Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-21 / 93. szám
1972. április 21, péntek S. oldal A faj szí Kék Duna Tsz százezer forintja DINASZTIA Gyárfás Miklós vígjátéka a kecskeméti színpadon Kovács úr éppen görög tragédiát szaval (Sáros! Gábor), felesége (Dévay Camilla és vendégük (Perényi László) megkövültén figyeli a nem mindennapi jelenetet. (Pásztor Zoltán felvétele) Miután a Hazafias Népfront megyei titkárságán arról értesültem, hogy a fajszi Kék Duna Tsz közgyűlése 100 ezer forintot szavazott meg a kollégiumi alapra, foglalkoztatott a kérdés: hogyan született a szövetkezet közösségének e tisztes hozzájárulásáról szóló dörítés? Kíváncsiságomat növelte az a tény, how eltekintve a szállásoktól, a kalocsai járás a megye legkevésbé tanyás területei közül való. Nem annyira közvetlen tehát a fajsziak érdekeltsége, mint teszem azt a kecskeméti, kiskunfélegyházi vagy éppen a kiskunhalasi járásban élőké. A fajszi látogatásra végül is egy másik példa ösztönzött, az egyik tanyás járás tehetősebb tsz-ének pár száz forintos hozzájárulása. Várakozom az elnökre, Berta Jenőre, aki éppen Nagy Endrével, a párttitkárral folytat megbeszélést a heti teendőkről. A barátságos irodában engem megelőzve még ketten kívánnak szót váltani az elnökkel: egy gondterhes arcú asszony és egy fiatalember. Ülünk, ki-ki a gondolataiba merülve, mígnem a magamét hangosan is kimondom. — Hallottak a kollégiumi alapról? — kérdezem. A váratlanul jött kérdésre furcsálló tekintettel rámnéznek, s előbb a szomorú asszony szól: — Már hogyne hallottunk volna! Meg is szavaztunk rá a közgyűlésen százezer forintot!... Most a fiatalember szól: — Ugye, az a kollégiumi alap, amivel a tanyai gyerekek iskolába járását, tanulását akarják megköny- nyíteni?... Különben én nem tartozom a tsz-be... De már nyílik is az ajtó, véget ért az elnök és a párttitkár tanácskozása. Az ülőhelyéről felpattanó asszonyka hirtelen hozzám fordul: — Tessék mondani,- a dunapataji kollégiumot is bővítik? — Sajnos, nem tudom — felelem, miközben az elnök máris invitálja: — Jöjjön, kedves Ko- vácsné... Csak nincs valami baj megint? Miután megtárgyalta jövetelének célját az elnökkel a gondterhes arcú asz- szony, s végzett az elintéznivalójával a fiatalember is, jómagam kurtítom Berta elvtárs, amúgy is nagyon beosztott idejét. Mint megtudom, a napi bokros teendői mellett ezekben a napokban 12 éve folytonos tanulmányait készül államvizsgával beszegni a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Tsz-elnöki pályafutása kezdetén az akkor még hiányzó hetediknyolcadik általános osztálynak gyűrközött neki, s aztán egyhuzamban tovább a technikumi érettségiig, az egyetem elvégzéséig. Az asztalra pillantok, s ott látom a 48. oldalon felütve a stencilezett egyetemi jegyzetet,, * — A döntésünk előzményei érdeklik? Nos, nagyon őszintén: ahol termelő munka folyik, a pénzért nagyon meg kell dolgozni. Világos, hogy a mire fordításához is nagy-nagy megfontoltság kell. Százezer forintért traktort lehet venni. Nem is akármilyet. Nem, mintha nélkülözné a gazdaságunk, de mindig elkelne eggyel több is. Ne értse félre, ezt a tsz-veze- tő mondja. Az a tsz-vezető, aki látja a fától az erdőt is, gazdaságunk, tagságunk érdekein túl a társadalom érdekeit is. Bizonyítsam? A művelődési ház igazgatójának havi ezer forintot folyósít szövetkezetünk. Az öregek napközijének egy státuszát mi adjuk. Április elseje óta a iskolai napközi újabb csoportjához szükséges státuszt is. És folytathatnám. Hát pont a megye tanyás gondjai iránt maradnánk érzéketlenek ?! Világos, hogy segítenünk kelL Az én lelkiismeretemet is sűrűn ébresztgették a hírek, hogy itt is, ott is tettek valamit. Például kommunista műszakot tartottak. Arra azonban, hogy A megyében működő 16 tanyai kollégium jelenleg 1193 kisdiáknak nyújt második otthont. Ezek az új intézmények egyre jobban beleilleszkednek az oktatási rendszerbe. A napokban Dunavecsén, ezekről a kérdésekről tanácskoztak az általános iskolai diákotthonok igazgatói. Tövis Ferencnek a megyei tanács művelődés- ügyi osztályvezető helyettesének megnyitója után a jelenlevők részletes tájékoztatást kaptak a tanyai diákotthonokban folyó nevelőmunka helyzetéről és a további feladatokról. A javaslattal hozakodjak a vezetőség elé, az érettségi előtt álló, kisebbik fiam mozdított meg. — A gyerek hazajött vasárnap a kalocsai kollégiumból, s erről-arról való beszélgetés közben megkérdezte: „Te, apa, a ti szövetkezetetek tett már valamit a tanyai kollégiumokért?... Hát át tudjátok ti egyáltalán érezni, milyen nehéz probléma ez? — mondta szemrehányón. Így történt. És megszületett a dönés, a vezetőség, s a tagság legteljesebb egyetértésével. Ami az ösz- szeget, a segítség mértékét illeti, arról viszont csak ennyit: Szerintünk ilyen cél szolgálatához méltatlan lenne a kicsinyesség. S hadd illesszem a faj- szi beszélgetés végére a kollégiumi alap 597—500-as számlájának legfrissebb hírét: április 19-ig összesen 1392 csekktételen befizetett összegekből 1 798 893 forint gyűlt össze. Pevny Irén többi között elhangzott: a diákotthonok és a körzeti iskolák együttműködése elengedhetetlen feltétele az eredményes munkának. A tájékoztatót vita követte, majd az igazgatók több munkacsoportban megvizsgálták a vendéglátó dunavecsei tanyasi diákotthonban folyó diákönkormányzati, tanulmányi, kulturális és egészségvédelmi tevékenységet. A kedvező tapasztalatok bizonyítják, hogy a mindössze két éve működő intézmény egyre sikeresebben tölti be hivatását. Vígjátékíró hasonlóan pompás színházi élménnyel nemigen rendelkezik Kecskemétről, mint Gyárfás Miklós. A „Kényszerleszállás” hajdanvolt kecskeméti bemutatásán ugyanis félórásnál hosszabb zavar keletkezett valahol az elektromos vezetékekben, ennek következtében egy mulatságos poén kellős közepén kialudt a villany. És — ennél szebbet el sem lehet mondani a kecskeméti közönségről — a nézőtéren ülők közül senki nem távozott. Várta a folytatást, pedig nem igen bíztatták a közönséget, hogy hamar vége lesz a bajnak. Tehát az éber szemű Cézár kitartott, sőt, hatalmas tapsviharok kíséretében ünnepelte a szerzőt és a friss, kellemes kecskeméti előadást Gyárfás Miklós most ismét itt volt a körünkben. Dinasztia című szatirikus vígjátékának bemutatója most zajlott le és még csak ki sem aludt a villany. Ez, természetesen, semmit sem von le a darab értékéből, hiszen a közönség őszintén derült a mulatságos poénokon, s láthatóan nagy érdeklődéssel követte nyoDr. Szvétek Sándor a Magyar Pedagógiai Társaság kollégiumi szakosztályának elnöke — A személyiség erkölcsiségének formálása címmel — tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást. A megyei pedagógiai továbbképzési kabinet által kezdeményezett kétnapos értekezlet zárszavában hallottuk: „Tovább kell erősíteni a tanyai diákotthonok kapcsolatát a községek társadalmi szervezeteivel, termelőszövetkezetekkel, kulturális intézményekkel.” Szabó Attila mon a Kovács „dinasztia” kalandjait Mert Kovács vezérigazgató úr, illetve kedves neje dinasztiát szeretne alapítani. Q ugyan azt állítja, hogy az egykori munkásból lett vezérigazgató dinasztiája a továbbiakban is meg fog maradni valódi tőrőlmetszett munkás dinasztiának. De hát ahogy a színpadon egymást kergetik a jelenetek, még a legtájékozatlanabb néző előtt is világossá válik, milyen messze került Kovács Mihály és felesége attól a gondolkodástól, életérzéstől, amely a valamikori munkást jellemezte. Gyárfás Miklós az elburjánzott kispolgáriság ellen emelt szót, a nagyképű úrhat- námság, az ostoba parancsolgatás és a még nagyképűbb protekcióhaj- hászás ellen. A derék szándék azonban olyan szituációk, társadalmi helyzetek közepette valósul meg, amelyek már eléggé nélkülözik a közvetlen aktualitás fegyverzetét Valamikor talán telibe találták volna, de ma eléggé eljárt fölöttük az idő. A feldolgozás nem nélkülözi a mulatságos fordulatokat, bár a szatirikus végkifejlet egy kissé távolinak tűnik. Mai szemmel nézve eléggé anakronisztikus, hogy egy kiválóan dolgozó munkás-vezérigazgató azért nem haladhatna még feljebb a ranglétrán, mert a felesége kideríti, hogy a mesék világából a darabba tévedt görög milliomos főúri származású lányaként látta volna meg a napvilágot. Így aztán a befejezés sem hat bombaként, inkább csak erőtlen kis petárdapukkanásnak lehetne vélni. Az író egyébiránt ügyesen váltogatja a stílusokat, próbálkozik itt-ott abszurd elemekkel, sőt, mesékben helyénvaló szituációkkal, de a társadalmi utalások félreérthetetlen realitása nem engedi kifejlődni az abszurd vonásokat. A két különböző energiából táplálkozó fény gyakran kioltja egymást. Egy kicsit úgy tűnik, a kedves, mulatságos Kovács házaspár hibáival, gondjaival, tévesz-, méivel együtt inkább hasonlít azokra az orvosi demonstrációknál használt furcsa figurákra, melyeken az összes elképzelhető betegségeket egyszerre lehet bemutatni, mintsem a két lábon járó, valódi vezérigazgatókhoz, vagy azok bármilyen elferdült típusához. Az a Kovácsék legnagyobb baja, hogy lombikban szintetizálták őket, az írói kéz pedig reszketni kezd, bizonytalanabbá válik, amikor mélyebbre kellene nyúlnia. Ezért is tűnnek a társadalmi fonákságait kifigurázó „bemondások” kabaréízűeknek, imitt-amott kissé felületeseknek. A szórakoztatás derűs szándéka azonban így is kellemes hangulatba ringatja a közönséget, mert az előadás, a színpadi megformálás kitűnően sikerült. Dévay Camilla még e leg- átlátszóbb módon ellentmondásos női figurába is életet tudott lehelni. Sáro- si Gábor mulatságos ritmusváltásokkal lépeget át saját vezérigazgatói életéből a görög sorstragédiák sűrű atmoszférájába, Székhelyi József hangulatilag egységes, kedves kis törtetője kitűnően sikerült és Perényi László is hatásos eszközökkel formálja meg a sosemvolt görög milliomost. Hamvasan szögletes, fiatal lányt játszik Faluhelyi Magda, mint Kovács úr kislánya és rokonszenves epizódfigura Trokán Péter. Hangulatos és ráadásul megfelelő játéklehetőségeket nyújt Varga Mátyás színpadképe, elengánsak Poós Éva jelmeztervei. Udvaros Béla, a rendező, jó tempót ad az előadásnak, neki és a színészek jókedvű komédiázá- sának köszönhető, hogy kissé bátortalanul, de ki kell mondani, az előadás jobb volt, mint a darab. Udvaros Béla egyébként a premiert követő vasárnap, mint színész is bemutatkozhatott, mindkét előadáson ő játszotta a gyengélkedő Perényi László helyett a görög üzletember szerepét — mondják: nem is dicstelenül. Csáky Lajos Szeptemberre elkészül Az oktatás eddigi nehézségeit, az olykor mostoha körülményeket igyekszik ellensúlyozni, „teszi múlt időbe” a Solton, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében most épülő nyolctantermes általános iskola, amelyet konyha és ebédlő, napközi, valamint politechnikai műhely is kiegészít. Az építők ígéretét tolmácsoljuk: a növendékeka következő tanévet már az új, korszerű oktatási intézmény falai közt kezdhetik. (Pásztor Zoltán felvétele) Tapasztalatcsere a dunavecsei tanyai kollégiumban
