Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

4. oldal 197Z. március 1, word* Nyolctól nyolcig \T árosi pártbizottság, ” reggel 8 óra. A tit­kárságon nyolc ember vár­ja T. Andrást, a pártbi­zottság titkárát. Orvosi rendelő, várószoba, gondo­lom. Itt is jobbára asszo­nyok. Csak a panaszok más természetűek. A „kör­zeti orvos” megérkezik, táska nélkül. Malaclopóját fogasra teszi, köszön. — Jó reggelt, Juli néni, Jani bácsi... — Jó reggelt, titkár elv­társ. — Fogadják illendő­en. Tizenöt éve párttitkár. Nagy idő, elmossa a ran­got, csak az emberi tisz­telet marad. A beszélgeté­sek sem annyira nyomasz- tóak már. A nép egészsé­gesebb, kondíciója jobb itt is. Az iparosítás, gyógyító napsugár, megszüntette a munkanélküli bántalmákat. A tsz-ben is jobban men­nek a dolgok. A lakásgon­dok is szűnőben már. ÍZ' ovács János bácsi odanyújtja lapátke­zét a titkárnak. Fekete­kávé, úri nyavalya, kell az ördögnek. Szét is roppan­na ujjai között az a pici porcelán. Nem való mar­kába csak a kapanyél. Az öreg a közepén kezdi. — Nem ismernek ezek se istent, se embert, And­ris. Tegyetek valamit, öt­ven holdat parlagon hagy­tak. Nem a pénz, jól osz­tottunk, hanem a föld. Mást beszéltek és mást tesznek. Milyen dolog ez? — Tempósan, szabatosan beszél, zöngésen keveri az e-t az ö-vel. Két mondat­ban benne az élete, erköl­csi hite, bizalma, földsze- retete. — Gyere ki, nézd meg, igazgat mondok-e ? — Kér­leli a másikat. — De ne soká gyere, mert akkor így marad, jön a cudar idő. A parasztasszony le se ül. Sírva indít. — Titkár elvtárs, a fia­mat kirúgták. Tudja, az ital... Az ügy ismerős, típus­ügy. A párttitkár nem is ezen töri a fejét. Nemrég ezt az asszonyt kizárták a pártból. Nem emlékszik pontosan miért, csupán ar­ra, hogy ez az asszony ak­kor megfogadta, elég han­gosan: többé nem lépi át a párt küszöbét. No lám, most a bajban mégis át­lépte, a bajban mégis át­lépjük egymás küszöbét, gondolja. — Hová menjek? — kérdezi az asszony, meg- érezve a férfi arcán an­nak gondolatát. — A ta­nácsban már sokat voltam, szégyellek mindig ott ki­lincselni. A titkár ismeri a fiút. Jó munkás, kiváló trakto­ros. Rá ver, egy hétig éj­jel-nappal a nyeregben rá- zatja magát. Akkor bejön a városba, megfogja az üveg nyakát és nem en­gedi el. A fiú az ivásban is nagy természetű. Az is­ten könyörgése sem hatja meg. Senki se képes ha­zacsalni. Ha cimborái ki­dűlnek mellőle, és a ro­konok se duruzsolnak már körülötte, karórájára me­red. Rohan a színbe és kapatoson gépre száll — Már egy hete otthon fekszik, a plafont bámul­ja, az étel se kell neki, a nagy erős embernek — si­ránkozik az anya. XJarminckiienc cigány- ** család a városszéli putriban élt. A tanács be­telepítette őket, elegy a magyarokkal. Majd meg­látjuk, mondogatták a vá­rosiak. És vigasztalták ma­gukat: „Hiszen ezek dol­gosak, Daniék a gyárba járnak, Sárköziék a szö­vetkezetben kapálnak. La­katosék is ... És Farkas Berci munkásőr. Minden­kinek köszön, kora reggel járdát söpör a portájuk előtt”. A város vezetői is így okoskodtak. A munkába beilleszkedtek a cigányok. Ez az első, kötelező tan­tárgy az emberré válás iskolájában. Most az erkölcs, a vi­selkedés, a tisztaság tan­tárgyait veszik fel — fa­kultative. A paraszti kör­nyezet élő tilalomfa a vad szokásokkal szemben. Pu­ritán erkölcsük tanító, pél­daadó közösség, a legha­tásosabb nevelő. A cigányok beiratkoztak az iskolába, de nehezen akadozva tanulják az új ismereteket. Gyakran ki­hagyják az órákat, meg­buknak, osztályt ismétel­nek. A közfelháborodás szeme láttára nyitott ab­laknál szeretkeznek, a 12 éves lányok „felvilágosít­ják” a lakli paraszt-ka­Száiiiilégép a Bietesroláp szolgálójában Elkészültek az első lyuk­szalagra, s mágnesszalagra rögzített programok az or­szágos meteorológiai szol­gálat számítóközpontjában. Az elmúlt évben munkába állított EMG—850 típusú magyar gyártmányú szá­mítógép bekapcsolása a me­teorológiába rendkívül ne­héz feladat elé állította a szakembereket. Az új gép­hez ugyanis nem kaptak kész programokat. A szá­mítóközpont munkatársai­nak kellett áttenniük a gép nyelvezetére azokat a bo­nyolult adatokat, mérési eredményeket és a prog­nosztikával kapcsolatos adathalmazokat, amelyeket a hazai meteorológusok fel­használhatnak, Jelenleg 35 programjuk van készen, illetve készülő­ben és már több program­mal részt vesznek az or­szágos meteorológiai inté­zet, a vidéki állomások, sőt a külföldi társintézmények munkájában is. Kész prog­ramjuk van egyebek között a napsugárzás és a csapa­dék mérésére. A számító­gép segítségével 20 évre visszamenőleg 1950-től 1970-ig lyukszalagra rögzí­tették a napi csapadék- mennyiségeket. A meteorológiai előrejel­zéshez szükséges milliónyi adatot ezentúl a gép me­móriaegysége raktározza el. Automatikusan végzi az adatgyűjtést és az adatok összekapcsolását is. maszokat. Az idős magya­rok szidják, gúnyolják, ütik a cigány kicsiket azok bosszúból a bilit a kútba öntik. A cigányok is a pártbi­zottságra jönnek, a ma­gyarok is. Mindenki sér­tett ... Fő a titkár feje, rosszul csinálták volna, akkor ? Beszél az ottlakó kommunistákkal, azok jól megférnek egymással. Csi­náljanak ők rendet Far­kas Berci jó alakú, jótartá- sú cigányfiú, szomorú, olí­vaolajban úszó diószemével az övéire néz és így kezdi: — Az orosz közmondás azt tartja, ne köpj a kút­ba, holnap te iszol belő­le... A magyarok hallgatóz­nak, bólogatnak: „hiszen, ha mind ilyen volna, mint ez a Berci”. Cikít a telefon, mint a sziréna, a fáradt ember füle, agya nem bír­ja már. Budapest, a tröszt. - Az ember álomra hajtaná fejét nem lehet Az ipar fekete éve ez itt... Me­gint baj van egy igazga­tóval, éppen a negyedik bukik már. Mintha az em­ber karját vagdosnák. De- hát az alapos, igaz váda­kat kivédeni, ezeket az igazgatókat megvédeni nem lehet. Aki búzatáblába áll, búzát vág. Meghallgatni mindenkit, gyógyírt rakni minden sebre, új embere­ket keresni, nem könnyű játék. Az egyik vállalat csődöt mondott, háromszáz embernek kenyeret terem­teni a semmiből... Birkóznak a gondokkal Imrehegyen A szakszövetkezet kilenc tagja összes ingatla­nát átadta a közösnek. Ré­szükre befizettük a nyug­díjévek megváltásához szükséges összeget. Ez a bejelentés az imre- hegyi Üj Élet Szakszövet­kezet nemrég tartott zár- számadási és tervtárgyaló közgyűlésén hangzott el. A nyugdíjmegváltással segítik azokat az idős szakszövet­kezeti tagokat, akik már nem tudják megművelni földjüket. Igaz, ez anyagi megterhelést jelent a szak­szövetkezetnék, de a gaz­dasági fejlődés lehetővé tet­te, hogy vállalják. Herczeg István elnökkel — aki már 11 éve áll a szakszövetkezet élén — er­ről a témáról beszélgetve szóba kerülnek a közösség legaktuálisabb gondjai. — A földfelajánlások im­már tömegessé váltak. Nem­csali a tagok, hanem a kí­vülállók is jelentkeznek olyan kéréssel, hogy ve­gyük át ingatlanukat. Alig kezdtük el a beszél­getést, egy fiatalasszony ko­pogtatott az elnök szobájá­nak ajtaján. Szvetnyik De- zsőné 560 négyszögöl terü­letet akar átadni a szak- szövetkezetnek. Kecelen laknak, férjével az ottani Béke Szakszövetkezet tag­jai. A közösség átvenné a területet, de a beszélgetés során kiderült, hogy nincs rendezve a tulajdonjog. A fiatalasszony édesapja a második világháborúban meghalt, viszont az ingat­lan még az ő. nevén van. Így a földjét csak úgy tudja átadni a szakszövetkezet­nek, ha előbb nevére írat­ja. Több mint száz ingatlan­felajánlási ügy van jelenleg a szakszövetkezet jogászá­nál. — Az a gyakorlat, hogy ha az illető nem szakszö­vetkezeti tag, ellenszolgál­tatás nélkül vesszük át a földjét. Megjegyzem, ezek mind gyenge termőképessé­gű homokterületek. Javítá­suk nagy költséggel jár. Ha a felajánló szakszövetkeze­tünk tagja, akkor vagy örö­kös használatra vesszük át tőle az ingatlant, vagy meg­vásároljuk. — magyarázza az elnök. Bár kia területekről van szó, de együttesen több száz holdat tesznek ki. Megművelésükhöz nincs munkaerő, gépeket kell be­szerezni. A talaj egyébként is egész Imrehegyen gyen­A z asszony, ázott • • • szürke veréb szem­be ül. Nem is tudja, mi­kor jött be. Nem is érti pontosan, mit mond. — Titkár elvtárs, hívas­sa be a fiamat katonának. Nem ad haza a fizetéséből egy vasat se. Nem sajnál­ja szegény öreg anyját. A lányom disszidált, ta­valy. Engedjenek utána Stockholmba, hazahozom. Rendes lány az Irma, a fiúért tette. Énrám hall­gatna ... Jó volna elszakadni, Itt­hagyni mindent, felállni, hazamenni. Nem lehet. A telefon ismét zúg, a fele­sége. Azt mondja, hogy a kicsit még nem oltották be. Holnap gondoskodjon ő. — Jó... — válaszolja. Városi pártbizottság, es­te 8 óra. Suba Andor Eredményes piackutatás A .Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárában nagy gorídot fordítanak a dolgo­zók foglalkoztatósára, illet­ve a gépi kapacitás állan­dó kihasználására. A gyár termékeinek nagy része — a vastömegcikkek, házgyári, szerelvények, keretes cső­állványok és egyebek — az építőipar részére készül az igényeknek megfelelően. Akkor sincs azonban fenn­akadás. ha az építőknek nem kell annyi áru, mint amennyit a gyár képes len­ne termelni. Az idejében végzett gondos piackutatás eredményeként állandóan folyamatos a termelés. A múlt év végén pél­dául felvették a kapcsola­tot a Fővárosi Asztalosipa­ri Vállalattal, s részükre 15 ezer csuklóspántot gyárta­nak, kötelezettségüknek március 31-ig tesznek ele­get. Ugyancsak új meg­rendelőik közé tartozik a Bajai Lakberendező Ipari Szövetkezet. valamint a Kecskeméti Szék- és Kár­pitosipari Vállalat. Ez utóbbitól különösen nagy megrendeléseket kaptak he- verők és fotelek különböző vasalásainak elkészítésére. A kiskunhalasi gyárból az idén mintegy 4—5 mil­lió fotint értékű árut kap a bútoripar és ha a továb­bi tárgyalások is ered­ménnyel járnak, ezt a mennyiséget a jövőben je­lentősen növelik. ge minőségű. Ezt jól il­lusztrálják a tavalyi ter­méseredmények. A rozs át­lagtermése nem érte el a holdankénti öt, a triticaleé alig haladta meg a négy mázsát. A kukorica holdan­kénti átlagtermése májusi morzsoltban számítva vala­mivel több volt, mint ki­lenc mázsa. Szőlőből vi­szont tavaly érték el a leg­magasabb termést. A ösz- szes termés meghaladta a 7500 mázsát a 300 hold nagyüzemi telepítésen. Az egyre csökkenő ké­zi munkaerő miatt egyik legfőbb gond a gépesítés meggyorsítása. Beruházási költségeink nagyobb része ebből adódik. Az elmúlt esztendőben négy szőlőnyi­tó, egy bálázógépet, trak­torokat vásároltak. Az idén ugyancsak bővítik a gép­parkot. Gabonakombájnt, kistraktort, különböző mun­kagépeket szereznek be. A gépesítésen kívül nö­velik a talajerőpótlást és sok egyebet tesznek annak érdekében, hogy az idén jobb eredményt érjenek el. A felajánlott földekkel je­lentősen nő a közös műve­lésbe vont terület. Ennek hasznosítása folyamatos feladat, részben szőlő-, részben erdőtelepítéssel. — Az erdőfelújításhoz szükséges talajmunkák után megkezdjük a tereprende­zést és előkészítünk egy 50 holdas táblát tagsági szőlő- telepítés céljára. A gazdák­kal összefogva oldjuk meg a rekonstrukciót — tájé­koztat az elnök. Nehéz körülmények kö­zött gazdálkodik az imre- hegyi szakszövetkezet. Erő­feszítéseik tiszteletre mél­tóak, eredményesek is, hi­szen évről évre előre lép­nek. K. S. „Rázós téma" Ez a cím fémjelezte azt a vidám műsoros estet, amelyet a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munka­védelmi bizottsága, a Kecskeméti Művelődési Központ és a Katona József Színház együtt szervezett, rende­zett és játszott a Szikrai Állami Gazdaság nyárlőrinci kultúrházában. Sajnos, utólag értesültünk a február 11-én lezajlott eseményről. Talán nem akarták „ide­jekorán elkiabálni” a szervezők a rendezvény hírét? Hátha nem felelnek meg a várakozásnak? Hozzánk éppen a siker híre érkezett, s ezért is, meg egyéb tanulságokért is visszatérünk az eseményre. Elsőnek egy kissé bízarrnak látszó ellentmondásról bizonyítsuk be, hogy nem is ellentmondás. A vi­dám est jelenetei, dalai és táncszámai az ember vé­delmét — hivatalos nyelven a munkavédelmet —, a balesetek megelőzését szolgálták. Kellemes formák­ban erre tanították, nevelték a nézőket, akik oly­annyira zsúfolásig megtöltötték a kulíúrházat, hogy nemcsak a nagyterembe, de a folyosóra is bőven ju­tott belőlük. Baleset és derű? Baleset és humor? Hogy fér ez össze? Miként az est nagy sikere tanúsiiotta, egész jól. A közönség zajos tetszéssel „vette a lapot”, ami­kor például a címadó „Rázós téma” c. kis darab jele­netei, párbeszédei során a szatíra éles nyelvén ábrá­zolták előtte, hogyan próbálják egyes helyeken a ren­deletek félreértelmezésével, -magyarázásával, átlát­szó ravaszsággal mentesíteni a vállalatot a baleseti kártérítés kifizetése alól. Hogy milyen furfanggal igyekeznének a dolgozó felelősségét „bizonyítani”, ho­lott nem ö az oka a munkahelyi balesetnek. Hogy kerül be valaki ittasan a gyárba? Ezt „tisz­tázta” ugyancsak gúnyos-tréfás epizódokon keresz­tül az a jelenet, amelyből kiderül, amit ugyancsak több helyen látnak, tapasztalnak az emberek. Hogy tudniillik nem is mindig kintről „importált” az az it­tasság az üzemben. Hiszen a büfében, kantinban a Co­lán és jaffán, málnaszörpön kívül holmi mellbevágó- sabb itókákat is lehet kapni, az alsó vagy pult alóli polcokról. S ki ne nevetne jót a buzgón ’’nyomozó” munka- védelmi felügyelőn, aki arra jön rá, hogy a munkavé­delmi óvórendszabályok brosúrái, súlyos kilókban, abban a pedáns és sértetlen csomagolásban, ahogy a nyomdából kikerültek, magasban a polcon rejtőznek. Olvasatlanul és érintetlenül várják, hogy valamikor levéltári emlékirományokká érjenek. És milyen csú- fondáros tud lenni a sors! Egy baleset folytán kell minderre rájönni. Az óvórendszabályok nehéz kötege rázuhan a boldogtalan dolgozó fejére. Az ügyes szerzők mellett, akik egyike megyei mun­kavédelmi felügyelő, a Katona József Színház művé­szeié az érdem, hogy a munkavédelemről — sokszor szürke s ezért kevésbé hatásos beszédek helyett — a művészi játék, a humor, szatíra eszközeivel sokáig maradandó élményt, tanulságokat nyújtottak közön­ségüknek. Balogh Rózsa, Végh Kati, Zilahi Kati, Bá­rányt László, Juhász Tibor, Boros István, Torma László, Kerny Kálmán olyan kedvvel játszottak, tán­coltak, énekeltek, hogy egyik-másik szám után alig engedték le őket a színről. Embervédelemről — balesetek megelőzéséről vidá­man is lehet komoly leckét adni. Vétek volna, ha a vállalatok, üzemek, gazdaságok szakszervezeti bizott­ságai nem élnének a lehetőséggel, s nem kérnék, vál­lalnák a „Rázós téma” vidám műsoros estjének meg­rendezését saját munkahelyeiken. Az erkölcsi nyere­ség, amit ezzel elérnek, magasan nagyobb, mint a sze­rény költség, amibe a nívós műsor kerül. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom