Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
5. oldal Hazafias Népfront: a szocialista nemzeti egység útja Irta: Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke A népfrontmozgalmak **■ szinte kivétel nélkül, már a két világháború között a nemzeti egység új típusát, a dolgozókat, a haladó erőket összefogó nemzeti egységet igyekeztek megteremteni. A majdan megszülető szocialista nemzeti egység előképe volt ez a hitleri háborúk véres idején, az antifasiszta összefogás hősi, nehéz korszakában. Dimitrov emlékezetes felhívása a harmincas évek derekán a nemzeti összefogásnak ezt az új, politikailag any- nyira értékes lehetőségét és szükségét sürgette, s ez vezetett az első francia kísérletre 1936-ban, ezt hirdették mindenütt Európában azok az előrelátó politikusok, gondolkodók, akik széles nemzeti egységfrontot szerettek volna létrehozni a második világháború felé sodró hitleri politika ellen. Kállai Gyula, aki értékes művében a magyar függetlenségi mozgalom történetét tárta fel, a magyar népfrontpolitika kezdeteit, kibontakozásának első korszakát szintén ezekben a törekvésekben látja. Így találkoztak egymással a hitleri Európa és Horthy Magyarországa elleni küzdelemben és egy eljövendő szabad, demokratikus Magyarországért vívott küzdelemben az illegális kommunisták és a haladó polgári erők, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség képviselői — így harcoltak és vállalták a harcot, mártí- riumot is: Bajcsy-Zsilinsz- ky Endre. Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán és any- nyian mások. J¥ a a Hazafias NépJl'B' front V. kongresz7 szusára készülőben feladatainkról beszélünk, először rájuk kell gondolnunk, akik előkészítették a mi mai munkánkat: a szocialista nemzeti egység megteremtését. A szocializmus teljes felépítésének ugyanis előfeltétele, szilárdságának egyik biztosítéka éppen a szocialista nemzeti egység. S a szocialista nemzeti egység egyik legjobb munkása — a párt irányítása mellett — a Hazafias Népfront a maga sajátos mozgalmi szerkezetével, bizottságainak, aktivistáinak egész népünket összefogó, áthálózó formáival. Bizonyos, hogy a készülő V. kongresszus egyik fő témája a szocialista nemzeti egység továbbépítésének, megerősítésének feladatköre lesz. Így a kongresszust megelőző megbeszéléseken, de a közreadott Kongresz- szusi levélben is nyomatékkai esett szó arról, hogy a népfront helyi bizottságaiban az eddiginél nagyobb helyet kell biztosítanunk a munkásosztály képviselőinek, a nőknek és a fiataloknak. 'V/’alójában évek óta, az ” eddigi kongresszusainkon is hangoztatott kívánalom ez, lényeges politikai érdek. Megvalósulása is — bízvást állíthatjuk — kongresszusról kongresszusra haladt előre. Igaz, nem eléggé gyorsan, nem eléggé következetesen. Volt ennek érthető akadálya elég: a nők, a fiatalok számára ott voltak és vannak a megfelelő szervezeti formák, a munkásosztály számára elsősorban a párt és a szak- szervezeti mozgalom, az üzemi politikai-szakmai munka. S az is igaz, egy időben szinte úgy tűnt, hogy a Hazafias Népfront feladata elsősorban a falusi munka és az értelmiség körében végzendő politikai, ideológiai vita. Vitafórumaink is — ahogy nevezni szerettük akkoriban — elsősorban a falusi gyűlésekre, kisgyűlésekre, téli beszélgetésekre és értelmiségi találkozókra, vitákra korlátozódtak. Falusi vitáinknak nem is akármilyen témái voltak akkoriban : a termelőszövetkezetek megalakítása a szocialista mezőgazdaság! Mindez nem akadályozta, de lassilóffa, hogy a szocialista nemzeti egység megteremtésében a Hazafias Népfront az eddiginél nagyobb eredményeket érjen el. Már az előző kongresszusunk kiküldött bizottságainak egyike, a Mód Aladár vezette bizottság gondosan foglalkozott a szocialista hazafiság és nemzetköziség kérdéseivel, s ez a bizottság az V. kongresz- szusunk elé terjeszti javaslatait. műnk. A honismereti munka nem szorítkozik csupán bizonyos néprajzi és hely- történeti vizsgálatokra. Az elmúlt évek során ennek a munkának a tartalma, politikai „töltése” is egyre gazdagodott. Gazdagodott többféleképpen. Egyrészt úgy is, hogy a KISZ-szel együttműködve az iskolai körökben, tanulók tanáraik vezetésével értékes gyűjtő- és feldolgozó munkát végeztek: gyűjtötték a parasztság életére, munkájára, költészetére vonatkozó hagyományokat, gyűjtötték — a városi, ipari-üzemi történeti kutatások révén — a magyar munkásosztály forradalmi harcaira vonatkozó adatokat, s nem is egy jelentős gyűjteményt, történeti feldolgozást köszönhetünk nekik. A zt is érdemes hang- súlyoznunk, hogy a mostani, két kongresszus közötti időben vált egyre szervezettebbé, s egyre gazdagabbá a már több mint egy évtizede munkálkodó honismereti mozgalmi z egész dolgozó nép munkáját, történetét és harcait feltárják ezek a honismereti gyűjtések, pályázatok: az öregje emlékezik és a fiatal tanulja múltunkat e munka során, s szinte észrevétlen kialakul ezer meg ezer aktivistában az a meggyőződés is, hogy a maga honismereti munkáját megismertesse másokkal, hogy a szocialista haza szeretetét közös kincsünkké tegye. De gazdagodik ennek a munkának a tartalma a helytörténeti munkákkal, ismerünk olyan községeket, ahol már több kötetre rúg a leírások száma, kis helytörténeti múzeum, gyűjtemény őrzi a község életének minden érdemes mozzanatát; a politikai harcokat is, a termelő munka eredményeit is. S emellett a természeti kincseinkre, műemlékeinkre, azok védelmére is felhívják honismereti bizottságaink a községek figyelmét. Mindez segít tudatosítani, történetileg elmélyíteni és mai munkánkhoz kötni a szocialista haza szeretetét. S ez az érzelmileg is el mélyített hazaszeretet segít világosan megértetni szerepüket a nemzetközi konfliktusokban, helyünket a szocialista világ- rendszer erősödő szerkezetében. Ez a szocialista hazaszeretet segít megértetni a két nagy dolgozó osztály- lyal, valamint értelmiségünkkel, s mindazokkal a rétegekkel, amelyek velünk tartanak: a szocializmus az a magasabb létfor ma amely minden dolgozó közös érdekét és személyes terveit, ambícióit a legjobban, társadalmilag a leghatékonyabban képviseli. Ez a szocialista hazaszeretet egyesíti fokról fokra a dolgozó osztályokat, alakítja ki a közös életstílust, a közösségi: szocialista erkölcs törvényeit. Ez a folyamat nem egy-két év eredménye lehet, nem parancsszóra történik. Valóban a dolgozók „okos gyülekezete”, ahogy József Attila mondta, teremti meg a harmóniát a mindennapi jó munkánk, életünk mindennapi harcain, küzdelmein, a jobbra törés mindennapi próbáin keresztül. Ezért várunk minél több önkéntes munkatársat a népfrontbizottságaiba, aktivistáinak egyre szélesedő hálózatába. Ezért ■ fontos a munkásosztály [.növekvő jelenléte a népfrontbizottságokban, mindenütt, hiszen ma már fal- vainkban is erősödik a munkásosztály; ezért fokozzuk nőbizottságaink munkáját, ezért várjuk az ifjúság munkáját is. A közös nemzeti célt az MSZMP legutóbbi kongresszusai világosan kijelölték: a szocializmus teljes felépítése a feladatunk. Ebben a munkában a mi első politikai feladatunk éppen a szocialista nemzeti egység erősítésén való „szorgalmatoskodás”, hogy a XIX. századi nemzeti korszak e szavát használjam. Nem egyedül, nem kizárólagosan a Hazafias Népfront feladata ez, a párt is, a különböző tömegmozgalmak is — másmás módon — a szocialista nemzeti egység munkásai. ,Villanyfény, kőház, iskolák, kutak* Érdemes vízmüvet építeni Bátyán? TJgy hiszem, nem tűl- ^ zás mégsem, ha azt mondjuk, hogy a szocialista hazaszeretet, s ezen keresztül a szocialista nemzeti egység szolgálata a Hazafias Népfront politikai munkájában az első helyen áll. A két világháború közt az antifasiszta egységfrontért dolgoztunk — ma már, a szocializmus építésének és világméretű küzdelmeinek korszakában a szocialista nemzeti — és nemzetközi — egységért kell dolgoznunk. Erre a feladatra hív majd V. kongresszusunk is. Kövessük útmutatását. KELL NEKÜNK FALUN — József Attila szavaival — „villanyfény, kőház, iskolák, kutak”. S mivel az első három megvan, az utolsó sem maradhat el. Kell a jó ivóvíz! A lakosság eddig ásott- vagy csöves kutakból nyerte a kólibaktériummal, gémes vagy kerekes kutakból pedig a szélhordta szeméttel is szennyezett vizet. „Egyetlen jó vizű kút nincs Bátyán” — mondja a községi orvosnő. Sok kút vize fölös mangántartalma miatt megsárgul, s mindegyike annyira kemény, hogy a szappan habja megtúrósodik rajta. Pár éve, amikor még volt iskolafogászat, a fogorvos megállapította, hogy a járásban a legtöbb rossz fogú gyerek Bátyán található. A testnevelő tanár majd 40 éves praxisa alatt sehol annyi csonttörés nem történt, pedig sok falu gyerekét tanította, mint itt. A gyönge csontozat — valószínűleg az ivóvíz fluorszegénységéről tanúskodik. , Legalább kétszázan j vannak itt az új művelődési házban a falugyűlésen. A VlZMÜ ÜGYE régebbi keletű. Volt már erről szó 1964-ben. Akkor a tanácstagok végiglátogatták mind a 800 házat, mégis mindössze 28 család vállalkozott arra, hogy 5 év alatt befizeti az ezer forintos hozzájárulást. Vízmű helyett épült a művelődési ház. 1964! A krízis esztendeje a tsz történetében. Nyolc-tíz forintos munkaegység és soha nem tapasztalt alacsony születésszám (7 ezrelék!). gyobb munkát vállalat, szövetkezet, vagy maszek végzi. Még a javítást is, mert nekünk nincs hozzá szerszám........Más szakmákban csinálnak-e új munkát?” — Űj munkát nem, mert azt adóztatják. Itt azért csak félbeszakítottam vendégünket. — Tehát úgy értsük, hogy bizonyos vállalatoknál és egyes szakmáknál azért végeztetnek ú j munkát „karbantartókkal”, mert így kevesebb az adó, mint ha például vállalattal csináltatnák? — Igen. Ez van a sok helyen magas „karbantartó” létszám mögött... — Hirtelen gondol egyet a munkás. — Megírhatják, hogy ha ennek utánanéznének illetékesek — az adótöbbletből nem két-három óvodára, bölcsődére futná... Nem kellene mást tenni, csak összehasonlítani a komoly üzemek karbantartói létszámát az ilyen „különös” vállalatokéival. Egyébként ezt a „karbantartói” beosztást nem kell összetéveszteni az üzemi tmk-sokkal. Sem a spekuláló vállalatokat az egyenes úton járókkal. A mi vállalatunknál egy villanyszerelő és egy lakatos van csak efféle munkára Tudjuk, más vállalat is akad, ahol igen korrektül oldják meg. Csak annyi karbantartó van, amennyi szükséges. Megkövetelik a rendszeres munkát, de kijár az igazságos anyagi, erkölcsi megbecsülés is. Törzsgárdisták a karbantartók... Eddig a fé'esztendős vizspálódás tapasztalataiból. Amihez tökéletesen elegendő kommentár a munkás és brigád iának véleménye. I yen kilátásokkal csábítják el sok munkahelyről az embereidet. Megbontják a jól bedolgozott, ösz- szeszokott üzemi brigádokat. A mi brigádunkat is megdöbbentette, amikor a baráti beszélgetés, érdeklődés során szinte kérkedve vallották meg nekik a „vándormadarak” — és csaknem ugyanazokkal a szavakkal: „Azért mentem oda karbantartónak, mert ott semmit sem kell csinálni.” Pedig — s ezt is kiderítette a brigád — legtöbbször ;,ráfáznak”, akik beugranak a csábításnak. Számos esetben rájönnek, hogy csak egy időszakra, valamilyen „célmunka” elvégzésére csalták el őket, azért a szép pénzért. Utána megköszönik „fáradságukat”, — kiadják útjukat. A régi munkahelyre, a hűtlenül otthagyott brigádba szégyellnek visszamenni. Nem is vennék őket vissza. Eszükben van a dicsekvés, hogy ugyanazért a pénzért, de rendszerint egy-kétszáz forinttal többért „semmit sem kell csinálni”. Míg a brigádban alaposan meg kellett dolgozni a keresetért. Mit tesz hát a „vándormadár”? Keres más vállalatot, ahol tárt karokkal várják az ilyen „karbatartót”. Aztán majd továbbáll, ha ott vége a nyaralásnak. — De arra is rájöttünk, hogy az érem másik oldalát is meg kell vizsgálnunk — fejezte be a tájékoztatást igen tiszteletre és dicséretre méltó „kutatómunkájukról” a szocialista brigádtag. — Mert azok sem kevésbé vétkesek, akik ilyen mézesmadzaggal csalják magukhoz az embereket, s rombolják a munkaerkölcsöt. Erről egy másik felmérés alapján szólnak majd. Lejegyezte: Tóth István Aztán: részesművelés, kér tészbr igád, állandósok, munkafegyelem, öntözőfürt, a két tsz egyesülése. Ma 60 forint a munkaegység értéke. A központi majorban pedig ott fénylik a hidroglobusz. „Az állatoknak már van jó ivóvizük!” FALUGYŰLÉS. A függönyön régi jelszó: A néppel a népért. A piros drapériával letakart asztalon tálca, rajta két pohár, mellette pedig egy kancső, benne sárgás folyadék: bátyai víz. „öntsünk tiszta vizet a pohárba!” — kezdi tréfásan a járási hivatal elnöke, hogy aztán komolyra fordítja a szót. A Hazafias Népfront helyi elnökének alapos beszámolója után sokan szóltak hozzá. Volt mire válaszolni Pétiké elvtársnak. Ami 7 éve 1000 forintba került, most 5000? Miből fizessenek az öregek? — hangzanak a kérdések. * A vízellátás megoldása hozzávetőlegesen 10 millió forintba kerül. Honnan vesz ennyi pénzt a község. A KÖFA 5 év alatt mindössze 2 milliót jelent. Ha 800 ház 5—5 ezer forintot befizet, a hátralevő 3 év alatt, akkor ez az összeg újabb 4 milliót tesz ki. Pótol valamennyit a lakosság társadalmi munkája, az árokásás is. A többi állami támogatás. • ÁLLAMI TÁMOGATÁS nélkül az évi 250 ezer forint KÖFA-ból nem is épülhetett volna minden utcában járda, egy utcában útburkolat, a főutcán nem lehetett volna higanygőzlámpákat fölszerelni, nem készülhetett volna el a művelődési ház, nem kezdhették volna el a gyógyszertárt és az öregek napközijét. * Haszán János szervező: „Az utcámban 14 ház van, ebből kettőben nyugdíjasok, hatban járadékosok laknak. A többi hat család olyan középkorú, 50 év körüli.” Bányai László szervező: „A körzetemben négy ház van, ahol munkabíró emberek laknak.” Rakiás József tsz-járadé- kos: 312 forintot kapok havonta. Négyszázan vagyunk Bátyán ilyenek. Ebből a kis pénzből fizetem a szenet, az adót, az egyházi adót, a villanyt. Hogy tudok én ebből három évig havi 140 forintot fizetni a vízre? Az öregek ezt nem bírják!” Elöregedett a falu. * Ne beszéljünk azokról, akik a régihez ragaszkodnak. „Jó vót nekünk ez a víz eddig is, jó lesz ezután is!” Akik most az aszály idején a kalocsai csapok csöpögését idézik. Akik városba szakadt rokonaikat így sajnálják: „Még a vízér is fizetniök köll!” t A KÖZVÉLEMÉNY még mindig csak a földműves lakossággal számol, pedig igen jelentős már az itt lakó, de városban dolgozó vagy helyben nem paraszti munkát végzők száma. (Számukat sajnos nem tudjuk.) Eddig az ő véleményük a falu ügyében nemigen jött számításba, mert közügyben itthon ritkán nyilatkoztak meg. Velük egyre többen vannak azok, akik kívánják a jó vizet. Akik 1964-ben még a gondolatát is elutasították, ma már új házuk fürdőszobájába szívesen bevezetnék. Ma már jó volna, ha az építési szabályzat „merev” előírása következtében mégiscsak megépített, de eddig kamrának használt fürdőszobát rendeltetésének megfelelően lehetne használni. „Hol az a jelentkezési lap? Aláírom azonnal!” — mondja Argat Ferenc. — „Pedig nekem van otthon hidroforom.” A középkorúak véleménye Haszán János körzetében : „Szívesen fizetünk, csak minél előbb itt legyen a víz.’! S egy huszonéves fiatalember: „Ma már el sem tudjuk kénzelni. hogyan lehetett élni villany nélkül, így leszünk a vízvezetékkel is.” A fiatalok a legtürelmetlenebbek. ök nem siratják a petról°um1ámoa és a gémeskút „függetlenségét”. * SOK AZ ÖTEZER FORINT? Embere válogatja. Bizonyos, hogy legnehezebb a fiataloktól nem támogatott öregek hetvzefo. Ma legtöbb emb°rnek mé- °is könnvebb előteremteni az ötezret, mint hét éve az. ezret. S arra váriunk tán, hogy a következő ötéves tervben úira elővegyük ezt az nevet? Fehér Zoltán
