Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-22 / 69. szám

1972. március 22, szerda 3. oldal Felavatták Vágó Béla szobrát Régi mulasztást pótolt Kecskemét városa kedden délelőtt Vágó Béla szobrá­nak felavatásával. A kecs­keméti születésű forradal­már már egyetemista ko­Henriket, a Párttörténeti Intézet igazgatóját, hogy ünnepi beszédével jelképe­sen adja át Vágó Béla kő- befaragott portréját a vá­ros lakosságának. rában felismerte a kor A munkásmozgalom tör- fejlődésirányát és tudta, ténetének tudós kutatója hogy a beteg társadalmat részletesen ismertette a csak a szocialista átalaku- kispolgári családból szár­iás, a szocialista forrada- mazó Vágó Béla életútját, lom gyógyíthatja meg. „Fiatal korában már egyik Egyike azoknak, akik a legaktívabb szervezője a mai Bács-Kiskun megye szociáldemokrata mozga- székhelyén megalapították lomnak és a hivatalos az első helyi munkásszer- pártvezetőség egyik leg­vezetet. következetesebb bíráló­Az avató ünnepségre ja.” — mondotta többek összegyűlt diákokat, dolgo- között. Szólt arról, hogy zókat, a megyei és városi milyen szerepe volt a kö- pártbizottság és tanács ve- vetkezetes forradalmárnak zetőit Katanies Sándor, a az antimilitarista mozga- megyei pártbizottság titká- lomban, a proletárdiktatú­ra köszöntötte „március ra kikiáltásáért és megvé- 21-én, amely naphoz a ma- dóséért folytatott harcban, gyár munkásosztály, a ma- az emigráció bonyolult vi- gyar nép történetének di- szonyai között. Majd így csőséges emléke kapcsoló- folytatta: „És most itt ál- dik” — mondotta beveze- lünk szobra előtt Az em- tőjében, majd felkért Vass lékmű előtt, amely Palfy Társadalmi vezetőséget választottak Hétfőn, a késő délutáni órákban a Kecskeméti Városi Művelődési Köz­pontban Kovács Endre, az intézmény igazgatója ün­nepélyes keretek között, üzemek, gyárak, pártalap- szervezeti titkárai, művé­szeti csoportok vezetői, szakkörök tagjai, társadal­mi szervezetek küldöttei előtt ismertette az elmúlt esztendőben végzett mun­kájukat. A SZOT XXII. kongresz­szusán kialakult állásfogla­lás hatására gyakrabban látogatnak üzemekbe, gyá­rakba. Jelentős eredmény­nek könyvelte el, hogy má­jus 1-én Kecskeméten, a Szilády Károly utcában megnyílik az ifjúsági klub, amelyhez tv- és játékszoba, valamint bár tartozik. A beszámoló után válasz­tották meg az intézmény társadalmi vezetőségét. a Kecskeméti Városi Művelődési Központban Tagjai: Bakos Péter (Fém­munkás Vállalat), Báron László (Óvónőképző Inté­zet), dr. Csűri Ferencné (Hazafias Népfront városi bizottsága), Dudogh Pál (Kecskeméti Konzervgyár), Franczen Margit (megyei kórház), Imre Gábor (a nyugdíjasklub elnöke), Du­nai Antalné (Kecskeméti Konzervgyár), Kemény Endre (a szimfonikus zene­kar karnagya), Király Mar­git (BOV kecskeméti gyár­egység), Kun Lajos (Álla­mi Építőipari Vállalat), Lakos Kálmán (a fotószak­kör vezetője), Németh Fe­renc (a KISZ városi bizott­ságának titkára), dr. Csáti András (ÉPSZER Vállalat), Sípos Károly (a művelődési ház kamarakórusának ve­zetője), Studer Béla (Zo­máncipari Művek) és Wei­ther Vilmos '607-es Szak­munkásképző Intézet). Gusztáv, a legifjabb szob­rász nemzedék tehetséges, máris számos jelentős mun­kára visszatekintő tagja al­kotott ... és a maga egy­szerű, póztalan heroizmusá- val őrzi modelljének emlé­két: kifejezi a szűkebb szü­lőföld, s a hálás utókor tiszteletét a nép ügyének bátor katonája előtt”. A nagyhatású beszéd után a városi párt- és ta­nácsi szervek vezetői, a fiatalok küldöttei megko­szorúzták a szoborsétányon elhelyezett új portrét, em­lékművet. Az ünnepségen közreműködött az úttörő­ház fúvószenekara Háry Péter tanár és a Kodály Zoltán énekes iskola kóru­sa Vörös János karnagy vezetésével H .N. Ismét jelentkezik a stúdiószínpad: Három lengyel egyfelvonásos Jaroslaw Abramow ne­vét csak a beavatottak is­merik hazánkban, de ez az első találkozás a határo­zott politikai célokért küz­dő, tehetséges lengyel író­val mindannyiunkat meg­győzött arról, hogy lehet újat és politikailag hiteleset mondani a fasizmusról, annak továbbéléséről és e pusztító ideológia mai megjelenési formájáról, ve­szélyéről. Mindhárom egy­felvonásos tulajdonképpen a fasizmus mai megnyilvá­nulási lehetőségeit kíséri nyomon. Először is azt a meghökkentő felismerést tolmácsolja, hogy több mint negyedszázaddal a második világháború befe­jezése után még mindig vannak akik anyagi, vagy pozicionális előnyökhöz akarnak jutni, pusztán az­zal, hogy valamikor az egész emberiséget pusztu­lással fenyegető rendszer garázdálkodhatott Európa- szerte..Az első egyfelvoná- sosban egy közönséges bű­nöző húz hasznot abból, hogy egy cellába zárták egy betegeskedő fasiszta tömeggyilkossal és Storch gauleiter ápolásáért min­dennap egynapi amnesztiát kap őreitől. Az árverés című jele­net akörül az ötlet körül forog, hogy egy szürke kis emberke el akarja adni Göring egykori személy­autóját. A harmadik jele­netben viszont egy szem­füles riporter abból próbál pénzt csinálni, hogy kifag­gat egy öregedő prostituál­tat, aki azt állítja magáról, hogy Himmler szeretője veit. A jelenetek érdekesek, hatásosak, bár a fasizmus Tíz továbbjutó Á Ki mit tud megyei döntője Háromszáz perces mara­toni vetélkedő után dőlt el vasárnap, hogy kik képvi­selik megyénket a Ki mit tud további fordulójában, azon a bemutatón, ahol már az lesz a tét, hogy: ki jut a kamerák elé. Terbe Dezső, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára köszöntötte a Katona Jó­zsef Színházban összegyűlt több száz főnyi közönséget, a körzeti műsorok legjobb­jait. Takács László műsorköz­lő ezt követően egymás után szólította színpadra a Ki mit tud megyei döntő­jében szereplő szavalókat, énekeseket, zenekarokat, táncosokat. Énekeltek ma­gyarul, németül, angolul, láttunk sokszoknyás rész­telki lányokat és hosszú hajú, farmeres gitáros fiú­kat, hallottunk klasszikus zongoramuzsikát és mo­dern magyar költőtől, időt­len szépségű verssorokat. Jókedvű fúvósokat, gyen­gécske táncdalokat, rokon­szenvesen és ügyesen kí­sérletező irodalmi színpa­dot és felspanolt hangerő­sítőket, szinte eszköztele- nül remeklő bábpsokat. Az előzetes számítások­ba megintcsak hiba csú­szott — a „jó kétórásra” tervezett műsor — még negyed kettőkor is javában tartott. A délutáni színhá­zi előadás miatt így felke­rekedtek a pódiumra váró szereplők, a kitartó, a va­sárnapi ebédről lemondó nézők és átköltöztek a me­gyei tanács dísztermébe. Itt Komáromi Attila, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megyei titkára is­mertette a bíráló bizottság döntését. Sikerrel szere­peltek és továbbjutottak a „komoly zenei kategóriá­ban” a kecskemétiek. Ju­hász Terézia (gordonka), szép tónusáért, az igényes megformálásért a Collegi­um Musicum kamarazene- kar (vezetője Pálinkás Al­bert) — mivel érdekesnek ítélték az együttes összeál­lítását. A Kodály Zoltán énekes iskola két növendé­ke, Kávássy Gabriella és Szebellédy Valéria st'l”«o san adott elő népdalokat. Az érsekcsanádi Kiró'-- Ilona kitűnő, népi hangvé­tellel tolmá-eoHa a Csaná­di nótákat. A két beat­együttes közül a megye- székhelyen működő Tif- Taf szereplését kísérte si­ker, a szólisták közül pe­dig a kiskőrösi Nagy Ist­ván kapott zöld utat. A hercegszántói délszláv tánccsoport — a kitűnő Pacskó Istvánná vezetésé­vel — és Báron László Ci- róka bábegyüttese ismét igazolta jó hírét. Ök is ké­szülhetnek a budapesti fel­lépésre a Berkes Ferenc kollégium irodalmi színpa­dával és Lapu Mária vers­mondóval együtt. A kecs­keméti diákok műsorát Ta­kács László állította össze és rendezte. A zsűri fővárosi tagjai több hasonló megyei Ki mit tud-döntő ismeretében így foglalták össze vélemé­nyüket. Filvig Erzsébet, a KISZ Központi Bizottsága képviseletében: „Legutóbb Veszprémben jártam, a kecskeméti bemutató job­ban tetszett A Televízió ifjúsági osztályának kül­dötte, Karácsondi Miklós: „Sajnos, igazán kiemelke­dő produkciót nem láttam. De az átlag jobb volt, mint a néhány év előtti, hason­ló itteni vetélkedőn és a legutóbb a Dunántúlon lá­tottaknál. A sok résztvevő azt mutatja, hogy itt a Ki mit tud kettős célja közül a „tömegmozgalmi jelleg” került előtérbe. Varga Ta­más, a Népművelési Inté­zet munkatársa: „A vers- és prózamondók még kissé elmaradnak a legjobb amatőröktől. De még van idő a felkészülésre.” Érdemes a tapasztalato­kon elgondolkodni. És ne felejtsük el megköszönni a Ki mit tud sok-sok névte­len szervezőjének, az elő­készítőknek, a műszakiak­nak, az áldozatkész cso­portvezetőknek a fárado­zásait. Felmérés a MÉM-ben A termelőszövetkezetek szakember-ellátottsága zettséggel rendelkező fő­könyvelő. Két évvel ezelőtt 2300 holdnyi szántóterület jutott egy-egy felsőfokú végzett­ségű szakemberre a gaz­daságokban, ma már csak 1200 hold, ami fejlődést jelent. A szakemberekből azonban nem mindenüvé „jut”. Budapesten és kör­nyékén a tsz-ek vezetőinek 60 százaléka felsőfokú vég­zettséggel rendelkezik, Za­lában, Szabolcsban és So­mogybán azonban csak 18 —19 százaléka. A MÉM-ben felmérés készült a termelőszövetke­zetek szakember-ellátottsá­gának helyzetéről. Megál­lapították, hogy a felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek száma elérte a 6600-at. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer-gazda­ság felsőfokú végzettségű szakember-állományának 40 százaléka a közös gazdasá­gokban dolgozik. Legtöbb az agrármérnök, összesen 3570 dolgozik a tsz-ekben, a kertészmérnökök száma meghaladta a 400-at és 250 állatorvos is tevékenykedik a gazdaságokban. A felmérés szerint az el­múlt négy évben az agrár­mérnökök száma csaknem megkétszereződött. A gaz­daságokban foglalkoztatott főkertészek több mint 60 százalékának van diplomá­ja. Figyelemre méltó el­lenben, hogy a kertésze­tekben kevés a női veze­tő, az össses főkertésznek csak három százaléka. Az állatorvosok száma emelke­dik a szövetkezetekben, de a kívántnál lassabb mér­tékben. Hiány van gépész- mérnökökből és kev^s a felsőfokú számviteli kép­150 ezer palack A Kiskunmaisai Vegyes­ipari Szövetkezetnek évek óta megrendelője az Orszá­gos Kőolajvezeték Vállalat, amely propán-bután gázpa­lackot javíttat a nagyköz­ségben. Tavaly mintegy százezer palackot karbantar­tottak, illetve javítottak a kiskunmajsaiak, ez évben várhatóan 150 ezer darabon végzik el ugyanezt a mun­kát. Ez a tevékenység éven­te több millió forintot jö­vedelmez a szövetkezetnek. történelmi arcképének megrajzolásához elég sok politikai közhelyet, ismert szituációkat, kontrasztokat alkalmaz. A stúdiószínpad a kö­zönség es a színészi játék valamilyen eddig nem ta­pasztalt egymásra találását es egymásra hatasat ígéri. Valóban testközelből él­vezhetik a közönség szék­soraiból a nézők egy-egy színészi alakítás formáló­dásának olyan műhelytit­kait, ameiyeKet a nagy színházban a zenekari ár­kon túli távolságból nem lehet figyelemmel kísérni. Csakhogy az ilyen körszín­házi hatásiteltes feltételezi a tökéletsen kidolgozott és minden részletében kikí­sérletezett rendezői és szí­nészi együttműködést, a játék csiszoltságáL Egyéb­ként is a politikai színház kohójában csak akkor jut­nak szintézisre egymással színész és közönség, ha a tökéletes átélés és a sajá­tos előadási technika min­den hevenyészettséget kikü­szöböl. Sajnos, az előadás még eléggé kidolgozatlan volt mindhárom egyfelvo­násos esetében, úgy, hogy a hatás a vártnál alacso­nyabb hőfokon jelentke­zett. A vállalkozás azon­ban így is tiszteletre mél­tó és mindenképpen foly­tatásra érdemes. Mégpedig egy évad határain túlmu­tató tervszerűséggel. A közreműködő színé­szek játékbiztonsága, sze­repfelfogása eléggé egye­netlen képet mutatott. Az est legjobb teljesítményét Mezei Lajos nyújtotta. Storch gauleiter alakja ár­nyalatosán, színészi ötle­tekkel gazdagon motiválva áll a közönség elé. Mezei fegyelmezett, célratörő já­tékkal és őszinte átéléssel teremt atmoszférát a te­nyérnyi színpadon. Igen jó partnernek bizonyult mindkét jelenetében Heté- nyi Pál. Az árverés című egyfelvonásosban mint em­lékeit felidéző kvietált fa­siszta, a Megkésett halál című jelenetben pedig, mint a gauleitert ápoló rab. Hatásos, visszafogott, eszköztelen játékkal kitű­nően megtalálta helyét az együttesben Major Pál, mint orvos, majd pedig mint Göring kocsijának mai tulajdonosa. Sajnos, a Nagy szerető című jelenetben nyújtott játéka mindkét szereplőnél alatta maradt a lehetősé­geknek. Az őszinte átélés hiánya különösen Székhe­lyi József közreműködésé­re jellemző, ráadásul mint­ha félre is értette volna a szenzációéhes újságíró ka­rakterét. Koós Olga a jele­net első részében lendüle­tes, színes játékkal próbál­ta ellensúlyozni partnere gyengéit. Orbán Tibor, a rendező, maga is cselekvő szerep­lője az előadásnak, a jele­neteket összekötő és a stú­diószínpad hiányosságait kommentáló szövege az el­ső részben még érdeklő­dést tudott kelteni, később, de különösen a harmadik jelenet előtt elvésztette funkcióját, öncélúvá vált. Várjuk a stúdiószínpad következő, a jövő hét keddjén sorra kerülő be­mutatóját: a fiatál, tehet­séges erdélyi író, Kocsis István Bolyai Jánosról szó­ló monodrámájának elő­adását. Cs. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom