Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
'Szenvedély Ingmar Bergman új filmje gyott feleségével, majd az asszony által annak barátnőjével Annával, akivel megpróbálja élőről kezdeni az életét. Mindketten magányosak és néhány hónapig úgy tűnik, megtalálják életük elvesztett harmóniáját. De, mint Bergman alkotásaiban ez oly gyakran megesik, közbeszól valami megnevezhetetlen sorsszerűség. A szigeten rejtélyes állatgyilkosságok történnek, s a helybeliek egy ártatlan öregemberben vélik megtalálni a szadista őrjöngőt. Az pedig a keresők „sza- dizmusa” elől az öngyilkosságba menekül. Anna és Andreas közös életére nemcsak ez a tragédia hat kedvezőtlenül, hanem az asszony halott férjének árnya is, aki egyre inkább torzult és hamis emlékképek útján kettőjük közé fuA főszereplő pár: Liv UUmann és Max von Sydow INGMAR BERGMAN, ez Syndon) vagy mert az a sajátos gondolatvUágú, egyes képsorok szinte rágyötrődő rendező, tovább épülnek az előző filmben szövi mondanivalóját az látottakra, hanem azért is, emberi létezés és magá- mert a külső megpróbálta- nyosság mindig egyazon, tások kísérleti laboratóriu- de mindig változó talányá- mát most a belső világ ról: az élet miértjéről és börtöneiben készült felvéte- hogyanjáról. Üj alkotása, a lek követik. E rejtett kap- Szenvedély életműve hosz- csolat a két film között el- szú és bonyolult monológ- sősorban tartalmi, és mórijának újabb része és sajá- danivaló által közvetített, tos képi, filmművészeti ki- Az ember és a társadalom fejezési eszközeivel előző (állam, erőszakszervezetek) filmjének a Szégyennek közötti viszony szégyentel- közvetlen folytatása. Nem- jes. Ez előző filmjének csak azért, mert a két mű- summája. Ember és ember nek azonosak a főszereplői között pedig a szenvedély (Liv Ullman és Max von nyújt lehetőséget a kapcsolatok létrejöttére; — új, színes filmje e lehetőség katasztrófájáról beszél. A SZENVEDÉLY főhőse, Andreas sikertelen üzleti próbálkozásai és házasságának kudarca után emlékeinek felszámolásával próbálkozik. A kis szigeten, ahol magányossá vált háza áll, alig néhány család él — ő viszont e néhány szomszédját is kerüli. Napjait a kétkezi munka és a tétlen szemlélődés tölti ki. A sziget kicsiny közösségében azonban mindenki egymásra utalt. Bergman kísérletei szerint e kölcsönös egymásra utaltság sokkal inkább személyes, mintsem gazdasági szükségből fakad. Az önmaguk elszívelésére kéntelen emberek keresik mások társaságát a megváltás reményében. ANDREAS ds így találkozik össze Évával, a sikeres és gazdag építész magára haA rejtélyes szadista állatgyilkosságok nyugtalanságot keltenek a szigeten rakszik. A kör bezárul, kísérletünk kudarcba fullad... E KÜLÖNÖS és bonyolult bergmani történet egymással párhuzamosan több jelentésű síkon zajlik. Sok a ködös fogalmazás. A rendező — meg kell vallani — nem is nagyon igyekszik filmjét szórakoztatóvá tenni. A cselekmény menetét több ízben megszakítja és a színészek — magánemberként, nem mint szereplők — elmondják véleményüket azokról az emberekről, akiknek alakját, személyiségét életre keltik a kamera előtt. Kamaradráma ily módon a Szenvedély, Egy magányos művész perlekedik a kor által felvetett ellentmondásokkal. Ez Bergman sajátos nyelvezettel megformált monológjának művészi súlya. Pavlovits Miklós A PETŐFI NÉPE Szerkesztette: Csató Károly MELLÉKLETE Foto: MTI—KS—Tóth S. Ki volt az első magyar színész? Színháztörténészeket, szakembereket egyaránt foglalkoztatja: vajon ki volt az első magyar színművész. Ezt a mai napig sem sikerült teljes pontossággal megállapítani, a feljegyzések azonban újabb eredményre vezettek: előkerült az eddig ismert első, neve szerint is feljegyzett magyar színészre vonatkozó okirat. Eszerint 1280-ban Kun László királyunk Zyman (Zimány) nevű színészének egy egész falut adott birtokul, mégpedig a Zólyom megyei Osztroluka községet. Meglepő azonban, hogy a szóban forgó Zimány színész mesterségét későbbi leszármazottjai — nagyhírű és nagybirtokú nemesi család volt! — kereken 700 esztendőn át restellték, a fontos okirat eredetijét eldugva őrizték, vallván: nem elég rangos ős egy színművész. Zimány mester egyébként feltehetően a XIII. század utolsó évtizedében halt meg, neve ugyanis 1286- ban szerepelt utoljára. Királyi színjátszói mivoltát még egy 1286-ból származó oklevél említi. Művelt ember lehetett: az egyik fiát — név szerint Jánost — akit feltehetően papi pályára adott, az 1320-as években mint tudós férfiút emlegették. Zimánynak művészi mesterségét még egy emlék őrizte meg: egy puritán nemesi címer, amely minden sallang nélkül, kürtöt ábrázol. a képzőművészeti közízlés fejlesztéséről A forradalmi ifjúsági napok megyei rendezvényei között két kiállítás szerepel. Kiskunhalason, a Thorma János Múzeumban a Pannónia Filmstúdió kecskeméti rajz- és animációs műterme fiataljainak, Kiskőrösön a községi művelődési házban pe„Hogyan lehet nőt gyártani ■<< „Az ifjúsági színház — a haladás hangja” — e jelszó jegyében zajlott le nemrég a lengyelországi Wroclawban a harmadik nemzetközi diákszínház- fesztiváL A nagy nemzetközi „felvonulás” a világifjúsági színház mozgalmának legjavát, leghaladóbb törekvéseit mutatta be és igen sok, érdekes, új darabot is nemzetközi közönség elé vitt. A részvételre jelentkezett 40 angol, egyesült államokbeli, szovjet, francia, spanyol, brazil, olasz, nigériai, román és lengyel színházi diákegyüttes közül 20 kollektívát választottak ki. Közöttük olyan híres diákszínházakat, mint az olasz Centro Universario di Parma, amely egy Brecht-da- rabbal szerepelt, a Grass Roots diákszínház Angliából, amely a „Fű” című darabot mutatta be, a nyugatnémet Zimmertheater a „Ballada a nagy szörnyről” című művel, a Karaván nevű amerikai színházi kollektíva, amely a „Hogyan lehet nőt gyártani” című, az amerikai nők helyzetével foglalkozó szatirikus darabot mutatta be, a franciaországi „Kiss” nevű, nemzetközi diákszínház, amely „Vénusz kerek bájai” című művel lépett fel, valamint a szocialista országok alábbi színházai: a román „Architeatrul” Dumitru „A világ nyolcadik napja” című művével, a prágai „Vedene Divad- lo” a „Hopp, senor” című alkotással a bolgár „CV 113" nevű színház, az „Írástudatlan” című pamflettel mutatkozott be az „ezerszínű műsoron”. A lengyei színházak közül a sokszorosan kitüntetett krakkói „CTA” színház kollektívája lépett fel; az „Esés” című, Tadeus Rouzewicz elbeszélése alapján írt színművet mutatta be. A lublini Maria Curie Sklodowska Egyetem „Gong—2” elnevezésű diákszínházi együttese a színház vezetője és egyben Andrzsej Rozin szövegkönyve alapján írt „Mindenki” című darabot mutatta be. A legjobb lengyel pantomim diákszínház, a műszaki egyetem diáktársulata a „Csavargó fiú” című darabbal jelentkezett — a mű az együttes rendezője, Macej Csarniecki szövegkönyve alapján készült A diákszínház-fesztivállal egy időben a város különböző színházi klubjaiban vitaesteket, színházművészeti szemináriumokat tartottak, amelyeken a világ diákszínház-művészetének időszerű kérdései kerültek napirendre, j ez Állati (fig a kiskunfélegyházi Holló László képzőművész kör tagjainak legsikeresebb képeit mutatták be. A megyei KISZ-bizottság mióta foglalkozik aktívan fiatal képzőművészek és alkotók munkájával? — kérdeztem Király Zoltánt, a Bács-Kiskun megyei KISZ Bizottság kulturális felelősét — Köztudott, hogy megyénkben a képzőművészet nem foglalja el méltó helyét — fórumok hiányában — kulturális életünkben. A Petőfi Népe régebben vitát indított erről a témáról. A Kecskeméten rendezett időszakos megyei tárlatok nem adtak lehetőséget egyéni teljesítmények, vállalkozások, kísérletezések és azok eredményeinek bemutatására. A fiatal képzőművészek is, akik neve még ismeretlen, vagy csak kevésbé ismert a nagyközönség előtt, a képzőművész szakkörök legtehetségesebb tagjaival együtt, természetes, hogy szeretnének bemutatkozni. Az elmúlt évben a kongresszusi művészeti hét keretében pályázatot hirdettünk országos és megyei tárlatokon még nem szerepelt amatőr és hivatásos képzőművészek számára. A megyei küldöttértekezleten a legtehetségesebbek képeit tárlaton mutattuk be. A Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermével közösen meghirdetett grafikai pályázatunk győzteseit a stúdióban alkalmazták. A beszélgetést arról folytattuk, hogy a KISZ „mecénás” szerepe miként realizálódik a kulturális életben és az ifjúsági mozgalomban? — Nagyon sok tehetséges fiatal él és dolgozik megyénkben. Ez tény. Ezt bizonyítja a pedagógusfestők sikeres kecskeméti tárlata, a mi pályázatunk eredménye a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műterme fiatal kollektívájának színvonalas munkája is. Tovább kell lépni — ismét hangsúlyozom — a legtehetségesebbeknek fórumot kell adni. A képzőművészet közművelődésünkben betöltött szerepéről, a kívánalmakról, szinte minden tanácskozáson szó esik. Mi tenni szeretnénk. Segítséget nyújtunk egyének és kollektívák bemutatkozásához. Ez kétféle módon kamatozik: a művelődési házak ifjúsági klubok programja színesedik, s én hiszem, hogy ezzel a képzőművészeti közízlés is fejlődik, a tehetségek pedig távlatokat látnak, a szereplés további teljesítmény ekre sarkallja őket^ Véleményem szerint a tárlatlátogatások iránti érdeklődés szűk körű. A VIII. kongresszus határozatának szellemében a közízlés fejlesztését minden lehetséges eszközzel segíteni kell. Arra a kérdésre, hogy a Bács-Kiskun megyei KISZ Bizottság konkrétan milyen terveket, javaslatokat dolgozott ki, ezt válaszolta a kulturális felelős: — Megyénkben 120 ifú- sági klub működik. Ha ezeket bemutatkozási fórumnak fogjuk fel, akkor a megyebizottságra az a feladat hárul, hogy tudjon a tehetséges alkotókról, alkotó körökről, s azokra a klubvezetők figyelmét hívja fel. KISZ-táborainkban Balanyi Károly két portréja rendszeresen vendégül látjuk megyénk egy-egy művészét, aki előadást tart ifjúsági vezetőknek. Ezenkívül, ha KlSZ-szerveze- tek, ifjúsági klubok, kiállítási anyagok, képzőművész körök és egyének címei után érdeklődnek javaslatokkal, a figyelem felkeltésével segítséget nyújtunk. Tervezzük, hogy kamaratárlatokat állítunk össze és azokat ifjúsági klubokban bemutatjuk. Cs. K. BESZÉLGETÉS
