sok forgatásban összt is van az szaggatva már. Lelkem gyűrű, egy acélgyűrű; de Láthatsz benne drágaköveket Legnagyobb, legszebb ezen kövek közt Egy gyémánt, a tiszta becsület Lelkem oszlop, egy kősziklaoszlop. Mely soha meg nem rendíttetett, Nem reszket... csak egy, csak egy esetben: ' Hogyha rászáll szép tekinteted. Lelkem felhő, egy haragvó felhő. Gyakran ontja a villáitokat; De, leányka, te ne félj! — a villám Tölgyeket sújt, nem virágokat. Lelkem Illés próféta, a mennybe Száll a dicsőség lángszekerén Híj öledbe, lyányka, s lángszekérröl Es mennyországról lemondok én! (Szalkszentmárton, 1843. aug.20—szept 8. között) Hatvani Dániel: L •— Bemenjürik? ! — Enni kellene. .1 Soványak és tikkadtak, szakad róluk a víz. A dagadt kisiparos Székesfehérvár után vette fel őket a kocsijára. Szépiáknál lekanyarodott. ők kiszálltak, öt kilométert jöttek gyalog. Sanyi a zsebébe nyúl, összekotorja az aprópénzt. Mutatja Ferinek — 15 forint. Kerthelyiség. Kockás abroszok látszanak lebegni az agyat forraló hőségben. Folyondár a szikár kis épület elején. Ételszag. — Olcsó hely lehet — Az. — Harmadosztály. ■— Megfelel. Kifüggesztett, kézzel írt étlap a kapufélfán.- ■— Nézd csak, ez valami maszek lehet — Azannyát... Spenótfőzelék fasírozottal 7 forint Kettőjüknek kifutja, még egv-egy pohár szódára is telik. A kis gömbakác satnya árnyékában áll egy asztak A kerítés mellett van és majdnem a sarokban. Odaülnek. Közelükben a megüresedett asztalok csctrescít szedi össze a felszolgálónó. Idomai sonkásán dudorodnak elő. Már nem fiatal. Arca pufók, mélytüzű rózsára emlékeztet Sanyi hívná, de társa lelnttí — Hagyd... Jobb lett volna, ha fürödni megyünk A nő lassan lépdel feléjük, az asztal sarkától másfél méternyire megáll, merev tartással. Már végigmérte mindkettőjüket. Feri maga elé néz. A másik mondja a rendelést. Ä nő félfordulatból mormogja, foghegyrőla — ... És két pohár szóda. Meglesz. A kerítés túlsó oldalán, a parkolóhelyre ekkor Mák- szik fel az autóbusz. Feri odapislant, tudatáig csak az jut el, hogy valamilyen termelőszövetkezet Hangoskodás, lárma közepette történik a dás. Izmos, barnára sült férfiak, nők vegyesen. Bent, a kerthelyiségben csak növekszik a zaj. — Hé, Jóska, merre vagyt _ ___ — Nicsak. az Annus! Ez a felszolgálórónek szűt, sfSt ékkor T9p efő a konyha felől, arcán szoborvigyorraL A két fiú összenéz. — Biztosan falubeliek — mondja 5anvt A másik bólint Előjön a tulai, kesehajű, ráncos arcú férfi. Parolázás, csókolózás. Majd a csoport a közelükbe húzódik, ösz- szetolják az asztalokat elfészkelődnek. A tulaj és neje ládákból rakják eléjük a hűtött söröket. A töltögetés nyomán tömör arany habzik a poharakban. Az első fogás töltött káposzta, A csoport fölött zsíros felhőként árad szét az illatos^ gőzölgése-------— P alacsinta a kerítésen Sanyi úgy érzi, harmónfkaként csuklik össze és húzódik szét a gyomra. — A miénket nem hozzák? — kérdi, szinte csak önmagától. A másiknak a tekintete a folyondár levelein ugrál ide-oda. Ezt mondja: — Amint látod, most a szövetkezeti parasztság van soron. A csoport tagjainak arcán kigömbölyődik az elégedettség. A zsivaly is alábbhagy. Hatalmas adag töltött káposztákat tüntetnek el egyre-másra. A középen ülő hátrafésült ősz hajú férfi — kfvül- ‘ hordós inge épp hogy csak befedi pocakját — a lábánál heverő demizsont magához veszi, s az asztal végénél álló tulajhoz lép vele. — Józsikám, engedd meg, hogy egy kis hazaival is honoráljuk ezt a sok finomságot. A tulaj szabadkozik, de aztán elfogadja mégis, s az épület felé ballag az üveggel. Következik a húsos palacsinta. ÉS két újabb láda sör. Fenséges, zsíros csámcsogás keveredik el a lenti műűt forgalmi zajával. A csoport jócskán benne Jár a palacsintapusztításban, amikor a tulajné a két fiú közelébe somfordái, s tudtukra adja, hogy sajnos, a spenót már elfogyott, esetleg valami mást... — Köszönjük, mást nem — pattan fel Feri, de az őszhajú, aki már korábban is oda-oda pillantgatott az asztalukhoz, megelőzi.-— Annuskám, hozzál nekik Is a palacsintából. —• Aztán, a fiúkhoz: — Legyetek a vendégeink! Sanyi arcát elönti a pirosság. Dadogni kezd: — Ő nem, köszönjük, de igazán, nagyon kedves íü A másik sziszeg, csak úgy, maga elé: ............ j ^ — Megőrültél? Azonnal léceljünk le! De már előttük az egy-egy adag palacsinta, az asz- szony sörbontáshoz, Sanyi hálarebegéshez készülődik. A másik fiú azonban megpörgeti maga előtt a tányért, majd a palacsintákat a két végüknél fogva és messze eltartva magától, egyszerre látványos és irtózó mozdulattal a kerítésre aggatja. Nyomban utána fürgén átveti magát a kerítésen és inai az országút felé. Sanyi szájában megdermed az első falat. Tétova mozdulattal feláll, homályosan érzi, hogy meredek a helyzet, társát a^mnal követnie kellene, bármily nehéz is kiszakadni az étel vonzásából. Félszeg sajnálkozó vállrándítás után a kapu felé támolvog, görnyedt, öreges léptekkel, a csoport néma. furcsálkodó tekintetétől kísérve. Szeme sarkából még látja, hogv a kerítésen döglött állatként gubbasztó palacsintákból csöpögni kezd a zsír. Amikor eltűnik a busz íTTgptt, utoléfi a csoport fel- . h^iój^gá^ kifejezővé. így az a nagyrészt műtermi problémakör, melyből a cézanne-izmus kifejlődött, nála megtelt tapasztalatai anyagával, szociális tartalommal, emberek és cselekedetek reális bemutatásával. A posztimpresszionizmus kubisztikus változatúnak hazánkban kibontakozott egy — a Pelrott-Csaba Vilmoséhoz hasonló — áramlata, mely vallomástevő, emberbarát szándékot hordozott, szakmai tan tételek helyett érzelmeket, gondolatokat foglalt formába. Perlrott talán nem vállalt oly demonstrálván világnézeti szolgálatot, mint a Nyolcak, az aktivisták néhány leg- öntudatosabbja, Kernstok Károly, Pór Bertalan, Uitz Béla, Nemes Lampérth József, de humanista együttérzéseit, valóságtükröző tendenciáját következetesen képviselte. Szobotka Imre, Schönberger Armand mellett Perlrott-Csaba Vilmos említhető legtöbb joggal, mint olyan, aki a festészet megújítása közben se tévesztette szem elől a művész szép kötelességét, azt, hogy nyilatkoznia rendeltetett a lélek titkairól, a szív hajlandóságairól, a természetről és a társadalomról, létünk és tudatunk kisebb-nagyobb változásairól. A Katona József Múzeum kiállítása hiteles áttekintést ad művészünk példásan felfogott hivatásérzetéről. Pogány ö. Gábor Hideg Antal: Sztorim a széllel sétálás közben a parkban összetalálkoztam a széllel normális szél volt tudjátok az amelyik ide-oda szokott fújni mir’ szőke sem volt ezt különben is csak a költők találták ki mert alliterál mondom teljesen normális szél volt hacsak az nem különös hogy fogadta a köszönésemet csüccs mondtam neki már csak azért is hogy mondjak valamit és akkor egyszer leü ; kétségtelen
