Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
6. oldal 1972. Június 21, szerda Egy gyerek — nem gyerek • • • Nem hinném, hogy valami népszaporító propaganda ügyes jelszava lett volna a gyakran használatos mondás: egy gyerek nem gyerek, kct gyerek egy gyerek. Valamikor szégyen volt az egyke. — Ma a kényelmesebb élet biztosítéka is lehet azokkal szemben, akik hármat vagy négyet nevelnek, járatnak iskolába, taníttatnak ... A kevés gyerek anyagi előnyt jelent, mégis vannak sokgyermekes családok, akik akarva-akaratlanul lemondanak az anyagi gyarapodásról, sokszor még a kisebbről is. Az, hogy télre két pár vagy tizenkét pár cipőt kell vásárolni — nem mindegy. A szülőnek sem, a társadalomnak sem. A szülőnek is, a társadalomnak is ma már majdnem megközelítően egyformák ebben az esetben a kötelességeik, de a különbség nagyon lényeges, mert a tíz gyerek után járó családi pótlékból és az esetleges tanácsi támogatásokból még nem lehet eltartani a családot. Ennek ellenére voltak, vannak és lesznek szülők, akiknek nyolc-tizenkét gyerek mondja, hogy apu, anyu. feketééit Kecskemét egyik lakótelepén a szőnyegporolással foglalkozó, közben beszélgető asszonyoktól megkérdeztem, hogy hol laknak Fekete Istvánék? Mindany- nyian tudták, hogy kikről van szó. Ismerik őket, mert tizenegy gyerek, az ritkaság. Három szoba, konyhás, fürdőszobás lakás, ahol laknak. A szülőkkel együtt tizenhármán ültek körbe. Arra próbáltam választ keresni, hogy tudatosan vállaltak ennyi gondot, munkát, törődést, vagy éppen a sorsuk alakult úgy. — Amikor összekerültek, gondolom, mint minden fiatal házas, beszéltek arról, hogy hány gyerekük lesz — fordulok Fekete Ist- vánnéhoz? — Igen, beszéltünk róla. Akkor, őszintén szólva, még nem tudtuk, hogy ennyien leszünk. Ügy emlékszem két, vagy három gyereket terveztünk. De tudja, ember tervez... A család összes jövedelme havonta 7—8 ezer forint. Ha azt nézzük, hogy ezt tizenhárom felé kell elosztani, hogy ennyi embernek kell reggeli, ebéd, vacsora, cipő, ing, nadrág, szoknya, stb. ez az összeg bizony kevés. A reggeli 5— 6 liter tejből készül, a gyerekek egy része óvodában, napközi otthonban étkezik. A háromszobás lakás is szűk. Külön van a fiúk és a lányok részére háló, mindenkinek saját polca van, egy ágyban ketten alusznak. A fiúk szobájában vaságyak, a lányokéban heve- rők. Az iskolások itt készítik el leckéjüket. Tanulmányi előmenetelükből kitűnik, hogy a feltételek közel sem ideálisak. Közepes szintnél jobb eredménnyel egyikük sem veszi az „akadályokat”. A legnagyobb fiú (15 éves) szülői engedéllyel dohányzik. Félévkor megbukott, a nyolcadik osztály elvégzése után ipari tanulónak készül. Az apa elmondta, hogy munkahelyén minden kedvezményt megkap. A népes család miatt volt már olyan eset, hogy megszólták, de sohasem a szemébe. Az anyát legfeljebb a gyermektelen asszonyok irigyelik. Gondjaikat, problémáikat, az anyagi nehézségeket tudomásul veszik a szülők. Ha tudnak, változtatnak is rajta, de élni kell, s úgy vettem észre, hogy a családi közösség egymás segítésére épül. Mészárosék Sok veszekedésről hallottam már, amelynek fő témája a szomszédok rendetlensége, hangoskodása volt. A sokgyerekes családok — a bérházakban különösen — nem váltják ki a lakók, a szomszédok rokonszenvét. A gyerekek csintalanok. Az anya nem lehet egy időben mindenütt. Fekete Istvánék közvetlen szomszédja Mészáros Ferenc és családja. Arról érdeklődtem az anyától, hogy mint szomszédoknak, milyen véleményük van Feketéékről? Nem zavarja-e a család nyugalmát, hogy a másik fal mögött tizenhármán élnek? — Én a nagy család híve vagyok. Nekem is van három gyerekem. A legnagyobb a 19 éves Babi, a másik, a 17 éves Éva, és itt van ez a kései jövevény: Ferike, aki öthónapos. Feketéékről én semmi rosszat nem mondhatok. Tisztességtudásra nevelik a gyerekeiket, rájuk áldoznak mindent. Örökbe akartuk fogadni még évekkel ezelőtt Andriskát tőlük, de hallani sem akartak róla. Átjárunk hozzájuk, ők is mihozzánk. Mondjanak amit akarnak, nekem az a véleményem, hogy szeretetet, a családi érzést nem lehet pulóverekkel és kocsikkal mérni. Lehet, hogy boldogul az ember, akinek nincs, vagy csak egy-két gyereke van, de valami lényeges, bizonyára hiányzik az életéből. Nézze, én őszintén megmondom, hogy négy gyereket akartam. Sajnos, az egészségem közbeszólt. — Tizenegyre vállalkozott volna? Tízezer kaszanyél A Bükk déli lábánál, az erdők alatt fekvő Cserépfalu községben évszázados múltra tekint vissza a fafaragás. Egész családok éltek hajdan ebből a mesterségből. Egyebek között híresek voltak az általuk készített kapa- és kaszanyelek is. Bár az utóbbi években a gépesítés gyakorlatilag megszüntette a kézi aratást, a hegyvidéki szántóföldeken és a megdöntött gabonatáblákon még most is szükség van a kézi kaszára, ezért a -serépfaluiak az idén is több mint tízezer kaszanyelet faragtak az aratáshoz — .Annyira nem. Legalább is nem hiszem. Az a lényeg, hogy Feketééknek annyi van, és az ilyen családon nem ítélkezni, hanem segíteni kelL Pont — ellenpont Az elején mondtam, hogy a nagy család gond a szülőknek és a társadalomnak. Nem tudok konkrét statisztikai adatokat felsorolni, de az bizonyos, hogy a kedvezmények és juttatások ellenére mégis nekik a nehezebb. A társadalomnak, a közösségeknek még jócskán akadnak teendői ezekért a családokért Csató Károly „Ezer apró cikk” küllőidre Az idén több száz használati és fogyasztási cikket exportál mintegy 20 országba az ARTEX külkereskedelmi vállalat. A magyar gombokból az elmúlt esztendőben 300 000 rubelnyit értékesítettek külföldön. A különféle táskákra kerülő iparművészeti bőrdíszműveretekből a múlt évben 700 000. az idén már 1,2 millió devizaforintért exportál az ARTEX. Az osztrák divatáru-kereskedelmi vállalatok, valamint szovjet és NDK-beli partnerek is vásároltak magyar iparművészeti ötvösmunkákat. Az ARTEX az „ezer apró cikkből” előreláthatóan több mint 140 millió devizaforint értékű terméket szállít külföldre az idén. Vízügyi modellkísérletek a VITUK!-nál A névnek is van varazsa MINDINKÁBB kezdik „felfedezni” az emberek szerte a megyében a már több heiygp létrehívott uj hivatalt, a családi és társadalmi eseményeket rendező irodát. Ha' talán még nem is eléggé, de tájékozódtak az állampolgárok arról, hogy ezekben az irodákban esküvők, névadó ünnepségek, gyászszertartások, s különböző társadalmi események bensőséges, hangulatos, az alkalomhoz mért színvonalas megrendezését vállalják. Olcsón. Ezekben az irodákban hozzáértő vezető, s munkatársi kis együttes iparkodik azon, hogy minél emlékezetesebbé, érdekesebbé, valóban családiassá tegyék az említett eseményeket. Nem csak olyan vonatkozásban, hogy ismerői, gyűjtői lévén a régi kedves hagyományoknak, nagy ügyszeretettel alkalmazzák ezeket a korunk ízlése szerint formált kis ünnepi műsorokban, szertartásokban, hanem — úgymond — ügyintézés szempontjából is. Mind több szervvel építenek Jci kapcsolatot, kezdve a kulturális intézményektől, virágüzleten, vendéglátó vál- J lalaton, fényképészen át a ‘ temetkezési vállalatig. | Ezért is rengeteg utánajárástól, ideges lótás-futástól mentesülnek az amúgy is sok izgalomnak kitett házasulandók, ifjú szülők, gyászolók, ha ezekre az irodákra bízzák a rendezést. kai után bizonyára lehetetlen volna lemérni, vajon közkedveltségüket nem fokozná-e kicsit kevésbé hivatalos közlöny hangzású név. De propagandisták, pszichológusok, reklám- szakemberek a megmondhatói, mit jelent a népszerűség kivívásában — persze, a tevékenység mindenképpen elsődleges kritériumai mellett — a jó, találó név. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézet Kvassay úti laboratóriumában modelleken vizsgálják folyóink és tavaink áramlásait és a környezetre gyakorolt hatását. Jelenleg a Balaton, a Velencei-tó és a bajai Duna- szakasz kicsinyített modelljeit építették meg vizsgálatok céljára. A képen: Miniárvíz a bajai Duna-szakasz kicsinyített modelljén. A kísérletek során konfettiszórással állapítják meg az áramlatok alakulását és az ennek megfelelő védelmi eljárásokat. DE ÉPPEN AZÉRT, hogy ezeknek az irodáknak a léte, funkcionálása minél gyorsabban a köztudatba jusson, s vonzásuk is mielőbb kiterjedjen, a propaganda szokásos és új ötletekkel gazdagított módjai mellett — szerény véleményem szerint — talán nem volna haszontalan egy kis fejtörés, a hivatal elnevezésének egyszerűsítésére. A családi és társadalmi eseményeket rendező irodák működésének első időszaNE VEGYÉK ízetlen kö- tekedésnek illetékesek, hiszen segítés, az eredményesség növelése a szándékunk, de valahogy nem elég vonzó ez a hosszú irodanév. Nem vág abba a boldog, lebegő, örömteli hangulatba, amiben mondjuk, az ifjú pár, vagy a kisbaba nevét próbálgató szülők vannak, mikor tervezgetnek, hogyan is kellene örökre felejthetetlenné tenni az emberi élet e nagy eseményét. Képzeljük el: döntöttek, hogy megrendeztetik az esküvőt, keresztelőt stb., s a végén ezt mondja a szerelmes menyasszony, a kisbabát becéző anyuka: „Édes, akkor holnap menj be a... hova is? Várj, előveszem a kis nyomtatott cédulát. Itt van: tanácsháza, I. emelet, Családi és társadalmi eseményeket rendező iroda.” — Ez nem gúnyolódás; így van. Mi, újságírók is előelővesszük első cikkeinket, nézzük csak, mi az új iroda neve? S mikor gyorsan leírjuk, hogy el ne felejtsük, megállapítjuk: valóban pontos elnevezés, gyárneveket szerkesztő hagyományainkhoz méltó. Minden benne legyen, amit ott csinálnak, mert egyébként tanácstalan lesz a szegény halandó. A fényreklá Ügy látszik, még mindig kisváros Kecskemét. Nem is hinné az ember, hogy néha mi minden tartja izgalomban derék honfitársainkat Most például egy idő óta egyesek azon morfondíroznak, hogy ugyan miért szerelnek a „lordok háza” tetejére fényreklámot. Volt idő, amikor ez a városközpontban felépült „szuperház” idegesítette a népet — illik-e az ódon városképhez, vajon kik lakják majd stb. —, később a Nagytemplommal „konkurráló” torony- épület. az új megyeháza volt a téma. Aztán ezt is elsöpörte a vadaskert meghökkentő újdonsága — minek az ide, amikor még sok helyen disznót nevelnek az udvarokon? ... A „lordok háza” már nem érdekes, azóta sokkal „lordosabb” épületeket húznak fel mindenfelé, a megyeházát is megszokják lassan — csak azon spekulálnak, hogy mi lesz, ha elromlik a lift... Belátják azt is, hogy a vadaskert farönk kerítéséből, pajtáiból nem lehetett volna óvodát vagy egyéb közhasznú épületet készíteni... Csak ezt a fene fényreklámot nem értik. No jó — mondják —, legyen, de ne a Márka vermutot, a Törley pezsgőt és az alföldi borokat cégérezze. Mert minek az alkoholnak reklám, issza azt úgyis a jó nép! Most tehát ez a téma Kecskeméten. Amiből látszik, hogy még mindig kisvárosiak vagyunk. Mert Pesten ki veszi észre a hatalmas tűzfalakat beborító reklámokat, bármit is villogjanak a város fölé? Ha eggyel több vagy kevesebb, no és ... Nálunk bizony ez még szenzáció. De hát minden csoda három napig tart. Aztán megszokja a szem, s úgy hozzá tartozik majd a város képéhez, hogy hiányozni fog ha netán kialszik valamiért. Egyébként a Közép-magyarországi Pincegazdaságnak jár köszönet érte. Biztosan nem kis pénzükbe került, de azért nem válik szégyenükre. Mert ami tény, az tény. Azt is jelzi, hogy ez a megye 800—900 hektoliter bort értékesít évente, s az érte járó nem kis összeg is ide csörgedezik vissza a termelőkhöz, gazdaságokhoz. Magyarán szólva: ebből élünk! A bormennyiség az országosnak 42—45 százaléka. Ezért is került nyilván a közép-magyarországi borközpont Kecskemétre. (Mellesleg a kecskeméti járás és a város szőlőterülete eléri a tizenhatezer hektárt, 32 százaléka ez a megyében levőnek.) Jogos hát a fényreklám a város közepén. Amitől persze még senkinek sem jön meg a szeszivó kedve, ha eddig nem volt, s nem is ivásra szólít fel, csak jelzi: itt terem az alapanyaga a vermutnak, pezsgőnek. (A franciák milyen büszkék az ilyesmire!) S ma már az alföldi borok is betörtek a világpiacra, éppen a kisebb alkoholtartalmuk miatt. ^ Nem árt, ha az ideérkező idegen is felnéz, s esetleg megkérdezi, miért is került erre a fő helyre az a reklám. Megeshet, hogy némelyik kisgyermek is Jelelni tud rá?, T. P, ' No, álljunk is meg ezzel a nagy okoskodással. Annál is inkább, mert még jobb nevet például e sorok írója se talált. Legutóbb az egyik ilyen iroda munkatársa célozgatott ugyanebben a név „gondban”. Mondván, hogy a család szónak kellene dominálni. Hiszen ahogy esküvőnél, névadásnál a családiasság önmagából is következő, úgyanígy társadalmi események, mint nőnap, törzsgárdisták jutalmazása stb. — megrendez- tetésénél is az az adott vállalat célja, hogy—ezt családiassá, meghitté tegye. Elvéve az esetleges hivatalos „ízét”, ami mondjuk abból következik, hogy „most mindenütt ezt ünnepük”. S HOGY nem értelmetlen töprengésről van szó, azt ezeknek az új irodáknak a jövőben minden bizonnyal bővülő szerepkörével is összefüggésbe hozhatjuk. Most még például ünnepi eskmmk rendezéséről beszélünk. De ki tudja, egy-két éven belül nem lesz-e igény több irányú tanácsadásra a házasulandók részéről? Csak egy- kettőt most: milyen ruha a divatos, ha ilyen, ha olyan a lakodalom? Üj lakásban kezdjük az életet, hogyan rendezzük be? Aztán az sem elképzelhetetlen, hogy még nászutazás megszervezéséhez is kérik idővel a... milyen is?, igen, a családi és társadalmi eseményeket rendező iroda segítségét. Tóth István
