Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
Vm. Június ZI, szerda 8. oldal Élmények, tanulságok, javaslatok Budapesti múzeumokban A főváros vonattal, autóval 90—110 perc Kecskemétről. Kiskunhalasról, Kiskunfélegyházáról sem sokkal több. Lajosmizse, Kunszentmiklós pedig jószerént csak ugrásnyira van Budapesttől. A FŐVÁROS VASÁRNAP Igazán nem távolság — szoktuk mondani. Joggal. Hivatalos ügyben, vásárlás céljából, vagy szervezett program résztvevőjeként sokan megteszik naponta ezt az utat. Pontosabban: hétköznaponta. Va- Vasárnap reggelenként elnéptelenedik a beton és a vasúti szerelvényeken is jut mindenkinek kényelmes ülőhely. Budapest, Európa egyik legszebb és legnagyobb városa vasárnap is izgalmas, gyönyörűséges látnivalókkal várja a vendégeket. Jönnek is szinte a világ minden részéből — kivéve a szomszédos megye lakóit. Mert itt mintha elfeledkeznének a természet és az emberi alkotókedv e páratlan remekéről. Hegy, víz, sziget, seregnyi műemlék — Budapest, hazánk fővárosa. Én a múzeumokat látogattam az elmúlt vasárnap. Örülnék, ha írásomat, beszámolómat olvasva mások is kedvet kapnának hasonló kiránduláshoz és a néhány forintos belépődíj ellenében visszapillantanának a múltba, szétnéznének a nagyvilágban, gyönyörködnének hazai és külföldi művészek alkotásaiban. KÉT KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS szakában a statikus, a fény- és hanghatásokat mellőző, a mozgás élményétől megfosztott kiállítások eléggé hatástalanok. A Műcsarnok nagytermeiben hat, nagy teljesítményű, automata diavetítő bizonyította ellenkezőjét. Az érdekes tablóknak is mindig volt közönsége, de a színes diapozitíveket sorozatosan bemutató vetítőkhöz alig lehetett hozzáférni. A kecskeméti Katona József-emlékkiállítás szűk terét, korlátozott lehetőségeit egy-egy magnetofon, vetítőgép beállítása menynyire kitágítaná, növelné — hogy állításunkat egyetlen példával igazoljuk. Milyen szívesen hallgatnánk a leghíresebb Tiborcok monológjait, néznénk a Bánk bán-kiadások illusztrációit ... DÖZSA NÉPÉNEK GYŐZELME A Nemzeti Múzeum dísztermében az 1514-es pórfelkelés eseményeit idézik a korabeli dokumentumok. Érezzük a történelmi szükségszerűséget: az elnyomorított nép nem bírta tovább a leszorítást, a létbizonytalanságot. „A szegények özönvize, szépséged rettentő-harag...” — írta Juhász Ferenc immár klasszikus, A tékozló ország című elbeszélő költeményében a mezítlábas hadról. Az emlékkiállítás döbbenetesen érzékelteti a szörnyű véget: „Csillagomlás volt, keselyek dáridója, karók nagy napja, ünnepe: — el- porlott a gyönyörű, világnagy-csillag.” PARASZTFESTŐK, FARAGÓK A GALÉRIÁBAN 1923-ban állították ki az A Műcsarnokban egyszerre három kiállítást is rendeztek. Kádár György Kossuth- líjas festőművész munkásságát rövidesen lapunkban is bemutatjuk — és ezért csak annyit: térelválasztó kartonjait, terveit bemutató tárlatát a nagy érdeklődésre való tekintettel egy héttel meg kellett hosszabbítani. Berzsenyi Dániel szavait dézi Sváby Lajos tárlatának katalógusában és harsogó, szuggesztív színekkel obogó képeiben: „A lyrai iőgondolatok és érzelmek nem egyebek, mint az em- oeriségnek legfőbb, azaz eguniversálisabb gondolatai.” A 37 esztendős abád- szalóki származású művész pályafutásának fontos állomása ez a mostani kiállítás. A változás, a szüle- és, a növekedés útjai, nódjai, csodái foglalkoztatók; a teremtés, az alkotás gyötrelmei és kötelessége. Van egy képe: Feljebb. 3gy férfi — vonásai a fes- öre emlékeztetnek — a képből két oldalt kifutó, :e eleje, se vége vasrudad gyekszik feje fölé emelni. \z ember kiteljesedésének, küzdelmének, erőfeszítéseinek, az „így jutunk a csillagokig” gondolatnak meggyőző, páratlanul szép megfogalmazása. Sváby Lajos a középnemzedék legjobbjai közé tartozik. Kecskeméten sokan ismerik: itt élt a művésztelepen, s részt vett a város kulturális életében. Szívesen letelepedett volna Bács-Kiskun megye székhelyén. Kérelme „nem talált kedvező fogadtatásra”. Az elutasítással a megye képzőművészeti élete dinamikus, jelentős egyéniséggel vált szegényebbé. uszódi születésű Benedek Péter parasztember festményeit Budapesten, majd néhány év múltán Bécsben. A néhány hete, a Nemzeti Galériában megnyitott tárlaton ismét láthatók Benedek Péter és számos osztályos társának művei Örömmel tapasztaltuk, hogy a most Cegléden élő Péter bácsi mellett más, Bács-Kiskun megyei illetékességűi naiv művész is bizonyítja népünk tehetségét A jakabszállási Gáspár Juliska, a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet pályázatán a grafikai kategóriában a II. díjat kapta, öt képpel szerepel a tárlaton. A lajos- mizsei Szőrös József nyolc faragását állították ki. Orbán István is kecskeméti származék. Az emlékkönyv: elismerő, elragadtatott bejegyzések gyűjteménye. Jó néhá- nyan tudakolják: miért nincs ezeknek az embereknek állandó múzeumuk? Jó lenne végérvényesen .eldönteni: Kecskemét megragadja-e végre a soha vissza nem térő alkalmat, hogy Kodály Zoltán városában illő körülmények között találjanak végleges otthonra a magyar parasztfestők, fafaragók. További halogatásra nincs mód. Ha itt nem csinálják meg, akad rá vállalkozó másutt. Szeged máris jelentkezett. Hogyan is mondta Katona József? „Ha egy hatalom szó azt mondaná, akarom, máris állna az épület.” Heltai Nándor Szőrös József: Cigányok. (Szilvafa, 1958) Ifjúság — muzsika A kecskeméti zeneiskola év végi mérlege A Kecskeméti Állami Zeneiskola évzáró hangversenyén Forgács Erzsébet igazgatóhelyettes értékelte az intézet munkáját, az 1971— 72-es tanévben elért eredményeket. Az iskola tanárai és növendékei jó munkát végeztek: talán minden eddiginél nagyobb mértékben vettek részt az iskolán kívül rendezett zenei programokban. S ez nagyon fontos, hiszen egy ilyenfajta kulturális, pktató-nevelő intézet munkájának hatékonyságát, az ott dolgozók társadalmi felelősségét leginkább az jelzi, hogy milyen mélyen és milyen szélességben tudnak tevékenységüknek rangot és megbecsülést szerezni. Az oktató munka színvonalát az jelzi, hogy milyen nagy „derékhadat” és ebből is kiemelkedő növendékeket tudnak kinevelni. Hányán tudják a különböző szakmai fórumok elismerését kivívni. E tekintetben a kecskeméti zeneiskola munkája figyelemre méltó: minden évben van néhány olyan növendékük, akik a muzsikálást választják hivatásul. Idén Hegedűs Judit (Kovács Sándorné tanítványa és Szemerédi Anna (Lakó Sándor növendéke) folytatja hegedűtanulmányait a Szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában. Kertész Gábor klarinétos növendék (tanára Kovács Sándor) az Országos Zeneiskolai fafúvós versenyen vett részt. Palotás József tanár kamarazene-csoportja pedig a megyei találkozón nyújtott kiemelkedő teljesítményt. (A csoport tagjai: Ócsay László, Károlyi Klára hegedű, Márkus Szilvia gordonka és F'ilöp Tünde zongora.) Valamennyien bemutatták az évzáró ünnepségre összegyűlt szülők és tanulók előtt is legsikeresebb műsorszámaikat. Hegedűs Judit partnereként hallottuk még Márkus Erika zongorista növendéket is. A jó átlagot a sok-sok, jutalmul kiosztott zenei tárgyú könyv jelezte. Külön meg kell emlékeznünk a Zeneiskola növendékzenekaráról (karnagy: Lakó Sándor). E tanévben számos alkalommal léptek fel, s nemcsak iskolai rendezvényeken. Jelentős népművelési tevékenységet fejtettek ki, kollégiumokban, üzemekben, szakmunkástanuló-intézetekben tartottak, az ősszel megalakult Ifjúsági Zenei Bizottság rendezésében előadással, zeneműismertetéssel kísért hangversenyeket. Természetesen nemcsak a növendékek, hanem a tanárok is eredményekben gazdag évre tekinthetnek vissza. Budapesti fellépések, kecskeméti hangversenyek és országos versenyeken való sikeres szereplések (a „Kecskemét” Vonósnégyes Kaposváron mutatkozott be sikerrel, Danics- né Kiss Éva Szekszárdon nyert harmadik díjat) mutatják a helyi muzsikusok sokoldalú tevékenységét, a zenei életben való részvételét. Ittzés Mihály Készülnek a János-napi ünnepélyre Több mint egy évszázados hagyománya a nyomdászoknak. de az utóbbi esztendőkben már a papíripar és a sajtó dolgozóinak is kedves eseménye a Gutenberg Jánosra emlékező János-napi ünnepély. A szakszervezet elnöksége már a múlt évben kezdeményezte, hogy a fővárosban rendezett ünnepségeket országos méretűvé szélesítsék és ennek érdekében több helyről különautóbuszokat indítanak Budapestre. A szakszervezet vidéki testületéi már szervezik azokat a csoportokat is, amelyek vonattal érkeznek majd a fővárosba. Ilyenformán az idei János-napi ünnepély nemcsak a széles körű szakmai tapasztalatcserére nyújt jó alkalmat, hanem egyúttal seregszemléje is lehet az érintett szakmák több mint negyvenezer dolgozójának. yukat, amit anyagi helyzetének pajzsán vágott az itóbbi öt esztendő. Ügy is fogalmazhatná: Balátai jgálba jött. Kutatott, hallatlan nagy szakmai tekin- ;élyre tett szert, pénzt szerzett, de a pénz elúszott Mire gondolhatott ekkor? Arra, hogy helyzete csak átmeneti. A tőkével, a bankárokkal, üzletemberekkel /aló viaskodásban elkerülhetetlen, hogy alulmaradjon. Erkölcsi fedezete van, de anyagi jólét, tőke, pénz lines. Sebaj, kezdi elölről, de már egy magasabb fo- con, annak a tudományos meggyőződésnek fokán, ahonnan látni lehet az újabb telepeket. Mert új telelek vannak. Ha Gánton bauxitra talált rá kell bukkannia más helyeken is. Ezt az üzletemberek csak sejtették, ő viszont tudta. Ám ezeket az úiabb terüle- ;eket nem fogja egy tál lencséért eladni. Nem bizony! Ha Balátai Jenő geológus eddig eljutott, mindebből csak eiőt meríthetett további küzdelmekhez. A kutató — vizsgálta Szász röntgen szemekkel a hősét — a kezdeti kudarcokból edzetten került ki. Edzettebben, m!"t amikor elkezdte a bauxitért vívott harcát. Ez természetes pszichikai folyamat. Az a sportoló, akit egy nagy versenyen a második helyre szorítanak, a következő alkalommal jobb teljesítményre képes. A kis fájdalmak jók, azok ösztönöznek, a nagyok már oem! Hogy Balátaiban parányi szorongás is maradt, az szinte bizonyos. Az ötezer pengőt vissza kell fizetnie. Az adósság nyomja, szorítja, sarkallja. Nem bánná azonban, ha ebben a küzdelmében segítőtársra találna... Valami külső erő, ami tovább lendíti... Balátai még nem tudhatta, hogy 1933 májusában megielenik Berlinben, a Reichstag lépcsőjén az a bajuszos. oldalt fésült hajú férfi, akit Adolf Hitlernek hívnak. Nem sejthette, mi indul el ezzel Európában, miként akar a Reich fegyverkezni, hadiflottát építeni, s hozzá alumíniumot szerezni... Balátai ekkor még csak egyet tudott: alkotni, kutatni, óriási energiával a munkába vetni magát, hogy az eredmény emberi, egyéni sorsán is hatalmasat lendítsen. De ehhez sem ártana a jó szellem, a jó ómen, a jó szerencse, ami jöhetne esetleg egy házassággal is. Egy gazdag, szép lány. Szép és előkelő elsősorban, de nem árt, ha jól szituált. Ha lenne ilyen nő, ha jönne, ha teremtődne!... Elfogadná a sorsnak ezt az átlátszó ajándékát? Nem! El! De nem! — Kár lenne — gondolta Szász — akár ezt, akár ennek ellenkezőjét is bebizonyítani, de a tények arról beszélnek, Balátai elfogadta a sors (!) adta kezet, megragadta, s hozzá nagy reményeket fűzött. De vajon hogyan bírta ki az első árverezést a felesége, Bayer Alice?... Balátai nyilván titkolta előtte anyagi helyzetét, és egyszer csak megjelent a végrehajtó a lakásban... Szász végiglapozta az előtte fekvő egyik ir?ttömböt, és kiemelte belőle a hártyapapírra írt jelentést: „A tekintetes Budapesti I—III. kerületi Kir. Járásbírósághoz. Danovai Rudolf I—III. kér. kir. jb. végrehajtónak, mint bírói kiküldöttnek JELENTÉSE Balátai Jenő és neje végrehajtást szenvedő ellen, a Pk. I. 55 674/1934. sz. végzés alapján ...” Szász a hosszúkás alakban összehajtott papírt kinyitotta, olvasni kezdte a tárgyak jegyzékét. Mit mondhatott, szólhatott, hogyan sikolthatott fel e végzés láttán a fiatal bárónő? Balátai Jenő aligha gondolta volna, hogy ilyesmire még ebben a házasságban sor kerülhet, hiszen Schröder bankárnak, a Bauxit Tröszt elnökének estélyén hozták eléje, mutatták be neki Alice-t. Az idős bárónő, a Dédi egyik naplórészlete erről így vallott: — „Fritz Opeléknél találkoztam össze Schrő- derrel. Nagyon szimpatikus úr. A társalgás németül folyt, és nem is tudtam, hogy ő magyar. Éppen arról meséltem — a férfiak még jobban szeretik a csiklandós dolgokat, mint mi —, hogy 1930-ban Münchenben találkoztam a Führerrel. Vagy húszán lehettünk ott, a Festhaus zum Grossen Stem nevű fogadó különtermében. (Azok a szép agancsok és zerge- trófeák!...) Hitler politikai célkitűzéseiről tartott expozét. Szenvedélyesen és hosszan beszélt, s von Krun- ze, aki egy porosz arisztokrata volt, azt súgta nekem: micsoda közönséges alak! Erről meséltem nevetve, hogy von Krunze vajon most is ki merné jelenteni ezeket? Schröder közbevágott: Méltóságos asszonyom, néha az erő és a pénz arisztokráciájának össze kell házasodni a teljes siker érdekében. Schröder nyilván arra a kapcsolatra célzott, ami Adolf Hitler és Krupp meg Thyssen között kifejlődött... A kis szalonba, amikor Opelné egyedül hagyott bennünket, kicsit tréfásan közölte velem: önnek is tudnék egy ilyen jó házasságot ajánlani. — No, no, kedves Schröder?... A pocakjára, vastag óraláncára és nikotintól sárga bajuszára néztem. Alice, a lányom nem valószínű, hogy hajlandó lenne ekkora áldozatra. Schröder nevetett, s megszorította a karomat: — Mit szólna bárónő egy felfedezőhöz?... És én csodálkoztam, hogy honnan van ennyire jól tájékoztatva, honnan tudja, hogy eladó lányom van, hiszen Alice-t még nem is ismeri...” (Folytatjuk) A MODERN TECHNIKA ÉS A MÜZEUMOK A Műcsarnok nagyter- neiben Svájc építészetét nutatták be. Hadd dicsérem a kiállítás rendezőjét, beírtuk már, hogy a mi núzeumaink unalmasak, az egyébként gondosan válogatott és elrendezett tárgyakat szokványos módon helyezik el a falakra, tárlókba. A televízió, a mozgókép, a magnetofon kor-
