Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

«. oldal 1972. április ZU péntek Tűzrendészed ellenőrzés A tűzrendészet megyei parancsnokságának utasítá­sa értelmében valamennyi termelőszövetkezetben meg­kezdték az első negyedévi tűzrendészeti ellenőrzést. A tűzoltóság szakemberei az elektromos vezetékeket, a tűzoltóberendezések álla­potát, a dolgozók kioktatá­sát, a tűzvédelem általános szabályait, s azok betartá­sát vizsgálják felül. A ka­locsai járásban már szinte valamennyi közös gazda­ságban megkezdték a mun­kát. Képünkön Bencsik László tűzoltó alhadnagy ta­pasztalatairól számol be Remsi Ignácnak, a szak- már-felsőereki Rákóczi Tsz elnökének és Tóth Vincé­nek az állattenyésztési bri­gádvezetőnek. Orvosi vizsgálat sok gonddal A gépjárművezetők idő­szakos orvosi vizsgálatát a rendelkezések értelmében három — idősebbeknél vagy indokolt esetben — egy évenként kell végre­hajtani. Kecskeméten az SZTK rendelőintézetében minden héten kedden reg­gel 8-tól 12-ig, a vidékiek számára áll rendelkezésre egy orvos, aki a szüksé­ges vizsgálatok — vérnyo­más-, vizeletvizsgálat, lá­táspróba — után a gépjár­művezető-engedélybe bele- bélyegzi az alkalmasságot, azaz azt, hogy mennyi ide­ig érvényes a jogosítvány. Az orvosi felülvizsgálat azon túl, hogy bizonyos megbetegedésekben — ma­gas vérnyomás, cukorbaj, távol-, vagy rövidlátás, színtévesztés, neurózis — szenvedőket kiszűri a jár­művezetők közül, elejét veszi a baleseteknek, le­hetőséget teremt arra is, hogy újabb betegséget is felderítsenek a vizsgált személynél. A rendelkezés­nek tehát ez a része rend­kívül jó és humánus, ám a végrehajtásnál már ki- sebb-nagyobb döccenők előfordulnak. A sok példából egyet idézünk: Ha egy Laki tele­ken lakó járművezető ked­den, a vidékieknek szóló rendelésen 8 órakor meg­jelenik a rendelőintézet­ben, ,s megpróbál sorszá­mot szerezni, közük vele, a mai napra száz sorszá­mot már kiadtak, jöjjön egy hét múlva. Mit tehet a jogosítvány tulajdonosa? A felülvizsgálatra kért sza­badságát már nem adhatja vissza a vállalatnak, tehát jövő hétre újra kér egy napot, s már hétfőn este beutazik Kecskemétre, hogy reggel fél nyolckor elsőnek kaphassa meg a vizsgálatot jelentő számo­zott cédulát. A vizsgálat még így is jó néhány órá­ját köti le, s ezért a gya­korlottabbak már a kör­zeti orvos által adott vi­zeletvizsgálati eredményt is magukkal hozzák, hogy ne kelljen a laboratórium­ra várni. Ám, ha ez a szó- banforgó lakiteleki gép- járművezető másodszor is elmulasztja a félórás rá­tartást, megpróbálkozhat a harmadik héten is, igaz addig nem vezethet sem motorkerékpárt, sem autót, sem vontatót. Jogos a kérdés, miért csak egy orvos végzi a kecskeméti járásban és a megyeszékhelyen a gép- járművezetők időszakos fe­lülvizsgálatát? A megyé­ben nem kevesebb (s ez is csak becsült adat, ennél lényegesen több van) mint 92 ezer gép- járművezetőt tartanak Megölte újszülött gyermekét A megyei rendőr-főkapi­tányság emberölés bűntet­te miatt őrizetbe vette Hor­váth Irén 19 éves, háztar­tásbeli, Tiszaújfalu, Petőfi utca 9. szám alatti lakost. Ugyancsak eljárást indított özvegy Palásti Istvánná 74 éves, tiszaújfalui lakos, Horváth Irén nagyanyja el­len. Horváth Irén április 13-án, 8 hónapos terhessé­ge után a szomszéd ro­mos ház illemhelyén leány- gyermeknek adott életet A szülés után röviddel, nagy­anyja segítségével, az új­szülöttet a házba vitték, a dunna alá fektették és meg­fojtották. Amikor a gyer­mek meghalt, rongyba csa­varták, s házuknak padlá­sán elrejtették. A halott csecsemőt négy nap múlva, április 17-én a késő esti órákban házuk kertjében elásták. Az elhantolt cse­csemő holttestét április 19-én megtalálták. A rend­őrség az emberölés bűn­tette ügyében tovább foly­tatja a vizsgálatot. Halálos vasúti baleset Kiskunfélegyházán Tragikus szerencsétlen­ség történt szerdán délután Kiskunfélegyházán, a vas­útállomáson. A pályaudvar­ról kiinduló 717-es számú személyvonatra fel akart ugrani Farkas Sándor 18 éves ipari tanuló, Kiskun­félegyháza, Jósika utca 43. szám alatti lakos. A fiatal­ember a vonat alá került, amely halálra gázolta. A baleset ügyében a rendőr­ség a vasút szakértőinek bevonásával vizsgálatot in­dított. Figyelmetlenül vezetett A rendőrség súlyos testi sértést okozó, gondatlanul elkövetett közlekedési vét­ség gyanúja miatt eljárást indított Pólyák János, Kecs­kemét, Alsószéktó 146/2. szám alatti lakos ellen. Pólyák az Észak-Bács me­gyei Vízmű Vállalat teher­gépkocsijával a megye- székhely belterületén neki­ütközött Jankó József, Kis­kunfélegyháza, Molnár Bé­la utca 4. szám alatti lakos által hajtott lovas kocsinak, A baleset következtében Jankó Józsefet eszméletlen állapotban, súlyos sérülés­sel, Mihály Károlynét, a lovas kocsi utasát könnyebb sérüléssel a kórházba szál­lították. A ló elpusztult A megállapítások szerint a balesetért Pólyák Jánost terheli a felelősség, mert figyelmetlenül vezette jár­művét. G.G. A legnagyobb európai hajó El Ferrol kikötőjében vízre bocsátották az Euró­pában épült legnagyobb olajtartályhajót, a 325 ton­nás Arteaga-t. A hajót, mely a világ nyolcadik leg­nagyobb űrtartalmú tar­tályhajója, egy spanyol cég számára építették és a Per­zsa-öböl mentéről bilbaói olajfinomítókhoz szállítja majd a kőolajat. Az Állami Balettintézet felvételt hirdet Az Állami Balettintézet­ben megkezdődtek az 1972— 73-as tanév előkészületei. Az intézmény felvételt hir­det olyan 10—12 éves lá­nyok és 10—14 éves fiúk részére, akik kedvet érez­nek a tánchoz és elvégez­ték az általános iskola első négy osztályát. Az intézet keretében általános és kö­zépiskola működik, amely­nek elvégzése után a ta­nulók érettségi vizsgát tesz­nek. A felvétek vizsgára május 2-től 15-ig lehet je­lentkezni. A vidékiek szü­lői hozzájárulással, válasz­bélyeggel írásban, a buda­pestiek személyesen jelent­kezzenek az Állami Balett- intézetnél (Budapest VI., Népköztársaság útja 25.). A felvétek vizsga idején a vidékiek budapesti elhelye­zéséről a szülőiének kell gondoskodniuk. Az újon­nan felvett növendékek számára az intézet diákott­honi elhelyezést csak kor­látozott számban adhat, nyilván. A kecskeméti já­rásban — beleértve a me­gyeszékhelyet is — több mint 20 ezer járművezető lakik. Emellett havonta több száz új gépjárműveze­tő gyarapítja a már eddig is nagy létszámot Jelen­leg a rendelőintézetben egy orvosnak a száz fe­lülvizsgálat nemcsak az idejét, de emberi és orvo­si teljesítőképességét is igénybe veszi. Miért nem adják le a jogkört? A jog­körök vonatkozásában az egészségügyi miniszter ren­delkezései a mérvadóak, leadására csak bizonyos üzemeknél volna mód, de ilyen üzem a megyében kevés van. A gépjárművezetők idő­szakos orvosi felülvizsgá­latának rendjét — a mun­kakiesések, az idegeskedé­sek, olykor parázs viták megelőzése érdekében —, sürgősen meg kellene vál­toztatni. Arról is kellene gondoskodni, hogy a ren­delőintézetben, vagy más­hol ne egy, hanem több orvos végezze ezt a mun­kát, hiszen ez nemcsak egészségügyi, de ha úgy tetszik munkajogi kérdés is. Ebben az ügyben egyéb­ként szót váltottunk dr. Pa- taky Józseffel, a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak vezetőjével is. Vélemé­nye szerint ez a nyomasztó gond egy hónapon belül rendeződik, ugyanis akkor­ra sikerül új helyiséget szerezniük, s biztosítani a szükséges személyzetet is. Nincs jogunk kételkedni ebben az ígéretben. A jár­művezetők, olykor nem­csak az egészségügyi in­tézményt, annak dolgozóit, de a rendelkezéseket is szi­dalmazok megnyugtatása érdekében visszatérünk e témára, s beszámolunk ol­vasóinknak, akik talán ma­guk is szenvedő alanyai voltak ennek a tortúrá­nak. Gémes Gábor A második év Néhány nap múlva — április 25-én — ponto­san egy éve lesz, hogy lezajlottak az általános vá­lasztások hazánkban és a megyében. Ennek során or­szággyűlési képviselőket és tanácstagokat bíztak meg az állampolgárok azzal, hogy ügyüket képviseljék az államhatalom legfelsőbb és helyi szerveiben. A válasz­tások során szép számmal kerültek a tanácstagok so­rába olyan, a bizalomra érdemes emberek, akik elő­ször kaptak megbízatást körzetük lakóitól. Most azonban, a megbízatás második évének a küszöbén nemcsak az új tanácstagokról, nemcsak hozzájuk aka­runk szólni, hiszen bizonyos értelemben — a tanácsok megnövekedett önállóságához mérten — újnak számít azoknak a megbízatása is, akik másodszor, harmadszor nyerték el választóik megtisztelő bizalmát. Ök is új tanácstagok tehát, mert közhasznú tevékenységüket megváltozott, új körülmények között végzik. Arra bizonyára egy tanácstagnak sem volt szüksége, hogy hosszabb-rövidebb időt szenteljen utó­lag választókörzete megismerésének, hiszen éppen azért nyerte el az illető a körzet lakóinak bizalmát, mert közülük való, mert tudja, érzi és érti a lakos­ságot foglalkoztató gondokat. Mégsem járunk azon­ban messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy az első esztendőt a felkészülés évének kell tekinteni, ön­magában az a tény ugyanis nem elég a tanácstag jó munkájához, hogy ismeri körzetét, az ott lakó embe­reket. Meg kell ismernie a lakóhelyen belüli szere­pét, az egész városhoz, községhez viszonyított lehető­ségeit, s el kell döntenie minden esetben, hogy a ki­sebb közösség érdekei, kívánságai, tervei nincsenek-e ellentétben a nagyobb kollektíva célkitűzéseivel, azok­kal összhangba hozhatók-e. Ha azt mondjuk, hogy a tanácstagok megbíza­tásának második éve már a cselekvés esztendeje, ezzel nem állítjuk, nem is sugalmazzuk azt, mintha az első év során elégedetlenek volnának a választók a vég­zett munkával. Számok és eredmények bizonyítják, hogy a választópolgároknak nem kellett csalódniuk azokban, akiket megbíztak képviseletükkel. De a ta­nácstagoknak hetenként, hónaponként, vagyis egész esztendőben bizonyítaniuk kell, hogy nem váltak ér­demtelenné, hogy megtiszteltetésnek veszik a közügyek szolgálatára történt felhatalmazást. A tanácsok önállóságával megnövekedett a felelős­ségük is. Csakhogy ez a felelősség egyáltalán nem va­lami elméleti, elvont értelemben vett tanács vállát nyomja, hanem konkrét feladatokkal támaszkodik minden egyes tanácstagra. S hogy mit tudnak tenni egy-egy lakóhelyen ennek az önállóságnak a jegyében, az sokban múlik a körzetek képviselőin, a tanács­tagokon. Nem, felesleges hangsúlyoznunk azt sem, hogy a megbízatásuk második esztendejébe lépő tanács­tagok tehetnek legtöbbet a tanácsi demokrácia széle­sebb körű kibontakoztatása, érvényesítése érdekében. Mert nem mindig az a jó tanácstag, aki valameny- nyi összejövetelen felszólal, hanem aki ki tudja építeni a „forró drótot” választói és önmaga, valamint ön­maga és a tanács testületéi között. G. S. Harminc forint? Az ablakunk alatt elkez­dett üvölteni a hangszóró: Csak négy napig Kecske­méten az Apolló Cirkusz. Nézze meg ön is a világ­számokat. Háromezer em­bert befogadó sátor a Mű­kertben stb. A csábító szöveg hallatá­ra azonnal felébredt ben­nem a kisgyerek, aki bo­hóc és oroszlánidomár akart lenni egyszemélyben. A lelkesedés átragadt családom minden tagjára, s noha hatan vagyunk, egyemberként indultunk a Műkertbe, hogy legalább előzetesen szemre vételez­zük a csodálatos sátrat. Mire kiértünk sötét lett már, s így érvényesült a sok színes lámpa, a hul­lámzó fénykígyók, jól lát­hattuk a reflektorok fé­nyében ügyeskedő szere­lőket, amint az utolsó si­mításokat végezték a vi­lágszámok érdekében. Ha már itt vagyunk, igyunk meg fejenként egy- egy málnaszörpöt, sört, jaffát — gondoltuk és a Park étterem felé kanya­rodtunk. Az ajtóban már gyanút keltett a fekete kosztümbe, fehér blúzba öltözött hivatalos személy, kezében egy blokktömböt szorongatva. — A cirkuszból tetszett jönni? Mert most onnan várunk vendégeket — ér­deklődött, bár szerintem egy étterein személyzetét a legkevésbé izgathatja, honnan jön a vendég. Lé­nyeg, hogy jöjjön minél gyakrabban és minél több. Mikor kiderült, hogy nem a cirkuszból jöttem, kissé csalódottnak látszott a blokkos hölgy. Bántam már, hogy egy kegyes ha­zugsággal nem hagytam meg hitében. Azt kellett volna mondanom, igen kis­asszony, én vagyok a hím­oroszlán, én vagyok a tra­péz koronázatlan királya, én vagyok a kötéltánc vir­tuóza, a zenebohócok fe­jedelme, a kardnyelők gyöngye, a tűznyelők félis­tene, a fakírok Kilimand­zsárója, a kígyóbűvölők ne­továbbja. Ehelyett őszin­tén bevallottam, hogy nem a cirkusztól jövök, és rosz- szul esett, hogy engem nem vártak, mert én csak egyszerű fogyasztó akar­tam lenni. — A belépő ugyanis 30 forint fejenként. Kötelező fogyasztás! — mondta a hölgy, de keze nem nyúlt a blokk után, hogy lesza­kítsa, bizonyára látta raj­tam, ennyit nem érek meg még önmagámnak sem. Hirtelen egy fejszámolást végeztem az ujjamon: hat­szor három tizennyolc — 180 forint. Hat nagy mál­na — nagyvonalúan szá­molva 18 forint. Az étte­rem nyeresége ebben az esetben 162 forint. — Kéremszépen, mi csak egy málnát, maximum egy sört akarunk meginni. Túlzás a harminc forint fejenként, főleg ha bele^ számítjuk, hogy a családi delegációnkban a legfiata­labb mindössze nyolc hó­napos. De tegyük föl — vettem elő az észérveket — minket be tetszik en­gedni ingyen, s a fehér asztal mellett megjön az étvágyunk, vacsorázunk, majd kifizetünk 300 forin­tot. Ehhez mit tetszik szólni. Csak úgy feltevés­ként? — Sajnálom kérem! Be­lépés személyenként har­minc forint. Ez a kötelező fogyasztás. Már egyáltalán nem éreztem magam kardnye­lőnek, hiszen a mérget nyeltem. Szerettem volna megkérdezni az üzletveze­tőt, hogy nekik a pénz fontos, vagy a vendég? Persze nem kérdeztem meg, mert a körülményekből magam is rájöttem a lé­nyegre: nem a pénz, nem is a vendég, hanem a pén­zesvendég a fontos. Az a valaki, aki egy málnaször­pért is hajlandó és képes kifizetni harminc forintot. Aki ezt nem teszi, az tik- kadjon el az étterem lép­csőjén. Végül még el kell mon­danom, hogy az adott es­ten nem volt semmiféle küiönprogram a Park ét­teremben: tehát sem tánc- dalvetélkedő, sem nótaest, sem madrigálkórus, sem pedig ki mi tud. De még csak egy kígyóbűvölő sem tilinkózott. —gál—

Next

/
Oldalképek
Tartalom