Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

Június it, kedd

S. oldal

Felvételi előzetes IV.

Csiszolódik a rendszer

Felvételi rendszerünk álig' több mint két évtizedes múltra tekint visz- sza. A most jelentkezők szülei — vagy inkább az idősebbek — még élénken emlékezhetnek rá, hogy a felszabadulás előtt nem ostromolták óriási tömegek az egyetemek kapuit. A csúcs 1938-ban következett be, amikor a 11,5 ezer érettségiző közül — ideértve a tanítókat, mező- gazdasági végzettségűeket is — 3400-an mentek tovább. (Ma csupán Szeged felsőfokú intézeteiben jóval többen tanulnak.) A továbbtanulás olyan sokba került, hogy csak a vagyonos, tehetős rétegek bírták vállalni. Amíg a munkásság és a parasztság aránya 80 százalékot tett ki az össznépességen belül, ehhez a két legnagyobb osztályhoz tartozó dolgozók gyermekei mindössze 2,5 százalékot képviseltek az egyetemeken, főiskolákon.

Ennek a történelmi igazságtalanságnak a megszüntetését az egyik legfőbb célként tűzte ki népi államunk. A minisztérium egyetemi felvételi csoportjában dolgozott 14 éven át Czédli György, aki jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem Bajai Vízgazdálkodási Főiskolai Karának az igazgatója. Vajon hogyan csiszolódott felvételi rendszerünk?

— 1947-ben, mikor én

érettségiztem, még négy-öt egyetemtől kaptam felszólítást, hogy tanuljak tovább — emlékszik vissza Czédli György. — Az új értelmiség kialakítása érdekében — ami az eltelt 27 >

S7,e’~

az

P 7

lek talán egyik leg- Vvúvtikai vonása — -m magára vállalta V isa! járó terheket. a »árt irányvonalaként !m<-írnzta meg, hogy a murvások és parasztok államában lehetőleg a társadalmi méretüknek megfelel” r-ánvok érvényesüljenek v-t smigólta a felvételi rendszer is: a szegény. sok gyermekes szülők kis iskoláikban tanult fiait, lányait nem lehetett kitenni a szabadversenynek olyanokkal szemben, akik otthon mindent megkaptak. Kezdetben csupán rátermettségi vizsgák voltak, amikor az értelmi felfogó-, az emlékezőképességről, a jegyzetelési kész- ' ségről kellett számot adniuk a jelentkezőknek. Nagyobb változás a felvételi tárgyak kiválasztásakor következett be, majd az érettségi bizonyítvány szerepét határoztuk meg a továbbjutásban.- Az MSZMP VIII.

kongresszusa mondta ki a származási kategóriák eltörlését, a tehetség vált mérvadóvá. Ugyanakkor vigyázni kell, hogy a fizikai dolgozók gyermekei kellő arányban jelentkezzenek. A beiratkozott hallgatók későbbi eredményeit rendszeresen elemezve dolgoztuk ki 1963-ban a jelenleg is érvényben levő formát, amely szerint a középiskola a felvételi tárgyakból adott osztályzatokkal, valamint az érettségi bizonyítvány minősítésével játszik szerepet, oly módon, hogy a szakirányú tehetség érvényesülhessen. A maximális 20 pont másik felét az írás- és szóbeli vizsgán lehet megszerezni. A pályaalkalmasság, a képességek mérése egyébként nagy kérdés, de a további finomodáshoz létrejöttek az alapok.

A fizikai dolgozók gyermekeinek javult a jelentkezési aránya a bajai vízgazdálkodási főiskolai karon (42,3 százalék), a tanítóképző intézetben (51,2 százalék), a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Kertészeti Karán (51 százalék)

A Kecskeméti Műszaki Főiskolán egyhetes előkészítő tanfolyamot is szerveztek 70 hátrányos helyzetű fiatal számára a kötelező felvételi tárgyakból, matematikából és fizikából.

Az elnökből, szaktanárokból, a párt- és a KISZszervezetek képviselőiből álló vizsgabizottságok mind jobban támaszkodhatnak a középiskolákból hozott osztályfőnöki jellemzésekre, amelyek egyre reálisabbak. A pályázót tehát valamennyire már ismerik — nem számít idegennek — mielőtt belép a felvételi vizsgaterembe. Bár pontokban nem fejezhető ki, de velejátszik a szereplés minősítésében, hogy ki mennyire tájékozott a napi politikában illetve a szakirodalomban.

A pedagógus pályáknál figyelembe veszik a bizalmat keltő megjelenést, a kifejező készséget is. Előnnyel indulhatnak, akik korábban helyhiány miatt nem jutottak be, de kitartottak választott hivatásuk mellett. A végső mérlegelésnél az egyes megyék igényei ugyancsak számítanak, mivel jelzik, hogy hány diplomásra van szükség.

Midenképp az elérhető maximumra kell törekedni, hiszen július végéig megjön a postás — az értesítéssel. Halász Ferenc

Minden korábbinál nívósabb

Békéscsabán a Jókai Színházban vasárnap díszelőadással zárult az öt napja tartó III. nemzetközi bábfesztivál gazdag programja. Békéscsabára ebből az alkalomból 18 hazai és külföldi együttes csaknem félezer bábjátékosa, vezetője érkezett. A bábjáték szinte minden műfajából kaptak ízelítőt az érdeklődők. Az együttesek csaknem negyven előadást tartottak. Különösen nagy sikerrel szerepelt a békéscsabai Napsugár, a Szovjetunióból érkezett kali- nyini bábszínház együttese, illetve a várnai „Csurcsé” együttes. A szakemberek szerint a fesztivál műsora nívósabb volt valamennyi korábbinál.

Honismeret — Helytörténet

A KÖZELMÚLTBAN adta kezünkbe a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága és az Országos Hely- történeti Bizottság legújabb — elsősorban — tanulmánygyűjteményét, a Honismeret — Helytörténet című folyóiratot. Érdeklődésünket elsősorban nem az váltotta ki, hogy végre akad egy szerv, amelyik nagy ügyszeretettel foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, hanem elsősorban az, hogy szerencsére a sok-sok egyéb publkáción kívül időnként hozzáférhető egy olyan ösz- szegezés, amelyik nagy szakértelemmel, szinte tudatosan irányítja az efféle munkálkodást. Mert bizony erre nagy szükség van, hiszen a mozgalom te- rebélyesedésével, tematikai gazdagodásával együtt növekszik a tévedés lehetősége is. Ez utóbbi ellen hasznos prevenció ennek a folyóiratnak a lapozgatása, arról nem is szólva, hogy jó ösztönzést ad a feldolgozások tudományossága érdekében, késztet a soksok adat szintetizálására, és néhány megjelent mű kritikájával a helytörténésznek lehetőséget ad fontos következtetések levonására. A sajnálatos csak az, hogy nagyon kevés művelőhöz érkezhet a folyóirat, hiszen nem kerül be a sajtótermékek nyilvános terjesztésének vérkeringésébe. Félő, hogy a csak címekhez juttatás akadálya lehet a nagyon értékes közlendők szélesebb körben való elterjedésének.

Milyen témákra gondolunk elsősorban ? Sárközi Zoltán: Az üzemtörténetírás módszerei és forrásai; Tibori János: A történelmi események szemléletére való nevelés a honismereti szakkörökben; Horvay Péter: A nemzeti emlékhelyek jelentősége a honismereti mozgalomban és a szocialista hazafias nevelésben; dr. Dömötör Sándor: Honismeret és a NÉ- KOSZ, s nemkülönben a Könyvespolc rovatban olvasott méltatások, illetve kritikák.

A FOLYÓIRAT jelentőségét számunkra azonban még az is emeli, hogy több Bács-Kiskun megyei vonatkozásra lelhetünk. Közülük a legjelentősebb Fekete Dezső — a bácsalmási Vörösmarty Mihály Könyvtár kitűnő felkészültségű vezetője — szerezte Honismeret és könyvtár című, tanulmánynak is beillő felszólalása. Bár a tanácskozás, ahol Fekete hallatta szavát, már csaknem egy éve lezajlott, a felvetett problémák nagyon is élők, és indokolt az aggodalom, hogy még jódarabig azok is maradnak.

Fekete a helytörténeti kutatók egyik legfontosabb bázisául a könyvtárakat jelöli meg. Az igények kielégítése azonban számos akadályba ütközik. Ezek közül az egyik: a megyében levő könyvtárak csak azokat a könyveket és kiadványokat kapják meg, amelyek a megye területén működő nyomdákban jelennek meg. Hasonló a helyzet az időszaki kiadványokkal is, amire jó, illetve figyelmeztető példa, hogy a hartai termelőszövetkezetnek már hosszabb ideje jelenik meg — budapesti nyomdában előállítván —

híradója, ez azonban együtt a Bácsalmási Állami Gazdaság jubileumi kiadványával — amelyet a Békés megyei Nyomda készített el —, nem kerülhet a megyei könyvtár állományába. Végkövetkeztetése nagyon helyesen az, hogy sokoldalú erőfeszítéssel mindent el kell követni annak érdekében, hogy a hely- történeti anyaggyűjtők, krónikaírók várakozásának a könyvtárak megfeleljenek.

Ugyancsak megyei szemmel, szívesen vettük: Mán- dics Miháiy: Fejezetek Csá- voly község krónikájából 1944—1964. című kötetének, és Bánáti Miklós: Huszonkét évtized az új hazában című, Császártöltés község történelmi adattárának pozitív hangvételű méltatását.

ÜGY HISSZÜK, hogy ha az igényes helytörténeti feldolgozások az anyagi fedezettel is rendelkező szervek részéről nagyobb megértést és figyelmet kapnának, akkor gazdagabb lesz a folyóirat kritikai rovata, de elsősorban gazdagodik — a kisebb vagy nagyobb közösségek múltjának a mának szóló tanulságait is tartalmazó — nemzeti történelem.

—r —1

zgmrgf

18.

— Drágám, már annyiszor elmagyaráztam neked, igen, de én azért üzletileg még apádhoz kötődtem, hiszen számos elszámolnivalónk volt... Én a vagyono- -nat beleöltem vállalkozásába. Sajnos ... Hagyjuk ezt. iem akarom a te érzékenységedet sérteni. Vannak äolgok, amiről nem jó tudnod, és elégedj meg anyájával, hogy Alice-t, a te édesanyádat annyira lerom- ott állapotban érte az epeműtét, hogy egy évre apád íalála után ő is... Oh, drágám, élhettünk volna ragyogóan, ha apád fejébe nem veszi azt az ostobasá- (ot.

— Ügy tudom, a németek ajánlatát nem fogadta el.

— ' amerikaiakét sem... Senkiét!... Magával úntott .. :•-műnket, téged is... Igen... A pusztulásba.

— Én azt hiszem, Dédi — támaszkodott könyökére

fiva — ág mindig keveset tudok a régi ügyekről, és j lie . . —elharapta a szót, mert nem akarta nagy- myját :’ ’bántani és csak saját magában folytatta: .. é- -ke.’., eddig a családról, apjáról, korábbi életéül \ ' vélekedett, hogy valamennyien a balsors álic-7'.v : vadak. Sorsuk végzetszerűen teljesedett be. ,Tvii '-ett volna belőlük, ha...” Sokszor hallotta, romai körben. Dédi viszont itt Jugoszláviában ingerületben tesz célzást a régi ügyekre, amelyek valamiyen megmagyarázhatatlan, meg sem történt esemény, fagy képzelet következtében teljesen új megvilágí- ásba kezdenek kerülni. Évát kimondott balsejtelem {yötörte. A sors, a végzet meghatározott alakot öl- ött, méghozzá apja alakját, a tékozló, könnyelmű fanaszta ember alakját, aki anyát cserbenhagyta. Éva égy éves volt, amikor apja meghalt, nem nagyon em- Skezett semmire abból az időből. Dédi vitte ki a te;

metésre, de távol álltak a többi embertől, messze, mintha csak féltek volna valamitől. Őrajta fehér bundakabát volt, esett az eső, és a felcsapódó sár össze- maszatolta a kabát alját. Erre is emlékszik, meg arra, mert ezt a részt többször felidézték Pikivel, távoli unokatestvérével, aki idősebb volt nála, hogy a sírnál nagyon sok, rosszul öltözött ember állt. Piki ezt úgy fejezte ki, hogy „sötétkék alakok”, a köznépi ünneplő ruha borzalmas színére célozva. Ezek, most már Éva tudta, bányászok voltak, akik eljöttek utolsó „Jó szerencsét” köszönni a mérnöküknek.

Éva szerette az ismeretlenségből felbukkanó apját, de most már nem tudta hová tenni. Kíváncsisága nyugtalanul kereste a sosem látott apát. — Dédi, apám szerinted nemcsak tehetségtelen volt a pénzügyekben, de felelőtlen is? — kérdezte váratlanul.

A kérdésre válaszolni kellett.

— Egyetlen mentséget tudok találni a számára, így és itt, a múltat felidézve, hogy a te apád volt. Más semmit! De most — a bárónő kinyújtotta száraz, csontos kezét, és mintha csak hipnotizálni akarná unokáját, erősen megszorította karját —, hajót látok közeledni a hajótöröttek felé.

Ez nagyon ködösen és sejtelmesen hangzott, és any- nyira ellentétben állt mindazzal, ami itt valóság volt, a szúró napfénnyel, napozókosarakkal, a labdázó gyerekekkel, a teraszon a papírjaiba bújt Dániellel, ugyanakkor a nyaralásból hátralevő egy-két nappal, hogy Éva akaratlanul is elnevette magát.

— Ugyan, Dédi ez lehetetlenség!

S ebben a pillanatban a lapos kövekből épített kis gyalogjárón feltűnt Alfred Flessburger sportos, fehér ruhás alakja, s Évára láthatatlan súly nehezedett. Nem tartotta teljesen hihetőnek Flessburger ajánlatát, és ezért nem is élte bele magát, Dédinek sem mert előhozakodni vele. Éva szemöldöke hegyesebb ívben feszült homlokán, erőlködve próbált kitalálni valamit, amiről csak sejtette, hogy létezik, van, közöttük feszül. Dédi megjegyzései, Dániel titokzatossága, makacs, szinte dühödt félrevonultsága, Flessbur- ger ajánlata — mindez túl sok volt egyszerű lényének.

— Csókolom a kezüket! — állt meg mellettük a kölni gyógyszerész.

(Folytatjuk).

Lehet-e fél szavakban fogalmazni?

Az írott nyelvre való | utalások közül nem marad ki a felkiáltójel sem. „Kifejtette a fontos mozzanatokat, mintegy kitette a felkiáltó jeleket” — olvastam valahol. Ezt meg egy értekezleten hallottam: „A tudósok felelősségét szinte felkiáltójellel kell hangsúlyoznunk.”

Újabban nagyon elharapódzott szokás címszavakban, tőszavakban, tőmondatokban és fél mondatokban megemlíteni valamit.

Már a rádióújságban is olvashattunk megjegyzést arról, hogy a rádióban és a tévében gyakran címszavakban ismertetik az adások tartalmát. És aztán címeket olvasnak fel. A címszavak a lexikonokba valók! A glossza írója fogalomzavarnak nevezi a címszavakra utalást.

Há valaki tőmondatokban említ meg valamit, az legtöbbször 5—6 vagy még ennél is több összetett mondat lesz. Hallottam olyan tőmondatokban „reagálást”, amely tízperces hozzászólás lett, és nem is tőmondatokban. Egy olasz- országi útikönyvben ezt olvastam a firenzei Palazzo Vecchióról: „Méreteit _ a

legvékonyabb firenzei útikalauz is közli, történetét még tőmondatokban is hosszú volna elmondani.”

Nyugodtan hozzátehetjük: nem hosszú, hanem lehetetlen volna. _ Ugyanezt mondhatjuk a tőszavas fogalmazásról is.

Valaminek a rövid tárgyaláskor hallottam már a fél mondatokat is emlegetni. A fél mondatok értelmetlenek lennének. Hagyok SUCÜ ők ej a foqmnristáknak. Ha jól emlékszem. Szilágyi György szokott írni a humoros hatás kedvéért mondatrészek tudatos kihagyásával.

A címszavak, tőszavak, tőmondatok, fél mondatok említése egyszerűen csak azt jelenti, hogy valamit röviden közlünk. Erre a rövidségre van a magyar nyelvben nagyon jó kifejezés: dióhéjban elmondani valamit. De ezzel sem elégednek meg, mert rövid dióhéjban ígérik valaminek a kifejtését, pedig itt a rövid felesleges szószaporítás. A rádióban és a tévében is az lenne a legegyszerűbb és amellett közérthető megoldás, ha a híreket az adások végén nem címszavakban, hanem egy-egy mondatban foglalnák össze.

De mindezeket a fogalomzavarból eredő Ígéreteket túlszárnyalja a fél szavakban való fogalmazás emlegetése. Az illetőnek bizonyára az a szólás járhat az eszükben, hogy fél szóból is ért az ember. Különösen akkor helyénvaló ennek a szólásnak a használata, amkor kötelességre, feladat elvégzésére hívnak fel valakit. De fél szavakban kifejteni valamit... Mé elgon i szőr ho m len h e a fé szav va foglal megval. Olvasóink bizonyára szedési hibára gondolnak, pedig nem az. Csak azt akartuk bemutani, milyen lenne a fél szavakban való fogalmazás. Megfejtése: Még elgondolni is szörnyű. hogy mi lenne, ha ez a fél szavakban való fogalmazás megvalósulna. Aki ezt ígéri, lehetetlent ígér.

^ Biss István