Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-03 / 28. szám
1872. február 8, csütörtök I S. oldal Lassan halad a cukorrépa-értékesítési szerződéskötés Kezes út? közös érdek Ismeretes, hogy a megye mezőgazdaságának tavalyi mérlege általában kedvező. Termelésének bruttó értéke — 1968. évi változatlan áron számolva — mintegy két százalékkal lett magasabb az előirányzottnál, s 8,6 százalékkal az 1970- es esztendeinél. A növénytermesztés hozama 1971- ben 7,9 százalékkal haladta meg az előző évit. A kedvező összkép ellenére a gazdálkodás néhány területén nincs lényeges előrehaladás. A szántóföldi ágazatokban ilyen többek között a cukorrépa-termesztés. 1964 óta folyamatosan. az utóbbi két esztendőben pedig rohamosan csökkent ennek a fontos ipari növénynek a vetésterülete. Tavaly már csak 5 ezer holdon termesztettek Bács-Kiskun megyében cukorrépát. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az országban 1964 óta megközelítőleg 50 százalékkal lett kevesebb a vetésterület, azonkívül az 1970—71-es termésátlag sem tekinthető jónak, könnyen felmérhetjük, hogy milyen nehéz helyzetbe került a hazai feldolgozó ipar és a cukorellátás. A hiányt a növekvő behozatallal kell pótolni. Áremelés, felár A cukorrépa-termesztés csökkenésének a mértékére és annak előidézőjére a megye mezőgazdasági szak- igazgatási szervei már évekkel ezelőtt és azóta is folyamatosan felhívták az illetékes gazdasági szervek figyelmét. Bizonyos módosítások történtek is az elavult termesztési technológia megváltoztatására. A termelők anyagi érdekeltségét nagyobb mértékben befolyásoló intézkedés azonban mostanáig késett. Csak a közelmúltban jelent meg a cukorrépa termelői árát módosító MÉM- és árhivatali rendelkezés, amely mázsánként 60 forinti'a emelte fel a répa átvételi árát. A cukorgyár azon kívül felárat fizet majd azoknak a gazdaságoknak, amelyek legalább az 1969. évi tényleges répaterületükre, vagy a tavalyinál 10 százalékkal nagyobb termőterületre kötnek értékesítési szerződést, legalább négy esztendőre. Változatlanul érvényben van a cukorrépa termesztéséhez szükséges célgépek vásárlásánál a 47 százalékos állami dotáció és a vegyszerek kedvezményes beszerzési lehetősége. Három cukorgyár Bács-Kiskun megye gazdaságai az Ercsi, a Kaposvári és a Szolnoki Cukorgyár termelési körzetéhez tartoznak. A három feldolgozó üzem számításai szerint a legújabb kor- m any intézkedések következtében jövedelmezőbbé válik ennek az ipari növénynek a termesztése. Hatása helyenként már érezhető az értékesítési szerződéseknél, de gyökeres változást még nem eredményezett. Az Ercsi Cukorgyár körzetében, ahol az utóbbi években átlagosan másfél ezer holdnyi volt a szerződött terület, a drágszéli Űj Barázda, a dunavecsei Virágzó, a hartai Lenin és Űj Élet, valamint a kun- adacsi Rákóczi Termelőszövetkezet összesen 465 holdra növeli répatermő-terü- letét. Nyolc szövetkezet viszont nagyobb arányú vetésterület csökkentést tervez. Emiatt a gyár Duna menti körzetében a tavalyi 1577 hold helyett egyelőre 1400 hold répa értékesítésére lehet számítani. Jó példa A bajai járás szövetkezetei a múlt hét elejéig 1767 hold répa értékesítésére szerződtek a kaposvári üzemmel. Ebben a körzetben a bácsborsódi Rákóczi, a csátaljai Üj Tavasz, a dávodi Augusztus 20. és a vaslcuti Bácsika Tsz elhatározása elismerést érdemel. Mind a négy szövetkezet kiaknázza a cukorrépa-termesztés műszaki fejlesztéséhez nyújtott segítséget, magasabb színvonalra emeli ennek az ágazatnak a hozamát, s a tehenészetben gazdaságosan használja fel a tavalyinál jóval nagyobb termőterületről származó cukorgyári fehérjepótló melléktermékeket Nagy kár, hogy a bácsalmási Lenin és a felső- szentiváni Űj Élet Tsz ahol jó termést takarítottak be 1971-ben répából, az idei értékesítési szerződés megkötésére azonban még nem mutattak hajlandóságot. Gép, vetőmag, vegyszer A szolnoki gyár homdk- hátsági körzetében eddig öt gazdaság vállalkozott arra, hogy a tavalyinál nagyobb mennyiségű cukorrépát értékesít. A harkakötönyi Egyesülés Tsz kétszeresére, az Izsáki Állami Gazdaság pedig 100-ról 189 holdra növeli vetésterületét. Három szövetkezet, amely korábban felhagyott a répatermesztéssel, most szerződni akar. Növeli a termőterületét a kiskunfélegyházi Petőfi, a bodoglári Szabadság és a mélykúti Béke Tsz is. A mélykúti szövetkezetben egyébként a napokban szakmai tanácskozást szervezett a cukorgyár, hogy összegezze a környező gazdaságok répatermesztési gondjait és megkeresse az orvos] ás 'módját. Ennek, eredménye, hogy több előrelátó szövetkezet a szűkebb közösségén túl a népgazdaság érdekeit is mérlegelve emelte fel a szerződött területét, vagy visszatér ehhez a növény- termesztési ágazathoz. A cukorrépa gazdaságos- sabb termesztéséhez — a feldolgozó üzemek tájékoztatása szerint — rendelkezésre állnak a szemenkénti vetésre alkalmas magvak, az AGROKER gondoskodni tud a célgépekről és vegyszerekről, a gyárak korszerűsítették átvevő és feldolgozó tevékenységüket, ennek ellenére a három gyár körzetében a szerződéskötések számai még alatta maradnak az előirányzottnak. K. A. Két ország kapcsolatát számtalan szemszögből lehet szemlélni. A leggyakoribb a turistaoptika. Külföldön az ember gyakran azzal kezdi felfedező útjait, hogy az otthon nyomait kutatja. Ha ezt teszi a magyar, akkor Berlin, Lipcse vagy Drezda kirakataiban felfedezheti a Lehel-hűtőgépeket, a Videoton-rádiókat, a Minő-cipőket, a Fékon-ingeket, az utcákon üdvözölheti a csuklós Ikarusokat és mindenütt, minden étlapon a „Gu- lasch”-t, a pörköltet. Néhány napot töltve az országban, mindenki egészen biztosan találkozik NDK-ban dolgozó magyarokkal: kereskedelmi képviseletek munkatársaival, fiatal szakmunkásokkal. A turista is azzal térhet haza: jócskán tapasztalhatók, érezhetők azok a szálak, amelyek országainkat egymáshoz fűzik. A szakember, a gazdasági ember szemével természetesen ennek a viszonynak árnyaltabb, alaposabb részletei is látszanak. Az évenként kétszer megrendezett lipcsei vásárok mindig új meg új adalékkal szolgálnak ahhoz: mennyi mindent lehet még tenni a kereskedelmi, ipari kapcsolatok bővítéséért. A statisztikus — számára nyilván még mélyebb részletek tárulnak föl — teljes összetettségében látja azt a jelenséget, amelyet egyetlen adat jellemezhet legjobban: Magyarország és az NDK árucsere-forgalma az utóbbi tíz év alatt háromszorosára emelkedett. Sok szemszögből lehet tehát a magyar—NDK kapcsolatokat jellemezni, egyet azonban nem szabad elfelejteni: baráti, szocialista államok viszonya egyszerre kétoldalú, szívélyes kötelék, ugyanakkor ezt a jó viszonyt csak erősíti, hogy a két ország barátsága a szocialista közösségen belül él és virágzik. A közös cél, a közös út, valamint a nemzeti érdekeken alapuló közös érdek az, ami a gazdasági, a kulturális, a tudományos kapcsolatokon túl már hosz- szú idő óta politikai együttműködés álapjául szolgál. Történelmi tapasztalatok bizonyítják: amilyen mértékben növekedett a szocialista országok egysége, úgy nőtt erejük, befolyásuk is a nemzetközi politikára. Az európai enyhülés napjainkban tapasztalható folyamata nem jöhetett volna létre az erőviszonyok kedvező alakulása nélkül. A szocializmus növekvő ereje késztette az imperialista erőket arra, hogy módosítsanak politikájukon és föladjanak néhány tarthatatlanná vált álláspontot. Az európai biztonság eszméje, a békés egymás mellett élés gondolata is csak úgy tudott lépésről lépésre teret nyerni, hogy a politikai kezdeményezések mögött ott állt a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ereje. Ebből az aspektusból elemezve a. magyar—NDK kapcsolatokat, meg lehet állapítani: mindkét ország javára vált a politikai együttműködés. Ismeretesek az NDK-nak az elmúlt évben folytatott hosszú, nehéz, de eredményes tárgyalásai az NSZK és a nyugat-berlini szenátus képviselőivel Nyugat-Berlin közlekedésének kérdéseiről. A magyar kormány, a magyar külpolitika, ha nem is vett részt ezen az eszmecserén, jól ösz- szehangolt külpolitikai lépéseivel támogatta, segítette a szövetséges partnert a Bonnal folytatott eszmecserében. A politikai együttműködés a jövőben ha lehet, még erősödni fog, hiszen olyan fontos kérdésekben, mint a két német állam ENSZ-felvétele, az NDK és az NSZK viszonyának a nemzetközi jog alapján történő rendezése, így érhető el si.ker. Az érdekek és az utak közössége — így fogalmaztunk az előbb — alapozza meg országaink viszonyát. Ha a politika szférájából a mindennapi élet kérdéseihez kanyarodunk vissza, akkor is látható, mennyire így van. Az európai szocialista országok napjainkban — ha más-más formában is — arra törekszenek, hogy emeljék az életszínvonalat, a nép jólétét. Így van ez az NDK-ban és Magyarországon is. Ésszerűen koordinált gyártással, kereskedelemmel, jó együttműködéssel ez a cél közelebb kerülhet. Az elmúlt 2 év alatt kötött 20 kormányszintű megállapodás ezt az utat ígéri. Az országok viszonyában egy-egy magasszintű látogatás mindig ünnepnap. Az Erich Honecker vezetésével hazánkba érkezett NDK párt- és kormányküldöttség látogatása is ilyen. Hasznos és fontos ünnep, amely segíti a hétköznapokat, a magyar—NDK együttműködést. 4 turizmus, az idegen*"*■ forgalom napjaink világjelensege. Hétköznapi eleiünket kiegészítő létforma, a nemzetek közötti állampolgári csere. Utazni annyit tesz, mint életet’,változtatni — mondja egy közkeletű francia bölcsesség és valóban, ki több országhatárt hagyott már maga mögött, tudja: idegenként egy kissé személyiséget is cserél. A nyugati országok tu- ristaözönében mi magyarok igencsak szerény emberekként viselkedünk. Szűk a pénztárcánk, kevés az időnk, gyanakodni és ámélkodni egyaránt szeretünk. Elsősorban a fogyasztói társadalmak hatalmas árubősége és kínálata ké- peszti el sok hazánkfiát, majd másodsorban az egyéb tények. Rádöbbenünk, hogy Kilátás az Eiffelről Franciaországi levelezőlapok I. Első impressziók Kongresszusi készülődés Megkezdődtek a falugyűlések A megyében február 1-én három helyen megtartott nagygyűléssel megkezdődött a Hazafias Népfront V. kongresszusának előkészületei jegyében a helyi népfrontbizottságok újjáválasz- tása. Izsákon négyszázan vettek részt a művelődési házban sorra került eseményen. A falugyűlésen —. amelyen részt vett dr. Fábián László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa és Farkas József megyei titkár is — a nők körében végnemcsak gazdasági szerepével vívta ki európai tekintélyét, hanem azzal a ténynyel is, hogy falai között található Franciaország történelmének, művészetének legtöbb, legnagyszerűbb emléke is. És ugyanakkor a kontinens egyik leghatalmasabb metropolisa is. A Gare de l’Est pályaudvaráról kilépő, az utazástól elcsigázott magyar turistát lenyűgözi az elébe táruló városkép. A boulevard Strasbourg széles sugárútján özönlő végeláthatatlan gépkocsifolyam és a színek ... Tisztára mosott, sajátos stílusban épült párizsi házak sora az idegenül kék ég alatt, a sokszínű kirakatok, piros, kék napellenző ponyvák, az utcai eszpresszók széksorai a gömbalakúra nyírt lombo- zatú fák ... A látvány egy szélesvásznú mozivásznon megjelenő túlszínezett impressziót idéz. Színek, illatok és a szüntelen zaj. Talán van abban némi igazság, hogy minden városnak van egyfajta jellegzetes szaga. Párizs levegője édeskés — ez nyomban felötlik az érkezőben. Szerepe van ebben az autómilliók által elpu- fogtatott szuperbenzin gőzének, a kedvelt birkahúsnak, a vajban sült hússzeleteknek, a szűk utcákban megszorult hal, osztriga és rákok, a tengert idéző illatának ... A zaj pedig fizikai valósággá vált. Az induló és fékező gépkocsioszlopok, túrázó motorok egybeolvadó dübörgése mindenütt ott vibrál, előle nem menekülhet sehová az emb°r. Pavlovits Miklós zendő hatékonyabb politikai munka szükségességét ajánlották az újjáválasztott bizottság figyelmébe. A bizottság elnöki tisztének betöltésével ismét Képes Lajost bízták meg. Ugyancsak kedden este a helybeliek népes részvételével tartották meg a felsőszentiváni nagygyűlést. Itt részt vett és felszólalt a község országgyűlési képviselője dr. Ortutay Gyula, aki tegnap a választókerülethez tartozó , Bácsalmásra is ellátogatott. 1 Pillanatkép a Champs Elysées-rők történelmi emlékekben ugyancsak elszegényedett ország vagyunk, hogy tájaink természeti szépségei sem mindenkor versenyképesek, mint hittük —hogy más népek is tudnak kitűnően főzni és jót inni étkezés alatt — és ezek a meglepetések különösen Franciaországban legyintik meg az elfogultakat. Európának ezt a részét ugyanis megkímélte tatár, török és német. A római kortól napjainkig a legkülönbözőbb tárgyi emlékek békés „egymásmellettisége” tanúskodik a mai franciák elődjeinek életéről, szokásairól. „Ez az ország egyetlen hatalmas múzeum”. E közkeletű megállapítás valóban igaz, hiszen az útikalauzokban, prospektusokban felsorolt műemlékek száma meghaladja a harmincezret. Alig akad olyan, magát valamire tartó kisváros, falu, mely ne büszkélkedne méltán hat- hétszázéves eredeti templomával, épségben maradt várával, városházával, kastélyával ... A főváros, Párizs pedig
