Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-15 / 88. szám

* oldal 1978. «mills 15, A pziigpiniszter otthon maradt Richard Nixon, az Egye­sült Államok elnöke há­romnapos hivatalos láto­gatásra Kanadába érke­zett. Tulajdonképpen az lenne a logikus, hogy ez az út afféle kötelező szom­szédolás legyen, olyan ese­mény, amelyet a protokoll- naptárban előjegyeztek és most elérkezett az ideje. Mosolyokban és kézfogá­sokban valószínűleg nem! lesz hiány, udvarias kiszó­lás is nyilván bőségesen akad majd. Mégis biztosra vehető, hogy abban a pil­lanatban, amikor Pierre Elliot Trudeau kanadai kormányfő kíváncsi ka­merák nélkül négy- vagy többszemközt marad ma­gas rangú vendégével, el­tűnik a mosolyok és a szí­vélyes udvariaskodások je­lentős része. „Az Egyesült Államok és Kanada vezetői — írja az Ottawa Journal című lap — még sohasem találkoz­tak ilyen nehéz körülmé­nyek között.” Az észak­amerikai kontinens min­den ismerője egyetért ab­ban, hogy ez a megállapí­tás korántsem túlzás. A két nagy ország között nö­vekvő feszültség jelentke­zik a gazdasági és politi­kai élet számos területén. Az egyik dilemma föld­rajzi tényezőkből ered, a különös, kettős szomszéd­ságból. Kettős szomszéd­ságot mondunk, mert nem­csak arról van szó, hogy Kanada egész déli határán az USA-val érintkezik, hanem arról is, hogy mesz­sze fent, egész észak-nyu­gati határa is közös a ha­talmas déli szomszéd egyik államával, Alaszkával. A múltban több példa akadt arra, hogy az Alasz­kában tevékenykedő ame­rikai polgári és katonai személyiségek átjáróház­nak 'tekintették a sarkvi­dék kanadai felségterületét és Ottawa emiatt nem egy­szer tiltakozott — igaz, nem sok eredménnyel. De a sarkvidék csak az egyik és nem is a legfon­tosabbak közé tartozó fe­szültségforrás. A kanadai ipar több mint a felét, 58 százalékát az amerikai nagytőke ellenőrzi. Ez a tény az egyik oka annak, hogy Kanadában a mun­kanélküliség aránya elérte a felnőtt lakosság nyolc százalékát. A hatalmas dé­li szomszéd azonos nyelvű és szinte korlátlan eszkö­zökkel rendelkező sajtója, rádiója, televíziója szinte elsorvasztja a kanadai hír­közlő szerveket és vállal­kozásokat és ennek az anyagi vonatkozásokon túl politikai jelentősége is van. Trudeau tavalyi wa­shingtoni látogatásakor Connally pénzügyminisz­ter orvoslást ígért néhány ilyen gazdasági sérelemre, ehelyett nem sokkal ké­sőbb nem enyhítések, ha­nem Kanadát sújtó szigo­rítások következtek be. Most a megfigyelők nem minden irónia nélkül nyugtázzák, hogy Conally kimaradt a delegációból... Igaz, helyette ott van Henry Kissinger, akinek a jelenléte viszont arra em­lékeztet, hogy Ottawa sem a vietnami háborút, sem a NATO-t tekintve nem problémamentes partner Washington számára. Újabb hat amerikai repülőgépet lőttek le Partizánsikerek Vietnamban HANOI A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság légvédel­me pénteken lelőtt hat amerikai sugárhajtású re­pülőgépet. Az agresszor gé­pei több hullámban bom­bázták Nghe An, Ha Tinh és Quang Binh tartomány, valamint Vinh Lin köz- igazgatási székhely sűrűn lakott területeit. Ezzel 3478-ra emelkedett a VDK légiterében 1964 augusztus 5-e óta lelőtt amerikai repülőgépek szá­ma. ■ f A GPA hírügynökség, a DIFK hivatalos hírközlő szerve pénteken összesítő jelentést közölt a 14. szá­mú főútvonal mentén áp­rilis 10-én és 11-én az el­lenségnek okozott veszte­ségekről. A jelentésből ki­tűnik, hogy a népi felsza­badító erők e térségben két nap alatt megsemmisítet­ték az amerikai agresszo-' rok és dél-vietnami zsoldo­saik 53 katonai járművét, megtizedelték az ellenség sorait, a levegőbe röpítet­tek egy lőszerraktárt, s légvédelmi ütegeik eltalál­tak két ellenséges helikop­tert. SAIGON Az amerikai légierő az An Loc körüli harcba ösz- szes rendelkezésére álló re­pülőgépeit és helikoptereit beveti — jelentik a nyuga­ti hírügynökségek. Tömeg­méretű bombatámadásaival próbál rést ütni a hazafi­aknak a tartományi szék­hely köré vont szoros ost­romgyűrűjén. Pénteken B—52-es repülőerődök hat hullámban támadták a né­pi erőknek a város körül összevont alakulatait. Ma­gában a városban tovább folyik az ellenfelek közel­harca. A saigoni rezsim min­denáron meg akarja aka­dályozni, hogy a népi erők elfoglalják An Loc váro­sát. E tartományi székhely elfoglalása nyomán ugyanis a partizánok előtt szabad­dá válnék az út a mind­össze nyolcvan kilométer­rel délebbre fekvő Saigon felé. Géprablás - sajtóértekezlettel LOS ANGELES A repülőgéprablások kró­nikája újabb színfolttal gazdagodott csütörtökön. Ricardo Chavez Ortiz mexikói származású sza­kács nyolc gyermek apja az amerikai Frontier Airlines légitársaság Denverből Phoenixbe tartó járatát ha­talmába kerítette, Los An­gelesbe parancsolta, majd fegyverét lóbálva nem kért egyebet, mint hogy sajtóér­tekezletet tarthasson a Boeing 737-es gép fedélze­tén. Ezt a kívánságát az uta­lok és a személyzet egy ré­szének szabadon engedése után teljesítették. Hamaro­san megjelent a rádió és a televízió, s Chavez Ortiz négy, spanyolul tudó ripor­ter előtt két órán át ecse­telte az Egyesült Államok­ban élő mexikóiak jogfosz- tottságát. „Bennünket, mexikóiakat, rettenetesen kizsákmányol­nak ebben az országban” — mondta. — „Rájöttem, hogy sem nekem, sem a gyermekeimnek nincs sem­mi lehetősége, jövője itt.” Különben — folytatta — nem akart bűnt elkövetni, a géprablással csak népé­nek jogaiért kívánt harcol­ni. Közölte, hogy ő is azok közül való, akiknek nem jut naponta háromszor étel, akiknek a jövedelme a leg­alacsonyabb. akik — mint­hogy kisebbségből valók — az igazságtalánságok zömét kénytelenek elszenvedni. Végezetül a géprabló bo­csánatot kért a kapitánytól, majd így szólt: „Nos hát, kapitány úr, megadom ma­gam. Itt a pisztolyom, lát­hatja, nincs benne töltény.” Az FBI Chavez Ortizt le­tartóztatta, majd a rendőr­bíró vád alá helyezte. (Reu­ter, DPA, UPI, AFP, AP) Vérdíj a szépségkirálynőért Egymillió dollár vérdíjat tűztek ki a bangkoki ható­ságok egy volt thaiföldi szépségkirálynő, a 19 éves „Miss Pratsiri” fejére. Az ifjú hölgyet „élve, vagy hal­va”, de mindenáron el akarják fogni. A szépségkirálynő ugyan­is az ország Malaysiával szomszédos déli részében tevékenykedő gerillák pro­paganda főnöke. Legalább is ezt állítják róla a bang­koki katonai szervek. (AFP) Sztrájkok Lotharingiában Pompidou elnök pénte­ken folytatta lptharingiai körútját. E fontos iparvi­dék városaiban mondott beszédeiben az elnök igyek­szik megnyugtatni . a nö­vekvő munkanélküliség miatt nyugtalankodó lakos­ságot, s látogatása egyúttal a népszavazási kampány céljait is szolgálja. Az el­nök Lotharingiában mon­dott eddigi beszédeiben ar­ra hivatkozott, hogy a Kö­zös Piac kiszélesítése fo­kozza majd egész Nyugat- Európában a gazdasági fej­lődést, s ennek során meg­oldódhatnak; majd a lotha- ringiai iparvidék problé­mái is. Az elnök körútját több helyen sztrájkok és tünte­tések zavarták meg. A Mo­selle völgyében számos üzemben összesen 17 000 dolgozó sztrájkolt, tiltakoz­va az üzembezárások kö­vetkeztében súlyosbodó munkanélküliség ellen. Akció Európáért Április 15-én mindenfelé Európában összegyűlnek a egykori ellenállók, a haj­dani frontharcosok, antifa- sisz*ák és a háborús áldo­zatok képviselői. Sokat­mondó jelkép i alatt rende­zik majd a megemlékezé­seket: Európa térképe előtt kinyújtott, egymáshoz kö­zelítő kezeket ábrázol, an­nak jeléül, hogy akik a szimbólum jegyében össze­jöttek, sokfelől érkeztek. A múlt év novemberé­ben az olasz főváros volt a színhelye annak az érte­kezletnek, amelyen döntés született az idei áprilisi megemlékezésről. Különle­ges jelentőséget adott a római konferenciának az a körülmény, hogy ott 19 országból mintegy három­százan jöttek össze. Hősök és áldozatok — valameny- nyien megjárták a máso­dik világháború poklát. Szép számban akadtak köztük olyanok is, akik egymással szemben álló frontokon küzdöttek. Azon a novemberi értekezleten azonban nem azt firtatták, ki melyik fronton küzdött, hanem a közös feladatok, az egységes fellépés felté­teleit munkálták ki. Napjaink közös teendő­je, az európai népek — társadalmi rendszerüktől független — azonos érdeke a kontinens békéjének és biztonságának megőrzése. Európa — a görög mitológia szerint — egyet jelent a messzire tekintővei, az éles­látóval. Nos, a kontinens népeinek együttműködésére tett lépések éppen abból a felismerésből fakadnak, hogy Európa jövője akkor látszik békésnek, biztonsá­gosnak, konfliktusoktól és súlyos viszályoktól mentes­nek, ha valamennyi or­szágban az éleslátó, mesz- szire tekintő politika győ­zedelmeskedik, meghátrá­lásra kényszerítve minden­nemű soviniszta rövidlá­tást, mondvacsinált ér- dekellentétet. Ez volt az alapgondolata a római találkozó felhívá­sának, amelyet most — az ott elfogadott határozat értelmében — eljuttatnak az egyes európai országok vezetőihez, törvényhozó szerveihez. Nem kétséges, hogy ez az áprilisi akció újabb fe­jezetet nyit az európai bé­kéért és biztonságért már esztendők óta folytatott erőfeszítések történetében. Igaz, napjaink Európájá­ban hallgatnak a fegyve­rek. Helyzetünk nem ha­sonlítható sem a háború sújtotta, súlyos agresszió ellen küzdő Indokinához, vagy a robbanásig feszült közel-keleti állapotokhoz. De azért fokozott és meg­különböztetett figyelmet ér­demel minden olyan kez­deményezés, amely a kon­tinens országainak együtt­működését, a népek egy- másratalálását hivatott elő­segíteni. Büszkén mondhatjuk, hogy a szocialista országok — köztük hazánk is — kezdettől fogva mindent elkövettek az európai biz­tonsági rendszer megte­remtéséért. Nemcsak a hi­vatásos politikusok konzul­tációi váltak mindennapos gyakorlattá, hanem meg­élénkült az úgynevezett népi diplomácia is, amely a társadalmi erők bevoná­sával keresi-kutatja az együttműködés feltételei­nek megteremtését. Az utóbbiak sorában rendkívül jelentős ese­mény az április 15-i akció. A római fehívás újabb lendületet ad a kontinens békéjéért és biztonságáért kezdeményezett küzde­lemnek, amelyben a haj­dani frontharcosok és el­lenállók, győzők és legyő­zőitek mellett már az az­óta felnőtt ifjú nemzedék képviselői is ott találha­tók,. Jelképül az európai kontinens jövőjéért érzett felelősségnek, ami népeket és generációkat szólít kö­zös cselekvésre. Példa nélkül állé törvény WASHINGTON. (MTI) Az amerikai szenátus megtiltotta az Egyesült Ál­lamok elnökének, hogy az országot hadüzenet nélkül hosszan tartó konfliktusba vigye. A — UPI szerint — pél­da nélkül álló törvényt a szenátorok 68:16 arányban hagyták jóvá. Sajátos vonása volt a szavazásnak, hogy a Fehér Ház heves ellenkezésével dacolva a Nixon-párti — republikánus — szenátorok kétharmada adta voksát a törvényre. A TASZSZ jelentése sze­rint mindez arra vall, hogy a kongresszusban és az or­szágban növekszik a bizal­matlanság a katonai kalan­dokba bocsátkozó kormány külpolitikája ellen. Felhív­ják azonban Washington­ban a figyelmet arra, hogy a szenátusi határozat félin­tézkedés, mert nem vonat­kozik a vietnami háborúra. A kötelező procedúrának megfelelően, a törvény most a képviselőház elé került. Az elnöki hatáskört kor­látozó intézkedés szorgal­mazói azzal érvelnek, hogy ilyen törvényre szükség van, mivel a II. világhábo­rú után az elnökök — had- seregfőparancsnoki minő­ségükben — mind gyakrab­ban kötelezik el az ameri­kai haderőt a kongresszus által jóvá nem hagyott cé­lok mellett. Az Egyesült Ál­lamok alkotmánya értelmé­ben a kongresszusnak kizá­rólagos jogköre sereget ál­lítani, hadat üzenni és bé­két kötni. Atomfegyverek Japánnak? TOKIO (MTI) A japán lapok első olda­lon számolnak be a japán szocialista párt legújabb kormányellenes parlamenti akciójáról, amelynek során egy amerikai titkos távirat nyilvánosságra hozásával leplezte le japán és ameri­kai körök arra irányuló mesterkedését, hogy nuk­leáris fegyverekkel szerel­jék fel a japán haditenge­részeti erőket. A Mainichi Shimbun a dokumentumot nyilvános­ságra hozó szocialista kép­viselőt idézi, aki sajtóérte­kezleten jeletette ki: ala­pos gyanúja, hogy Laird amerikai hadügyminiszter tavaly júliusi tokiói látoga­tása után megegyezés tör­tént Japán atomfegyverek­kel való ellátására, s ennek következtében alapvetően megváltozott a japán—ame­rikai biztonsági szerződés jellege. Adott körülmények kö­zött nem lehet többé arról beszélni, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyve­rektől mentes Okinawát szolgáltat vissza Japánnak —, mondotta a Japán Szo­cialista Párt képviselője, s aláhúzta az általa nyilvá­nosságra hozott dokumen­tum százszázalékos valódi­ságát A Yomiuri Shimbun sze­rint a szocialista párt le­leplezése ismét kényelmet­len helyzetbe hozta és sa­rokba szorította a japán kormányt. Botrány a nemzetgyűlésen ISLAMABAD Az ellenzék tüntető ki­vonulása a gyűlésteremből, heves szócsata, teljes ka­varodás jellemezte az 1970. decemberi választások óta pénteken első alkalommal összehívott pakisztáni nem­zetgyűlés háromnapos ülés­szakának megnyitóülését. A vihart az országban három év óta érvényes rendkívüli állapot további fenntartásának terve idéz­te elő. Közvetlenül az ün­nepélyes megnyitás után szólásra emelkedett az egyik ellenzéki képviselő, aki korábban a kormányon levő néppárt tagja volt. Keményen bírálta a rend­kívüli állapot fenntartását, s kijelentette, hogy nem bí­zik a kormányban. Felszó­lalását a többi ellenzéki képviselő helyeslő hangor­kánja kísérte. 'Az ülést egy órára felfüggesztették. Közben a parlament épü­letén kívül is incidensekre került sor. Tüntetők tilta­koztak a rendkívüli álla­pot fenntartása ellen. A Bhutto vezette pakisztáni néppárt hívei tettlegesen bántalmazták 1-ket. A vere­kedést az ablakokból lát­ták a képviselők is. A szünet után folytatták az ülést. Ekkor került sor az ellenzéki képviselők ki­vonulására. Khan Abdul Vali Khannak, az ellenzé­ki nemzeti Avami párt el­nökének vezetésével mint­egy ötven képviselő vonult ki a gyűlésteremből, tilta­kozásul a rendkívüli álla­pot fenntartása ellen. A pakisztáni nemzetgyű­lés rendkívüli ülésszakát tulajdonképpen kettős cél­lal hívták össze: hogy bi­zalmat szavazzon Zulfikar Ali Bhutto kormányának és jóváhagyja a rendlnvm; állapot fenntartását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom