Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

6. oldal

1072. április 26, szerda

Szeremlei öregek

Hobby, szárak ériekében

Bátmonostor „belvárosában”, vonzó környezetben áll a rendeltetésének hat éve átadott orvosi rendelő. Nem egy ilyen korszerű, a célnak mindenben megfelelő egészségügyi intézmény akad már megyénkben. A bátmonostori- nak azonban sajátságos története van. Erről beszél, nem titkolt büszkeséggel, dr. Vágvölgyi Ferenc körzeti főorvos.

— Az egészségügyi kollektíva tagjainak elképzelései öltöttek testet ebben az épületben. Mi magunk terveztük, s a széles körű társadalmi munkában, a tényleges felépítésnél is ott voltunk. A tanácstól bontási anyagot kaptunk, s a falak felhúzásából a tsz építőbrigádján kívül a lakosság is dicséretesen kivette a részét.

Nemcsak férfiak és nők, hanem a gyermekek vizsgálatának, egészségügyi ellátásának céljait is külön rendelő szolgálja. A külső tisztasággal, a renddel lelkiismeretes, alapos gondozási munka is társul.

Egy jó módszer úttörői

Tizenkét éve — amikor Bátmonostor termelőszövetkezeti község lett — teremtődtek meg a gondozás igazi feltételei. Mindjárt elöljáróban az egész lakosságra kiterjesztve általános szűrővizsgálatot szerveztek, s ezt — elsőként az országban — kartotékrendszerű nyilvántartás kísérte.

Vágvölgyi doktor a szekrényekhez lép, amelyekben ismét csak külön-külön so-v rakoznak a felnőtt lakosság, illetve a 14 éven alu- i

te •j-i.'t'X

, :

A körzeti főorvos a lakosság koriáját tanulmányozza

(Tóth Sándor felvétele)

liak egészségügyi „életrajzának” adatai. Utcánként külön rekeszekben, így a megfelelő kartotékcsomóból a házszámok szerint pillanatok alatt kikereshető a szükséges adat.

Átfogó vizsgálattal kimutatott, idült betegségekben szenvedőket rendelőintézetbe, klinikára vagy kórházba utalták, és hozzáfogtak a lakossági gondozás példás megszervezéséhez. Ez a munka éppen egy évtizedes múltra tekint vissza. A község korszerű beteg- ellátásának megszervezéséről, a módszerekről és tapasztalatokról nem sokkal később a fővárosban megrendezett nemzetközi kongresszuson is beszámolt a körzeti főorvos.

A község; kor fája

ségben nem volt fürdőszobás lakás, ma már 57 van.)

A múlt év nyarán a

rendelőben dolgozók újabb statisztika készítéséhez fogtak, amely az általános település-egészségügyi, közegészségügyi, népmozgalmi és megbetegedési - helyzetet vizsgálja.

Két nagy szenvedély

— önként, nem parancsszóra csinálják ezeket a

felniéréseket, s mégsem öncélú hobby ez — mondja a búcsúzáskor dr. Vágvölgyi.— Belőlük maradéktalanul áttekinthető a község lakóinak egészség- ügyi helyzete, s ennek ismerétében alaposabbá tehetjük, tökéletesebben szervezhetjük a gondozást.

Fúrnak, faragnak, va1 kolnak, mázolnak a nagyságával is tekintélyt keltő épületben. A nagykapu is tárva-nyitva, hiszen kívül-belül forr a munka, s- az építők, szakiparosok erre járnak anyagért, ezért, azért. E forgalomból is kitalálhatja az idegen, hogy — ha éppen a tatarozás, felújítás miatt is — hiányzik most a tábla a falról, ez csak a Duna Gyöngye Termelőszövetkezet székháza lehet.

Benyitáskor is előzékeny figyelmeztetés kísér több felől: „Vigyázzon az elvtárs! Fog a festék!

Az egyik — derűs színekkel, fal- és burkolatkiképzésekkel fiatallá varázsolt helyiségben, egy asz- talnyi „birodalmában” dolgozik éppen Angyal István községi, s egyben tsz-párt- titkár. Körülötte még túl friss a terep. „Beköltözés alatt” a szoba.

A párttitkár előtt kézírásos papírlapok, akörül sokszorosított jelentésféle, s egyéb irományok. Beszámolót készít Az imént az egyik fiatal vezetővel voltak nagy beszédben — az állattenyésztés helyzetéről. Ez szakadt most félbe kis időre.

Jómagam az öreg tsz- tagok, nyugdíjasok, járadékosok helyzetéről érdeklődöm. A szokásos bevezető adatok: összlétszám, s ebből az idősek ...

Angyal elvtárs rögtön mondja mind a kettőt, de hogy „egészen pontosak legyünk”, odaszól a nyitott ajtón át az ezzel foglalkozó kartársnőnek. Ö másfél perc múlva hozza is a számokat. Megjegyezvén, hogy most is voltak belépések.

— összlétszám négyszáznegyvenkettő; nyugdíjas, járadékos kétszáznegyven- Hégy.

Köszönjük. A párttitkár is meglepődik az arányok legújabb módosulásán, mert első szava ez: „Menynyi ? ... Igen, a szövetkezetek most járnak az első évtizeden túl, s az amúgy is koros tagok számára ez az időszak a nyugdíjkorhatárhoz, sokuknál a nyugdíjjogosultságot, mégtöbb- jüknél a járadékhoz kellő időt is elhozta.

— öregszünk, bizony öregszünk — állapítja meg Angyal elvtárs, s hogy ezt milyen érzéssel teszi, arról a hangsúly árulkodik.

Egyéb összefüggés. Tavaly 199 tag dolgozott rendszeresen. A párttitkár közbeveti, hogy ebben a szerződésesek is benne vannak. De a nyugdíjasok, járadékosok is be-beszáll- tak, ha két-három nappal is — százegyen.

Gyarapszik, évről évre pendül a tsz. Ezt nemcsak az tanúsítja, hogy a székházat is rangosabbá építik, hanem a faluban több- helyütt hallott megjegyzések is: „Most már... Aki dolgozik, nem panaszkodhat a jövedelemre.”

Az öregek segítéséhez

** is több az erejük. A nehezebb helyzetű járadékosok mindegyike havi 100 forint kiegészítést kap. S van egy jól meghányt-ve- tett döntés, illetve intézkedés. Láttuk, hogy a beteges, gyenge, idős emberek egyre nehezebben birkóznak meg a háztáji megmunkálásával. Felajánlotta hát a tsz, hogy aki akarja,' annak a háztájiját „mes-1

váltják” — száz négyszögölenként 1 mázsa májusi morzsolt kukoricával, vagy ha úgy tetszik, annak mindenkori állami felvásárlási árával. Így ki-ki már szeptember végén, október elején májusi morzsolt minőségű tengerihez jut, költségmentesen. Abból otthon hizlalhat, a raktározásnak sincs akadálya; nem pené- szedik a kukorica.

Eddig nyolcvan öreg tsz-gazda élt ezzel a kedvezménnyel. Aki még elbír a háztájival, annak természetesen továbbra is a kö- zösssel egyidőben elveti a kukoricáját a szövetkezet, megekézi a földet. Kapálni, a termést leszedni már a tagnak kell. A hazaszállítás megint a tsz dolga. Tegyük még hozzá, hogy aki az új ellenszolgáltatási formát veszi igénybe, amikor ereje, kedve van, tetszése sfzerint dolgozhat a tsz földjén. Ilyen gondja-baja, hogy „jaj, nem akkor leszek-e maródi, amikor kapálni kellene a háztájit, jaj, nem esek-e le a lábamról, mikor legtöbbet kapnék a piacon a kis háztáji terményért”, — nem lesz.

_IT ogy élnek odahaza

1

1 a nyugdíjasok, járadékosok? Szokták-e látogatni az öregeket? Vannak-e teljesen egyedülállók?

A titkár gondolkodik, de már eközben is ingatja a fejét.

— Teljesen egyedülálló öreg nincs ... Egy volt, régebben, de aztán annak is idejött egy hozzátartozója... A szociális bizottság és a KISZ-tagok törődnek az idősekkel... Ügy van, hogy az öregek jövö- getnek be hozzánk. Tegnap is — Aranyos Feri bácsi. Hogy beteges, intézzem már el neki a tüzelőszerzést. Másnak is megtesszük. Az erdőgazdaság jutányos áron számítja fel az idős embereknek, a tsz hazaszállítja a tűzifát

— A minap bejön egy másik öreg. „Adjatok közelebbi területen háztájit” — mondja. A távolság akkor is meglesz, minden- hogy oda kell menni — válaszolom. „Ez igaz.” Töpreng a kisöreg, majd új oldalról kezdi: „Ne adjatok ti vetőmagot, majd én vetek, amilyet én szeretek.” — Miért, hát nem volt jó eddig a kukoricánk? „Dehogynem, de ez a hogyishívják vetőmag... — A hibrid? Mióta azt vetjük már, bátyám?

— Többről többre, szóról szóra, csak az lett a vége. hogy a bácsi átállt az új kedvezményre. „Jobb lesz az nekem, nem bírom már a törődést azzal a kis földdel sem.” — Mivel senkire nem kötelező, pár nap múlva azért megkérdeztem, nem változtatta meg a szándékát azóta, mert akkor semmisnek tekintjük a megállapodást? „Nem, nem. így jobb már nekem.”

Semmi sem megy simán.

Búcsúzáskor.

— Titkár elvtárs, mondjon már néhány nevet, járadékosokét, akikhez most elmennék ... Beszélgetni, hogy élnek, mint vannak?

Töpreng majd pár pillanat múlva.

— Hát az Aranyos bácsi.

— Valaki mást is ...

(Eszembe jut, hogy az idős elvtársnak veterán nyugdíja van, tehát valaki „át- lagabbat” szeretnék.)

— Kit is tudnék? ... Akit otthon találna? — Gondol-, kodik. Aztán, hogy nem forszírozom, a megkezdett beszámoló fölé hajol. „Van munka, van munka...” — Neveket nem mond.

A r agy os elvtárssal mégiscsak találkoztam. Véletlenül, a Sugovi- ca töltésen, déli séta alatt. Arról legközelebb.

Tóth István

A rendelőhelyiségek falain grafikonok, táblázatok. A velük foglalkozóknak sok elemző tanulmánynál többet mondanak. Például a 100 évet felölelő népmozgalmi statisztika, amelynek összeállítását alapos búvárkodás előzte meg: még a kalocsai egyházi levéltárból s szereztek adatokat az egykori lakosságról.

S mennyi mindenről árukódnak ezek! A betegellátás fejlődését, hatékonyságát jelzi, hogy míg 1870- ben az elhunytak átlagos életkora 23 év volt, napjainkban eléri a 70-et. Érdekes szemügyre venni

a lakosság úgynevezett korfáját s. A valóban lombos fára emlékeztető grafikon az életkor alakulását tükrözi az utóbbi 10 évben. Egy évtized alatt a nők átlagéletkora egy, a férfiaké pedig hárbm esztendővel emelkedett. Sokatmondó a születések és az abortuszok összehasonlító felmérése is. Ebből jól érzékelhető az egészség- ügyi kultúra változása. Ugyanis kimutatás készült a vízellátásról, s ennek szociális kihatásairól is. (Tíz éve például a közAzt is megtudtuk, hogy a másik szenvedélye az utazás. A világ tucatnyi országát bejárta már. Beszélgetésünk napjának estéjén indult el egy hosz- szabjb spanyolországi túrára. Kétségkívül szép pasz- szió az ismerkedés idegen tájakkal, az utazgatás messzi földeken. Mégis, a fő helyet a szívében az előbbi foglalja el. Az, amelyik ! a szenvedéseket enyhíteni, az életet egészségesebb^ tenni segít.

Jóba Tibor

Csupa export

Méltán mondhatják el a címben szereplő megállapítást a Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalatnál, hiszen az üzem termelésének túlnyomó része az ország-határokon túl talál vevőre. Jelenleg négy nyugatnémet partnerrel vannak szerződéses viszonyban. Ebben az esztendőben új cikk iratkozott fel a gyártmányok listájára. A vállalat kikőrösi gyáregységében a fehérneműk mellett megkezdték a női jersey nadrágok gyártását, amelyekből az idén különböző színekben 200 ezer darabot szállítanak Nyugat-Német- országba. Képünkön egy hagyományos exporttermék, a fiúpizsama ellenőrzését és csomagolását végzi az asszonybrigád. (Tóth Sándor felvétele)

HSvfewr^snS tanácskozás

Az Agrártudományi Egyesület növényvédelmi szakosztálya és helyi csoportja, a Kiskunsági Termelő- ! szövetkezetek Területi Szövetsége kedden délelőtt növényvédelmi tanácskozást rendezett Kiskunhalason, a felsőfokú mezőgazdasági technikumban.

A nagy érdeklődéssel kísért szakmai értekezleten a kiskunhálasi, a kiskőrösi | és a bajai járás mezőgazdasági szövetkezeteinek, valamint a Kiskunhalasi Állami Gazdaságnak a kertészeti, növényvédelmi szakemberei vettek részt.

| Két előadást hallgatott i meg a százhúsz főnyi kö- | zönság. Az egyiket dr. Le- | hoczki János, az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tudományos I főmunkatársa tartotta a I szőlőültetvények növény- I védelméről. A másik elő-,

adásiak a gyümölcsös, i szőlő] és a kukorica vegy szerejs gyomirtása volt ; témája. Ezekről a tennivalókról Kádár Aurél, i Mezőjgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nö- v’nyVédelmi főosztályánál főelőadója tájékoztatta i tanácskozás résztvevőit.

Egy hónap leforgásé alatt ez a második ilyer közös! rendezvény a kiskunhalasi járásban, amelyik a Homokhátság dél: felének szőlőgazdálkodásával összefüggő tennivalókai tűzte; napirendjére. Az első a [kunbajai volt, amelj a sáőlőnyitás gépesítésének eredményeit tárta a nyilvánosság elé. A tegnap lezajlott tanácskozás pedig] a következő időszak kertészeti és szántóföldi munkája korszerűsítésének feladatait vitatta meg.

K, A,