Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
i oldal 197*. február 1, Huszonhat éren aluliak a Bácskában Hol a fiatalok hglye manapság a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetben? Ezzel egyenrangú kérdés az is, hogy hol a helyük a falvakban. Hiszen az egyéni tudatban a munkahelyi és a lakóhelyi szociális környezet nehezen megbontható egységben jelenik meg. Ha nem is egészen ilyen megközelítésből végeztek vizsgálatot nemrégiben a Bácskai Tsz-szoveiseg vezetői a területükön levő 35 tsz-ben, az általuk felvetett problémák sem maradnak a szövetkezeti munkaszervezet viszonylag szűkös keretei között. Ma már ugyanis nem rekedhetünk meg annál a megállapításnál, hogy a „jól fizető” tsz-ek- ben szívesen maradnak a fiatalok, szívesen vállalnak ott munkát, biztosítják ezzel a tagsági utánpótlást, s az átlagos életkor csökkenése következtében határozott mértékű „fiatalodás- nak” lehetünk tanúi. Többről van szó. Arról, hogy az a nemzedék, amely felváltja az átszervezéskor belépőkét, milyen terhet képes vállalni a jelen, s még inkább a jövő gondjaiból, feladataiból. A vizsgálat adataiból kitűnik, hogy 1968. január elejétől a bácskai tsz-ek 4500 tagot vettek fel, s ebből 1300 — nagyjából 30% — volt 26 éven aluli életkorú. Igazából nem tudjuk, hogy ez az arány jó-e, vagy sem. Mivel nincs alkalmunk összevetni hasonló vizsgálódással. Minthogy azonban a belépő fiatalok hányada az egyes gazdaságokban erősen váltakozik, az átlag csak megközelítőleg jelzi a valóságos helyzetet. Némely gazdaságban — a csátaljai Űj Tavasz, a hercegszántói Lenin, a mátételki Győzelem, a tataházi Petőfi Tsz- ben — a belépő fiatalok aránya meghaladja, de legalábbis megközelíti a felvett tagok 50%-át. Máshol — a bácsbokodi Aranykalász, a madarasi Kossuth, a bajai Duna Tsz-ben — ez az arány az egytizedet sem éri el. F ontos megállapítása a vizsgalatnak, hogy az állandó foglalkoztatást nyújtó munkahelyek száma nem növekszik az igényekkel arányosan. A tsz-tagság fiatalodásának, a jövedelmi tényezők mellett, ma már ez a legnagyobb féke- zője. A falvakban letelepedő és a tsz-ben akár tagként, akár alkalmazottként munkát vállaló fiatal városra került ismerőseihez, hozzátartozóihoz, általában nemzedéktársaihoz képest semmiképp nem kíván hátrányos helyzetbe kerülni, s családot alapítván, akárcsak azok, maga sem kíván a szülői ház fedele alatt élni. Az önálló életre való berendezkedésnek viszont súlyos anyagi feltételei vannak. Sok tsz ezt már évekkel ezelőtt felismerte, s az állandó munkalehetőség megteremtése mellett a megtelepedő fiatalok lakásépítését minden elképzelhető módon — kamatmentes kölcsönnel, olcsó telekkel, kedvezményes fuvarral, építőanyaggal — segí ti. Ahol a vezetők távlatokban tudnak gondolkodni, ott ezt nem szükséges rossznak, hanem igen jó befektetésnek fogják fel. Amely persze egyúttal elkerülhetetlenül szükséges is. Ilyen szempontból nagyon is jogos a követelés, hogy a tagfelvételt már a 14-ik életév betöltése után lehetővé kellene tenni. A családtagként dolgozók bizonytalan státusza, amely a „munkaerő-tartalék: mégalázó szerepében ölt testet, a fiatalokat ma már kifejezetten taszítja a mezőgazdaságtól. Ebben természetesen része van annak is, hogy a családtagként dolgozók esetében a szülői függés is erősebb, mint azoknál, akik teljes jogú tagként alakíthatják életüket. A szociális ellátottságot illetően meglehetősen igényesek a fiatalok, sőt — miként a vizsgálat megjegyzi — olykor túlzottan is azok. Szerintünk ez egyáltalán nem baj, amennyiben bárminemű összhang kialakítására van mód a követelmények és a lehetőségek között. Az igényeket nem szabad lebecsülni. Nemcsak azért, mert azokat semmiféle szép szólammal, hanem egyedül csak a kielégítésükkel lehet megszüntetni. Hanem azért is, mert csak igényes fiataloktól várható igényes munka. S az külön is jó, hogy ma már mind nagyobb számban találnak munkát a tsz-ekben az ilyen fiatalok is, tehát az a bizonyos kontraszelekció — noha nyugtalanító létezését nem tagadjuk — egyáltalán nem végzetszerű. Mellesleg a szociális ellátottság éppenséggel nem mondható ragyogónak. Rendszeres üzemi étkeztetés is ösz- szesen csak három helyen van — Csávolyon, Vaskú- ton és Érsekcsanádon. A képzettséggel, a szaktudással kapcsolatos feltételek sem problémamentesek. Adat bizonyítja, hogy a 35 tsz-ben fizikai munkát végzőknek mindössze az 5 u/o-a rendelkezik szakmunkás-képesítéssel. Országosan a tsz-tagság 8,5, az állami gazdasági dolgozók 29 %-a szakmunkás. A jó adottságok, az egyenletesen magas termelési szint közepette is egyfajta túlzott magabiztosságra, elkényelmesedésre gyanakszunk. A szakmai képzettség megszerzésének kérdései persze sokkal összetettebbek annál, semminthogy cikkünk keretében akárcsak érinteni lehetne ezeket. De egy drasztikusan lényeges okra feltétlenül fel kell hívni a figyelmet. Arról van szó, hogy a legtöbb gazdaságban a szakmunkásképzés nincs megfelelően összehangolva a távlati fejlesztési elképzelésekkel, s ennek következtében a termelésszerkezetben bekövetkezett változások egyrészt szakemberhiányt idéznek elő, másrészt a megszüntetett ágazatokban dolgozó szakmunkások — részben vagy egészében — „feleslegessé” válnak. Érthető, ha erre a szerepre különösképpen senki nem vágyik. De kevés a magasabb képzettségű fiatalok száma is. Van olyan tsz — a garai Vörös Csillag például - ahol felsőfokú képesítésű szakembert egyáltalán nem is foglalkoztatnak. Lehetséges. hogy a falun maradó fiatalok törekvéseiben túlzott szerepe van az egyéni érvényesü lésnek. De ez esetben feltétlenül rá kell kérdeznünk, hogy milyen lehető ségük van a közéleti jelenlétre, beleszólásra. Mert csak így reális a kérdés- feltevés. Kiderül ugyanis, hogy a puszta számok tükrében is nyugtalanító a helyzet. Az összes vezetőségi tagoknak csupán az 1,1%-a, a különböző bizottsági tagoknak alig 6%-a a 26 éven aluli. A 166 ellenőrző bizottsági tag között pedig egyetlen, a szóban forgó életkor alatti ifjú sem található! Igaz viszont, hogy a fiatalok képviselete, sőt jelenléte az ágazati szakvezetésben sokkal jobb ennél. A szakirányításban dolgozóknak majdnem az egyötöde 26 éven aluli. Ám ez a helyzet a testületi vezető szervek korösszetételéhez képest, újabb konfliktusok forrása. A korszerűbb elképzelések hullámai nem egyszer megtörnek a testületi ellenállás konzervatív zátonyain. Az egyéb okok között ennek is része van abban, hogy a bácskai körzet tsz-eiből az utóbbi hat év alatt 126 szakember távozott el, másfelé keresve boldogulását. Ez utóbb felvetett problémának egyáltalán nem kisebb a jelentősége, mint annak a szerepnek, amit a fiatalok a termelés munkaszervezetében töltenek be. Mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az elkövetkező években az irányítás, a közösségi alkotóerők kibontakoztatása szférájában is magukhoz kell ragadniuk a stafétabotot. Ehhez a szervezeti kereteket máris oly mértékben kellene nyitottá tenni, hogy a fiataloknak minél inkább alkalmuk nyíljon a szövetkezeti demokratizmus elta- nulására. Vagy inkább a megtanulására. Hatvani Dániel A szolgáltatásról — előzékenység nélkül ÁLLÍTÓLAG volt olyan időszak, amikor az iparosok féltékenyen számontar- tották, hogy ki hova jár varratni, hova viszi a cipőjét, melyik szerelőnek szól. Ezeket az éveket már csaknem elfeledtették aZok a bosszúságok, amelyek oly sok esetben együtt járnak azzal, ha valaki valamit meg akar javíttatni. A lakosságot érintő ipari javító-szolgáltató tevékenység elsőszámú gazdáinak ma az ipari szövetkezetek — az egykori ktsz-ek — tekinthetőik, amelyek a szocialista szektorban a munka zömét végzik el. Magasan felülmúlják a tanácsi irányítású, valamint a minisztériumi iparhoz tartozó üzemek ilyen jellegű teljesítményét. Nem mellékes tehát, hogy miképpen dolgoznak, milyen fejlesztést hajtanak végre, bevál- tak-e egyes kezdeményezések, s hogyan hat rájuk a tágabb közgazdasági, illetve a szűkebb területi környezetük. A lakossági javítás-szolgáltatás állandóan a viták kereszttüzében áll. Az érveket és ellenérveket nem tompította a fejlesztést sürgető és lehetővé tevő 1038-as számú kormányhatározat 1969-es megjelenése sem. Annyi kétségtelen, hogy ez a dátum a jó irányba fordult váítozás időjelzője. A KIEMELT szolgáltatási területek közül Kecskeméten, Kiskunhalason és Kiskőrösön a mosás-vegytisztítás helyzetét javító beruházásokat kezdtek el, illetve hajtottak végre. A Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet új gépkocsijavító szervizében befejeződött a próbaüzemelés, s miközben Támad a környezet! Jacques Yves Costeau professzor már-már végeláthatatlan, úszó olajfoltokról hozott hírt. Az óceánok élővilágából két évtized alatt négyszáz állatfaj pusztult ki. Kimerülőben, vagy éppen kimerült egy- egy helyen a vizek öntisztító képessége. Es délben, ha egyszeregyszer az újságárus kiabálja: füstköd Budapesten, a belváros fölött! — fel is lélegzünk talán. Hiszen ez még esemény, hír lehetett belőle. Az idei járvány idején azonban már környezetünk természetes velejárójaként fogadtuk, a szipogó, a krákogó embert az autóbuszon és a vonatokon percek alatt közkinccsé változtatta egyéni fertőzött- ségét. Es jönnek, egyre csak jönnek a hírek. Szennyeződik a levegő, a víz, a csend és a nyugalom. Nemegyszer észrevétlen mérgeződik környezetünk. Valamennyi állami szerv koordinált munkájára van szükség, aktív természet- védelemre! — Sürgeti a közélet embere. És ezt a védelmet csak központi, ál- latni irányHAssal Iahet megvalósítani. A gyalogosok nem tudnak, ha csa’: egyetlen szabad óra áll éppen rendelkezésiikre, percek alatt kijutni a városok aszfalt- és betontengeréből. A parkokra és a városi zöldövezetekre, a ligetekre ezért a gyalogosoknak, gyermekeik számára pedig a játszóterekre, s a napközben bármikor igénybe vehető sportpályákra nagyobb szükségük van, mint a kertes házak csendes lakóinak. Figyeljünk hát a gyalogosok szavára, emberi igényeire! Észrevesszük, hogy a hétköznapok hangzavarában is ugyanerről folyik a szó. A televízióban gyilkost üldöz a gáncsnélküli lovag, motorkerékpáros rendőrök rohannak szirénázva. A gyermek pedig a másik szobában, vagy éppen ugyanannak a szobának sarkában kis lámpa mellett, dörzs- gumival kezében készíti házi feladatát matematikából. Kémények füstje száll a régi lakótelep fölött, míg bent a szobában a nagymama járni tanítja a kisebbik fiút. Nikotin keserű füstje a lakásban, mosat- lan gyümölcs az asztalon szakember számára sem könnyen analizálható nö- vényvédőszer-oldat perme- tével. Vacsorázni készül a csalód. A családfő részére a háziasszony odakészíteti • a kövidínkát. A literes üveg alatt, hogy az össze ne kenje a térítőt, újságpapír. S a képeslap első oldalár, áttörő gyerekek havcúroz- nak a Balaton paliján. teljes kapacitással dolgoznak, további bővítést terveznek. Az idei esztendőtől a Kecskeméti Autó- és Gépjavítóipari Szövetkezet rekonstrukciója is kamatozik. Ugyancsak tavaly születtek meg azok a szerződések, amelyek — összesen 6 millió 270 ezer forintos befektetéssel — a la- káskarbantartás feltételeit korszerűsítik a megyeszékhelyen, Kiskunhalason és Kiskunfélegyházán kívül Bácsalmáson, Csávolyon, Tiszakécskén, Hajóson, Szabadszálláson, Kerekegyházán és Kunszentmiklóson. Az elektroakusztikai és háztartási gépjavítást sokkal kisebb fejlesztés érinti. Újdonságot inkább az átalánydíj befizetéséhez kötött javítási-karbantartási rendszernek kellett volna hoznia. A szóbanforgó pau- sálé — amely az építőipari karbantartást szintén magában foglalhatja — sajnos, tavaly sem vizsgázott sikeresebben, mint korábban. Ezt a formát a jánoshalmi, kiskőrösi, valamint a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet műveli. A) megrendelők száma viszont összesen alig haladja meg a háromszázat. A kezdeményezés egyelőre nem terjed szélesebb körben, pedig az állandó felülvizsgálatokon túl — váratlan hibák esetén — soron kívül, rögtön kijön a szerelő. A rendszernek ma még inkább jövője van, mint jelene, s a térhódításához az Is hozzátartozna, hogy többet tudjanak róla az emberek. FIGYELEMRE méltó, hogy az építőipari karbantartás nagyobb arányú fejlesztése — a többi kiemelt ipari szolgáltatást megelőzve — kilépett a városi környezetből. A korszerűsítések elsősorban gépesítéssel valósulnak meg, ami előfeltétele annak, hogy ez a tevékenység is mind jobban felzárkózzon az igényekhez, valahogy megpróbálja elfeledtetni a tavalyi lemaradást. A nagyközségek egész sora ezután legalább kisebb autójavításokra alkalmas műhelyeket, gépi mosókat is igényel. Az ipari szövetkezeitek 1971-ben körülbelül 43 millió forint értékben építkeztek, vásároltak gépeket, ami 20—23 százalékkal meghaladja az 1970-es esztendő beruházási költségeit. Ezen belül viszont nem emelkedett ilyen arányban a szolgáltatási hálózat bővítésébe fektetett összeg, ami azt mutatja, hogy továbbra is az árutermelés fokozása kínálkozik előnyösebbnek. Pedig az állam bizonyos munkát dotációval ösztönöz, fejlesztési Segítséget és adókedvezményt ad, méltányosabb árért bérelhetők helyiségek, visz- szamarad az eszközlekötési járuléknak a szolgáltatási résszel arányos hányada. Elsősorban a javítási-szolgáltatási tevékenység támogatására jut a KISZÖV- nél felhalmozódó kölcsönös fejlesztési alapból, ami a jelenlegi ötérves tervben 100 millió forintot tesz ki, a korábbi tervidőszakban felosztott összegnek a kétszeresét. A TAPASZTALATOK vi- szont azt mutatják, hogy mindez nem elég. Felülvizsgálatra szorul az állami ösztönzőrendszer, kevésnek bizonyul például az a bér- kedveamény, ami adható. A juttatott alapok elosztása előtt tisztább képet kellene kialakítani a megváltozott keresletről, hogy a legjobb helyre kerüljön a közös pénz. A műszaki fejlesztéseket, termelésszerkezetváltoztatásokat alapos piackutatások előzik meg, a szolgáltatások esetében viszont sokkal kevésbé megbízható támpontok állnak rendelkezésre. Sokat segíthet a három ágazat — a mezőgazdasági, fogyasztási ás ipari szövetkezetek — együttműködése is. A felső, bizottsági szintű megállapodások után a gyakorlat ideje jött el. A tennivalók sorába ugyanúgy odatartozik az újabb technikai eljárások üzemi alkalmazása, mint a lakó- és munkahelyek sajátosságaihoz alkalmazkodó szolgáltatási formák beveztése. AZ ÉLETSZÍNVONAL növekedésének előnyei ugyanis csak akkor teljesek, a gépek akkor engedelmeskednek, a szabad idő úgy lesz kötetlenebb, ha a szolgáltatások helyi gazdái is mindenütt lépést tartanak a fejlődéssel. Halász Ferenc KÖR ALAKO LAKÓHÁZ Vasvárott kör alakú lakóházat épített a Vas megyei t nács Építőipari Vállalata. Az épületben orvosi rendelő, tisztasági fürdő, és tűzoltószertár kapott helyet, az emeleteken lakószobákat rendezlek be. (MIT-fotó: Jászai Csaba felvétele—KS)
