Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
ß&uCbcacATiI7irn €j folyóirat: a Szociológia ŰJ FOLYÓIRAT első számát kézbe venni — különös szellemi izgalmat okoz. Főleg, ha a kiadvány nem kevesebbet tűz ki célul, mint azt, hogy a tudomány eszközeivel a társadalmi ember állapotára kérdezzen rá. A Magyar Tudományos Akadémia szociológiai bizottságának folyóirata, a lakonikus egyszerűségű Szociológia nevet viseli. E minőségében, és nem csekély mértékben hézagpótló törekvéseket jelez: teret adni a hazai szociológiai kutatás legfrissebb eredményeinek, főképpen azoknak, amelyek a társadalmi mozgásfolyamatok leglényegesebb szempontjait tükrözik. A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG programadó cikke világosan kifejti: az új folyóirat nem any- nyira a szociológiai elméleti rendszerek konstruálását, sokkal inkább a gyakorlati tapasztalati kutatások mentén kialakuló pontos fogalmi rendszereket pártfogolja. Tehát a középszintű elméletek kialakítására törekszik. Nos, az első szám másfél száz oldalán publikált írásokat. e törekvés jegyében állították össze. A kiadvány gerincét az a négy nagy tanulmány alkotja, amely — más-más megközelítfeből, de 's'ziri'te egymásra ' rímelve mind azt firtatja: szocialista társadalmunk osztályai, rétegei, csoportjai milyen. Irányban „mozognak”, eléggé nyitottak-e az új és újabb jelenségek, folyamatok optimális asszimilálásához. Ferge Zsuzsa a társadalmi struktúra és az iskola- rendszer között meglevő néhány összefüggést elemez igen mélyrehatóan. GONDOLATI vonalvezetésének summázata lényegében az, hogy az iskolának az a célszerű törekvése, miszerint a legjobbakat, az arra érdemeseket készíti csak fel a továbbtanulásra, gátolja a szükséges mobilizációt, beláthatatlan időre érintetlenül hagyja a meglevő állapotokat, hiszen az elérhető tanulmányi eredményeket döntő mértékben meghatározza a társadalmi környezet, a származás. E külső tényezők az egyes iskolák oktatási színvonalát is meghatározzák. Ebben az összefüggésben a „fizikai származásúak segítésének” elve és gyakorlata célt tévesztett megoldás, mert nem a csoportok és a rétegek, hanem csak az egyének kiemelkedésének útját támogatják. Ily módon nem alkalmas arra, hogy a kontraszelekciós mechanizmusok hatását semlegesítse — sőt ezeket erősíti. A SZERZŐ érzékelteti, hogy a „bűvös kör” át- szakítására nincs mód, azt csak tágítani lehet, fokról fokra. Ehhez azonban nagyon is átgondolt oktatáspolitikai intézkedések szükségesek. Meghaladott, de még ma is ható illúziókat rombol Kemény Istvánnak a magyar munkás- osztály mai rétegződéséről írott esszószerű tanulmánya. Az egységesnek látszó színkép első megközelítésre is legalább hét-nyolc, egymástól jól elhatárolható rétegződésre bomlik, amelyek életmódban, felkészültségben, erkölcsiségben, törekvésekben meglehetős jellegzetes különbségeket mutatnak. Kiderül, hogy a munkásosztállyal kapcso-' lafos ideológiai „elvárásoknak” lényegében csak 'egy-két réteg felel meg. » SÚLYOS GONDOLATOK hordozója Szelényi Ivánnak a lakásrendszer és a társadalmi struktúra összefüggéseiről írott tanulmánya is. Gondolati végkövetkeztetése az, hogy a lakáshelyzet sem a piaci mechanizmus, sem a szociálpolitikai felől nem oldható meg, jóllehet, az okok legalább annyira gyökereznek az elosztásban, mint az építésben. A lakásgazdálkodással kapcsolatos legújabb intézkedéseik már módot nyújtanak arra, hogy a kirívó társadalmi egyenlőtlenségeket — igazságtalanságokat — korlátozzák. Ehhez azonban 1 a - beavatkozás leghatékonyabb eszközeit kell megválogatni. Szentpéteri István az évszázad első felének hírAntalfy István: Ha elköszönsz Ha a nyár is meghal, avar lesz belőle. Ha a szó elfullad, megfulladok tőle. Fiatalok A gitár húrjaira fektetik Beethoven emlékét, s a gint, a vietnami háborút, a pénzt, s a meztelen lányokat — ők azok akik mindent eldobnak, ami volt, s csak ami van — érdekli őket, és csak, amikor már a nap jócskán oda. vagy éppen hajnali derengéssel mává lQsz a tegnap, gondolnak az anyákra, és akkor már emlegetik a hajnallal induló holnapot. neves amerikai szociológusa, Elten Mayonak a szervezés emberi viszonylataira (human relations) vonatkozó kutatásait elemzi. A lapszám utolsó harmadában helyet foglaló cikkek inkább tájékoztató jellegűek — eléggé változó színvonalon. Alaposságról és felkészültségről tanúskodik viszont Andorka Rudolf írása, amely a társadalmi mobilitás vizsgálatával kapcsolatos legújabb külföldi szakirodalomról nyújt áttekintést. A folyóirat remélhetőleg a később: számaiban is érvényesíti azt a törekvést, hogy irodalmi szemléjét egy-egy téma köré csoportosítsa. A kisebb ismertetések közű! kiemelkedik Papp Zsolt írása, amelyben a magyar szociológiai irodalom bibliográfiáját méltatja. Eközben figyelemreméltó megállapítást tesz: a felszabadulás előtti magyar szociológiai kutatások olyannyira nem ismertek, hogy a jelen vizsgálódások szinte teli ességgel nélkülözik a történelmi dimenziót. KÜLSŐ MEGJELENÉSŰBEN, tudománvos nyelvezetében, stíluséban, a számonkénti 25 forintos árban — egyaránt az a feltételezés összegződik, hogy a folyóirat a „beavatnunk” számára készül. önmagában ez nem kifogásolható, mint tudománvos folvólrat, a Szociológia minden bizonv- nval nélkülözhetetlen tájékozódási eszköz lesz a gvaknrió szociológusok, s általában a társadalom- tudományok iránt aktívan érdeklődők kezében, még a negyedévenkénti meg- je!°nés esetén is. Ám egv meghatározott igénv kielégülése máris űiabb igényt szül. szükség volna egv népszerű társadalomtudományi lao- ra is, amely a kutatások eredményeit, s általában az égető, távlatilag sű- Ivos társadalmi kérdéseket mintegy „aarópé"^ váltva” taglalná. Ügy hisszük. Veres Péter sokszor leírt, sokszor elhangzott keserű rnevéiTimítása — ..ninrs szociológiai kultúránk” — változatlanul érvényes. Hatvani Dániel Vendégünk volt Bács-Kiskun megyét, Kecskemétet az utóbbi években sűrűn keresik fel a hazai és a külföldi tudományos, kulturális élet kiemelkedő személyiségei. Január második felében két íróküldöttség, egy múzeumi szakemberekből álló delegáció járt a megyeszékhelyen. Most a Duna—Tisza közi írócsoport és a Forrás vendégeként két napig Bács—Kiskun megyében tartózkodó költőket, műfordítókat mutatjuk be. PÁRULJ MTK AELTáN — Elégedett-e eddigi munkásságával — ezzel a kérdéssel kezdem a beszélgetést a rokonszenves örmény íróval. — Alighanem a tagadó válasz a helyes. Mindmáig nem tudtam megírni saját élményeimet olyan művészi fokon, ahogyan ezt szerettem volna. A kritikusok, bevallom, nagyobb elismeréssel beszélnek műveimről, mint ahogyan én véle- kedek ezekről. Több kötetem megjelent és valamennyit gyorsan megvásárolták, tehát az olvasók is a szakemberekkel értenek egyet látszólag. Én azonban továbbra is azt vallom, hogy az igazi alkotónak csak az lehet a hite: az egyéniségét leginkább kifejező, mondandóját megörökítő művet ezután kell megírnia. A válasz illik erről a kulturált, több nyelven beszélő, nagyon szerény emberről eddig kialakult képbe. Jó ideje a legnagyobb emberi szellemekkel „társalog”, munkaidejének nagy részét Goethe. Schiller. Heine, Puskin. Brecht „műhelyében” tölti. Az örmény emberek általa ismerkednek meg anyanyelvükön a világirodalom számos kiemelkedő alkotásával. — Húszezer példányban jelent meg az 1960-as évek eleién a telies Faust népem nyelvén. Szétkapkodták. Most készül a második kiadás, természetesen tovább finomítottam. csiszoltam a fordítást, hiszen minden olvasásra úi meg úi szépségeket fedez fel Goethe Ha szín megfakul, ne köszönj el tőlem. Ha elköszönsz mégis, mocsár lesz belőlem. Pilinszky János: Ba!eseí Madarak vérzik be a mennyet, cigányok és gyerekek léptei lyuggatják át a szerenádnál szüzibb kemény havat. De ez a szép, ez a gyönyörűségben ejtett örökös baleset. Szomráky Sándor: Csak én nem Hát ennek is vége. Gyönyörű nagy, de már sohase nékem. Szemed kék álomvillanásán csak én nem tűnődöm. Csak év nem. Elmúlt ez is Már végtelen szabadság lüktet az égen. Lehajtod fejed. Porrá vált a földön tündöklő önkényed. alkotásában az ember. — A magyar irodalommal milyen kapcsolatai voltak? — Petőfit ismerik nálunk elsősorban. Tucatnyi versét lefordították, de érzem, hogy ez még kevés. Kiskőrösön, a költő szülőházában járva elhatároztam: mindent megteszek a magyar líra és próza népszerűsítése érdekében. Az örmény írószövetség titkára vagyok egy ideje, és így „hivatalból” is szorgalmazhatok több jó kezdeményezést. Koccintottunk a sikerre. Megfogta a kezemet, jelezve ezzel is, hogy számára különösen fontosat akar mondani: — Mostanáig nem hittem, hogy egy országot egy tájat megszerethet az ember az első látásra. Csodálatos a magyar föld! Szülőhazámban honos képes nyelvvel talán úgy fejezhetném ki magamat a legpontosabban : különleges illata van. Nem nyugszom addig, amíg egy örménv nyelvű antológia nem jelenik meg az űiabb magyar irodalomról is. H. N. ILJIN VIKTOR NYIKOLAJEVICS orosz fordításban folyamatosan közölhetnénk. — Utunk során ismerkedtünk néhány termelő- szövetkezet életével, munkájával, és úgy látjuk, nagyszerű feladatok várnak a magyar írókra, ha alaposan tanulmányozva a gazdasági fellendülés okait, összefüggéseit, megörökítik azt. — Az önök híres írója, Móricz Zsigmond azt tartotta: gyalogolni jó... én hozzáfűzném: ... utazni, barátságokat, tapasztalatokat gyűjteni is nagyon hasznos dolog. Mi pedig sok mindent láttunk, sok hasznos tapasztalattal gazdagabban indulunk haza. SZUJONBAJ ERALIEV — Utazásunk célja: megismerkedni a dolgozó magyar néppel, és a sikerek felett érzett igaz örömeikkel, a gondokkal — mondja tűnődve I. V. Nyikolajevics, a moszkvai írószövetség titkára. — Bevallom, nehezen indultam el. sok a munkám, és néhány dolgot félbe hagytam az utazás kedvéért. Most. a hazaindulás előtt elégedett vagyok. Tapasztalataink, az itt látottak meggyőztek arról, hogy a közös gazdaságok dolgozói céltudatosan munkálkodnak a magyar mezőgazdaság fellendítésén. — Barátság, alkotói kapcsolat szövődött-e útjuk során? — Hidas Antal, Kun Ágnes, Kahána Mózes — régi jó barátaim. Ügy érzem, most új, gyümölcsöző kapcsolatokat sikerült kialakítani: Fischer Ferencet, a Szikrai Állami Gazdaság igazgatóját és Kelemen Sándort, a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet elnökét új barátaim közé sorolom. Megismerkedtünk magyar írókkal, és őszinte örömmel töltene el. ha a továbbiakban irodalmi alkotásaikat A Kirgiz írószövetség fordító szakosztályának küldöttét, Szujonbaj Era-! lievet kellemes meglepe-: tés érte Kecskeméten: Buda Ferenc költővel1 anyanyelvén beszélhetett Amikor elmondom,' hogy újságíró vagyok,; örömmel köszönt — úgymond — a kollégát — Tizennyolc évig voltam magam is újságíró1 — mondja. — 1959. óta azonban a fordítás, és az' írószö vétségben dolgozó harminc fordító irányi-; tása a feladatom. Legtöbben az orosz és szov-j jet irodalom átültetésé-1 vei foglalkoznak — de! többen francia, angol és; német verseket prózai1 írásokat fordítanak. — Ügy tudom, először jár hazánkban. Milyenek a benyomásai? — A lehető legjobbak. Az emberek kulturáltak,: barátságosak, vendégsze-: retők. Á gazdálkodás itt belterjesebb, mint nálunk, szép szőlőket, gyümölcsösöket láttunk. Érdekesség volt számomra a gépesített szőlőművelés. Igaz. a mi helyzetünk speciális: népünk a Tien- San lejtőin, égbenyúló' hegyek között foglalkozik állattenyésztéssel, nö- vénytermesztésseL — A forradalom előtt nem volt irodalmunk. Ebből az időből csak nép- költészetünk és népdalaink maradtak fenn. Ezért lepődtem meg nagyon kellemesen, amikor Buda Ferenc barátom az orosz nyelvű köszöntő után török, illetve kirgiz nyelven szólt hozzám. Amint hazamegyek, tankönyveket postázok részére, hogy tökéletesíthesse nyelvtudását. Üj verseskötetét magammal viszem, hogy munkaközösségünk mielőbb elkészülhessen a műfordításokkal. Szeretném. ha mielőbb vendégként köszönthet' 'm az én szép hazámban. S. K.
