Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-25 / 96. szám
4. oldal Mindennapi italunk a tej II. A FELVÁSÁRLÁS A megtermeli tej felvásárlása már „csak” szervezés kérdése volna. Csakhogy ez a viszonylag egyszerűnek látszó feladat a gyakorlatban már-már önmaga ellentétébe csapott át, s érthetetlen módon egy bonyolult hálózatot hozott létre, amelynek nem egy, hanem két gazdája is van. Bár ez némi előrelépést jelent, mert 1968-ban még három érdekterületre oszlott a megye ebből a szempontból. Most a Középmagyarországi és a Csongrád megyei Tejipari Vállalat végzi a munkát. Üt üzemük működik a megyében, további egy pedig a tassi Petőfi Tsz-szel közösen tevékenykedik. Ez azzal a következménynyel jár, hogy a tej átvétele a megye különböző területein a vállalatok, üzemek munkájának függvényében, egymástól eltérően alakul. Egy valami azonban közös: igen hosz- szú a tej útja a termelőtől a feldolgozó üzemig. Emiatt sok a minőségi károsodás, a higiéniai kifogás. Az átvett tej meny- nyiségének 70 százalékát ilyen távszállításos módszerrel gyűjtik. A felvásárlást, annak megszervezését csak nehezíti az elmondottakon kívül, hogy a megye szétszórt tanyavilágában ma is jelentős mernyiségű tejet termelnek, s ezt is be kell vinni a tejüzemekbe. De vajon milyen állapotban, milyen felszereléssel működnek ezek az üzemek? Az épületek és a berendezések elavultak, a felszerelés sem kielégítő. Gyakorlatilag csupán a tej hűtését tudják elvégezni, de például egalizálást, pasztőrözést, egyéb úgynevezett eiőfelJolgozást nem. Gyakori pimasz nemcsak Kecskeméten, de általában a megyében, hogy a tej hamar megsavany odik. Ennek oka ugyancsak a tejüzemek hiányos felszerelésével magj-ar ázható Legtöbb begyűjtő ugyanis nem tudja — eppen a berendezések korszerűtlensége miatt — tíz fok alá hűteni a tejet. Ezért sok vita keletke zett már az elmúlt évek folyamán a termelőüzemek és a feldolgozó üzemek között. A tejipar azonban a magasabb savtartalmú tejet is igyekszik átvenni. Már érintettük a feldolgozó üzemek állapotát. Nem árt azonban kissé bővebben beszélni arról, hogy hová kerül a felvásárolt tej. A vizsgálat megállapításai szerint a legtöbb üzem — csupán a:: új kecskeméti és a jelenleg felújítás alatt levő bácsboko- di képez kivételt — telepítési, építési adottsága rossz. Ezek a korábban épült tejüzemek korszerűsítése, bővítése, toldozgatá- sa következtében alakultak ki, nem bővíthetők és emiatt zsúfoltak. Legszemléletesebb példája ezeknek a régi kecskeméti tejüzem, amely évek óta nern felel meg a különféle követelményeknek, csupán a vezetők, az ott dolgozók lelkiismeretessége miatt nem történt egészségügyi károsodás a fogyasztók körében. Külön is érdemes foglalkozni a Középmagyarországi Tejipari Vállalat és a tassi Petőfi Tsz által közösen működtetett tejfeldolgozóval. Ez az üzem névlegesen hatezer liter tej feldol| gozására van beállítva, de j ténylegesen csak négyezer liter feldolgozását teszik lehetővé a berendezések, felszerelések. Ilyen körülmények között érthető, ha nincs mód a választék bővítésére A tassi mellett hasonló kooperációs megoldással indult tejüzem Kiskunfélegyházán és Tisza- kécskén is. Solton ugyanakkor nyolc termelőszövetkezet Dunatej elnevezésű közös, de önálló üzemet hoz létre 13 millió forint beruházási költséggel. A jánoshalmi Jókai Termelőszövetkezet viszont saját és önálló tejüzemet létesített, amely elsősorban csomagolt tejjel akarta kielégíteni a lakossági igényeket. Csakhogy! Amíg a tsz építkezett, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat is áttért a csomagolt tej előállítására és 1972. januárjától ellátja a környéket, így mintegy kiszorította a még fel sem épült üzemet a piacról. A napi 10 ezer liter kapacitású jánoshalmi tejüzem — piac híján — csupán 25 százalékos kihasználtsággal működik. Kia'akult tehát a jó értelemben vett és mindenképpen a vásárlók, a lakosság ellátásának javulását szolgáló versengés a piacért. Talán ennek is köze van ahhoz, hogy például a szellemi és munkás foglalkozású családok tejfogyasztása Bács-Kiskun megyében 1970-ben már meghaladta az országosan egy főre jutó mennyiséget. De milyen a minőség? Gál Sándor (Következik: A minőség) 14. A DUNÁNTÚL FELÉ A légvár összeomlott. Pénz nincs, de már van egy halott. A csomagtartóban. A vasúti átjáró előtt megállnak. Robi pocsék hangulatban van, arcának vonásai megmerevednek. Megvetéssel pillant társára... Kis kótyagos su- mákberci — de ezt csak magában mondja. És ő mindent készpénznek vett. Most saját magát is meg tudná fojtani. De csak fáradtan ennyit kérdez: — Mit jelentsen ez az egész? — Zoli vállat von. Csak ilyesmit dadog: — Én sem tudtam, hogy mi van. — Mondhatom, ezt jól megbeszélted. Most már, ha tetszik, ha nem, mennünk kell. Még mielőtt elkapnak benőnket... Feleletképpen Zoli az ajtózsebből előveszi az országos autótérképet és szétnyitja. — Menjünk Duna- földvár felé. Izsákon pedig felvesszük az öcsédet. Várja, hogy megkérdje Robi: miért kell felvenni ezek után az öcsédet. De nem kérdezi, beleegyezően bólint. Olyasmit válaszolt volna, hogy hármasban jobb átmenni a határon, mint kettesben ... Fene sem tudja, hogy mi történhet még ott. Amikor a kövesútra érnek, Róbert kikapcsolja a taxiórát. 130-nál áll meg az összeg. A padlózaton szanaszét hevernek az egy- és kétforintosok. Robi, amikor a lapátért küldte Zolit, nem törődött ezekkel. De most már minden fillérre szükség van. Az „utas” a két ülés között kotorászik. Felveszi a kinyitott bicskát. — Ez minek? — kérdi. — Szükség lehetett volna rá. — De a „vezető” nem mondja, hogy miért. Arra gondol, jó hogy nem kellett használni, csupa vér lenne itt minden. Majd, amikor Izsákon befordul az utcájukba, ezt mondja: — Te mégy be az öcsémért. Én kint várok addig. — Érzi, hogy anyjával most nem szabad találkoznia. „Megkérdené, hová megyek, esetleg hisztizne, és én meg bevallanám ... Rábeszélne, hogy ne menjek sehová.” Két házzal előbb áll meg, leoltja a lámpát. A sötétben feldereng a házuk kerítése, előtte Zoli biciklijével. Király Zoltán csak fél tizenkettő felé ért haza. Egész nap a haverjaival csatangolt, délután és még este is egy faluszéli krics- niben piált — tizenhatodik születésnapját ünnepelte; Eszébe sem jutott, hogy esetleg kereshetik. Amikor hazaért, feje szédült, mozdulatainak nem volt egészen ura. Azonnal mély álomba zuhant, hogy lefeküdt ...Arra ébred, hogy az anyja megrázza a vállát. Nyögve, félig csukott szemmel ül fel, fél órája, hogy hazaérhetett. — Keres egy fiú, menj már ki. De el ne próbálj szökni... Az előrelépés feltétele Páhin 1972. április 25, kedd 1 Érdemes néhány mondatban megemlékezni a páhi Ifjú Gárda Termelő- szövetkezet megalakulásának körülményeiről. Az 1956-os ellenforradalom alaposan megtépázta az itteni közös gazdaságokat is. Két szövetkezet lényegében feloszlott és a konszolidáció után kezdett csak újjáéledni a mozgalom. Néhány fiatal parasztember elhatározta, hogy újjászervezi a nagyüzemi gazdálkodást. Később idősebbek is csatlakoztak a kezdeményezőkhöz, de a tagság zöme fiatalokból állt. Ezért határozták el az alakuló közgyűlésen, hogy az új közös gazdaság az Ifjú Gárda nevet veszi fel. Később az átszervezés során még két termelőszövetkezet létesült a község— mondja az asszony. — Kicsit Robi miatt is nyugtalan, hogy nem jött haza, de hát talpraesett gyerek, biztosan talált munkát és már benn is marad valami szálláson. A fiú tántorogva megy ki, az ital most dolgozik benne a legjobban. A kapunál nagynehezen felismeri Horváth Zolit. — Mi van? — Van kocsi, gyere németbe. — Homályos foszlányokban rémlik fel benne a három nap előtti beszélgetés ... Hogy majd vasárnap, meg majd taxit lopnak ... Különben is, hülye duma az egész, úgy sem merné megcsinálni. Meg nincs is kocsi a kapu előtt, Horváth csak linkel. Aztán csak annyit mond: — Ne marháskodj, itthon vannak anyámék. Gyere át reggel, majd beszélünk a dologról... Horváth Zoltán egyedül megy vissza a kocsihoz. Elmondja, mi van. A malik legyint, megfordul. Átmennek Izsák központján. Ekkor Zoli váratlanul megszólal: — Te Robi, mennyi idő alatt érnénk vissza Ágasra? — Miért? — kérdi amaz megütközve. — Megpróbálnánk mégegy- szer ... Arankáékat. — Robi lassít, lehúzódik az út szélére... — Itt a kocsi, menj át, ha akarsz. — Ideadnád? — Ne hülyéskedj öregem — gyorsít, majd újra direíktbe kapcsol —, így is kimentünk az időből. Már valahol a Dunántúlon kellene járnunk. Horváth Zoltánra iszonyú súllyal nehezedik a tudat ködéből kibontakozó felismerés : nincs Aranka, nincs pénz, nincs banda, csak egy halott van, meg ez a kocsi. Meg a bizonytalanság. Meg Robi... Ha nem szorította volna olyan sokáig a sofőr nyakát. Arra gondol, hogy ki kellene szállni és elbújdosni. Teljesen mindegy, hová. Az a lényeg, hogy önmaga elől menekülhessen. De már nincs hová menekülni. Menni kell, robogni a Warszawával. Robi már a betonúton hajt. Megdőlt fákat pásztáz a reflektor. „Ha létezne a banda, fel sem venném az egészet.” Azok már csináltak ilyet, nem is egyet... Gondolataiba belefárad. Lebegésfélét érez, a tarkója sem fáj. Az elmúlt órák eseményei lassan a mélyba hullanak. Róbert azt veszi csak észre, hogy társa feje oldalt hanyatlott és egyénben. Az Ifjú Gárda több mint 2 ezer holdra növekedett az alakuláskori 720 holdról. A taglétszám 52- ről több mint 200-ra emelkedett. Kezdetben bizony sok gonddal küszködtek, egymást követték a mérleghiányok. — Lényegében az utóbbi öt esztendőben történt fordulat a gazdálkodásban. Jól mutatják ezt az elmúlt évek összehasonlító adatai. A bruttó jövedelem 1967- töl 1971-ig majdnem kétszeresére, a termelési érték több mint 20 százalékkal emelkedett. A tiszta vagyon 1,5 millió forinttal nőtt. A 180 munkanapot teljesítő szövetkezeti gazdára jutó jövedelem csaknem 15 ezer forint volt az elmúlt esztendőben. Ez öt évvel ezelőtt éppen hogy meghaladta a 11 ezer forintot. A 10 órás letesen szuszog. Megvetően pillant rá. „Ez rántott bele engem ilyen buliba... Hülyeség volt, improvizáció. Ha ezt én tervezhettem volna meg ...” Fülöpszállás és Solt között, a Kígyós-csatornánál eszébe jut a hulla. Lábát leveszi a gázról... Az út mellett sűrű nádas. De aztán megint gázt ad, mert feltolul agyában a nyári kirándulás: amikor Illés Pistával visszafelé jöttek, futó zápor kapta el őket ezen az útszakaszon, s hogy bőrig ne ázzanak, beszaladtak az őrházikóhoz. Két perc sem telt el, máris jött a halőr, s nagyon tudakolta, van-e horgászfelszerelésük ... Most is épp úgy előjöhetne. Solt... Bekapcsolja a taxiórát, városira, s amikor elhagyja a helységet, túrára. Feltűnik a duna- menti erdőség... Itt is ki lehetne rakni, de hátha éjszaka cirkálnak az erdészek, méghozzá puskával a vállukon ... Még azt hinnék, hogy orvvadászok, vagy ilyesmi. Átmegy a kis hídon. A nagy híd előtt lassít, lehúzódik, megáll. Oldalba löki társát: — Ébresztő... — Az csodálkozó szemekkel pillant körül, megkérdi, mi van. — Nézzük meg, merre menjünk. — Zoli a térképre pillant, uj- jával követi a pirosra rajzolt útvonalat. Dunaújváros, Székesfehérvár... Nem jó, mondja Robi, kerülni kell a nagyobb helyeket. Megállapodnak, hogy Cece és Enying felé mennek. Dunaföldváron nem találják az elágazást. Egy széles utcán bukdácsolnak alá, s fel, végre feltűnik egy idős házaspár, az megmondja: menjenek ki a 6-osra, forduljanak jobbra, satöbbi. Amikor megtalálják az utat és ráfordulnak, megállnak, hogy újból megnézzék a térképet. Robi indul, egyesbe kapcsol, de onnan sehogyan sem jön ki a váltó. — Kiszállok, te meg ülj ide, kuplungolj és próbálj kapcsolni. — Felhajtja a | motorház tetejét, zseblámpával nézi a sebességváltó rúdját.. Semmi... Robi ideges, amiért újabb értékes percek múlnak el hiába... Kiküldi Zolit, hogy nézegesse, tapogassa ő is a vasat. Nagy rúgással lenyomja a tengelykapcsolót, a váltó simán átbillen. A 15. részt csütörtökön közöljük. Címe: Holttest a fenyő alatt. munkanapra jutó kereset tavaly 83 forint volt, 1967- ben pedig nem egészen 62 forint. Szövetkezetünk elég nehéz körülmények között gazdálkodik, a szántóterület több mint fele futóhomok. — tájékoztat Márfi György, a községi pártvezetőség titkára, aki egyúttal a termelőszövetkezeti alapszervezet titkára is. A küzdelem a futóhomokkal már jó néhány év óta tart. Telepítettek több mint 100 holdon nagyüzemi szőlőt, 40 holdon alacsony művelésű almást, 45 holdon pedig cellulóznyárt. Itt is gond a hagyományos szőlőültetvények megművelése. Ezek nagyrésze 50—80 éves már. A rájuk fordított munkát, költségeket nem hálálják meg. Csutka Miklós, a termelőszövetkezet főkönyvelője elrpondja: — A nagyüzemi telepítésű szőlő termésátlagainak növelésére az idén újabb intézkedést tettünk. Csökutakat járattunk és megkezdtük a szőlő öntözését. Szövetkezetünk egyik leggazdaságosabb ágazata a gyümölcstermesztés. Nagyüzemi almásunk jó termőképességű, tavaly is 89 mázsa volt a holdanként átlaghozam. A pártszervezet kezdeményezésére fejlesztették az állattenyésztést. 1965-ig az 50 férőhelyes tehénistálló üresen állt. Az idén pedig elhatározták, hogy tbc-mentesitjk az állományt. Számottevő ,jövédelmet hoz a szarvasmarha-hizlalás. Az elmúlt esztendőben csaknem “100 hízott bikát értékesítettek, amelynek 80 százaléka exportra ment. Az idén ugyanennyit terveznek. — A további fejlődést azonban gátolja az aránylag kis terület, a szűk lehetőségek. Ezért már hosz- szú idő óta napirenden van a község három termelőszövetkezete közötti együttműködés formáinak kidolgozása. A három közösgazdaság nagyjából azonos értékű területen gazdálkodik, eléggé mostoha körülmények között, hiszen a homokteriiletek, a szétszórt tanyavilág nehezítik a kibontakozást, — foglalja össze a főbb gondolatokat a községi pártvezetőség titkára. Lehetőség nyílna a borászatban is az együttműködésre, valamint az állat- tenyésztés közös fejlesztésére. A kiskőrösi járási pártbizottság erre ösztönzi a község gazdaságait. Eddig nem sikerült eredményt elérni, pedig a jelenlegi körülmények között más módon nem sokat tudnak előre lépni. Igaz, hogy pines mérleghiány a szövetkezetekben,. de a gazdálkodás színvonalának fejlesztése csak összefogással lehetséges Ismét a fiatalokra vár a kezdeményezés mint másfél évtizeddel ezelőtt. Az Ifjú Gárda alapító tagjai közül sokan az iparban dolgoznak A gazdálkodás javulásának hatására viszont az utóbbi két esztendőben az azóta felnőtt ifjú nemzedék tagjai közül 25-en kérték felvételüket. K. S.
