Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
4. oldal 1972. június 9, péntek Javultak a nők munkakörülményei az élelmiszeriparon Mint arról korábban hírt adtunk, az SZMT elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta, mik a ta pasztalatok a nő- és ifjúságpolitikai határozat végrehajtásáról a megye élelmiszeriparában. Az ÉDOSZ megyei bizottságának erről szóló jelentéséből egyértelműen megállapítható, hogy a párthatározat megjelenése óta sokat tett a szak- szervezet a nőkért és a fiatalokért. A vállalatoknál is a korábbiaknál következetesebben ellenőrzik a határozatok végrehajtását. A Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó, a Kalocsai Fű- szerpaprika- és Konzervipari, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalatnál, valamint a Kecskeméti Konzervgyárban testületi üléseken adtak számot a gazdasági vezetők a munkavégzés feltételeinek javítására tett intézkedéseikről a szakmunkás-utánpótlásról. E beszámoltatások is hozzájárultak ahhoz, hogy az utóbbi két év alatt az előző állapotokhoz képest nagyobb mértékben javultak a munka- körülmények a baromfifeldolgozó iparban, a zöldség- és' gyümölcskonzervek gyártásánál, a sütőipari és boripari termékek előállításánál. Több esetben tapasz- j talták azonban azt is, hogy j az új termelőberendezések nem mindig szolgálják a munka megkönnyítését. Tervezési hiányosságok miatt például a tejfeldolgozásnál, s egyes sütőipari termékek készítésénél az indokoltnál nagyobb arányú az élőmunkaigény és a nehéz fizikai munka. örvendetes, hogy a konzerv-, hűtő-, baromfi- és a sütőipar egyes területein a szezonon kívüli időszakban mentesítették a nőket az éjszakai műszaktól. Közel 3000 embert érintett ez az intézkedés. Az ipar jellegéből következően — szezonban — sajnos, még több éven át szükség lesz a nők munkájára éjszakai műszakban is. A vállalatok többsége mind az éjszakai, mind a pihenőnapi munka alól mentesítette a többgyermekes és gyermeküket egyedül nevelő édesanyákat, ami közel ezer nő számára hozott könnyítést. A szakszervezetek ajánlásai nyomán — első lépcsőben 1970-ben emelték egyes segédmunkás munkakörökben és kieségítő, nem ipari állománycsoportokban foglalkoztatott fiatalok, nődolgozók bérét. Mintegy 200—300 nőt és 150—200 fiatalt érintett ez. A munkakörök felülvizsgálata során 1971-ben az egyszerű segédmunkát igénylő munkakörök bértételeit emelték 10—12 százalékkal, ami havi 100—150 forint többletbért hozott. Tény azonban, hogy az arányaiban jelentős bérfejlesztések csupán első lépéseknek vehetők, s csak enyhítik a korábban még nagyobb béraránytalanságokat. Több mint 2500 nődolgozó alapbére még 1235 és 1330 forint között van. Hangsúlyozottan ___foglalt ú gy állást az elnökségi ülés, hogy a szakszervezetnek továbbra is szorgalmaznia kell — illetékes fórumoknál — az élelmiszeripar különböző területein meglevő béraránytalanságok felszámolását. Az ÉDOSZ megyebizottságának jelentése szerint a szociális és egészségügyi ellátás fejlesztése, kiterjesztése számos erőfeszítés ellenére is, több vonatkozásban elmarad a jogos igényektől. Nincsen elegendő üzemi konyha, ültöző, fürdő, irodaépület a Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó, a BKM Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál, a Közép-magyarországi Pincegazdaságnál és alföldi üzeménél, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalatnál. A szakszervezet következetes ösztönzésére már az utóbbi két év alatt is születtek — ha átmeneti megoldások is — a helyzet jaTovábbi erőfeszítések a béraránytalanságok felszámolására vitására. Az SZMT és az ÉDOSZ határozott fellépése nyomán intézkedtek például a gabonafelvásárlónál 'női öltöző létesítéséről. A munkásellátást javították a szakszervezet kezdeményezésére megvalósított intézkedések, mint számos új konyhakész és korszerű csomagolású termék forgalomba hozatala, a második műszak —. s vállalati büfék nyitása a nők bevásárlási gondjainak enyhítésére. Vagy vállalati autóbuszok beállítása a vidékről bejárók szabad idejének növelésére. Csak néhány területet érintettünk, de ebből is kitűnik, hogy egyrészt a szak- szervezet mindennapos tevékenységévé vált a nők és fiatalok érdekvédelme, másrészt, hogy a vállalatok többségénél mind biztatóbb eredményekről adhatnak számot. T. L Kezdjük egy meghökkentő számadattal: az ötvenöt éven felüli aktív dolgozók aránya megközelítően kilenc százalék. Vagyis minden tizenegyedik kereső jutott el a munkaképesség lassú csökkenésének határáig. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben azonban ennél sokkal több, 25 százalék, azaz minden negyedik ember! Maga ez a tény is kiáltóan sürgeti a sokat emlegetett nemzedékváltást. Ez azonban nem oly egyszerű. Most például kereken százezer KISZ-kor- osztályú fiatal dolgozik a tsz-ekben. De ha a paraszt- emberek nyugdíjkorhatárát öt évvel leszállítanák, akkor egyik pillanatról a másikra ugyancsak kerek százezer tag válhatna ki a munkából Kellene tehát a nemzedékváltás, kellenének a fiatalok. De nem jönnek. Vagy alig jönnek. Kevesen, azok is — tisztelet a kivételnek — inkább olyanok, akik úgy érzik, másutt nem boldogulnának. Ebben a tempóban a pihenőre térő öregek munkaerejét nem tudjuk pótolni. Pedig a tsz ma már nem Kettőezer-ötszáz mázsa naponta bizonytalan perspektíva. A munkások és parasztok kereseti viszonyai nagyjából kiegyenlítődtek, ám az átlag mögött a fiatalok nézőpontjából két előny húzódik meg. Egyik, hogy a jó munkaerőben levő, modem mezőgazdasághoz értő fiatal olyan beosztást kaphat, ahol jóval az átlag feletti keresethez jut. A másik, hogy városon most lényegesen gyorsabban emelkednek a megélhetési költségek, tehát falun maradni anyagi előny. Mégsem maradnak falun a fiatalok, vagy nem anynyian, amennyire most égető szükség lenne. Mit akarnak hát? Véleményem szerint a falusi fiatalság azt kívánja, hogy ha otthon marad, tsz-be lép, élete ne külön-- bözzék lényegesen városra ment, ipari munkába állott kortársainak életétől. Könnyű ezt leírni, de a sommás kívánság mögött rengeteg részkérdés húzódik; a megoldásban munkát talál nemcsak a tsz vezetése, de társadalmunk úgyszólván minden felelős vezetője is. A fiatalok gondolkodása Elsőnek említsünk talán egy olyan vonatkozást, amiről nem, vagy nem szívesen beszélünk. A klasszikus paraszti világtól bő három évtized választ el bennünket, a földreform is több mint negyedszázaddal ezelőtt volt. Tízegynéhány esztendeje annak, is, hogy befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása. A most negyvenéves emberek között kevés olyan akad, aki igazi egyéni gazda volt valaha, a harminc évnél fiatalabbak pedig legfeljebb gyermekkoruk homályából emlékeznek a földimádatra, az önálló paraszti lét külön világára. Márpedig a mi egész érdekeltségi rendszerünk erre épült, arra a bizonyos „paraszti gondolkodásmódra” amit a fiatalokban már hiába keresünk. Bevezettük a földjáradfc- kot, kötelezővé tettük, eredményesen hatottunk is vele az idősebb generációra. A fiatalnak sose volt földje, őket nem hatja meg a földjáradék, ö a közös építéséhez nem az egyénileg gyűjtött vagyonkájával járul hozzá, hanem tanult ismereteivel és ifjúi energiájával, tehát a munkájával. Meg kell találnunk a módját, hogy ezt a hozzájárulást újszerű tulajdonosi érdekeltségként ismerjük el. A gyárak a differenciált nyereségrészesedéssel, törzs- gárda-megbecsüléssel előbbre járnak ezen az úton, mint a csoporttulajdon alapján gazdálkodó tsz-ek! A kereset és az élet A májusi esők hatására szépen fejlődtek a tavaszi takarmánynövények avaskúti Bácska Termelőszövetkezetben is. A Német Demokratikus Köztársaságban gyártott járvaszecskázó naponta kettőezer-ötszáz mázs a zöldtakarmányt készítető silózásra. A gép egy menetben kaszál, darabol és rakodik a teherautóra. Képünkön a vöröshere betakarítását láthatjuk. A hazai pillangósfajta 80—100 mázsa fűtermést adott holdanként. A termelőszövetkezetben eddig 23 ezer mázsa silót készítettek zöldtakarmányból. Szakszövetkezeti nőbizottságok A nőbizottsági munka egyetlen mezőgazdasági szövetkezetben sem köny- nyű. A szakszövetkezetekben pedig, ahol meglehetősen sok az alkalmazott, egymás után jelentkeznek a gondok. A kiskőrösi szakszövetkezetek területi szövetségének nőbizottsága nemrégiben értékelte az elmúlt kétéves tevékenységet. Tagszövetkezeteikben mintegy ötezer nődolgozó van. Az elmúlt év tavaszán 17 helyen került sor a közgyűléseken a nőbizottságok törvényes megválasztására. Hat szövetkezetben még jelenleg sincs megfelelő képviselet, mert a közös munkában részt vevők, főként alkalmazottak, vagy időszakos dolgozók. Az újonnan választott bizottsági tagok 10 százaléka nő, a nőbizottsági elnökök 50 százaléka tagja a vezetőségeknek, ahol nem választották be őket, ott az ülések állandó meghívottjai. Részt vesznek a szövetkezet belső életében, ismerik a terveket, gondokat. Akad olyan szakszövetkezet is, ahol javaslataikat kikérik a tervezéssel, bérezéssel, jutalmazással kapcsolatban is. Az elmúlt évben munkájuk elismeréseképp kilencen részesültek miniszteri kitüntetésben, huszonkilencen kapták meg a Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet, egy női dolgozó pedig átvehette a Munka Érdemrend arany fokozatát. A párthatározat megjelenése óta sokat javultak a nők élet- és munkakörülményei. Sok helyen bevezették a szabad szombatok. óvoda és bölcsőde bővítésére adtak hozzájárulást, 120 ezer forintot utaltak át e eélra és három gondozónőt alkalmaznak. A közétkeztetést Kaskantyún, Csengődön és a három keceli szakszövetkezetben oldották meg. Hét szövetkezetbe* adtak tavaly fizetett szabadságot a nőknek, annak ellenére, hogy ledolgozott munkanapjaik száma kevesebb volt, mint a férfiaké. A területi szövetség nőbizottsága az idén szervező- és felvilágosító munkával igyekszik segíteni a szövetkezeteket a nők jogait és kötelezettségeit érintő kérdések megválaszolásában. Előadásokat tartanak és részt vállalnak a szocialista brigád mozgalom népszerűsítéséből, erősítésébe» P, É, . _ Itt válik bizonytalanná az a megfogalmazás, hogy a paraszti jövedelmek „lényegében elérték az ipari színvonalat”. Mert a „lényeg” csak a kereset ösz- szegszerűsége. De ez falun a közös és háztáji együttes eredményéből adódik. A munkaidő pedig ma már külön a közösben is csak hajszálnyira marad el a gyári mögött. És még ehhez jön a háztáji elfoglaltság. A tsz-tag, ha komoly jövedelmet akar, sokat dolgozik. Sokkal többet, mint a városi. Élhetne már szépen, csak nincs hozzá ideje. A fiatal ezt nem vállalja. Inkább lakik munkásszálláson, de városi környezetben, Kiutat kell ebből találni. Vagy úgy, hogy megkeressük a háztáji gazdálkodás emberkímélő, technikával segített változatait, vagy úgy, hogy a fiatalt elegendő keresethez juttatjuk a közösben, nem szorítjuk még otthoni munkára is. Ne beszéljünk most az istálló elé kitett vödörről meg szappanról, mint a munkahelyi mostohaság példájáról. Van még ilyen, de szerencsére nem ritkaság közös gazdaságosban a zuhanyozó, az öltözőszekrény sem. Ma már elemi követelmény ez, „istálló- szagúan” a fiatal nem hajlandó haza indulni. Néhány sor a statisztikából Sokkal izgalmasabb kérdés néhány sor a statisztikából. Az egyenlőnek vett jövedelem mellett a tsz-tagok szociális ellátása csak 73 százaléka a városinak. Még ezen belül a bölcsődei ellátás csak egy- harmada, a szervezett üdülés egyötöde, az üzemi étkeztetés egyhetede! Egyszerűen nem igaz, hogy ez azért van, mert a paraszt- ember ,,nem igényli” az ilyen szolgáltatásokat. Talán az idős nem. A középkorú szívesen venné, a fiatal pedig követeli. A boldoguláshoz falun is szükséges, hogy az asszony dolgozzon. Ha gyerek érkezik, ott is a bölcsőde lehet a megoldás, különben a kicsi emberke az életszínvonalat viszi el. Az üdülés sem lehet városi privilégium. Az óhatatlanul szűk kört jelentő faluból méginkább elkívánkozik legalább két hétre a fiatal ember. Inkább két hétre menjen, mint egész esztendőre ... Igen, hallom a választ: csinálja meg mindezt a termelőszövetkezet. (Számos tanács, amikor bölcsődét épít, tsz-tagnak csak akkor ad helyet, ha a közös gazdaság ezt súlyos ezresekért megvásárolja.) Nagyon primitív kibúvó ez a társadalmi felelősség alól. Ne felejtsük el, hogy a TSZ: a termelő szövetkezet rövidítése. A mai tőkeszegény viszonyok között éppen elég, ha a tsz anyagi ereje futja a termelés nélkülözhetetlen fejlesztésére, a munkakörülmények javítására, a tisztes jövedelem biztosítására. Legtöbb közös gazdaság képtelen arra, hogy átvállalja még a társadalmi feladatokat is. Röviden talán ennyit. A fiatalok korszerűbb életformát, korszerű életkörülményeket kívánnak akkor is, ha falun maradnak. És ha azt akarjuk, hogy falun maradjanak, akkor ezt a kívánságukat az eddiginél jobban figyelembe kell vennünk. F. R. Miért nem maradnak falun...
