Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

1 nid.. . 1972. Június 27, kedd ülök éi „i.ezieíen ÉRTEKEZLETEINKEN sok a sallang, az üresjárat, mindenki újra üdvözöl min­denkit a szónoki emelvényről, enge­délyt kér a gondolatok kifejtéséhez, mi­után már úgyis szól kapott, határozot­tan közli, hogy egyetért az elölte felszó­lalóval, s mire nagy körmönfonlan rá­térne a saját mondandójára, a legtöb­ben már torkig vannak a hallottakkal, mert az illető olyan hosszan beszélt, hogy végül nem maradt ideje mit mon­dani. Ha azután a határozat-, vagy ja­vaslathozatal következik, nyújtózásnak is beillő mozdulattal felemelkednek kö­nyöklésükből a karok, szempillatámasztó helyzetükből a kezek. Hogy miért történhet mindez ilyen szomorú beletörődöttséggel? Már a vi­ta indítása közben fokozatosan alább­hagy a figyelem, ha egyszerűen nem le­het megérteni, hogy miről van szó. Leg­alább 5 centivel mélyebbre konyulnak a fők, amikor például ilyesmi szerepel a lakosságot érintő fontos jelentésben: „Ez viszont azt is jelenti, hogy a fej­lesztések konkrét megvalósításában a szervezetek területén a szakszervezeti oldalról történő segítésben a cselekvés meghatározott.” Bizony, kínos percek telnek el, amíg az ember utánagondol, hogy mit is akar voltaképp kifejezni ez a megállapítás. Ráadásul még az a gyötrő szégyenérzet is hatalmába keríti a csendes többsé­get, hogy bizonyára a mi elmebeli ké­pességeink csappantak meg az utóbbi időben, mivel már az ilyen egyszerű ki­jelentések megemésztése is zavart okoz. A belső önvizsgálat aztán odáig vezet­het, hogy időnként egész társaságok ad­ják fel a megértésért folytatott kilátás­talan küzdelmet. SZÓVAL, ülök az értekezleten, és le­sem, hogy mi lesz. A nők és fiatalok helyzetével kapcsolatban általános szám­szaki adatok hangzanak el, amelyekre a statisztikai zsebkönyvből emlékszem, s amelyek kétségtelenül helytállóak. Szó­lásra emelkedik ez és ez, aki ennek és ennek a szervnek a képviseletében is­mételten köszönti a tisztelt jelenlevőket, akárcsak a diplomáciai testületek ud­variassági fogadásain. Majd tolmácsolja a... Mit is? Néhányan szorgalmasan je­gyezzük, amit hallunk, hogy alkolomad- tán legyen minek a megfejtésén törni a keresztrejtvények feladványaihoz szo­kott kobakunkat. Íme: a „hathatós gyer­meklábbeli roblémák minél jobb kielé­gítéséhez gazdasági egységeink a nép- gazdasági érdekeknek megfelelően já­ruljanak hozzá”. Vagyis abból indult ki a szónok, — gondolom én — hogy ke­vés a jó, tartós gyermekcipő. Azt vi­szont csak sejteni lehet, hogy miképp képzeli el a helyzet megváltoztatását. Jobb híján általánossággal ütötte el a dolgot, ami után nálunk vissza lehet ülni a kényelmes székecskébe. A szomszédom rímes játékkal oldja fel az unalmát, oktondi kisdiák módjá­ra az asztal lapjára írja a lemondó lá­tomást: „Fekszem a fűben, (hátamban a kés.) Na és?” Üjabb üdvözlet, mintha csak pohárköszöntő hangzana el az ér­tekezlet utánra beharangozott munka­ebéden. Amíg bele nem fáradok, szapo­rán rovom a fölösleges töltelékszavakat: nem elsősorban.........úgymint..., habár... mint ilyen ..., ebből a szempontból..., a konkrét sajátosságoknak megfelelően, stb. stb. A szakzsargonból kölcsönzött, ködösen hangzó elvárás helyett sem ne­veznének meg követelményeket vagy igényeket. Sőt, igazi bölcseséggel isgya- rapszom, mi szerint „ott kell a kérdés­re válaszolni, ahol azok elhangzanak.” EGYÉBKÉNT ÍGY IGAZ, de a má­sik, a jobb oldali szomszédom már azon mesterkedik, hogy végre 3x6-ot gurít­son ki a fekete, rószaszín és piros pöty- työs kockákkal, amelyeket minden kí­sérlet előtt egy hangtompított anyagú, igen csinos kis hengerben ráz össze. A hozzászóló — mint mindegyik — szin­tén jónak találja a beszámolót, és azt a maga részéről elfogadásra ajánlja. Az eddigi négy órából legalább hat­van perc ismétlésekkel és általánosítá­sokkal telt el. További tízen várnak még a hozzászólási alkalomra, hetvenen hall­gatják őket olyanok, akiknek nem hét havan az órabérük. Ezer forintokra rúg­na ki a kidobott percekért benyújtható számla. Szünet, a második. Ekkor mindenki­től — maximum másfél perc alatt — megtudom, hogy lényegében miről is beszéltek. Mintha a tömörség ide, a fo­lyosóra szorult volna ki, mintha a frap­páns szókimondás tekintélyromboló len­ne a nagyobb számú hallgatóság előtt A teremben egyébként nincs semmi zavaró tényező. A vállalati kultúrhelyi- ségben — amelyet kölcsönkértek erre az alkalomra — ventillátor cseréli a leve­gőt, óriási legyezőpálmák zöld levelei nyugtatják az idegeket, leomló redő­nyök szűrik meg a déli napfényt. Egy kicsit sok is van a jóból, így senki sem mer ráütni a fényesre politúrozott ta­nácskozási asztalra, még akkor sem, ami­kor nem ártana: Pedig senki sem emel mesterséges falakat, amelyek arra kény­szerítenek a felszólalókat, hogy ennyire bonyolultan fejezzék ki magukat, hogy például az egyszerűen fölfogható mun­kásvédelem helyett állandóan az ember­centrikus, a termelékenység helyett a termeléscentrikus kifejezéseket dobják be. AZ ELNÖKSÉG — mintegy diszkrét jelt adva a folytatásra — visszaül a he­lyére. Az emeleti díszterem észrevétlen ablakrésein keresztül, az alattunk levő műhelyekből halkan beszűrődik az üveg­mosó automaták zaja. Valaki az emel­vényre lép, és várjuk, hogy szóljon. Halász Ferenc A síizáálkodásban tükröződik A kukoricatáblán I H y$****~- -­h ÉJJ1I % IP* Hatszáz buiuua te>meszneneK Kukoricát az apcstagi Duna Termelőszövetkezetben. A talajlazítási munká­latokat sorművelő kultivátorokkal végzik, egy gép tel­jesítménye naponta 25—30 hold. ynHjyiy fplvótplp^ Mezőgazdasági könyvespolc A KRIZANTÉM Kína és Japán dombvi­dékein ősszel gyér lombo­zató, margarétára emlé­keztető virág nyílik, a napjainkban termesztett krizantémafajták őse. — Szinte rá sem ismerünk, olyan gazdag alakban és színben utódainak sora. Hazájában — Japánban — a legkedvesebb növények egyike, még a császárok is méltónak találták címerük ékesítésére, s hogy alatt­valóik se feledkezzenek meg a kellő tiszteletről, elrendelték, a krizantém ünnepét. Ma már azonban nem­csak hazájában, hanem az egész világon elterjedtek és kedveltek színpompás vi­rágai. Hogy mennyire nép­szerű hazájában is, ezt e könyv újabb kiadása is igazolja. A Mezőgazdasági Kiadó örömmel adja In- cze Ferenc munkáját is­mét a szakemberek és a kertkedvelők kezébe, hogy a krlzantémtermesztést, a szaporítás és felnevelés módszereit, a régi és új fajták tulajdonságait a szerző közvetlen tolmácso­lásában elsajátítsák. A mezőgazdasági szövet­kezetek területi szövetségei sokat tesznek a korszerű termelési módszerek elter­jesztéséért. Csaknem min­den szövetségnél termelés- fejlesztési bizottság alakult, amely állást foglal, aján­lásokat készít, javaslatokat készít, javaslatokat dolgoz ki a gazdálkodás egy-egy ágazatát érintő főbb szak­mai kérdésekben, valamint a közös gazdálkodásokkal kapcsolatban álló vállala­tok, gazdaságok, intézmé­nyek tevékenységére vo­natkozóan. Ajánlások A Bácskai Termelőszö­vetkezetek Területi Szö­vetsége nemrég értékelte a termesztésfejlesztési és köz- gazdasági bizottság tevé­kenységét. Megállapította, hogy sok hasznos kezde­ményezés fűződik a testü­let munkájához. Többször megvitatták a termelőszövetkezeti veze­tők szakmai felkészültsé­gének növelése érdekében a termelési körzet legfon­tosabb tennivalóit, számos ajánlást dolgoztak ki. Töb­bek között a villamosener­gia gazdaságosabb felhasz­nálását, a mezőgazdasági munkafolyamatok villamo­sítását, az öntözést, a ta­karmánytermesztés gond­jait beszélték meg. A Ba­jai Állami Gazdaság a ku­koricatermesztés korszerű rendszerének kidogozásá- val lehetőséget teremtett arra, hogy a bácskai kör­zet termelőszövetkezeteivel közös vállalkozásba keze: jen. Az együttműködés cél­ja, hogy elérjék az egész körzetben a holdankénti 40 mázsa kukoricatermést májusi morzsolt értékben számítva. A kooperációhoz hét szövetkezet csatlako zott. A vállalkozás létre­jöttéhez, az együttműködő feltételeinek kialakításáhrr hozzájárult a fejlesztési bizottság szerződésének ajánlásával, javaslatokkal. Tapasztalatcserék Nagy szerepe van a bi­zottságnak a szakmai ta­pasztalatok gyarapításá­ban, a termelést fokozó el­járások elterjesztésében. Mindezeket elősegítette az aratás előtti hagyományos határ- és majorszemle. A szemlékre történő felké­szülés, a lebonyolítás, kö­rültekintő munkát kíván. Ebben az évben korszerű­sítik ezeket a tapasztalcse- réket. Egy-egy ágazatra vonatkozóan tartanak egész napos megbeszélése­ket abban a tagszövetke­zetben, amely az adott té­mában a legjobb ered­ményt mutatja fel. Külön eszmecserére kerül majd sor a gépesítésre vonatko­zóan, az egyes fontosabb szántóföldi növények ter­mesztését illetően. Nem marad el a szarvasmarha és a sertés tenyésztésének korszerű módszereit meg­javító szemle sem. A bizotság segített el­terjeszteni a korszerű ta­lajerő-gazdálkodást. Az idén már 30 tagszövetkezet al­kalmazza az ajánlott mód­szereket. Ugyancsak segített a testület az állami gazdasá­gokkal történő együttmű­ködés kialakításában. Tá­mogatják egymást a gaz­daságok erő- és munkagé pekkel, átadják a techno lógiát a fajtákat, a kísér­letek eredményeit. A szak­mai bemutatók és tapasz­talatcserék egész sorát vál­lalták az állami gazdasá­gok. Ezek különösen azért hasznosak, mert külön be­ruházás nélkül segítik a körzet gazdálkodási szín­vonalának emelését, növe­lik a szakmai érdeklődést a szövetkezeti vezetők kö­rében. Szélesebb körben Sok lehetőség van még a bizottság munkájának to­vábbfejlesztésére — álla­pították meg az értékelés során. Indokolt, hogy a ja­vaslatokat, ajánlásokat mi­nél szélesebb körben is­mertessék. Az egész ter­melési körzetre vonatkozó átfogó, aktuális témákat dolgoztak ki a követendő termeléstechnikai, techno­lógiai témákra vonakozóan. A körzetben lehetőség van Bz. állattenyésztés to­vábbi fejlesztésen kívül például egyes zöldségnövé­nyek termelésének fokozá­sára is. Sikerrel jártak a bel- és külföldi tapasztalatcserék. A területi szövetség és a bizottság közös szervezésé­ben tizenkilenc esetben került sor az elmúlt év so­rán belföldi, és tizenhat alkalommal külföldi uta­zásra. A tapasztalatokat igyekeztek a körzetben el­terjeszteni. A bizottság munkája te­hát tükröződik a jobb ter­méseredményekben, a kor­szerűbb gazdálkodásban, a magasabb jövedelemben. K. S. Csoda olasz módra Nino Manfredi szerepei­ben mindig is különbözött többi nagy nevettető hon­makör, melyet Manfrédi at író-rendező fel kíván tár­ni filmjében, s melyet l&i——: Jelenet a filmből: az ifjú pár a szokványosnak nem mondható esküvő után. fitársaitól Totótól, Alberto Sorditól, Vittorio Gass- manntól vagy Ugo Tog- nazzitól... Humora kevés­bé harsány, több benne az intellektuális mélység mint az egyöntetű nevetést ki­váltó „poén” — s valami­képpen ezért iá emberibb szerepeiben. Talán azért van ez így, mert legbelul ő valóban elesett figura, s sikerei ellenére is kisem­ber maradt. Ezt a feltéte­lezést most bemutatott szerzői filmje is igazolni látszik. Üj műve; a Csoda olasz módra —, s ezt a különös atmoszférát sugárzó alko­tást maga írta, rendezte, és maga játssza a főszere­pet is. És mindezeken túl a film története nagyon sok életrajzi hitelű és ihletettségű motívumot tar­talmaz, olyan valóságos eseményeket, melyek a szerzővel estek meg színé­szi pályafutását megelőző­en. De mindez mégis adalék lehetne csupán egy sajá­tos művészegyéniség életét összefoglalók számára, ha alkotása ugyanekkor nem tökrözné napjaink Olasz­országénak oly sajátos társadalmi — morális el­lentmondásait és ábrázolá­sa nem lenne ily hiteles. Mert ez utóbbiak kieme­lik a filmet a tucatművek sorából és rangot kölcsö­nöznek neki. Mert mi is az a problé­Manfredi, a színész oly meggyőzően jelenít meg a mozivásznon? ... A vallá­sos neveltetés tiltó-paran- csoló eszköztára nyomán kialakult, és a benne ré­szesült fiatalokban meg­gyökerezett életfelfogással szembenálló „világi” gya­korlatot, illetve e képte­len kettősség káros követ­kezményeit. Benedetto Parisinak, a film főhősének életében két „csoda” történik és ezek alapvetően befolyásolják sorsának további alakulá­sát. Egyszer egy jó tízmé­ter magas kőfalról poty- tyan le sértetlenül — és ezt csaknem húsz év ko­lostori élet követi. A má­sodik alkalommal egy sza­kadékba zuhan — és hála a modern orvostudomány­nak — életben marad. E két esemény közé szorul egy érzékeny, túlfinomult — és ezért olykor bambá­nak tűnő — fiatalember a belé plántált hittel és a szebbik nem képviselővel vívott belső küzdelme sza­badságáért. A konfliktus ideggyó­gyászati eset. De Nino Manfredi rendezésében és szerepében a Csoda olasz módra mondanivalója ál­talános problémává széle­sül — anélkül, hogy az ..alkotók” elfelejtenék, hogy a moziba járó embe­rek többsége elsősorban szórakozni akar. Pavlovils Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom